Bogáncs 395 csillagozás

Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fekete István regényének hőse Bogáncs, a filmről is ismert, hányatott életű juhászkutya. Bogáncs szülőhazája a puszta, az öreg Galamb Máté számadó birodalma, ahol a kis puli nagy becsületet szerez magának mint a falka terelője. Egy napon azonban nyoma vész…. Kalandos útja előbb egy cirkusz porondjára vezet: terelőkutyából rövidesen „csodakutya” lesz. De a dicsőség nem tart örökké, a kiskutyát ellopják, s egyre messzebb kerül a falkától, az otthontól, míg végre vándorútja visszakanyarodik a szülőföldhöz, s Bogáncs újra meghallja a kolomp hívó szavát. Megszökik ideiglenes tulajdonosától, hogy visszatérhessen egyetlen igazi, ősi gazdájához: az öreg juhászhoz.

Eredeti megjelenés éve: 1957

>!
Móra, Budapest, 2015
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631198973
>!
Móra, Budapest, 2011
304 oldal · ISBN: 9789631188820
>!
Móra, Budapest, 2008
304 oldal · ISBN: 9789631185461

19 további kiadás


Kedvencelte 55

Most olvassa 25

Várólistára tette 116

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Fekete István: Bogáncs

Bogáncs, a koromfekete, bozontos pumi szülőföldje a nagy puszta, hivatása a nyáj terelése. A történet a pusztán indul, és ott is fejeződik be. Az elindulástól a visszatérésig számtalan jó és rossz dolog történik Bogánccsal, sok helyütt jól érzi magát, de amint kolompot hall, juhokat lát, vagy szalonnaszagot érez, visszavágyik hazájába, a pusztába…Fekete István állatregényében – mint más hasonló műfajú írásában – nem csupán az emberek, hanem az állathős, Bogáncs is gondolkodik, érez, egyénisége van, de ez közel sem hat természetellenesnek; viselkedésében sohasem lépi át a kutyatermészet törvényeit. A festői leírások, a mértékkel adagolt, ízes humor, s a történetbe szőtt kalandok magyarázzák a mű népszerűségét. Nagy erénye, hogy számos, a természet és az állatok világából vett hasznos ismeretre is megtanít, s nem utolsósorban – mint a szerző más állattörténetei is – megfényesíti szemünket is.

1 hozzászólás
>!
robinson P
Fekete István: Bogáncs

Igazán szép történet, bár a cirkuszos részek nekem nem annyira voltak jók, mint a többi. Jó, hogy hazatalált Bogáncs a helyére.
azért a fél és egy csillag elég döbbenetes „értékelés” . no komment …

3 hozzászólás
>!
Trudiz P
Fekete István: Bogáncs

Ismét gyönyörű tájleírások, szókapcsolatok és egy kedves történet. Szerettem ezt a kis ifjú pumit, s az összes tulajdonságát. Ember-kutya kapcsolatok… ugye milyen sokféle lehet? Csámpás önálló egyénisége is bejött.
Mi mindent megéreznek, átéreznek a kutyusok :)

3 hozzászólás
>!
Hoacin
Fekete István: Bogáncs

Egy pumi kalandos nyara, avagy szépen mesélt történet egy gyöngyszem ebről. Ahogy Bogáncs újabb meg újabb gazdához kerül, úgy ismerjük meg a gyakran szomorú, néhol bohém, de javarészt igen jólelkű emberek sorsát, akik mind elámulnak eme általános csodakutya tetteitől. (Egy ilyen eb ritka, mint az arannyal telt szőrtarisznya!) Cirkuszi mutatványok, égből hulló halfejek, betörőfogás és rendőri nyomozás, összebarátkozás pónival, más kutyával, macskával… megannyi kedves új ismerős, de semmi nem írhatja felül az igazi gazdájának emlékét… és a faggyús csizmák birka- és akolszagát.
Fekete István ezúttal is csudaszépen és hangulatfestőn ír, susogva szárnyal a szél, „a szőlőskertekből édes meleg illat folyt ki az utakra, amit darázsfészek, az éretlen szőlő, a kakukkfű és zsálya leheltek, ”, de legalább ilyen vonzó a sercegő halhús ebédillata éhes lettem, vagy az erdő friss gyantaszaga. Szerettem a könyv lassúságát, szinte magam is ott voltam a nyári éjszakában, amikor melegen pislognak a csillagok. Csupán a cirkuszos jelenetek némelyike nem tetszett spoiler, néhol pedig alaposan elszomorodtam spoiler, de összességében nagyon pozitív és kedves könyv ez.
Néhány megfigyelés: „az emberből rossz kutya lenne (már csak a hűséget illetően is…)”, a suba sohase meleg és sohase hideg, csak olyan, amilyennek éppen lenni köll, „nincs az rakott szekér, amelyikre nem fér”, nincs különb magánnyomozó egy öreg köszörűsnél, az örök jókedv titka pedig a nőtlenség, legalábbis egyesek szerint (pf :D).

"Néha Bogáncs műharagot színlelt, és morogva rohant a póni körül, amire Csámpás úgy forgott volna utána, mint az óramutató, de Bubi meg se moccant, csak csendesen nyögött.
Nem tudom, hogy ez a rohanás mire jó, de ha neked jólesik…
Megharaplak, megharaplakcsaholt a kis kutya, és csengő hangjában a fiatalság öröme repkedett – , a lábadat harapom meg.
Jó, jó, de aztán lefekszünk, ugye?
Bogáncs most már igazán kezdett dühbe gurulni.
De igazán megharapomés hörögve, de végtelen finoman harapdálni kezdte Bubi lábát. A lovacska fészkelődni kezdett, és Bogáncs várta, hogy játékosan kirúg, de Bubi csak a farkával válaszolt.
Ott-ott… úgyis viszketett…"

>!
dwistvan P
Fekete István: Bogáncs

Nem csak a főszereplő kiskutya lelki világának leírása csodaszép, hanem minden más is gyönyörű részletességgel bontakozik ki előttünk. Nem csak a kutya, de más állatok, a növények, a táj, az emberek mind elevenen élnek ebben a könyvben. Leírásuk soha nem unalmas, hanem csodaszép. A történetet is végig lehet drukkolni, sodródik újabb és újabb bonyodalmak felé. A kutyát a hűség, a szeretet, a honvágy szép példájaként ismerhetjük meg. A tanulni vágyás és az engedelmesség is sajátja. Az idős ember napjainak múlását olyan megrázóan szépen, olyan szomorú átéléssel követhetjük mintha a cselekmény részévé válnánk. Élőlénynek, vagy tájnak a sziporkázó leírása sohasem unalmas, ezeket olvasva megnyugtató szépség vesz bennünket körül. Fekete István műveinek a szeretete a természet szeretete is.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Fekete István: Bogáncs

Bevallom, nem rajongok az állatokért, de ez a kiskutya valahogy mégis odafészkelte magát a szívemhez.
Sajnáltam az elején, és közben is sanyarú sorsa miatt, tetszett, ahogy ráérzett a szalonnaszagra, meg az otthon ízeire.
Valahogy érdekes módon emberi volt, de mégis megmaradt állatnak.
Nagyon szeretem, ahogy Fekete István ír, annyira lehet érezni a természetet, de nekem valahogy a felnőtteknek szánt írásai jobban tetszenek mégis.
Bár, ebben a könyvben is nagyon mély gondolatok vannak.

>!
BeliczaiMKata
Fekete István: Bogáncs

Érdekes, kalandos életútja van Bogáncsnak, ennek a hűséges, intelligens, szeretetreméltó kutyának. Élete a juhásznál kezdődik, majd a cirkuszhoz kerül, onnan elviszik, elszökik, egy asztalosnál lakik, majd ismét a cirkusz nyomába szegődik, végül mégis csak oda húzza a szíve, ahol minden elkezdődött.
Érdekes volt kutya szemszögből látni a dolgokat, amiket mi emberek lehet, hogy nem is gondolnánk, mi minden van ezekben a jószágokban, talán a hűség mindenek előtt.

>!
vighagika P
Fekete István: Bogáncs

Elkövettem azt a hibát, hogy először a filmet láttam (még kicsiként), és csak utána, jó tizenöt évvel később olvastam a könyvet.
Most is igazából csak polcürítés miatt került a kezembe, eredetileg anyukámé a kötet. Én azonban nem bántam meg, hogy elolvastam. :)
Ugyan hatalmas kutyabarát vagyok (igen, van is kettő), először mégis kicsit féltem, hogy milyen lesz, ha a könyv végéig csak egyetlen kutya lesz a középpontban, semmi több. Nos, a félelmem feleslegesnek bizonyult, ugyanis nem volt vontatott sem, illetve unalmas sem a történet.

>!
Coffee IP
Fekete István: Bogáncs

Az első „valamennyi x 10” oldalon át azon gondolkodtam, hogy valami ilyesmi értékelést fogok írni:
Nem tudom, Fekete István mit szedett, hogy ennél a regényénél ennyire belassult, de többször majdnem elaludtam, volt, hogy tényleg becsukódott a szemem…

Aztán elkezdett érdekelni Bogáncs élete, voltak szomorú és nagyon aranyos, szerethető részek, vidám részek… Imádtam, minden szomorúságával és vidámságával együtt, mindegyik szereplőjét, legyen az ember vagy bármilyen állat. Egy teljes történet, hiánytalanul.
Köszönöm, Pista bácsi! :)

1 hozzászólás
>!
Anó P
Fekete István: Bogáncs

Imádom a kicsi pumi történetét!
Mennyit vándorolt szegény, hogy hazaérjen újra!
Aki szereti a kutyákat, annak lehetetlen nem szeretnie Bogáncsot, s barátait is: Csámpást, Mircit, Pippincset…az emberek közül pedig az öreg Galambost és Iharost, meg Lajost, a nagy szívű és nagyétkű kovácsot, a „szoknyás szereplők” közül Annust kedveltem legjobban.


Népszerű idézetek

>!
Roli

Semmi sem felesleges, ami jó.

299. oldal (Móra, 1985)

Kapcsolódó szócikkek:
4 hozzászólás
>!
padamak

Mindig az kellene, ami nincs, mert ami van, az van, s ezzel már ki is esett a vágy játékos hálójából, bele a meguntság hétköznapi porába.

18. oldal (Móra, 1985), 19. oldal (Móra, 1980)

>!
Sziszandria P

– A suba, fiam, sohase meleg, és sohase hideg, csak olyan, amilyennek éppen lennie köll.

381. oldal

2 hozzászólás
>!
Iłđi

Minek piszkálni a holnapot, a jövő éveit és távoli tekervényeit az életnek? Elégedjünk most meg azzal, ami van, melegedjünk tüzénél, amíg lehet, kaparjuk ki hamujából, ami édes és élvezhető, a többit pedig hagyjuk az enyészetnek, mert arra való.

10. oldal (Móra Könyvkiadó, 1978), 14. oldal (Móra, 1980)

>!
robinson P

– Csak hagyd lányom. Hadd dolgozzék kedvére! Ne szólj bele, bírja. Jól választottál Lajossal, igazán jól választottál. Kenyérre kenheted, de azért ne kend kenyérre… érted ugye?
Az asszony bólintott.
– Ne parancsolgass neki, mert hagy magának parancsolni, és ne ugráltasd, mert megszokja, aztán -esetleg- mástól is elfogadja a parancsot és másnak is ugrik. Érted, Anna?
Az asszony maga elé nézett.
– Ha kiölöd belőle a férfi akaratát, máshol lesz férfi, és hiába akarod, hogy a szomszédban farkas legyen, ha otthon birkát csináltál belőle, csak azért, mert megengedte…

293. oldal

3 hozzászólás
>!
psn

– Egyél, kiskutyám. Sokat nem adok, mert esetleg nem tudsz vacsorázni…
Bogáncs úgy vette el a falatot, hogy orvosi csipesszel se lehetett volna finomabban elvenni, és heves farkcsóválással biztosította az öreget, hogy „nincs az a rakott szekér, amelyikre nem fér”

Kapcsolódó szócikkek: Bogáncs
>!
psn

… a szőlőskertekből édes, meleg illat folyt ki az utakra, amit a darázsfészek, az éretlen szőlő, a kakukkfű és zsálya leheltek, megmelegedve öreg pincék fehér fala mellett, késő őszi mámort ígérve a kora nyári vándoroknak.

Kapcsolódó szócikkek: kakukkfű
>!
robinson P

Anna általában békés és jó asszony volt, és most főleg azért volt dühös, mert nem tudta, miért dühös.

210. oldal

>!
Dark

Na, ezek a népboltosok is tudnak… Minőségi… miféle minőségi? Minden: minőségi, mert vagy rossz minőségű, vagy jó minőségű, vagy közepes minőségű, de minden valamilyen minőségű… Ennél csak az “ízes” palacsinta cifrább. Miféle “ízes”? Dió-, káposzta-, túróízes? Hát van ízetlen palacsinta is? A vendéglátóipar fogadhatna valakit, aki tud magyarul… mert így csak ízetlenségeket szül az étlapokra.

232. oldal (Móra, 1999.)


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Bogáncs


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric Knight: Lassie hazatér
Jack London: A vadon szava
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Erich Kästner: A két Lotti
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Holly Webb: Az ellopott kiskutya
Kántor Kata: Tolvajtempó
Szász Imre: Basa
Svend Fleuron: Snipp, a nagy vadász