Csend 55 csillagozás

Fekete István: Csend Fekete István: Csend

Fekete István új regénye az író gyermekkorába, egy mélyen az emlékekbe süllyedt nyári nagyvakációba vezet el. Költőien és részletesen idézi fel a falusi gyerek önfeledt játékait, érlelő tapasztaltatait, a vakációs szabadság boldogságát. Hogyan fejti meg ez az érzékeny lelkű kisfiú egy nyári padlás fülledt, zárt magányában családjának rejtettebb történetét a felnőttek valóságos viszonylatait, hogy fest magának képet a valódi életről – ez a Csend mélyebb mondanivalója. Mert ez a nyár, ez a vakáció a főhős számára a múló idő és a szeme előtt élő kisebb közösség – a játék világa után a valódi világ – felfedezésének nyara.

Eredeti megjelenés éve: 1965

>!
Szent Gellért, Budapest, 2002
170 oldal · ISBN: 9636961735
>!
Madách, Bratislava, 1969
138 oldal · Illusztrálta: Würtz Ádám
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1965
118 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Bozóky Mária

Enciklopédia 4


Kedvencelte 15

Most olvassa 1

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Fekete István: Csend

Egykori gyermekkori emlékek jelennek meg Fekete István kisregényében. Ezeket a valóság határait súroló és árnyaló próbálkozásokat feltehetően jobb híján olyan meséknek nevezte, amelyek inkább a létezés érzékelés feletti élményére fogékony olvasók figyelmére számítanak. Legpontosabban azzal definiálta efféle írásait, amikor egy alkalommal a „tündéri realizmusként nevezte meg stílusát. A későbbiekben pedig akkor állhatott mindehhez a legközelebb, amikor az önéletrajzi megszólalásait „megtörtént meséknek” mondta, melyekben nem fel-, hanem megidézője olyan eseményeknek, ahol az elbeszélő nem krónikás, hanem inkább médium. Úgy mondja el írásában ezeket az emlékezetében élő gyerekkori történeteket, ahogyan azok akár vele is megeshettek, képzelet és valóság észrevétlenül mosódik egybe bennük. Fekete István egyszerűen elvarázsol bennünket, olvasókat tündéri stílusával, megelevenedő tárgyaival – csak egy dolog hiányzik. Az idő, hogy minél több Fekete István írást olvashassunk!

>!
clarisssa
Fekete István: Csend

Szép emlékeket idézett fel bennem ez a könyv saját nyári vakációimról, amiket gyerekkoromban én is egy kis faluban töltöttem a nagymamámnál. A történetbeli kisfiúra is úgy szakad rá a hosszú, forró nyár, a szabadság érzése, a számtalan lehetőség, a padlás csendes, álmodozásra hívó magánya, mint ahogy annak idején rám tette. Milyen jó lett volna, ha gyerekként mindezt jobban értékeljük!

Kellemes, lassú sodrású, mesélős-merengős könyv ez, időutazás a múltba, a gyerekkorba. Már akkor sem csupán játékból és vidámságból álltak a napok, de talán könnyebb volt elviselni a nehézségeket is a szorosra fűzött, védelmező családi kötelék és az akkor még megkérdőjelezhetetlenül jelen lévő tisztelet és igaz értékrend miatt.

Ajánlom ezt a könyvet nosztalgiázni vágyóknak, álmodozóknak, mindennapi pörgésből való kikapcsolódáshoz, lassításhoz, a valódi értékek újbóli felfedezéséhez.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1965
118 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Bozóky Mária
>!
Kek P
Fekete István: Csend

Tini koromban sok Fekete István könyvet olvastam – és nagyon szerettem őket –, ez valahogy kimaradt. Gondoltam, mivel ilyen vékonyka, gyorsan kiolvasom. Mégsem így lett, mert a történet elég lassú – és bevallom: engem egy kicsit untatott. Nyári történet – de semmi izgalom, csupán egy padlás, régi levelek olvasgatása és régmúlt idők tárgyainak szemlélgetése spoiler, a megszokott nagyi – és elutazása –, illetve a messziről betelepülő-házfoglaló, gyerekpesztonkasággal megbízott sváb másik… Kettejük ellentéte még a szűkszavúság ellenére is szinte kiáltó. Aztán még néhány pajtás, falu környéki táj, háztól távolodó kiruccanás… Szinte semmi. A vidéki egyformaság. A semmittevés. Egy csendes nyár. Azért van benne TBC, első szál cigi és első lerészegedés, és büntiből – nevelési célból kirótt napi íráspenzum kötelezettsége is. Hogy már is becsöngessenek és kezdődjön az iskola. Ahol kiderül – mert a nyár, a szelíd titokgazda bölcsen elhallgatta –, hogy az osztálytanító maga a fiúcska apja. A történet kedves, jó is volt olvasni, de csak olyan lassan, ahogy maga a könyvbéli nyár folyik. Még ha közben körülöttünk az élet rohan is.
     Furcsa, de bennem semmilyen nosztalgikus érzést nem támasztott. Nincsenek ilyen emlékeim. Tanya volt (az se téglás, hanem döngölt földű), iszonyú nagy távolságok, tűző nap és birka- meg disznóőrzés… Pár gyerek és bunkerharc, meg kutyák elől menekülő rohanás és famászás. Padlás? Olyan romos volt, hogy tilos volt felmászni rá és csak termény tárolására szolgált. A régi holmik a sufniban hevertek, gyorsan átvizslattuk őket. Felnőtt – az idegenszámba menő nagyszülők – csak este meg hajnalban. Ott, a fű között, nemcsak a fű nőtt magától.

>!
Fapicula
Fekete István: Csend

Nagyon jól esett a lelkemnek. Fekete István szépen és érzéssel tud írni, legyen az állatregény vagy a saját gyermekkora. Benne volt a gyermeki báj és a felnőttek életének keserűsége is.

>!
encus625 P
Fekete István: Csend

Ismét a gyermek író került főszerepbe ebbe a könyvben. Voltak benne ismerős momentumok az Őszi vásár kötetből.
Magam is nagyon kíváncsian vártam a titkok lelepleződését a levelek által, de érdekesek voltak a tárgyak beszélgetései is. Szép, lassú kötet, érdemes elolvasni.

>!
Szent Gellért, Budapest, 2002
170 oldal · ISBN: 9636961735
>!
Miamona
Fekete István: Csend

Olvasás közben két kérdés zakatolt bennem: Hol volt ez a könyv idáig? És: Miért nem olvastam el eddig? Majd arra gondoltam: Milyen jó, hogy csak most olvastam! :) Fekete István egész egyszerűen elbűvölt. Visszarepített a gyermekkor varázsába, a család melegébe, a vidéki élet kalandos szépségeibe és nem utolsó sorban a padlás ólmosan könnyű, ódon, porlepte világába. A nyelvezete különlegesen ringató és játszi. Nem is gondoltam volna, hogy egy férfi is fogalmazhat ilyen szívet melengetően. Tökéletes és tartalmas nyári (vagy akár őszi, téli, tavaszi) olvasmány kicsiknek és nagyoknak egyaránt. :)

10/10+!

2 hozzászólás
>!
Lahara ISP
Fekete István: Csend

Hogy is mondjam, hogy is kezdjem. Ezt valamikor akkor olvastam, amikor fejest ugrottam Fekete István könyvei közé, és először nagy csalódással állapítottam meg, hogy nem is állatokról szól, ami nekem akkoriban iszonyú nagy csalódást jelentett.
Persze más, kicsit mese, kicsit valós élmény. Most eszembe jutott, mert láttam egy filmet, aminek ugyan a címe más, és mégis erről szól. Beszélő tárgyak, mesélő múlt, némi búskomorság és maga nyár.

>!
Aquarius
Fekete István: Csend

Úgy látszik, nem tudok betelni Fekete István világával. Ebben a regényében valóban kinyitotta „egy elmúlt világ ajtaját”. A tárgyak megszemélyesítése nem mindennapi, karakterizálásuk lenyűgöző. A rájuk ruházott tulajdonságokkal, érzésekkel úgy kelnek életre, mint nap a pirkadattal.
A képzelet és valóság különös játéka a könyv, amelyben olyan otthonosan mozog a szerző, hogy nem éreztem törést a két világ közötti átmenetekben, sőt, vele tudtam utazni. Kivételes érzékenységre vall, hogy ennyire el tudta raktározni és vissza tudta adni a család tagjainak jellemét (akik közül nem mindenkit zártam a szívembe) – elfogulatlanul, érzelmekkel telve, de ítélet nélkül.
Csodásra sikeredett a falusi élet szépségének, a munka megbecsülésének és az emberi összetartásnak a szála is, még akkor is, ha nem tragédiáktól mentes.
Különös vakáció lehetett, és hát a zárómondat: lehengerelt. Jár az öt csillag.

>!
padamak
Fekete István: Csend

Megszokott, de meg nem szokható szépséggel formálja a szavakat, és csodálni való kedvességgel bukkantja fel a mélyreívódott emlékeket (55 év távlatából!) Ebben a regényében is maradandót alkotott a múlt málladozó, megkopott, szétfoszlott és berozsdásodott, de mégis életre hívott tárgyaiból, eseményeiből, életformáló élőlényeiből. A Nyár belesüppedt a Kisfiúba, és az Őszi alkonyban felködlött a Férfi előtt…
Meg előttünk, kiváltságos olvasók előtt. És ez nem borzongató, hanem melengető köd. Ha nem hiszed, vedd körül magad vele!

>!
Szamღca
Fekete István: Csend

Nagyon hangulatos volt olvasni Fekete Istvan emlekeit gyerekkorarol. Hatarozottan kezdem megszeretni a novellakat. Olyan volt mintha egy kicsit en is ott eltem volna kozottuk egyutt orultem volna oromuknek es vigasztaltam volna oket banatukban. A novellaskotet igazabol egy nyarat olel at de ezen a nyaron keresztul megis regebbi csaladi titkokba, emlekekbe kaphatunk egy kis bepillantast.
Ismet leleksimogato volt olvasni ezeket az emlekkepeket.


Népszerű idézetek

>!
Miamona

A falu csendesedett, egy-egy csillag kinyitotta szemét az égen, s a kapu felől hosszú, hűvös, lengő szoknyában beballagott az udvarba az Est.

119. oldal (Móra Kiadó - Budapest 1969)

Kapcsolódó szócikkek: este
>!
Miamona

És ott volt a János Vitéz! Az igen! Már háromszor elolvastam a disznóól padlásán, pedig majd megettek a bolhák. Az a Petőfi, az tudott írni, pedig nem is írja ipszilonnal a nevét.

78. oldal (Móra Kiadó - Budapest 1969)

>!
vigili

Időszaga volt a padlásnak, meseszaga, mégis álmos valóságszaga, mint az öreg bornak, amely híven megőrzi a föld, a tőke, a venyigék, a nyár, az ősz, a táj és a szüretelők messze szálló dalának minden édes és szomorú emlékét.

210. oldal /2011/

>!
Aquarius 

A jövőt ne kérdezzétek, és a múltnak ne válaszoljatok, mert a múlt maga a válasz sok ilyen felesleges kérdésre.

>!
Miamona

Szerettem a könyvek, a papír, a betűk különös, nehéz szagát, ami a legújabb könyveknél sem érzett újnak, bár ezeknek illata meg sem közelítette egy-egy öreg kalendárium vagy biblia kimondhatatlanul titkos, időktől és gondolatoktól terhes aromáját.

7. oldal (Móra Kiadó - Budapest 1969)

>!
Aquarius 

… nagyon szerettem nagymamát és ezt a kis szobát is, ahol a viharok elől hol az ágy alatt, hol az öreg szekrény múltszagú ruhái között ki lehetett várni a vihar első és tettlegességig fajuló kilengéseit.

>!
clarisssa

– Gyünnek – estem be a konyhába.
– Mink se vagyunk süketök – mondta Kati néni – , jobb, ha mögmosod a kezed…

22. oldal

1 hozzászólás
>!
Miamona

Az eső aztán éjjel még többször megeredt, és többször el is hallgatott, és ilyenkor panaszos, szent tisztaságban megszólalt a tücskök üveghangú muzsikája. Félálomban fel-felébredtem rá, és bár szerettem hallgatni, nem örültem neki. Mintha valami régi bánat szállt volna az eső szagú csendben, amelyet én soha nem értek meg; mintha a kert panaszkodott volna, a fák és a sötétség, amelynek messze mélységében régi dalt dalolt volna egy temető felé ballagó, kifosztott öregasszony, a Nyár.

126. oldal (Móra Kiadó - Budapest 1969)

Kapcsolódó szócikkek: eső · nyár
>!
Miamona

Mekkora kár, hogy akkor nem tudtam, milyen boldog vagyok, és milyen végtelenül nagy dolog a széljárta szabadság.

36. oldal (Móra Kiadó - Budapest 1969)

>!
Miamona

Mindig tudtam aludni, és csak ma tudom, hogy milyen áldott adomány ez… Gondolataim álmokká foszlottak, álmaimból gondolatok lettek.

132. oldal (Móra Kiadó - Budapest 1969)


Hasonló könyvek címkék alapján

Timo Parvela: Ella a tengeren
Csukás István: Nyár a szigeten
Fazekas László: Kapukulcs a kő alatt
Csukás István: Vakáció a halott utcában
Szalay Lenke: Mogyoró kinövi a kabátját
Urbán Annamária: Mindent vagy semmit
Tóth Eszter: Manómesék – Nyári élmények
Náray Vilmos: Vitorlás vakáció
Petrovácz István: Csere Rudi
Tóth Gábor Ákos: Szerelmem, Balaton