Csend 81 csillagozás

Fekete István: Csend Fekete István: Csend

Fekete István új regénye az író gyermekkorába, egy mélyen az emlékekbe süllyedt nyári nagyvakációba vezet el. Költőien és részletesen idézi fel a falusi gyerek önfeledt játékait, érlelő tapasztaltatait, a vakációs szabadság boldogságát. Hogyan fejti meg ez az érzékeny lelkű kisfiú egy nyári padlás fülledt, zárt magányában családjának rejtettebb történetét a felnőttek valóságos viszonylatait, hogy fest magának képet a valódi életről – ez a Csend mélyebb mondanivalója. Mert ez a nyár, ez a vakáció a főhős számára a múló idő és a szeme előtt élő kisebb közösség – a játék világa után a valódi világ – felfedezésének nyara.

Eredeti megjelenés éve: 1965

>!
Szent Gellért, Budapest, 2002
170 oldal · ISBN: 9636961735
>!
Madách, Bratislava, 1969
138 oldal · Illusztrálta: Würtz Ádám
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1965
118 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Bozóky Mária

Enciklopédia 6


Kedvencelte 16

Most olvassa 5

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Fekete István: Csend

Az író egyik nyarát meséli el gyermekkorából. A kíváncsisága hajtja fel a padlásra, ahol nagymamája a leveleit őrzi, amelyben családi titkok is vannak, amit egy gyerkőcnek még nem mondanak el. És milyen a gyermeki képzelet? Összebarátkozik a padlásom levő tárgyakkal, akik átsegítik magányos napjain is.Jó volt olvasni a régebbi idők nyarairól, ami bennem is előhozta az én gyerekkorom nyaralásait vidéken. Mikor még petróleum lámpa volt a Jászság tanya világában, ami a miénk volt végtelen szabadságával.

Bla IP>!
Fekete István: Csend

Egykori gyermekkori emlékek jelennek meg Fekete István kisregényében. Ezeket a valóság határait súroló és árnyaló próbálkozásokat feltehetően jobb híján olyan meséknek nevezte, amelyek inkább a létezés érzékelés feletti élményére fogékony olvasók figyelmére számítanak. Legpontosabban azzal definiálta efféle írásait, amikor egy alkalommal a „tündéri realizmusként nevezte meg stílusát. A későbbiekben pedig akkor állhatott mindehhez a legközelebb, amikor az önéletrajzi megszólalásait „megtörtént meséknek” mondta, melyekben nem fel-, hanem megidézője olyan eseményeknek, ahol az elbeszélő nem krónikás, hanem inkább médium. Úgy mondja el írásában ezeket az emlékezetében élő gyerekkori történeteket, ahogyan azok akár vele is megeshettek, képzelet és valóság észrevétlenül mosódik egybe bennük. Fekete István egyszerűen elvarázsol bennünket, olvasókat tündéri stílusával, megelevenedő tárgyaival – csak egy dolog hiányzik. Az idő, hogy minél több Fekete István írást olvashassunk!

clarisssa P>!
Fekete István: Csend

Szép emlékeket idézett fel bennem ez a könyv saját nyári vakációimról, amiket gyerekkoromban én is egy kis faluban töltöttem a nagymamámnál. A történetbeli kisfiúra is úgy szakad rá a hosszú, forró nyár, a szabadság érzése, a számtalan lehetőség, a padlás csendes, álmodozásra hívó magánya, mint ahogy annak idején rám tette. Milyen jó lett volna, ha gyerekként mindezt jobban értékeljük!

Kellemes, lassú sodrású, mesélős-merengős könyv ez, időutazás a múltba, a gyerekkorba. Már akkor sem csupán játékból és vidámságból álltak a napok, de talán könnyebb volt elviselni a nehézségeket is a szorosra fűzött, védelmező családi kötelék és az akkor még megkérdőjelezhetetlenül jelen lévő tisztelet és igaz értékrend miatt.

Ajánlom ezt a könyvet nosztalgiázni vágyóknak, álmodozóknak, mindennapi pörgésből való kikapcsolódáshoz, lassításhoz, a valódi értékek újbóli felfedezéséhez.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1965
118 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Bozóky Mária
Kek P>!
Fekete István: Csend

Tini koromban sok Fekete István könyvet olvastam – és nagyon szerettem őket –, ez valahogy kimaradt. Gondoltam, mivel ilyen vékonyka, gyorsan kiolvasom. Mégsem így lett, mert a történet elég lassú – és bevallom: engem egy kicsit untatott. Nyári történet – de semmi izgalom, csupán egy padlás, régi levelek olvasgatása és régmúlt idők tárgyainak szemlélgetése spoiler, a megszokott nagyi – és elutazása –, illetve a messziről betelepülő-házfoglaló, gyerekpesztonkasággal megbízott sváb másik… Kettejük ellentéte még a szűkszavúság ellenére is szinte kiáltó. Aztán még néhány pajtás, falu környéki táj, háztól távolodó kiruccanás… Szinte semmi. A vidéki egyformaság. A semmittevés. Egy csendes nyár. Azért van benne TBC, első szál cigi és első lerészegedés, és büntiből – nevelési célból kirótt napi íráspenzum kötelezettsége is. Hogy már is becsöngessenek és kezdődjön az iskola. Ahol kiderül – mert a nyár, a szelíd titokgazda bölcsen elhallgatta –, hogy az osztálytanító maga a fiúcska apja. A történet kedves, jó is volt olvasni, de csak olyan lassan, ahogy maga a könyvbéli nyár folyik. Még ha közben körülöttünk az élet rohan is.
     Furcsa, de bennem semmilyen nosztalgikus érzést nem támasztott. Nincsenek ilyen emlékeim. Tanya volt (az se téglás, hanem döngölt földű), iszonyú nagy távolságok, tűző nap és birka- meg disznóőrzés… Pár gyerek és bunkerharc, meg kutyák elől menekülő rohanás és famászás. Padlás? Olyan romos volt, hogy tilos volt felmászni rá és csak termény tárolására szolgált. A régi holmik a sufniban hevertek, gyorsan átvizslattuk őket. Felnőtt – az idegenszámba menő nagyszülők – csak este meg hajnalban. Ott, a fű között, nemcsak a fű nőtt magától.

Habók P>!
Fekete István: Csend

Rövid történet nyárról, gyerekkorról. Szinte nem történik benne semmi. ami mégis, az a felnőttekhez tartozik, azt csak éppen érzékelni lehet. mert ez a nyár még a gyerekkoré, a barátságé, a Kács-alatti fürdésé, a a padlás titkaié, a régi, másnak már hasztalan tárgyakkal való beszélgetésé. És én csak nevetek, könnyezem, és belefeledkezem abba a régi nyárba.

doncsella>!
Fekete István: Csend

Fekete István gyönyörűen festi le gyermekkori emlékeit. A könyv engem is visszarepített saját felfedező élményeimhez – a nagymamám faluszéli parasztházában töltött nyarak, a ház mögötti végeláthatatlan területen tett kutatómunkák, és gyerekkori barátnőm nagyszüleinek titokzatos padlásán töltött idők emléke melegséggel töltött el. Köszönöm az írónak ezt a nosztalgikus utat!

Iza_Rápolti IP>!
Fekete István: Csend

“Csend, és a csend hátán dobol az eső, amit alig hallottam.” A csendet bemutató jelenetek közül leginkább az ragadott meg, mikor a család kiült a ház elé és hallgatta a falu nyári estjének a csendjét. Majd a csend hátán cirpelő tücsköket. Nagyon tetszett a megszemélyesített tárgyak párbeszéde is a padláson, gyakorlatilag ott is szunyókáló csendben történt minden. Hiszen mi más zajlana a néma padláson, ha nem a család titkait rejtő csend?

Fapicula>!
Fekete István: Csend

Nagyon jól esett a lelkemnek. Fekete István szépen és érzéssel tud írni, legyen az állatregény vagy a saját gyermekkora. Benne volt a gyermeki báj és a felnőttek életének keserűsége is.

encus625 P>!
Fekete István: Csend

Ismét a gyermek író került főszerepbe ebbe a könyvben. Voltak benne ismerős momentumok az Őszi vásár kötetből.
Magam is nagyon kíváncsian vártam a titkok lelepleződését a levelek által, de érdekesek voltak a tárgyak beszélgetései is. Szép, lassú kötet, érdemes elolvasni.

>!
Szent Gellért, Budapest, 2002
170 oldal · ISBN: 9636961735
Miamona>!
Fekete István: Csend

Olvasás közben két kérdés zakatolt bennem: Hol volt ez a könyv idáig? És: Miért nem olvastam el eddig? Majd arra gondoltam: Milyen jó, hogy csak most olvastam! :) Fekete István egész egyszerűen elbűvölt. Visszarepített a gyermekkor varázsába, a család melegébe, a vidéki élet kalandos szépségeibe és nem utolsó sorban a padlás ólmosan könnyű, ódon, porlepte világába. A nyelvezete különlegesen ringató és játszi. Nem is gondoltam volna, hogy egy férfi is fogalmazhat ilyen szívet melengetően. Tökéletes és tartalmas nyári (vagy akár őszi, téli, tavaszi) olvasmány kicsiknek és nagyoknak egyaránt. :)

10/10+!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Miamona>!

A falu csendesedett, egy-egy csillag kinyitotta szemét az égen, s a kapu felől hosszú, hűvös, lengő szoknyában beballagott az udvarba az Est.

119. oldal (Móra Kiadó - Budapest 1969)

Kapcsolódó szócikkek: este
Miamona>!

És ott volt a János Vitéz! Az igen! Már háromszor elolvastam a disznóól padlásán, pedig majd megettek a bolhák. Az a Petőfi, az tudott írni, pedig nem is írja ipszilonnal a nevét.

78. oldal (Móra Kiadó - Budapest 1969)

Miamona>!

Szerettem a könyvek, a papír, a betűk különös, nehéz szagát, ami a legújabb könyveknél sem érzett újnak, bár ezeknek illata meg sem közelítette egy-egy öreg kalendárium vagy biblia kimondhatatlanul titkos, időktől és gondolatoktól terhes aromáját.

7. oldal (Móra Kiadó - Budapest 1969)

vigili>!

Időszaga volt a padlásnak, meseszaga, mégis álmos valóságszaga, mint az öreg bornak, amely híven megőrzi a föld, a tőke, a venyigék, a nyár, az ősz, a táj és a szüretelők messze szálló dalának minden édes és szomorú emlékét.

210. oldal /2011/

Aquarius P>!

A jövőt ne kérdezzétek, és a múltnak ne válaszoljatok, mert a múlt maga a válasz sok ilyen felesleges kérdésre.

Ditke22>!

„-Szív nélkül halott hombár a fej, akármennyi gabona is van benne – reccsent az öreg szék, s ezt én megjegyeztem, bár akkor nem gondoltam rá.”

Miamona>!

Mekkora kár, hogy akkor nem tudtam, milyen boldog vagyok, és milyen végtelenül nagy dolog a széljárta szabadság.

36. oldal (Móra Kiadó - Budapest 1969)

clarisssa P>!

– Gyünnek – estem be a konyhába.
– Mink se vagyunk süketök – mondta Kati néni – , jobb, ha mögmosod a kezed…

22. oldal

1 hozzászólás
doncsella>!

Nem szeretek ezekre a dolgokra gondolni és ezekre az időkre, hiszen én a békéről és az álmokról, a csendről és magányról akarok írni, amikor még alig volt valaki, aki fel tudta volna fogni, mivé lesz az ember, a nép s az ország egy háborúban.

Aquarius P>!

… nagyon szerettem nagymamát és ezt a kis szobát is, ahol a viharok elől hol az ágy alatt, hol az öreg szekrény múltszagú ruhái között ki lehetett várni a vihar első és tettlegességig fajuló kilengéseit.


Hasonló könyvek címkék alapján

Marjane Satrapi: Persepolis
Lakner Lívia: Lakner bácsi és száz gyereke
Zsolt Ágnes: Éva lányom
Marie Benedict: Mrs. Christie rejtélyes eltűnése
Kincses Elemér: Soha
Petróczki Kitti: Lujzi élete
Iszlai Zoltán: Az iram
Tara Bahrampour: Visszatérés Iránba
Zsolt Ágnes: A piros bicikli
Szakonyi Károly: Bolond madár