Csend 95% 81 csillagozás

Az író egyik nyarát meséli el gyermekkorából. A kíváncsisága hajtja fel a padlásra, ahol nagymamája a leveleit őrzi, amelyben családi titkok is vannak, amit egy gyerkőcnek még nem mondanak el. És milyen a gyermeki képzelet? Összebarátkozik a padlásom levő tárgyakkal, akik átsegítik magányos napjain is.Jó volt olvasni a régebbi idők nyarairól, ami bennem is előhozta az én gyerekkorom nyaralásait vidéken. Mikor még petróleum lámpa volt a Jászság tanya világában, ami a miénk volt végtelen szabadságával.

Egykori gyermekkori emlékek jelennek meg Fekete István kisregényében. Ezeket a valóság határait súroló és árnyaló próbálkozásokat feltehetően jobb híján olyan meséknek nevezte, amelyek inkább a létezés érzékelés feletti élményére fogékony olvasók figyelmére számítanak. Legpontosabban azzal definiálta efféle írásait, amikor egy alkalommal a „tündéri realizmusként nevezte meg stílusát. A későbbiekben pedig akkor állhatott mindehhez a legközelebb, amikor az önéletrajzi megszólalásait „megtörtént meséknek” mondta, melyekben nem fel-, hanem megidézője olyan eseményeknek, ahol az elbeszélő nem krónikás, hanem inkább médium. Úgy mondja el írásában ezeket az emlékezetében élő gyerekkori történeteket, ahogyan azok akár vele is megeshettek, képzelet és valóság észrevétlenül mosódik egybe bennük. Fekete István egyszerűen elvarázsol bennünket, olvasókat tündéri stílusával, megelevenedő tárgyaival – csak egy dolog hiányzik. Az idő, hogy minél több Fekete István írást olvashassunk!

Szép emlékeket idézett fel bennem ez a könyv saját nyári vakációimról, amiket gyerekkoromban én is egy kis faluban töltöttem a nagymamámnál. A történetbeli kisfiúra is úgy szakad rá a hosszú, forró nyár, a szabadság érzése, a számtalan lehetőség, a padlás csendes, álmodozásra hívó magánya, mint ahogy annak idején rám tette. Milyen jó lett volna, ha gyerekként mindezt jobban értékeljük!

Kellemes, lassú sodrású, mesélős-merengős könyv ez, időutazás a múltba, a gyerekkorba. Már akkor sem csupán játékból és vidámságból álltak a napok, de talán könnyebb volt elviselni a nehézségeket is a szorosra fűzött, védelmező családi kötelék és az akkor még megkérdőjelezhetetlenül jelen lévő tisztelet és igaz értékrend miatt.

Ajánlom ezt a könyvet nosztalgiázni vágyóknak, álmodozóknak, mindennapi pörgésből való kikapcsolódáshoz, lassításhoz, a valódi értékek újbóli felfedezéséhez.

Tini koromban sok Fekete István könyvet olvastam – és nagyon szerettem őket –, ez valahogy kimaradt. Gondoltam, mivel ilyen vékonyka, gyorsan kiolvasom. Mégsem így lett, mert a történet elég lassú – és bevallom: engem egy kicsit untatott. Nyári történet – de semmi izgalom, csupán egy padlás, régi levelek olvasgatása és régmúlt idők tárgyainak szemlélgetése spoiler, a megszokott nagyi – és elutazása –, illetve a messziről betelepülő-házfoglaló, gyerekpesztonkasággal megbízott sváb másik… Kettejük ellentéte még a szűkszavúság ellenére is szinte kiáltó. Aztán még néhány pajtás, falu környéki táj, háztól távolodó kiruccanás… Szinte semmi. A vidéki egyformaság. A semmittevés. Egy csendes nyár. Azért van benne TBC, első szál cigi és első lerészegedés, és büntiből – nevelési célból kirótt napi íráspenzum kötelezettsége is. Hogy már is becsöngessenek és kezdődjön az iskola. Ahol kiderül – mert a nyár, a szelíd titokgazda bölcsen elhallgatta –, hogy az osztálytanító maga a fiúcska apja. A történet kedves, jó is volt olvasni, de csak olyan lassan, ahogy maga a könyvbéli nyár folyik. Még ha közben körülöttünk az élet rohan is.
     Furcsa, de bennem semmilyen nosztalgikus érzést nem támasztott. Nincsenek ilyen emlékeim. Tanya volt (az se téglás, hanem döngölt földű), iszonyú nagy távolságok, tűző nap és birka- meg disznóőrzés… Pár gyerek és bunkerharc, meg kutyák elől menekülő rohanás és famászás. Padlás? Olyan romos volt, hogy tilos volt felmászni rá és csak termény tárolására szolgált. A régi holmik a sufniban hevertek, gyorsan átvizslattuk őket. Felnőtt – az idegenszámba menő nagyszülők – csak este meg hajnalban. Ott, a fű között, nemcsak a fű nőtt magától.

Rövid történet nyárról, gyerekkorról. Szinte nem történik benne semmi. ami mégis, az a felnőttekhez tartozik, azt csak éppen érzékelni lehet. mert ez a nyár még a gyerekkoré, a barátságé, a Kács-alatti fürdésé, a a padlás titkaié, a régi, másnak már hasztalan tárgyakkal való beszélgetésé. És én csak nevetek, könnyezem, és belefeledkezem abba a régi nyárba.

Fekete István gyönyörűen festi le gyermekkori emlékeit. A könyv engem is visszarepített saját felfedező élményeimhez – a nagymamám faluszéli parasztházában töltött nyarak, a ház mögötti végeláthatatlan területen tett kutatómunkák, és gyerekkori barátnőm nagyszüleinek titokzatos padlásán töltött idők emléke melegséggel töltött el. Köszönöm az írónak ezt a nosztalgikus utat!

“Csend, és a csend hátán dobol az eső, amit alig hallottam.” A csendet bemutató jelenetek közül leginkább az ragadott meg, mikor a család kiült a ház elé és hallgatta a falu nyári estjének a csendjét. Majd a csend hátán cirpelő tücsköket. Nagyon tetszett a megszemélyesített tárgyak párbeszéde is a padláson, gyakorlatilag ott is szunyókáló csendben történt minden. Hiszen mi más zajlana a néma padláson, ha nem a család titkait rejtő csend?

Nagyon jól esett a lelkemnek. Fekete István szépen és érzéssel tud írni, legyen az állatregény vagy a saját gyermekkora. Benne volt a gyermeki báj és a felnőttek életének keserűsége is.

Ismét a gyermek író került főszerepbe ebbe a könyvben. Voltak benne ismerős momentumok az Őszi vásár kötetből.
Magam is nagyon kíváncsian vártam a titkok lelepleződését a levelek által, de érdekesek voltak a tárgyak beszélgetései is. Szép, lassú kötet, érdemes elolvasni.

Olvasás közben két kérdés zakatolt bennem: Hol volt ez a könyv idáig? És: Miért nem olvastam el eddig? Majd arra gondoltam: Milyen jó, hogy csak most olvastam! :) Fekete István egész egyszerűen elbűvölt. Visszarepített a gyermekkor varázsába, a család melegébe, a vidéki élet kalandos szépségeibe és nem utolsó sorban a padlás ólmosan könnyű, ódon, porlepte világába. A nyelvezete különlegesen ringató és játszi. Nem is gondoltam volna, hogy egy férfi is fogalmazhat ilyen szívet melengetően. Tökéletes és tartalmas nyári (vagy akár őszi, téli, tavaszi) olvasmány kicsiknek és nagyoknak egyaránt. :)

10/10+!