Bogáncs 369 csillagozás

Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs Fekete István: Bogáncs

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fekete István regényének hőse Bogáncs, a filmről is ismert, hányatott életű juhászkutya. Bogáncs szülőhazája a puszta, az öreg Galamb Máté számadó birodalma, ahol a kis puli nagy becsületet szerez magának mint a falka terelője. Egy napon azonban nyoma vész…. Kalandos útja előbb egy cirkusz porondjára vezet: terelőkutyából rövidesen „csodakutya” lesz. De a dicsőség nem tart örökké, a kiskutyát ellopják, s egyre messzebb kerül a falkától, az otthontól, míg végre vándorútja visszakanyarodik a szülőföldhöz, s Bogáncs újra meghallja a kolomp hívó szavát. Megszökik ideiglenes tulajdonosától, hogy visszatérhessen egyetlen igazi, ősi gazdájához: az öreg juhászhoz.

Eredeti megjelenés éve: 1957

>!
Móra, Budapest, 2015
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631198973
>!
Móra, Budapest, 2011
304 oldal · ISBN: 9789631188820
>!
Móra, Budapest, 2008
304 oldal · ISBN: 9789631185461

19 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Bogáncs


Kedvencelte 52

Most olvassa 27

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Fekete István: Bogáncs

Bogáncs, a koromfekete, bozontos pumi szülőföldje a nagy puszta, hivatása a nyáj terelése. A történet a pusztán indul, és ott is fejeződik be. Az elindulástól a visszatérésig számtalan jó és rossz dolog történik Bogánccsal, sok helyütt jól érzi magát, de amint kolompot hall, juhokat lát, vagy szalonnaszagot érez, visszavágyik hazájába, a pusztába…Fekete István állatregényében – mint más hasonló műfajú írásában – nem csupán az emberek, hanem az állathős, Bogáncs is gondolkodik, érez, egyénisége van, de ez közel sem hat természetellenesnek; viselkedésében sohasem lépi át a kutyatermészet törvényeit. A festői leírások, a mértékkel adagolt, ízes humor, s a történetbe szőtt kalandok magyarázzák a mű népszerűségét. Nagy erénye, hogy számos, a természet és az állatok világából vett hasznos ismeretre is megtanít, s nem utolsósorban – mint a szerző más állattörténetei is – megfényesíti szemünket is.

1 hozzászólás
>!
Trudiz P
Fekete István: Bogáncs

Ismét gyönyörű tájleírások, szókapcsolatok és egy kedves történet. Szerettem ezt a kis ifjú pumit, s az összes tulajdonságát. Ember-kutya kapcsolatok… ugye milyen sokféle lehet? Csámpás önálló egyénisége is bejött.
Mi mindent megéreznek, átéreznek a kutyusok :)

3 hozzászólás
>!
dwistvan P
Fekete István: Bogáncs

Nem csak a főszereplő kiskutya lelki világának leírása csodaszép, hanem minden más is gyönyörű részletességgel bontakozik ki előttünk. Nem csak a kutya, de más állatok, a növények, a táj, az emberek mind elevenen élnek ebben a könyvben. Leírásuk soha nem unalmas, hanem csodaszép. A történetet is végig lehet drukkolni, sodródik újabb és újabb bonyodalmak felé. A kutyát a hűség, a szeretet, a honvágy szép példájaként ismerhetjük meg. A tanulni vágyás és az engedelmesség is sajátja. Az idős ember napjainak múlását olyan megrázóan szépen, olyan szomorú átéléssel követhetjük mintha a cselekmény részévé válnánk. Élőlénynek, vagy tájnak a sziporkázó leírása sohasem unalmas, ezeket olvasva megnyugtató szépség vesz bennünket körül. Fekete István műveinek a szeretete a természet szeretete is.

>!
Mackólány P
Fekete István: Bogáncs

Bevallom, nem rajongok az állatokért, de ez a kiskutya valahogy mégis odafészkelte magát a szívemhez.
Sajnáltam az elején, és közben is sanyarú sorsa miatt, tetszett, ahogy ráérzett a szalonnaszagra, meg az otthon ízeire.
Valahogy érdekes módon emberi volt, de mégis megmaradt állatnak.
Nagyon szeretem, ahogy Fekete István ír, annyira lehet érezni a természetet, de nekem valahogy a felnőtteknek szánt írásai jobban tetszenek mégis.
Bár, ebben a könyvben is nagyon mély gondolatok vannak.

>!
Coffee IP
Fekete István: Bogáncs

Az első „valamennyi x 10” oldalon át azon gondolkodtam, hogy valami ilyesmi értékelést fogok írni:
Nem tudom, Fekete István mit szedett, hogy ennél a regényénél ennyire belassult, de többször majdnem elaludtam, volt, hogy tényleg becsukódott a szemem…

Aztán elkezdett érdekelni Bogáncs élete, voltak szomorú és nagyon aranyos, szerethető részek, vidám részek… Imádtam, minden szomorúságával és vidámságával együtt, mindegyik szereplőjét, legyen az ember vagy bármilyen állat. Egy teljes történet, hiánytalanul.
Köszönöm, Pista bácsi! :)

1 hozzászólás
>!
Anó P
Fekete István: Bogáncs

Imádom a kicsi pumi történetét!
Mennyit vándorolt szegény, hogy hazaérjen újra!
Aki szereti a kutyákat, annak lehetetlen nem szeretnie Bogáncsot, s barátait is: Csámpást, Mircit, Pippincset…az emberek közül pedig az öreg Galambost és Iharost, meg Lajost, a nagy szívű és nagyétkű kovácsot, a „szoknyás szereplők” közül Annust kedveltem legjobban.

>!
ptagi P
Fekete István: Bogáncs

Egyem meg a kis okos fejét!

Közel egymáshoz olvastam két kutyás könyvet, egy amerikai valósat és ezt a magyart, ami ugyan a fantázia szüleménye, de nekem mégis sokkal valóságosabb, mint amaz.
Fantasztikus, amit és ahogyan ez a kiskutya megél. Fajtájának egy igen kivételes példánya. Igaz, nekem retrieverem van, de ha egyszer hozzám szegődne egy Bogáncs, hát kerítenék neki egy pokrócot és egy lábost, tele minden földi jóval. Sőt, még házat is építenék neki. Szeretném. :)

Fekete Istvántól korábban csak a Tüskevár-at olvastam. És kicsit féltem is, hogy hogyan viszonyulok majd most a tájleírásokhoz, a sok cselekmény nélküli részhez. És azt vettem észre, hogy tetszik! Hogy a gyönyörű megfogalmazás, a találó hasonlatok, a kitapintható hangulat miatt eszembe' se volt unatkozni, inkább élvezettel olvastam minden sorát.

>!
KingucK P
Fekete István: Bogáncs

A kis puli kalandos utazása.
Fekete Istvántól már megszokott más szemléletmód, a kutya szemén át más megvilágításba kerülnek az emberek és állatok mindennapjai.
Szerethető karakterek és részletes leírások.

>!
Éjjeli_bagoly P
Fekete István: Bogáncs

Apukám kedvenc könyve volt ifjúkorában. Főleg emiatt volt mindig is pulikutyánk – még akkor is ha Bogáncs valójában pumi volt. A névválasztás egyetlen egy esetben okozott csak problémát, amikor egy puli testvérpárt kaptunk ajándékba, mert mégsem keresztelhettünk mindkettőt Bogáncsnak. Immár, a sokadik Bogink nyugdíjba vonult, utódok nélkül ugyan, de valami azt súgja, hogy nem ő az utolsó pulink, s idővel ugyan, de apu biztosan gondoskodni fog majd erről.
Soha nem értettem meg apukám rajongását, vagy inkább elfogultságát az efféle pásztorkutyák iránt. Egészen mostanáig. (Bár, ha engedtem volna unszolásának, és már sok-sok évvel korábban elolvastam volna a könyvet…) Azzal persze mindig is tisztában voltam, hogy egy különlegesen okos kutya őrzi a házunkat, de nem is sejtettem, hogy mennyire az. Így utólag, az olvasás során számos dolgot értettem meg a viselkedéséből, ami eddig sohasem tudatosult bennem.

Fekete István úgy formál meg, és mutat be egy állatot, mintha valódi lenne, és valóban így gondolkodna. Meglehetősen hitelesnek hat, ám ezt a valószerű képet a történet alakulása mégis lerombolja. De valahogy mégis így van jól.
Igazán jó volt olvasni. Természetesen izgultam a kiskutyáért, de ez az izgalom néma volt, ugyanis az író szavaiból olyan bölcsesség áradt, olyan boldogság és nyugalom hatotta át a mondatokat, ami teljesen lebilincselt, mondhatni megbénított, nekem pedig aligha volt más választásom, minthogy hagyjam, hogy magával ragadjon.
Már jóval idősebb vagyok a célközönségnél, de olyan kedves történet volt, s emellett az író is gyakran szólította meg barátságosan az olvasót. Lehetetlen volt ellenállni a nehéz napokon.

>!
Szávitrí SP
Fekete István: Bogáncs

Elég lassan haladtam vele, mert Fekete Istvánhoz le kell lassulni, és nem mindig volt hangulatom, de hát nem lehet rá 5 csillagnál kevesebbet adni. Annyira élethűen ír emberről, állatról… gyakorlatilag mindenről. Valahogy megragadja a dolgok lényegét és képes vissza is adni azt. Ez a kiskutya olyan, mintha igaziból ismerném és úgy, de úgy megsimogatnám! Imádnivaló!
(Meg kell viszont jegyeznem a Nesztor féle kiadással kapcsolatban, hogy szerintem elég nagy cink, hogy miután a könyv első oldalán egyértelműen kiderül, hogy Bogáncs egy pumi, ők a borítóra rátettek egy pulit. De legalább konzekvensek voltak, mert a fülszövegben is puli szerepel. -.-)

>!
Nesztor, Budapest, 1992
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637523219 · Illusztrálta: Zsoldos Vera

Népszerű idézetek

>!
Roli

Semmi sem felesleges, ami jó.

299. oldal (Móra, 1985)

Kapcsolódó szócikkek:
4 hozzászólás
>!
padamak

Mindig az kellene, ami nincs, mert ami van, az van, s ezzel már ki is esett a vágy játékos hálójából, bele a meguntság hétköznapi porába.

18. oldal (Móra, 1985), 19. oldal (Móra, 1980)

>!
Sziszandria P

– A suba, fiam, sohase meleg, és sohase hideg, csak olyan, amilyennek éppen lennie köll.

381. oldal

2 hozzászólás
>!
Iłđi

Minek piszkálni a holnapot, a jövő éveit és távoli tekervényeit az életnek? Elégedjünk most meg azzal, ami van, melegedjünk tüzénél, amíg lehet, kaparjuk ki hamujából, ami édes és élvezhető, a többit pedig hagyjuk az enyészetnek, mert arra való.

10. oldal (Móra Könyvkiadó, 1978), 14. oldal (Móra, 1980)

>!
psn

– Egyél, kiskutyám. Sokat nem adok, mert esetleg nem tudsz vacsorázni…
Bogáncs úgy vette el a falatot, hogy orvosi csipesszel se lehetett volna finomabban elvenni, és heves farkcsóválással biztosította az öreget, hogy „nincs az a rakott szekér, amelyikre nem fér”

Kapcsolódó szócikkek: Bogáncs
>!
psn

… a szőlőskertekből édes, meleg illat folyt ki az utakra, amit a darázsfészek, az éretlen szőlő, a kakukkfű és zsálya leheltek, megmelegedve öreg pincék fehér fala mellett, késő őszi mámort ígérve a kora nyári vándoroknak.

Kapcsolódó szócikkek: kakukkfű
>!
Dark

Na, ezek a népboltosok is tudnak… Minőségi… miféle minőségi? Minden: minőségi, mert vagy rossz minőségű, vagy jó minőségű, vagy közepes minőségű, de minden valamilyen minőségű… Ennél csak az “ízes” palacsinta cifrább. Miféle “ízes”? Dió-, káposzta-, túróízes? Hát van ízetlen palacsinta is? A vendéglátóipar fogadhatna valakit, aki tud magyarul… mert így csak ízetlenségeket szül az étlapokra.

232. oldal (Móra, 1999.)

>!
psn

A birkatokány vagy birkapörkölt király az ételek ilyen fajtája között, de rangját tartósabban viseli, mint a királyok.

1 hozzászólás
>!
Trudiz P

Az idő, ez a géplelkű rabszolga azonban nem áll meg…

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric Knight: Lassie hazatér
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Erich Kästner: A két Lotti
Jack London: A vadon szava
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Michael Ende: A Végtelen Történet
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai