Fekete István új regénye az író gyermekkorába, egy mélyen az emlékekbe süllyedt nyári nagyvakációba vezet el. Költőien és részletesen idézi fel a falusi gyerek önfeledt játékait, érlelő tapasztaltatait, a vakációs szabadság boldogságát. Hogyan fejti meg ez az érzékeny lelkű kisfiú egy nyári padlás fülledt, zárt magányában családjának rejtettebb történetét a felnőttek valóságos viszonylatait, hogy fest magának képet a valódi életről – ez a Csend mélyebb mondanivalója. Mert ez a nyár, ez a vakáció a főhős számára a múló idő és a szeme előtt élő kisebb közösség – a játék világa után a valódi világ – felfedezésének nyara.
Csend 94 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1965
Enciklopédia 6
Kedvencelte 17
Most olvassa 4
Várólistára tette 69
Kívánságlistára tette 60
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Egy nagyon jó kis lélekmelengető könyv, igazi nyár idéző, nyári hangulattal. A történet tulajdonképpen egy visszaemlékezés Fekete István egyik gyerekkori nyaráról.
Fekete István igazán gyönyörűen ír, legyen szó tájról, tárgyakról, állatokról, érzésekről, gondolatokról.
Ebben a műben az író megcsillogtatja humorát is, néhol jókat mosolyogtam a történet olvasása közben.
A könyvben a gyermeki gondtalanság, csintalanság mellett megjelenik a felnőttek kevésbé gondtalan, sokszor keserű élete is.
Szép, lassú hömpölygésű írás, ahol olvasás közben nem a cselekmény, hanem inkább az érzések kerülnek a középpontba.
Az író egyik nyarát meséli el gyermekkorából. A kíváncsisága hajtja fel a padlásra, ahol nagymamája a leveleit őrzi, amelyben családi titkok is vannak, amit egy gyerkőcnek még nem mondanak el. És milyen a gyermeki képzelet? Összebarátkozik a padlásom levő tárgyakkal, akik átsegítik magányos napjain is.Jó volt olvasni a régebbi idők nyarairól, ami bennem is előhozta az én gyerekkorom nyaralásait vidéken. Mikor még petróleum lámpa volt a Jászság tanya világában, ami a miénk volt végtelen szabadságával.
Egykori gyermekkori emlékek jelennek meg Fekete István kisregényében. Ezeket a valóság határait súroló és árnyaló próbálkozásokat feltehetően jobb híján olyan meséknek nevezte, amelyek inkább a létezés érzékelés feletti élményére fogékony olvasók figyelmére számítanak. Legpontosabban azzal definiálta efféle írásait, amikor egy alkalommal a „tündéri realizmusként nevezte meg stílusát. A későbbiekben pedig akkor állhatott mindehhez a legközelebb, amikor az önéletrajzi megszólalásait „megtörtént meséknek” mondta, melyekben nem fel-, hanem megidézője olyan eseményeknek, ahol az elbeszélő nem krónikás, hanem inkább médium. Úgy mondja el írásában ezeket az emlékezetében élő gyerekkori történeteket, ahogyan azok akár vele is megeshettek, képzelet és valóság észrevétlenül mosódik egybe bennük. Fekete István egyszerűen elvarázsol bennünket, olvasókat tündéri stílusával, megelevenedő tárgyaival – csak egy dolog hiányzik. Az idő, hogy minél több Fekete István írást olvashassunk!
Szép emlékeket idézett fel bennem ez a könyv saját nyári vakációimról, amiket gyerekkoromban én is egy kis faluban töltöttem a nagymamámnál. A történetbeli kisfiúra is úgy szakad rá a hosszú, forró nyár, a szabadság érzése, a számtalan lehetőség, a padlás csendes, álmodozásra hívó magánya, mint ahogy annak idején rám tette. Milyen jó lett volna, ha gyerekként mindezt jobban értékeljük!
Kellemes, lassú sodrású, mesélős-merengős könyv ez, időutazás a múltba, a gyerekkorba. Már akkor sem csupán játékból és vidámságból álltak a napok, de talán könnyebb volt elviselni a nehézségeket is a szorosra fűzött, védelmező családi kötelék és az akkor még megkérdőjelezhetetlenül jelen lévő tisztelet és igaz értékrend miatt.
Ajánlom ezt a könyvet nosztalgiázni vágyóknak, álmodozóknak, mindennapi pörgésből való kikapcsolódáshoz, lassításhoz, a valódi értékek újbóli felfedezéséhez.
Fekete István gyönyörűen festi le gyermekkori emlékeit. A könyv engem is visszarepített saját felfedező élményeimhez – a nagymamám faluszéli parasztházában töltött nyarak, a ház mögötti végeláthatatlan területen tett kutatómunkák, és gyerekkori barátnőm nagyszüleinek titokzatos padlásán töltött idők emléke melegséggel töltött el. Köszönöm az írónak ezt a nosztalgikus utat!
Tini koromban sok Fekete István könyvet olvastam – és nagyon szerettem őket –, ez valahogy kimaradt. Gondoltam, mivel ilyen vékonyka, gyorsan kiolvasom. Mégsem így lett, mert a történet elég lassú – és bevallom: engem egy kicsit untatott. Nyári történet – de semmi izgalom, csupán egy padlás, régi levelek olvasgatása és régmúlt idők tárgyainak szemlélgetése spoiler, a megszokott nagyi – és elutazása –, illetve a messziről betelepülő-házfoglaló, gyerekpesztonkasággal megbízott sváb másik… Kettejük ellentéte még a szűkszavúság ellenére is szinte kiáltó. Aztán még néhány pajtás, falu környéki táj, háztól távolodó kiruccanás… Szinte semmi. A vidéki egyformaság. A semmittevés. Egy csendes nyár. Azért van benne TBC, első szál cigi és első lerészegedés, és büntiből – nevelési célból kirótt napi íráspenzum kötelezettsége is. Hogy már is becsöngessenek és kezdődjön az iskola. Ahol kiderül – mert a nyár, a szelíd titokgazda bölcsen elhallgatta –, hogy az osztálytanító maga a fiúcska apja. A történet kedves, jó is volt olvasni, de csak olyan lassan, ahogy maga a könyvbéli nyár folyik. Még ha közben körülöttünk az élet rohan is.
Furcsa, de bennem semmilyen nosztalgikus érzést nem támasztott. Nincsenek ilyen emlékeim. Tanya volt (az se téglás, hanem döngölt földű), iszonyú nagy távolságok, tűző nap és birka- meg disznóőrzés… Pár gyerek és bunkerharc, meg kutyák elől menekülő rohanás és famászás. Padlás? Olyan romos volt, hogy tilos volt felmászni rá és csak termény tárolására szolgált. A régi holmik a sufniban hevertek, gyorsan átvizslattuk őket. Felnőtt – az idegenszámba menő nagyszülők – csak este meg hajnalban. Ott, a fű között, nemcsak a fű nőtt magától.
Rövid történet nyárról, gyerekkorról. Szinte nem történik benne semmi. ami mégis, az a felnőttekhez tartozik, azt csak éppen érzékelni lehet. mert ez a nyár még a gyerekkoré, a barátságé, a Kács-alatti fürdésé, a a padlás titkaié, a régi, másnak már hasztalan tárgyakkal való beszélgetésé. És én csak nevetek, könnyezem, és belefeledkezem abba a régi nyárba.
“Csend, és a csend hátán dobol az eső, amit alig hallottam.” A csendet bemutató jelenetek közül leginkább az ragadott meg, mikor a család kiült a ház elé és hallgatta a falu nyári estjének a csendjét. Majd a csend hátán cirpelő tücsköket. Nagyon tetszett a megszemélyesített tárgyak párbeszéde is a padláson, gyakorlatilag ott is szunyókáló csendben történt minden. Hiszen mi más zajlana a néma padláson, ha nem a család titkait rejtő csend?
Fekete Istvántól iskolás koromban olvastam utoljára. Ezért most igazi felüdülés volt. Rendkívül vicces, ahogyan ír. Különösen tetszett a régi nyelvezete. A történet igazán kedves volt. Kedvenc részem, amikor a főszereplő kisfiú a tárgyakkal beszélget a padláson.
Ezen a jó élményen felbuzdulva igyekszem a jövőben több magyar klasszikust, szépirodalmat olvasni.
Ismét a gyermek író került főszerepbe ebbe a könyvben. Voltak benne ismerős momentumok az Őszi vásár kötetből.
Magam is nagyon kíváncsian vártam a titkok lelepleződését a levelek által, de érdekesek voltak a tárgyak beszélgetései is. Szép, lassú kötet, érdemes elolvasni.
Népszerű idézetek
– Gyünnek – estem be a konyhába.
– Mink se vagyunk süketök – mondta Kati néni – , jobb, ha mögmosod a kezed…
22. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ady Endre: Ady Endre összes költeménye 98% ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora 89% ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Életem regénye 88% ·
Összehasonlítás - Krúdy Gyula: N. N. 82% ·
Összehasonlítás - Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony 83% ·
Összehasonlítás - Illyés Gyula: Kora tavasz / Mint a darvak ·
Összehasonlítás - Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján 93% ·
Összehasonlítás - Dragoslav Mihailović: Mikor virágzott a tök 95% ·
Összehasonlítás - Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia 90% ·
Összehasonlítás - Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból ·
Összehasonlítás