Csí ​és más elbeszélések 122 csillagozás

Fekete István: Csí és más elbeszélések Fekete István: Csí és más elbeszélések Fekete István: Csí és más elbeszélések Fekete István: Csí és más elbeszélések Fekete István: Csí és más elbeszélések

Messze, Egyiptom földjén, a Nílus hullámai ringatta nádasok fölött megsebesült egy fecskeasszonyka. Nem követheti férjét Magyarországig, kitelel valamelyik nagyvárosban a folyó mentén, ott új férjre tesz szert, s azzal alapít családot. Hú , a bagoly, a kártevő pockok veszedelme, kerek bölcs szemével emberi sorsokat követ a faluban, akárcsak Kele, a párjavesztett gólya, amely régi otthonán, a falusi kéményen új életbe kezd egy másik özvegyen maradt madárral. Miután megszületett a falubeli parasztcsalád kisgyereke, Keléék is kiköltik, fölnevelik fiókáikat, majd megint vándorútra kelnek. A frontról hadirokkantként hazatérő katona nem akar lemondani az életről, szerencséje is van, jó kutya szegődik hozzá, talál egy sebesült, elbitangolt lovat is. A földosztáskor kitűnő földet juttat magának, és noha egyedül maradt, mert édesanyjának csak a sírját látja viszont, keményen dolgozik, nagyszerű kertészetet teremt, teljes értékű emberként indul az életbe.

Eredeti megjelenés éve: 1940

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2015
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631198980
>!
Móra, Budapest, 2014
ISBN: 9789631193145
>!
Móra, Budapest, 2011
192 oldal · ISBN: 9789631189193 · Illusztrálta: Budai Tibor

4 további kiadás


Enciklopédia 17


Kedvencelte 15

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Mariann_ P>!
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Olvastam már híres könyveket kutyákról , macskákról, de elképzelni sem tudtam, hogy egy gólyának milyen gondolatai vannak. Kedves szavakkal leírt aggódás a beteg társért, társkeresés, tojásrakás, kikelés, etetés, repülni tanítás… Lenyűgözött.
Aztán gondolkodhattam fecskeként, bagolyként belekukkanthattam az állatok világa , fantasztikus volt.
A sebesült katona hű társa egy kutya lett, mondjuk a kutyám nagy becsben van nálunk…
A falu élete, egyszerűsége magával ragadott, megerősített abban, hogy minden nap történik valami csoda…. én személy szerint egy napot sem éltem városban.
Örülök, hogy saját könyvem, mindenképpen olvasni fogok belőle az unokáimnak.

AeS P>!
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Csí és felesége története a Fekete Istvántól megszokott értő és érző mese az állatvilágból, ezeket mindig értékesnek tartottam, de ma, amikor minden korábbinál jobban hajlamosak vagyunk antropomorfizálni az állatokat, mindig megnyugtat, amikor visszanyúlhatok hozzá, és megtapasztalhatom azt a tökéletes arányérzéket, ami elveszni látszik – nem „mai világunkban”, ahogy ezt fellengzősen írni szokták, hanem valahol két csivava és három komment között. Értitek.
A többi történet is szép volt, Fekete István bármelyik regénye vagy novelláskötete (jó, a Tüskevár nem) igazi őszi, elcsendesülő, befelé néző könyv, ha módotokban áll, szakítsatok rá időt novemberben.

2 hozzászólás
gyuszi64>!
Fekete István: Csí és más elbeszélések

2020/182. otthoni polc

A hátsó borító a szerzőtől egy másik könyv fülszövegét tartalmazza: „Páratlan természettudományos ismeretanyag ötvöződik itt magas fokú írói tehetséggel… A szerző élményanyaga azonban óriásai, szókincse, tündéri mesélőkedve kiapadhatatlan… Felnőttek és gyermekek egyaránt élvezik és értik.”

Mit lehet ehhez hozzátenni?
Lehet, hogy Lassie a világhírű, de nekünk itt van Bogáncs, a miénk; és nagyon szépen ír a bolgár cár Carev, vagy ezen kötet elbeszélései még legjobban a Bambi-ra emlékeztetnek, de itt van Fekete István, aki mirólunk ír, gyönyörűen…

Amiben viszont különleges a szerzőnk, az a természet és társadalom egységének szépséges ábrázolása. Megtalálja és megfesti a párhuzamokat, és az összhang egyedülálló.

A címadó elbeszélés vagy a Tavasz gólyatörténete remekművek. Talán kissé az ifjúsági zsáner felé hajlik a cselekményvezetés, de ez legyen a legnagyobb „baj”.

Micsoda kötet! :)

Felixa P>!
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Elvesztem az író által lefestett tájban, láttam az állatokat és a növényeket, éreztem az illatokat, ami nem is volt már meglepetés a számomra. …és most merengek, hogy miféle írói vénával kell rendelkezni ahhoz, hogy ilyen hatással legyen az olvasóra. Most is lenyűgözött…

Ibanez P>!
Fekete István: Csí és más elbeszélések

„Aludtak a nehéz fürtök is a tőkéken, aludtak a darazsak a zsúptetők alatt, aludt az egész falu, átmelegedve az elmúlt nyár dús ágyában, és nem vette észre senki, hogy ezen az éjszakán a mulandóság ezüstjét hintette fűre, fára, vetésekre, temetőkre, az egész világra a nagy novemberi csősz: az Ősz.”

Fekete Istvánt mindig jó olvasni :-D A történetek közül csak a Csít olvastam már, illetve olvastam a Hú-t, de szerintem ez a történet abban a könyvben nem volt benne. Mindegyik történet gyönyörű, magával ragadó, kedvet kap az olvasó kisétálni a legközelebbi erdőbe és csak hallgatni az ott élő állatok hangjait.

„A vándorsólyom a következő pillanatban már el is tűnt, a patak felett villanva végig, és amerre ment, riadtam lapult meg minden madár. Ekkor a réten újra megindult az élet. A csörgőrécék ijedten dugták ki kis fejüket a vízből, és sandán pislogtak a levegőbe, a pacsirták énekelve szálltak az ég felé, mintha hívta volna őket valaki, és Rá szemtelenül károgott egy fűzfán, hogy hol van Suo, az a gyilkos, mert ő darabokra akarja szedni. Erre aztán felreppentek a pintyek, a fűzikék, tengerikék és minden madár, mert tudták, hogy Rá csak akkor veri a mellét és kiabál Suóra, amikor az már nagyon messze van.”

Az egyik kedvencem ebben a könyvben Keléék – illetve Andorék – voltak. Párhuzamosan erősödik a falu Jancsija és Keléék fiókái. (A Kele kötet egyébként még olvasásra vár.) Nagyszerűen írja le az író nemcsak az évszakok változását, az állatok viselkedését, de az egyszerű paraszti munkákat is (kedvet kapva a munkákhoz). Ugyanakkor meghatóan és mégis egyszerűen képes leírni a halált is, amely ebben a kötetben csendesen, elfogadóan, „barátilag” érkezik, sosem erőszakosan.

„A gólyák tűnődve állnak a kéményen;a kertben cinkék szólnak őszies hangon, az almák a földet nézik, a diók zöld burka titokban meghasad, és egy-egy fáradt levél sóhajtva lekereng a földre.”

A másik nagy kedvenc az Éjfél után volt, főleg, hogy kibővült Hollóval és Labanccal. Ismét egy egyszerű történet, mégis mélysége van, „izgalmas”, minden sora értékes, élvezetes olvasni és izgulunk, hogy minden rendben menjen (főleg, mikor a cigányok vinnék a lovat…) :-D Azt hiszem, egy Fekete-kötet, így ősszel, kivételesen jó választás (még kettőt fogok olvasni, figyelmetekbe ajánlom a kihívást (Most és mindig Fekete István…, még beleférhet október végéig nektek is, megéri :-D))

"Labanc azonban – kivételesen – oda se hallgatott. Lehasalt a Holló előtt, és ugatva üdvözölte barátját; Holló csendesen röhögött, Labanc pedig felágaskodott, és képen nyalta. Holló bosszúsan prüsszentett, és szemrehányóan nézett a kutyára.
– Buta szokás ez, hallod, és kérlek, ne tedd máskor.
– De hiszen a barátod vagyok. Őriztem a helyed, és egyszer álmodtam is rólad.
– Köszönöm, ez jólesik, én is sokszor emlegettelek Miskának…
– Az ki?
– Ez a rokon. Nem is hinnéd, milyen szívós kis ló, kár, hogy kiherélték. De azért máskor ne nyalj meg. Nálunk ez nem szokás, és – ugye nem haragszol? – rossz szaga van a szádnak."

Kozmikus_Tahó>!
Fekete István: Csí és más elbeszélések

"A naplemente az giccses,
de mindig gyönyörű.
S a gyönyörű valahogy
kicsit mindig szomorú."

A csend beszél.

ÁrnyékVirág>!
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Minél többet olvasok Fekete Istvántól, annál jobban megszeretem. Csodálatosan szépen ír, mégi egyszerűen, felesleges cifrázások nélkül, de olvasás közben érezni lehet a mező meleg lehelletét, a frissen kaszált, napon száradó fű illatát, hallani az öreg szekrény reccsenését vagy a bagoly huhogását. Ezek a rövid történetek mind apró csodák. Legyen szó az elárvult fecskeasszony és a haldokló ember-asszony megható barátságáról, vagy Húról, a magányos bagolyról, vagy a háború után a semmiből újraépülő életről és Bézsenyi Dénes szívós munkájáról, a sorok mögött mindig érezni lehet a természet, az ember és az élet iránti mélységes tiszteletet és szeretetet.
És olyan maradandó értékek ezek, amelyek miatt biztos lehetek benne, hogy Fekete István nem fog kimenni a divatból.

1 hozzászólás
Goofry>!
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Spontán kényszer húzott a Fekete-történetekbe – lappang ebben a félmondatban némi furcsaság: nem kell ragoznom –, az öt csillag sárga fénye megokol.

Aquarius P>!
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Nem sorrendbe haladok, mert bár a történetek mindegyike tetszett, de kettő, számomra kiemelkedik a válogatásból.

Ritkán van rám ekkora hatással egy nyolc oldalas novella, de A szél és az erdő meséje maradandó élményt nyújtott.
A szél megharagudott az erdőre, mert védelmébe vette a felhőt. Csak meg akarta leckéztetni, de a vége rombolás, pusztulás és halál.
Az emberek sem gondolnak az ökológiai következményekre, amikor erdőket tesznek a földdel egyenlővé. Tanmese? Figyelmeztetés?
Valójában mindkettő! – Fekete István módra, aki képes olyan közelségbe hozni a természetet, hogy érzi az ember a fák árnyékának hűvösségét, a lombokon átszűrődő nap lágy simogatását, hallja a madarak énekét, és a patak csobogását elnyomó erdőlakók hangját.
Vajon mit tesz a szél, amikor rádöbben, hogy a bosszú nem is olyan édes, mint gondolta?

Amíg Csí, Vit és Ri – a három fecske keserédes történetébe még csak látogatást tesz az ember – az elmúlás visszavonhatatlanságával –, addig az Éjfél után című novella főszereplője Dénes, aki a háború okozta lelki és testi sérülésekkel tér vissza szülőfalujába. A látszólagos kilátástalanságban Labanc, az úton hozzácsapódó kutya, és Holló a „talált” ló, no meg a segítőkész falusi emberek, nem csak megcsillantják a reményt, hanem komoly munkára késztetik Dénest. A legfőbb motivációt azonban a kiparcellázott föld adja, amire emlékezete óta áhítozott.
Érdekes és szórakoztató az emberi párbeszéd mellett, az állatok társalgása. Feszültségoldó, mert nemcsak a nehézségekkel kell felvenni a küzdelmet, hanem a tolvajokkal szemben is, akik saját anyagi gyarapodásukat nem éppen becsületes munkával akarják megnövelni.
Nagyon kedves, szerethető emberi történet.

Elnézést kérek Hú-tól a bagolytól, Kelétől és párjától Szi-től, az öreg Andóktól, aki szárnyai alá vette Jancsit, ezáltal felnyitotta Tüskének a szemét – mire vágyik a fia, és a hónapoktól is, melyek csak nyúlfarknyi említést kapnak, de természetesen ők is a novellafüzér nélkülözhetetlen szereplői.

Az, hogy a kötet bekerül a kedvenceim közé, igen nagy szerepe van a kiemelt két történetnek.

2 hozzászólás
Szabcsiika>!
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Egyre többet olvasok Fekete Istvántól, és ez nem véletlen, teljesen magába szippantanak a történetei.
Ez a kötet kicsit nehezebben ment, hiszen ebben nagyon sok minden az elengedésről és az elmúlásról szólt, ami nem éppen egy könnyen emészthető téma, hiszen ilyenkor az emberben is előjönnek azok a pillanatok, mikor hasonló helyzetben volt az élete során.
De a maga nehézségében mégis ott volt, a remény is és a bizakodás, hogy minden rossz után történik valami jó is.


Népszerű idézetek

csillagka P>!

– Menjünk, Kele!
És a két gólya végigúszott a rétek felett. Piros csőrükben a fészeknek való ág, és szívükben a tavasz.

74. oldal - Tavasz (1974-es kiadás)

csillagka P>!

Nem mozdult semmi, csak az Idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. Újra nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő. Visszajött a sárgarigó aranyfuvolájával, visszajött a pinty ezüstciterájával, nevetett a falu száz csillogó ablakszeme, nevettek az emberek téli estéken, amikor mindent betakart a hó, és békésen pipáltak a kémények, mert az erdő úgyis adott, amit adhatott.

179. oldal - A szél és az erdő (1974-es kiadás)

AeS P>!

Később megrándult az egyik harang kötele, és a hajnali harangszó lágy hullámai megsimogatták a mezőket. A pacsirták halk énekszóval köszöntötték a világosságot, a galambok búgni kezdtek a torony párkányán, a verebek gömbölyűre fújták magukat, és szentül hitték, hogy sose féltek, és sose lesz többet éjszaka.

37-38. oldal - Toronyban (Móra, 2011)

Aquarius P>!

– Az ember erős – szólt Csí –, Hú fél tőle. Az embertől mindenki fél, mert csattogó botot hord magával, mellyel megöl bárkit, még csak közel se megy hozzá. Az emberrel nem harcol senki, csak az emberek harcolnak egymással.

Csí

Bla I>!

A nappalok és éjszakák aztán elhordták mellőle a vágyat. Egyedül maradt a csenddel, s csak néha fordult a fészek hűlt helye felé…

33. oldal

nadasdit>!

Nincs hamisság, nincs hazugság, nincs semmi rossz, amiért fizetni ne kellene. Így vagy úgy, az idő farsang után meghozza a böjtöt, mert az idő nem hazudik.

129. oldal

Aquarius P>!

már nyugodtan ült. Megkopott tolla alatt pihegve feküdt három fióka. Szemüket lecsukták, és ernyedt aléltságban feküdtek, mert megszületni éppoly nehéz, mint meghalni.

Tavasz

csillagka P>!

De nyáron és télen, ősszel és tavasszal béke lengett a tájon, ahol a fák alatt akkora gombák nőttek, mint a kofák esernyője, s a virágok illata úgy folyt le a falu felé, mint a pásztortüzek füstje alkonyattal.
Jöttek az évek, mentek az évek; nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő; mókusok játszottak a fenyőtobozokkal, és a fülemüle úgy énekelt a nyári éjszakákon, hogy a róka elfelejtett vadászni, és szégyenszemre éhesen kellett hazamennie…
Jöttek az évek, mentek az évek.
A felhőkből eső lett, az esőből patak, s a patakok újra felhők lettek, mert a patak tisztelte a napot, és párával áldozott neki.

170. oldal - A szél és az erdő (1974-es kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: fülemüle · mókus · róka
Aquarius P>!

Haldoklott a nyár. Reszkető fejével búcsút intett még a fecskéknek, de esténként már borzongott, és szeme sarkában megült a könny, mert az erőtlen nap nem tudta felszárítani.

Toronyban

nadasdit>!

A hajnalt Kele vette először észre a faluban.
A domb hátán végigszaladt a szürke derengés, és hóna alá csapva fekete lepleket, nagy léptekkel rohant nyugat felé.

61. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Czifferszky István: A sete bárány és a kuvasz
Pósfai János (szerk.): Ének a csöndben
Véber Károly (szerk.): A néma völgyben
Gárdonyi Géza: Szüleim gyémántja voltam
Gerald Durrell: Férjhez adjuk a mamát
Pósfai János (szerk.): Gyöngyhalászok
Sós Dóra: Csuriélet
Petrolay Margit: A sárkányok lovagja