Csí ​és más elbeszélések 89 csillagozás

Fekete István: Csí és más elbeszélések Fekete István: Csí és más elbeszélések Fekete István: Csí és más elbeszélések Fekete István: Csí és más elbeszélések Fekete István: Csí és más elbeszélések

Messze, Egyiptom földjén, a Nílus hullámai ringatta nádasok fölött megsebesült egy fecskeasszonyka. Nem követheti férjét Magyarországig, kitelel valamelyik nagyvárosban a folyó mentén, ott új férjre tesz szert, s azzal alapít családot. Hú , a bagoly, a kártevő pockok veszedelme, kerek bölcs szemével emberi sorsokat követ a faluban, akárcsak Kele, a párjavesztett gólya, amely régi otthonán, a falusi kéményen új életbe kezd egy másik özvegyen maradt madárral. Miután megszületett a falubeli parasztcsalád kisgyereke, Keléék is kiköltik, fölnevelik fiókáikat, majd megint vándorútra kelnek. A frontról hadirokkantként hazatérő katona nem akar lemondani az életről, szerencséje is van, jó kutya szegődik hozzá, talál egy sebesült, elbitangolt lovat is. A földosztáskor kitűnő földet juttat magának, és noha egyedül maradt, mert édesanyjának csak a sírját látja viszont, keményen dolgozik, nagyszerű kertészetet teremt, teljes értékű emberként indul az életbe.

Eredeti megjelenés éve: 1940

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2014
ISBN: 9789631193145
>!
Móra, Budapest, 2011
192 oldal · ISBN: 9789631189193 · Illusztrálta: Budai Tibor
>!
Móra, Budapest, 2008
192 oldal · ISBN: 9789631185171

3 további kiadás


Enciklopédia 14


Kedvencelte 6

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Felixa P
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Elvesztem az író által lefestett tájban, láttam az állatokat és a növényeket, éreztem az illatokat, ami nem is volt már meglepetés a számomra. …és most merengek, hogy miféle írói vénával kell rendelkezni ahhoz, hogy ilyen hatással legyen az olvasóra. Most is lenyűgözött…

>!
ÁrnyékVirág
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Minél többet olvasok Fekete Istvántól, annál jobban megszeretem. Csodálatosan szépen ír, mégi egyszerűen, felesleges cifrázások nélkül, de olvasás közben érezni lehet a mező meleg lehelletét, a frissen kaszált, napon száradó fű illatát, hallani az öreg szekrény reccsenését vagy a bagoly huhogását. Ezek a rövid történetek mind apró csodák. Legyen szó az elárvult fecskeasszony és a haldokló ember-asszony megható barátságáról, vagy Húról, a magányos bagolyról, vagy a háború után a semmiből újraépülő életről és Bézsenyi Dénes szívós munkájáról, a sorok mögött mindig érezni lehet a természet, az ember és az élet iránti mélységes tiszteletet és szeretetet.
És olyan maradandó értékek ezek, amelyek miatt biztos lehetek benne, hogy Fekete István nem fog kimenni a divatból.

1 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó P
Fekete István: Csí és más elbeszélések

"A naplemente az giccses,
de mindig gyönyörű.
S a gyönyörű valahogy
kicsit mindig szomorú."

A csend beszél.

>!
Goofry P
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Spontán kényszer húzott a Fekete-történetekbe – lappang ebben a félmondatban némi furcsaság: nem kell ragoznom –, az öt csillag sárga fénye megokol.

>!
Aquarius
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Nem sorrendbe haladok, mert bár a történetek mindegyike tetszett, de kettő, számomra kiemelkedik a válogatásból.

Ritkán van rám ekkora hatással egy nyolc oldalas novella, de A szél és az erdő meséje maradandó élményt nyújtott.
A szél megharagudott az erdőre, mert védelmébe vette a felhőt. Csak meg akarta leckéztetni, de a vége rombolás, pusztulás és halál.
Az emberek sem gondolnak az ökológiai következményekre, amikor erdőket tesznek a földdel egyenlővé. Tanmese? Figyelmeztetés?
Valójában mindkettő! – Fekete István módra, aki képes olyan közelségbe hozni a természetet, hogy érzi az ember a fák árnyékának hűvösségét, a lombokon átszűrődő nap lágy simogatását, hallja a madarak énekét, és a patak csobogását elnyomó erdőlakók hangját.
Vajon mit tesz a szél, amikor rádöbben, hogy a bosszú nem is olyan édes, mint gondolta?

Amíg Csí, Vit és Ri – a három fecske keserédes történetébe még csak látogatást tesz az ember – az elmúlás visszavonhatatlanságával –, addig az Éjfél után című novella főszereplője Dénes, aki a háború okozta lelki és testi sérülésekkel tér vissza szülőfalujába. A látszólagos kilátástalanságban Labanc, az úton hozzácsapódó kutya, és Holló a „talált” ló, no meg a segítőkész falusi emberek, nem csak megcsillantják a reményt, hanem komoly munkára késztetik Dénest. A legfőbb motivációt azonban a kiparcellázott föld adja, amire emlékezete óta áhítozott.
Érdekes és szórakoztató az emberi párbeszéd mellett, az állatok társalgása. Feszültségoldó, mert nemcsak a nehézségekkel kell felvenni a küzdelmet, hanem a tolvajokkal szemben is, akik saját anyagi gyarapodásukat nem éppen becsületes munkával akarják megnövelni.
Nagyon kedves, szerethető emberi történet.

Elnézést kérek Hú-tól a bagolytól, Kelétől és párjától Szi-től, az öreg Andóktól, aki szárnyai alá vette Jancsit, ezáltal felnyitotta Tüskének a szemét – mire vágyik a fia, és a hónapoktól is, melyek csak nyúlfarknyi említést kapnak, de természetesen ők is a novellafüzér nélkülözhetetlen szereplői.

Az, hogy a kötet bekerül a kedvenceim közé, igen nagy szerepe van a kiemelt két történetnek.

2 hozzászólás
>!
Antal_Zsuzsi P
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Nagyon tetszettek az elbeszélések, volt egy ami elég szomorú volt, de végén még az is tetszett. Régebben olvastam már Fekete Istvántól a Vukot, az is nagyon jó volt, tehát gondoltam, hogy ez is jó lesz és nem kellett csalódnom.

>!
Bla IP
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Augusztus 2-9-között az Attersee mellett volt szerencsém üdülni. Ott olvastam a magammal vitt Fekete István könyvek közül kettőt Csi-t és a Bogáncsot. Mindkettőn könnyeztem. Az író annyira lelkembe markolt, hogy kiestem szokásos férfi formátumomból. A természet dolgainak megszemélyesítése, emberközeli ábrázolása, s az címbéli állatszereplők törvényszerű, ill. kalandos sorsa megindító volt számomra…

>!
R_Kingaa
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Fekete István művei iránt érzett rajongásom immáron arra a szintre lépett, amit már nem igazán lehet tovább fokozni. Minden egyes elolvasott könyve után továbbiakban való elmélyedésre vágyom. Szüntelenül fogva tart az az érzés, hogy a következő könyv vásárlásom alkalmával az író egyik újabb művével térjek haza, és ezáltal tovább bővítsem a gyűjteményemet. Hiszen Fekete István írásai megunhatatlanok és olvasásukat sosem lehet elég korán kezdeni. Sajnos azonban úgy érzem, művei méltatlanul kevés figyelmet kapnak mostanság, ez előtt pedig értetlenül állok, ugyanis az olvasónak elég lenne csak engedni, hogy magával sodorja a művekben jelen levő lüktető élet, a hihetetlenül mély emberség, és a természet állandóan változó, de soha el nem múló jelensége. Ha az ember Fekete István műveket olvas, megszűnik számára a tér és az idő, akaratlanul is elmerül az író által lefestett tájban, érzi a levegőben úszó illatokat, megéli az emberi sorsokat, szíve kitárul, hogy otthont adjon a milliónyi új érzésnek, a lelkébe pedig egyfajta csendes belenyugvás költözik, mely az élet elengedhetetlen kelléke.
Az író ezen művében hat rövidke elbeszélés szerepel, melyek mindegyike magában hordozza az ember és a természet egybefonódott viszonyát, és az élet bölcsességeit.
Az első elbeszélés, a Csí a fecskék nemzetségéről szól, mely szorosan kapcsolódik az emberhez. Mivel vidéken lakom, ezért számomra sem ismeretlenek ezek a kedves kis madarak. Egy fecskepár minden évben meglátogat minket, nálunk alakítottak szállást maguknak, aminek különösen örülök. Így meglehetősen közelről figyelhetem életüket, és mindig szomorúsággal tölt el az ősz elején bekövetkező távozásuk. Gondolataim között sokszor helyet kapnak, ezek az emberhez oly közel álló madarak. Megható kis történet volt ez, melyből nem hiányzott az elmúlás, a kitartás és az élet törvénye sem. Az azonban kicsit érthetetlen volt számomra, hogy az elbeszélés miért a Csí nevet viseli, hiszen Vit volt a központi szereplője. Lehet viszont, hogy Csí az egész fecske nemzedékre értendő, és ezért kapta ezt a címet.
A Toronyban című elbeszélés központi szereplője nem volt ismeretlen számomra, hiszen Húról, a bagolyról olvastam már hosszabb terjedelemben is. Igaz, a két történet kissé különböző, de mindkettőből a baglyok életét és viszonyát az emberekhez ismerhetjük meg. Különösen tetszettek az ebben az elbeszélésben megjelenített természeti leírások és a környezet élethű és érzékletes megelevenítése, olyannyira, hogy egész oldalakat tudtam volna idézni belőle, de azért valamelyest sikerült visszafognom magam.Jó volt megismerni közelebbről a baglyok életét, mindig is csodálatot ébresztett bennem a madaraknak ezen fajtája.
A Tavasz elnevezésű történet tetszett a legjobban mind közül. Egyike volt a legtöbbet tartalmazó és legtöbbet érzékeltető írásoknak. Az állatvilágból Kele kapta a főszerepet, a gólyák pedig szintúgy vonzzák az emberek tekintetét, mint a fecskék. A madarak e két nemzedéke szoros összefüggésben van az emberrel, mint ahogy ez az elbeszélésben is megnyilvánult. Megható és szomorkás színezetet kapott az itt elmesélt történet, melyből a születés, az élet kiteljesedése és végül az elmúlás sem hiányzik. Az apró kis történetdarabkák pedig mesterien illeszkednek egymáshoz. Nem is beszélve az évszakok, napszakok és az időjárás lélegzetelállítóan szép leírásáról. Kedvencem lett.
Az Éjfél után elnevezést viselő elbeszélés volt talán a leghosszabb a hat közül. És talán ez idézte elő, hogy a másik kedvencemmé fogadjam. Itt a többivel ellentétben a főszereplő egy ember, aki a frontról sérülten hazatérve szembesül a gyásszal, a háború pusztításával és annak következményeivel egyaránt. E közben pedig két odaadó társra lel. Ez a történet felnyitja az ember szemét, egyszerre rádöbben, hogy mennyire értelmetlen dolog is a háború, és csak pusztulást, rombolást, bánatot hordoz magában. De szól továbbá arról is, hogy az ember ha küzd, akkor mindig fel tud állni és nehéz munkával elérheti az álmait, csak soha nem szabad feladni.
A szél és az erdő nevezetű elbeszélés egyszerűsége hordozza magában a legmélyebb tanulságot. Annyira szíventaláló és elgondolkodtató írás! Az erdő és a természet fontosságát hangsúlyozza ez a novella, az emberek nagyrésze elsiklik a mindenkor, de főleg manapság rendkívül aktuális téma felett. Nem értékeli igazán a körülötte lévő világot, ezt majd csak akkor tenné, ha már késő lenne. Hát igen, ez jellemző az emberre!
Végül pedig a Titkos kalendárium című történet egy kertet és annak lakóit mutatja be különböző évszakokban és az egymást követő hónapok leforgása alatt. Továbbá azt a mondanivalót hordozza magában, hogy ott is van élet, ahol az ember nem is gondolná. Mert nem csak az ember a fontos, hanem az állatok is kellenek ahhoz, hogy a természet egyensúlya fel ne boruljon!
Összességében nagyon szerettem ezeket az elbeszéléseket, mindegyiket másért. Örülök, hogy az utamba sodorta őket a sors, pont amikor jólesett a lelkemnek egy kis megnyugvás, és csendes töprengés az életről a könyvet olvasva.
Mindenkinek ajánlom ezt az elbeszélésfűzért, megéri elolvasni, igazán lélekemelő olvasmány. És úgy általában Fekete István többi könyvét is szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani, hiszen fantasztikus író, érdemes megpróbálkozni vele, mert aki megismeri, az meg is szereti.
Én pedig nemsokára beszerzem az író soron következő könyvét, és folytatom életművének megismerését. Már alig várom!
Olvassátok ti is!;)

>!
kvzs P
Fekete István: Csí és más elbeszélések

Fekete István nagyon szépen tud mesélni az életről. Születésről és halálról, tavaszról és őszről, azokról az apró szépségekről, amit sokszor már sajnos észre sem veszünk.


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

– Menjünk, Kele!
És a két gólya végigúszott a rétek felett. Piros csőrükben a fészeknek való ág, és szívükben a tavasz.

74. oldal - Tavasz (1974-es kiadás)

>!
csillagka P

Nem mozdult semmi, csak az Idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. Újra nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő. Visszajött a sárgarigó aranyfuvolájával, visszajött a pinty ezüstciterájával, nevetett a falu száz csillogó ablakszeme, nevettek az emberek téli estéken, amikor mindent betakart a hó, és békésen pipáltak a kémények, mert az erdő úgyis adott, amit adhatott.

179. oldal - A szél és az erdő (1974-es kiadás)

>!
Aquarius

– Az ember erős – szólt Csí –, Hú fél tőle. Az embertől mindenki fél, mert csattogó botot hord magával, mellyel megöl bárkit, még csak közel se megy hozzá. Az emberrel nem harcol senki, csak az emberek harcolnak egymással.

Csí

>!
nadasdit

Nincs hamisság, nincs hazugság, nincs semmi rossz, amiért fizetni ne kellene. Így vagy úgy, az idő farsang után meghozza a böjtöt, mert az idő nem hazudik.

129. oldal

>!
Aquarius

már nyugodtan ült. Megkopott tolla alatt pihegve feküdt három fióka. Szemüket lecsukták, és ernyedt aléltságban feküdtek, mert megszületni éppoly nehéz, mint meghalni.

Tavasz

>!
csillagka P

De nyáron és télen, ősszel és tavasszal béke lengett a tájon, ahol a fák alatt akkora gombák nőttek, mint a kofák esernyője, s a virágok illata úgy folyt le a falu felé, mint a pásztortüzek füstje alkonyattal.
Jöttek az évek, mentek az évek; nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő; mókusok játszottak a fenyőtobozokkal, és a fülemüle úgy énekelt a nyári éjszakákon, hogy a róka elfelejtett vadászni, és szégyenszemre éhesen kellett hazamennie…
Jöttek az évek, mentek az évek.
A felhőkből eső lett, az esőből patak, s a patakok újra felhők lettek, mert a patak tisztelte a napot, és párával áldozott neki.

170. oldal - A szél és az erdő (1974-es kiadás)

>!
Aquarius

Haldoklott a nyár. Reszkető fejével búcsút intett még a fecskéknek, de esténként már borzongott, és szeme sarkában megült a könny, mert az erőtlen nap nem tudta felszárítani.

Toronyban

>!
nadasdit

A hajnalt Kele vette először észre a faluban.
A domb hátán végigszaladt a szürke derengés, és hóna alá csapva fekete lepleket, nagy léptekkel rohant nyugat felé.

61. oldal

>!
padamak

– … De aztán szigorúan rászóltam.
– Mit mondtál neki?
– Úgy értem, hogy szájon vágtam. Na, aludjunk!

141. oldal - Éjfél után (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986)

>!
padamak

A nappalok és éjszakák aztán sorjában bejöttek az egyik faluvégen, és kimentek a másikon. A vetések susogó országában puha kézzel turkált a szél, a réteknek ezernyi virágszeme csodálkozva kinyílt, és a méhek kis orgonáján dicsérte a lángoló napot.

38. oldal - Csí (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986)


Hasonló könyvek címkék alapján

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Czifferszky István: A sete bárány és a kuvasz
T. Aszódi Éva (szerk.): A magyar szabadságharc olvasókönyve
László Gyula (szerk.): Múlhatatlan gyerekkor
Lipták Gábor: A miskolci kalmár
Lengyel József: Igéző és más történetek
Krúdy Gyula: Magyarország aranykertje
Móra Ferenc: Rege a csodaszarvasról és más elbeszélések
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön / Mindenki Jánoskája