Egy ​szem kukorica 22 csillagozás

Fekete István: Egy szem kukorica Fekete István: Egy szem kukorica Fekete István: Egy szem kukorica

Az Egy ​szem kukorica című elbeszélésgyűjtemény először 1944 húsvétján került a könyvesboltok kirakatába. A megjelentetést vállaló Új Idők Irodalmi Intézet azzal a leplezetlen szándékkal adta ki egyik legnépszerűbb szerzőjének újabb válogatását, hogy feledhetővé tegye a Fekete István számára kényelmetlennek érzett vadászirodalom-skatulyát. A harmincnégy elbeszélés közül csak néhánynak témája a vadászat, de ezekben sem dörren a fegyver. Ebből következően nem a Nimród közleményeiből szemezgetett a szerző, hanem mindannak javát sorolta egymás mellé, ami 1936 és 1943 között az Új Időkben, az Esti Újság tárcarovatában, valamint néhány más folyóirat és napilap hasábjain napvilágot látott.
Az elbeszélésmódok változatossága, a szerteágazó figyelem és az erőteljes nyelvezet gazdagsága érett, sokoldalú írónak mutatja Fekete Istvánt. A nyilvánvaló szerzői-kiadói szándékból következően vitathatatlan az Egy szem kukorica eklektikussága, amit… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1944

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2009
186 oldal · ISBN: 9789632670553
>!
Szent Gellért, Budapest, 2004
190 oldal · ISBN: 9636962707
>!
Új Idők Irodalmi Intézet, Budapest, 1944
216 oldal

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

olvasóbarát P>!
Fekete István: Egy szem kukorica

Már szinte el is felejtettem milyen jó Fekete Istvánt olvasni. Szokásos módon az egyik ajándéknak beszerzett kötetet olvastam el. Állatok és emberek története váltakoznak benne. A címadó mű egy szem kukorica élete egy éven át. A madarakat óvó, (gyermekét is erre nevelő) a földet művelő ember gondossága, beosztása, tevékenységének bemutatása is tetten érhető. Az ember és az állat együttműködése egy életen át és a gyászban (Szimat gyászol), a madarak etetése (Télutó), felhasználása a gyógyításban (A bagoly), a férfibarátság példája (Ágnes), a meseelemek megelevenedése (A griffmadár). Mindennapok örömei, bánatai, nagy elhatározásai (Napló), a könyvek szeretete, emléket állít Matulának is (A könyv). A telet, a karácsonyt idézi az Éjféli látogatók és a Karácsony éjjel című elbeszélés.

blueviolet P>!
Fekete István: Egy szem kukorica

Örültem, hogy egész rövid elbeszéléseket találunk ebben a kötetben, így nem viselt meg különösebben, ha egyik-másik történet nem tetszett annyira. Ilyenből nagyon kevés volt egyébként, sőt talán nem is volt, inkább azt mondanám, hogy nem mindegyik érintett meg. Sok történet viszont nagyon tetszett, némelyiket szívesen olvastam volna még tovább is. Ilyen volt például a Napló vagy a Karácsony éjjel, de az Egy szem kukorica c. történetet is nagyon szerettem. Az önéletrajzi ihletésű írások szinte mindegyikét élvezet volt olvasni.
A stílus egyszerű, letisztult, nincsenek barokkos körmondatok. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért tud átadni annyi érzelmet, tudást és bölcsességet az emberi kapcsolatokról, a gyermekkor örömeiről, bánatairól, a lélek rejtelmeiről, az életről, a természetről és az állatvilágról.

Habók P>!
Fekete István: Egy szem kukorica

Fekete Istvánt olvasni mindig jó. Olyan, mintha a világon minden rendben menne.

Sakura>!
Fekete István: Egy szem kukorica

Aki szereti F.I.-t, az nem fog csalódni ebben a novelláskötetben sem. Csodás minden darabja, olvasásra erősen ajánlott.

havaska>!
Fekete István: Egy szem kukorica

Állítólag ez a válogatás Fekete István kedvenceinek gyűjteménye.
Az alig pár oldalas kis novellák nagyon kedvesek, aranyosak, telis tele szeretettel, a föld, a vidéki élet, a természet szépségeiről.
Visszaköszön Matula is, a bölcs tanító.

A kedvencem a nagyon rövidke Szimat gyàszol volt, az ember leghűségesebb barátjáról, de a Karácsonyi éjjel is szívmelengető, megkönnyezős a kis mókusról, életről, halálról.

Ági_Marton >!
Fekete István: Egy szem kukorica

Imádom ezt a válogatás sorozatot Fekete István műveiből! Ugyan mindegyikben van néhány ismétlődő történet, de újakhoz is hozzájutunk. Szeretem, ahogy az író elénk tárja gyerekkorát, nagyon jó írások! A táj-és természetábrázolása, az állatvilág bemutatása, valamint az Idő múlásának elbeszélése valami fantasztikus. Szerencsére még lapul pár könyv az írótól a polcomon. :)

Ditke22>!
Fekete István: Egy szem kukorica

Ahogy egyre többet olvasok Fekete Istvántól, úgy szeretem meg egyre jobban. Ez a novelláskötet is olyan, hogy mindenki találhat benne kedvére valót! Van benne vidám történet, és van szomorú is (akár meg is könnyeztető), van kedves, van állatos, van elgondolkodtató. Egyszóval minden. És minden történetben benne van a természet, az örök törvények, a becsület, a tisztesség, az, hogy a gyermekkor nem attól lesz szép, ha mindent megkapsz…. Megunhatatlan, életszerű – na jó, a beszélő állatok nem azok, de akár mondhatnák is a maguk nyelvén, amit az író a szájukba ad – novellák, amelyek amellett, hogy szórakoztatnak, el is gondolkodtatnak kicsit. Az önéletrajzi ihletésűek pedig kifejezetten megkapóak. Olvasása közben valahogy megáll kicsit az idő és elhiszem, hogy az élet szép, mert így kell lennie.

Fater>!
Fekete István: Egy szem kukorica

Ahogy Fekete Istvánnál már megszokhattuk, a gyűjtemény elbeszéléseinek egy jó része önéletrajzi vonatkozású. (Főleg gyermekkori, de felnőttkori történetekkel is.)
F. I. legtöbb elbeszélése meglehetősen elégikus (jelen esetben mondhatjuk szomorkásnak stb. is.), de ebben a kötetben az ilyen történetek talán kicsit túlsúlyban vannak a többi gyűjteményhez képest.
Sokkal kevesebb a vadászos-állatos sztori, annál inkább jellemzőek az „emberi” történetek. De a lenyűgöző táj- és természetleírások most is elvarázsolják az olvasót.

Zsuzsanna_Sinka>!
Fekete István: Egy szem kukorica

Mit is mondhatnék róla? Hogy annyira megnyugtató és annyira szeretem olvasni. :)

padamak >!
Fekete István: Egy szem kukorica

Szépek, szépek… Még akkor is, ha főként nem az írótól megszokott ill. „elvárt” témákat bont ki, hanem emberi sorsokról, kapcsolatokról beszél el. De éppen emiatt kedves és elmélkedésre serkentő történetek gyűjteménye. Nem habzsolásra, csak 3-4-et egyszerre.
És ha manapság írna Fekete ilyeneket valami újság tárcarovatába? Vajon lenne rá olvasótábor? …


Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

A padláson penészes időszaga volt a csendnek és a pókhálók portól súlyosan csüngtek le a lécekről.

(első mondat)

olvasóbarát P>!

A könyv
Szeretem a könyvet! Valamikor régen mélyen a szívemre szívtam az iskolakönyvek nyomdaszagát. Titokzatos, igaz mélységek nyíltak ki előttem. A történelem: regény volt, a földrajz: útleírás, a természetrajz: vadászat, az olvasókönyv pedig: Muzsika.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
blueviolet P>!

Ekkor elbúcsúztam a griffmadártól, de azért sokszor eszembe jutott azóta is, amikor a kétségek, a gond, a bánat sötétszárnyú griffmadara hajszolt, és csak a másnap világosságában láttam meg, hogy ezekből se születik más, mint jáspisszemű kis gyík, melyben több az élet, mint az aranytollú, meseviharban vijjogó griffmadárban.

A griffmadár

olvasóbarát P>!

Télutó

Ablakomban madáretető van. Idejárnak tollas kis barátaim – éhező zsellérei a télnek –, hogy a faggyúmaradékokon tornászva eltengessék parányi életüket holnapig.

31. oldal

blueviolet P>!

Régi adósság ez nagyon és bizonyos tökcsapdákkal kapcsolatos, amelyben cinegéket fogott egy gyerek. A cinegék azután rabságba kerültek. Volt olyan, amelyik elpusztult, volt olyan, amelyik kibírta tavaszig… mert ez a gyerek azt hitte, a cinkéknek meleg szoba kell, holott szabadság kellett volna.
Hát ennek a régi gyereknek emlékadósságait törlesztgetem.

Télutó

padamak >!

A róka rohanásának zaja csak annyi a csendben, mint amikor vízfodor szalad végig a tó hátán. Utána újra úr a csend. De most már darazsak zümmögnek, nagy legyek dongnak, méhek keresik a maradék virágokat, és ez a zsongás úgy hangzik, mintha valahol nagyon messze orgona szólna és vasárnap lenne. Talán vasárnap is van, de ezt az erdőben nem tartják számon, mert az erdőben – úgy érzi a vadász – mindig egyformán közel van az Isten.

76. oldal - Augusztus (Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2009)

Habók P>!

Ekkor megpendült egy húr a kemence mellett a sarokban. Az öreg Tallér mindjárt rátette a kezét a cimbalomra, mert véletlenül ütötte meg a húrt, de a lágy zendülés már szétszállt a szobában, megsímogatta a falakat, lengett egy kicsit a levegőben, aztán visszahullt a cimbalomra, mint a fészekre a fáradt madár.

A mókus

Sakura>!

A patakkal nem bírt sem az est, sem az éjszaka, mert a hajnalokat kötötte össze és a fénnyel tartott rokonságot.

39. oldal - A bagoly

Habók P>!

Estefelé kocsi állt meg a ház előtt, s a kocsiból három katona szállt ki. Az egyenruha a hadnagy ötlete volt, aki szerint rendes ember az összes baklövéseit – úgymint: házasság, temetés stb. – egyenruhában követi el.

Ágnes

RKAti P>!

Mondom: nyolcéves voltam. Nagyvérű gyerek. A nagyvérűséget ebben a korban a legmagasabb fákról leszedett fészkek, bedobott ablakok és üvöltő kortársaik jelzik. Egyetlen verekedési alkalmat el nem mulasztottam, az órákat a házban elrontottam, a macskát a toronyablakból ledobtam, hogy vajon talpra esik-e? Nem talpra esett, hanem Berta Rozi néni kosarába, aki a fején vitte a kosarat és benne ebédet az urának.
Ma sem tudom, hogy talpra esik-e a macska, de azt tudom, hogy hogy aznap állva ettem a vacsorát, mert a szék is sajgott, ahová leültem az erőszakos szülői beavatkozás következtében.

59. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Czifferszky István: A gemenci bak és más vadászelbeszélések
Czifferszky István: Ördöggyűrű
Kittenberger Kálmán: Afrikai vadászkönyv
Maderspach Viktor: Páreng-Retyezát
Bársony István: Árnyak az éjszakában
Csathó Kálmán: Tavasztól tavaszig
Bársony István: Róka a körben
Székely Tibor: Kumevava, az őserdő fia
Pálfalvi Nándor: Hajnali ösvényeken
Bleier Norbert – Márkus Márta: Nyomhatározó zsebkönyv