Emberpor 16 csillagozás

Fekete István: Emberpor

Kevés olyan magyar író van, aki műveivel nemzedéki határokat átlépve otthonra talált mind a gyermekek, mind a felnőttek könyvespolcán és lelkében. Fekete István közéjük tartozik. Az olvasók töretlen érdeklődését jelzi, hogy művei manapság is az eladási listák élén állnak. A jelek szerint írói hagyatéka még nem zárult le; sorra kerülnek elő olyan írásai, melyek egyáltalán nem, vagy csak újságokban, folyóiratokban jelentek meg. Az Emberpor is ilyen válogatás: a kötetben szereplő elbeszélések többsége most jut el először (1944) a szélesebb olvasóközönséghez. A természet csodái elevenednek meg bennük, gyermekkorunk romlatlan világa, amikor az íróval együtt még mi is válaszoltunk az állatok szavára, értettük a pásztorfurulya hangját, s elbűvölve hallgattuk az öreg diófa suttogó meséit.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szent István Társulat – Szépirodalom Szent István Társulat

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2003
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633614414

Kedvencelte 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

Anó P>!
Fekete István: Emberpor

Ezekben az elbeszélésekben ott van Fekete István testestől-lelkestől.
Bár egy egy részüket olvastam már másutt, mégis jó volt újra találkozni velük (ilyen volt pl. a Dörmögő Dömötör, vagy a Cigaretta, az Erdő és a Búcsú.)
Emlékeztem a Loptam szívmelengető történetére is, amikor a gyermek Fekete István a kistestvérei sírját világította ki az elcsent pénzből vett gyertyákkal….
Újra megjelent néhány elbeszélésben a gyerekkori szerelem, a kék szemű kis Ilona…
Humorban sem volt hiány, mosolyra indított pl. Juli néni koporsójának története, amely csodálatos, hátborzongató mivoltát feledtetve hétköznapi tárggyá minősült le, amelyben különböző konyhai eszközöket tároltak….
Kedves volt A bárány története, amelyben megjelentek a Fekete-gyerekek is, akik nem és nem engedték, hogy kis kedvencük az ünnepi asztalon végezze báránysült formájában…
Szerettem ezt a kötetet:)

Maya>!
Fekete István: Emberpor

Annyira szépen van megírva ez a könyv, hogy egész évben tudnám olvasgatni. Gyermekkori emlékek, a természet, az állatok szeretete, értékek, érzések kavarognak benne.
Ilyen szép mondatokat használ:
„A gondolatok szétszakadtak az idő elmúlt útjain és visszatértek.” (Nagyanyám)
„A folyó sötét vize loccsanás nélkül hordta magát a Balaton felé s a Zala által kettévágott Kis-Balatonon most kezdtek ébredezni a madármilliók, mintha sürgették volna a sötétséget, hogy tisztuljon már a pokolba, vagy ahova akar, mert elég volt az éjszakai félelemből és reszketésből.” (Vízen)
„Kint a kertben már a nyár vége bújkál s a csend árnyéka nekifekszik az ablaknak.” (Nosztalgia)
Nem tudnék kedvencet, vagy legszebbet választani a kötetben levő 37 írás közül. Sok mindent eszembe juttatott a gyerekkoromból, elgondolkoztam, mi minden van, ami akkor igenis számított, fontos volt és most már nem az.

SinkaZsuzsanna>!
Fekete István: Emberpor

Azért mindig nehéz szembenézni a való világgal odakinn, miután az ember Fekete Istvánt olvas. És valahogy mégis erőt ad.

Farkasdal>!
Fekete István: Emberpor

Sok írását olvastam Fekete Istvánnak, de ahogy az előszóban írták, ez a gyűjtemény az író léleKzetének esszenciája. Egy értékrendi válságba került világban különösnek hatnak a lélekmelengető írások az erényről és becsületességről, amelyeket saját emlékeiből merített az író. Azért szeretem vadászírók műveit olvasni, mert sugárzik belőlük a természet hozzáértő(!) szeretete, és bátran javaslom útravalóul írásait fiatalabb korosztályok számára is.

padamak>!
Fekete István: Emberpor

Szép és jó kis írások! A korabeli lapokban biztosan felfigyeltem és vártam volna rájuk. Sőt, még újságot is előfizettem volna. De csak azt, amiben meg-megjelent fekete nyomdaporral Fekete emberpora…!
Az itt összegyűjtött 37 írás közül most ez a 11 tetszett:
A barátom; Nagyanyám; Az erdő; A róka; Akácfa; Cigaretta; A bárány; Aratás; Kukoricaéréskor; Péter bácsi; Disznóölés.
De még majd elolvasom. Ismételni és újakat felfedezni. Ajánlom nektek is!

ilmater>!
Fekete István: Emberpor

Nagyon jó de egyben furcsa válogatás ez Fekete István novelláiból. Furcsa, mert három nem annyira összeillő téma szerint lettek csoportosítva: gyerekkori dolgok, az erdő (bocsánat: Erdő) dolgai, illetve emberi dolgok. Ráadásul szerencsétlen pillanatban jutott a kezembe a kötet, mert a göllei gyermekkori emlékek összegyűjtött kötetét Tojáshéjdarabkák talán ha két hete olvastam, a Képzelet és valóság címűt pedig az előtt nem sokkal, és bizony nagyon sok írás szerepelt azokból emitt is. De mivel nagyon sok könyvet olvastam már tőle, egyre sűrűbben fordul elő, hogy már ismerős novellára bukkanok, lévén folyton mindenféle kombinációban kiadják őket újra és újra.
„Az Erdő” című rész volt az, ami igazán megfogott, részben a fent írtak miatt, részben mert egyébként is eme írásai állnak hozzám legközelebb.
Kellemes meglepetés volt, hogy olyan sok humoros de egyben mégis nagyon komoly, tanító jellegű történet kapott helyet ebben a kötetben, ezek tetszettek leginkább. Ilyen volt pl. A róka, Sündisznó, A vaddisznó, Akácfa, Honfoglalás, Aratás.

virezma >!
Fekete István: Emberpor

Kicsit mostohán bántam el ezzel a könyvvel. Már rögtön az idején megijedtem, mert az első két történet a valláshoz kapcsolódott, és azt is tudtam, hogy egy vallásos kötődésű kiadó jelentette meg. És, úgymond, nem akartam volna csak ilyen jellegű történeteket olvasni. A másik, amiben mostohán bántam vele, hogy elég gyorsan elolvastam, igyekeztem, hogy időre befejezzem egy kihívásra, és ez sokszor az olvasás rovására ment. Nem ízlelgettem eléggé a mondatokat, csak végigrohantam a sorokon. Ráadásul gyorsan vissza is vittem a könyvtárba, így most idézni sem tudok.
Voltak olyan történetek, amelyek kifejezetten tetszettek, meg természetesen itt is megjelent a Fekete Istvánra jellemző emberség, a természet szeretete, a lírai nyelvezet, de valahogy egészként nem tett rám olyan nagy hatást, mint a Tüskevár. Voltak olyan történetek, amelyeknél kifejezetten azt éreztem, hogy „na, ennek se füle, se farka”, elkezdte valahol, és teljesen máshová jutott el, és nem volt csattanós számomra.
Bajban is voltam, hogy mit olvassak másodikként a kihívásra, mert nagyon sok könyvét megtaláltam, és nem akartam csalódni. Választhattam volna a Téli berek-et is, de azt sem akartam, hogy csak Tutajosékról olvassak.
Összefoglalva örülök, hogy megismerkedtem a kisprózájával is, és szeretnék többet is olvasni az életművéből, de erre most csak négy csillagot adok.


Népszerű idézetek

Maya>!

A „sintér” magyarul gyepmestert jelent. Hogy a gyepmester németül mit jelent, nem tudom, de hogy nem sintért az bizonyos.

45. oldal - A sintér

Maya>!

A barátom helyhez kötött foglalkozást űzött a patakparton, közvetlenül a malom mellett.
A barátom – nyárfa volt. Jegenyenyár.
És – amint mondom – barátom volt, akár hihető, akár nem. Beszélgettünk, sóhajtoztunk, éltünk és egyszer – tudtuk – meghalunk.
– Miféle foglakozást űzhet egy nyárfa? – kérdezhetné valaki.
– Miféle foglalkozást? Ezerfélét.
Elsősorban tartotta a patakpartot ott, ahol legjobban örvénylett a víz, azután szállásadója volt öt veréb-, egy gébics- és egy vércsecsaládnak, millió bogárnak, bábnak, lepkének. Pihenőhelye volt az átutazó madárvándoroknak, kikiáltó tornya a varjaknak, szélmutatója mindenféle embernek és időjárás-jelentője annak, aki értett hozzá.

52. oldal - A barátom

Maya>!

Miért próbálnám megmagyarázni, hogy a nagyszülők jobban szeretik unokáikat, mint a „rendes” szülők – amikor nem tudom! Talán tűnő életük apró kis folytatásait jobban látják? Talán gyengébbek és bölcsebbek s az öreg szívekben érettebb a szeretet, megbocsátóbb és nagyobb? Vagy pótolni akarnak valamit, amit elmulasztottak s az unokában önmagukat és gyermekeiket szeretik? Megint csak: nem tudom, de ez nem is fontos. Többnyire így van és – kész.

56. oldal - Nagyanyám

1 hozzászólás
padamak>!

– Szívem! – kérek bocsánatot gondolatban, de már akkor is arra gondoltam és gondolok ma is, hogy a komoly földi dolgok elintézését, például a háború és béke ügyét, nem lenne-e okosabb az asszonyokra bízni.
Mert hogy a férfiak csak a háborúhoz értenek, azt már sokszor és mindig szomorúan tapasztaltuk.

150. oldal - A bárány (Szent István Társulat, 2003)

padamak>!

A nap még alszik valahol felhő ágyában, egy-egy álmos csillag fent van még az égen, amikor a gazda már megemeli kalapját: Na, emberek, Jézus nevében… – s a hűvös hajnalban elindulnak a kaszák kenyérszerző útjukra.
Ettől kezdve már nincs megállás. Napkeltétől napnyugtáig.Ha sürget az érés, még vasárnap is. Dől a verejték, éget a nap, az izmok szakadásig feszülnek, de a munka megy, a gabona fogy és nőnek a tarlók.
Azt mondják, ünnepel ilyenkor a magyar ember. Arat! Bizonyára igaz ez, hiszen a munka ütemében, életében, kenyérszerzésében ünnep van, de a mag fenségében nehéz ünnep ez nagyon. Húsz-huszonöt napon át, napi tizenhárom-tizenhat órát aratni, hajladozni, kötözni, emelni, megállás nélkül, emberfeletti teljesítmény, és meghatódás és tisztelet nélkül nem szabadna senkinek ezt a szót kimondani, hogy: aratás…
Utána a cséplés ehhez képest már majális, mert beszélgetni is lehet, egy kicsit pihenni, helyet cserélni. Az aratásban kevés a beszéd, megállás nincs mert ha egy kasza megáll, megáll az egész munka.
Ez pedig lehetetlen, mert az aratás részért megy és a saját kenyerét lebzselheti el, aki akarja. Ilyen pedig nemigen akad.
És ha arra gondolunk, hogy ilyen munka után estére kelve a magyar embernek még dalolni is van kedve, megérthetjük a csodát, hogy mi tartott meg bennünket ezer esztendeig itt a népek országútján és vallhatjuk bátran, hogy a harcban és az aratásban elsők vagyunk a világon.

164. oldal - Aratás (Szent István Társulat, 2003)

1 hozzászólás
Farkasdal>!

Azért, ha az aratásból hazatérők nótáját halljuk, gondoljunk rájuk szeretettel és tisztelettel, mert a nóta mögött harc van.A nóta mögött fáradtság, tarlósebzett lábak és feltört kezek vannak. A nóta mögött kenyér van és a nóta mögött, a búzakeresztek mögött életünk és magyarságunk van.

padamak>!

… a gondolataim kiegészítettek egy régi kínai közmondást, amely szerint „enni jó, de verekedni még jobb” s ehhez hozzátettem még, hogy becsületesnek lenni nem csak jó, de a legbölcsebb dolog a világon.

170. oldal - Kukoricaéréskor (Szent István Társulat, 2003)

Farkasdal>!

Hát persze, hogy szabad, hiszen ezen az estén mindent szabad, ami dal, ritmus, simogató mese, vers és álom, képzelet és alkotó szertelenség, mert megfoghatatlanul zeng a béke eljövendő valóságának örök hárfája, oktatva nehézfejű öregeket, fékezve a szertelen fiatalokat, békítve ezt a sok szándékú nagy családot, hogy legalább ilyenkor tegyék ki a bicskát az asztalra, és tegyenek a zsebbe diót helyette, amiből természetesen aranydió lesz, mert ilyenkor csakis aranydiók teremnek a jó szándék karácsonyfáján, hiszen felzendül a karácsonyi muzsika, s ilyenkor minden jó lehetséges.

Farkasdal>!

Egyedül az „állatokat nem kínoztam-e” rovatnál pihentem meg kicsit, mert azt aztán igazán nem követtem el, ámbár Csutorás Lacinak dió nagyságú daganatot okoztam a fején, amíg rábírtam, hogy a kiszedett fecskefiókot a fészekbe visszarakja. Egyszóval én már jót se tudtam tenni bűn nélkül…

Farkasdal>!

– Emberek! Miért pusztítotok? Nem kérünk tőletek semmit, csak adunk, csak adunk. Árnyékot, meleget, pihenést, szórakozást, munkát és pénzt, gyümölcsöt és orvosságot, virágot és szépséget, mindent, mindent, egész magunkat, ha eljön az ideje – de idő előtt miért kell elpusztulnunk?
[…]
Hallgassátok meg és szeressétek a fát, az erdőket, emberek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Czifferszky István: Ördöggyűrű
Czifferszky István: Vava
Csathó Kálmán: Vadászzsákmány
Kemény János: Medvekaland a Kárpátokban
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Homoki-Nagy István: Hegyen-völgyön
Radi Carev: A sánta farkas
Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?
Vasile Voiculescu: Az álombeli őz