A ​magam erdeiben 15 csillagozás

Fekete István: A magam erdeiben

„…a ​magam vizein horgászgattam, a magam erdeiben vadászgattam, ahova másnak nem volt sem horgászengedélye, sem vadászjegye, és most már nem is lehet soha, mert ezek a vizek elapadtak, ezek az erdők elmúltak, és csak álmaimban és írásaimban élnek, ha nem is »örökké«, de talán sokáig, nagyon sokáig."
E gondolatokkal tekintett vissza írói tevékenységére a hatvanas évek végén az idén száz esztendeje született Fekete István, aki 1970-ben bekövetkezett halála óta is folyamatosan jelen van a hazai irodalmi életben. Mindmáig népszerű regényei, elbeszélései újra meg újra napvilágot látnak, a műveit szeretők és jól ismerők örömére. A jeles évforduló alkalmából nekik is újdonságnak számító ajándékot szeretnénk adni olvasóinknak: a szerző azon írásaiból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót, amelyek önálló kötetben még nem jelentek meg – eddig csak régi folyóiratokban, újságokban vagy kézirat formájában lehetett őket megtalálni. Szereplőik hosszú évtizedekig tartó álmuk után most lépnek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

Tartalomjegyzék

>!
Új Ember, Budapest, 2000
120 oldal · ISBN: 9637688439

Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Gyöngyi69
Fekete István: A magam erdeiben

Pár éve minden olvasással töltött időmet olyan könyveknek szenteltem, amik közelebb visznek valamihez: az élet értelméhez, Istenhez, magam sem tudom, mihez.
Mekkora balga voltam!
Semmi mást nem kellet volna tennem, mint ilyen könyveket olvasni, mint ez a kötet is, melyben ott van minden kérdésre a felelet, s mely alapján rádöbbenek, hogy bennem is ott vannak a válaszok, nincs szükségem a „megmondóemberek” álbölcsességére.

>!
Véda MP
Fekete István: A magam erdeiben

Őszinte leszek, nekem az évek hozták meg Graham Greene-t, Hemingwayt és Fekete Istvánt. Már nem csak a lányregényekben találom szépnek a szavak zenéjét, megtanultam élvezni a leíró részek szépségét is. Mondja valaki, hogy nincs semmi jó az öregedésben..hahh..

>!
Trudiz P
Fekete István: A magam erdeiben

Tizenegy rövid elbeszélést olvashatunk. Fekete István természetszeretete, állatok, növények, emberek iránti tisztelete kifejezésre jut ebben a kötetében is. Megemlít egy-egy számára meghatározó, kedves embert, de többségében az erdőt járjuk vele együtt. Leginkább A költőnő és a Kró című történet tetszett.

>!
Mazsola_78
Fekete István: A magam erdeiben

Az Öreg naptár kicsit csalódás volt, de ez a válogatás már olyan történetekből áll, amiért én annyira szeretem Fekete István írásait. Különösen az Áradás tetszett. Egyszerű történet, mégis annyira szívet melengető volt a vége.

>!
Erica
Fekete István: A magam erdeiben

Hétköznapi emberek, hétköznapi problémák Fekete István ékes tollából egyszerűen, mégis sokatmondó mondatokkal tálalva. Mintha ismernénk a szereplőket (de a helyzetüket biztosan), és az összes állatot név szerint.
Legjobban a Kró és a Lótusz írások tetszettek.
Ajánlom mindenkinek, aki egy igényes, néha szórakoztató, de az emberi értékeket is megmutató könyvet szeretne olvasni.

1 hozzászólás
>!
pingvin1
Fekete István: A magam erdeiben

Fekete István művei csodálatosak. Eben a könyvben több kis történet szerepel, a szomorú emberi életek, az elmúlás és az emlékezés. Ez jut eszembe róluk.
A csodaszép leírások, nem tudok betelni velük….

>!
szederbori
Fekete István: A magam erdeiben

Az utóbbi időben rákaptam arra, hogy Fekete István rövidebb írásait olvassam, különösen a vadásztörténeteket. Szeretem, ahogy megrajzolja a tájat, az erdőt, szeretem, hogy az ő szemével tudom látni az állatokat. Az ő szemével figyelem a levél rezdülését, a vad moccanását, vele örülök a sikernek, vele bosszankodom a kudarcon.
Az írásai vágyat ébresztenek arra, hogy az olvasó saját maga is megélje (ha nem is a vadászatot), de legalább az erdőjárás örömét.

>!
ilmater
Fekete István: A magam erdeiben

A szokásos mondattal kezdeném gondolataimat: nehéz értékelést írni erről a könyvről. Fekete Istvántól rosszat én még nem olvastam, ezt kijelenthetem, bár nem tagadhatom, hogy sok-sok könyvét nem olvastam még.
Ebben a kötetben találunk mindenféle írást: saját életéből röpke fejezeteket, emlékeket vadászatokról és gyerekkorából, de bepillanthatunk az erdei állatok életébe is, s még sorolhatnám. Nem is nagyon találtam egy olyan központi eszmét ami köré gyűjthetők, egyszerűen csak írások innen-onnan. Mindenesetre hamisítatlan Fekete István gondolatokat kap az olvasó, pont olyan világlátást, amit annyira szeretünk nála. Szépen ír, olyannyira, hogy nem is lehet azt egy ilyen röpke értékelésben visszaadni, kellőképpen méltatni. Nem is erőlködök vele, mert hiábavaló lenne.
A kötetből a következő történeteket emelném ki a magam részéről: Kró, Júliusban, Áradás, Lótusz.


Népszerű idézetek

>!
Véda MP

Szépek a rozsok. Vállig érnek, s felettük olyan illat jár, amely mintha rokona lenne a friss kenyérnek…

1 hozzászólás
>!
bbea P

Én hanyatt feküdtem a határárok kis dombján. Fejem alá gyűrtem egy öl friss lucernát, és néztem a felhőket, a jövő-menő madarakat, hallgattam a kasza suhintását, és életem egy lett a tájjal, amelyben elsüllyedtem. Azt hiszem, boldog voltam.

19. oldal

>!
Trudiz P

(…) és hangjában ott pengett az ősök törött bánatának kezdetleges zengése.

1 hozzászólás
>!
Erica

Az öreg legény sokat tudott, mert sokat volt egyedül; sokat hallgatta a csendet, sokat nézte a sötétséget, s ilyenkor elfeledte önmagát, mert a jelenségek már nem kívül, hanem belül voltak.

91. oldal- Áradás

>!
Erica

Még álom sem járt ezen a hajnalon, halvány és torz tükre a létnek, csak a Tér vajúdott, és remélni lehetett, hogy valahol talán mégiscsak megszületik a nappal, és elindul az, amit ezer nyelven életnek neveznek, pontosan meghatározva valamit, amit nem ért senki.

28. oldal Kró


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Utóíz
Örkény István: Egyperces novellák
Tar Sándor: Mért jó a póknak?
Háy János: Napra jutni
Gárdonyi Géza: Az én falum
Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak
Bächer Iván: Nagypapa hűlt helye
Tar Sándor: Ennyi volt
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes novellái I-II.