A ​három uhu 12 csillagozás

Fekete István: A három uhu

Ez a kötet főleg állat és vadásztörténeteket tartalmaz. Az állatok viselkedésének megfigyelése, az emberhez való viszonyuk jellemzése sokat elárul az állatok ösztönvilágáról, amelyre rohanó napjainkban fel sem figyelünk, s megérteti velünk, miért olyan ragaszkodó, hű barátaink az egyes állatok és állatcsoportok. Arra is megtanít a kötet, hogyan találjunk örömet, gyönyörködést a természetben.

Eredeti megjelenés éve: 1997

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Nesztor, Budapest
200 oldal · ISBN: 9637523553
>!
Nesztor, Budapest
200 oldal · ISBN: 9637523731

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Anó P
Fekete István: A három uhu

Azért csak ennyi csillag, mert elbeszélések ( a regényeket jobban szeretem),
mert sok benne a vadàszkaland ( azokért nem vagyok úgy oda) és mert több elbeszélést olvastam màr màsutt is. Azért az évszakokról és àllatokról szóló, gyakran költői szépségű novellàk most is megsimogattàk a szívemet…

>!
padamak 
Fekete István: A három uhu

Nagyon szép tájleírások és főképpen állattörténeteket válogattak ide össze. Jó volt néhány ismerős, sokszor beválogatott elbeszéléssel találkozni, de fel-felkaptam a fejem, amikor eddig nem ismerttel találkoztam az olvasás során. Ilyen volt az Őszi alkony – mintha valóságos szereplőkről szólna, s a végén megmagyarázza a jelképes üzenetet. Ez volt az egyik kedvencem a kötet a 34 írásból. A többi: Éjfél az erdőn; Április; Őszi délután; A boldogság.
Jó volt esténként el-elnyugodni néhány ilyen történeten. Ajánlom elolvasásra!
A kiadás elég sok nyomdahibát tartalmaz, de el lehet tekinteni e zavaró körülménytől.

>!
Ági_Marton
Fekete István: A három uhu

Nagyon kedves kis olvasmány volt! Az évszakok váltakozása és megszemélyesítése, az erdei-mezei állat-és növényvilág bemutatása, a háztáji állatok élete és a természet szeretete szerepel a könyvben. A vadásztörténetekért kár, mert nem szeretem őket, de mégis nagyon izgalmasan ábrázolja az író. A legjobban „Mic” és a „Mackó” című elbeszélések tetszettek.

>!
ilmater
Fekete István: A három uhu

Ismét egy remek példa arra, hogy Fekete István mennyire remek író volt, s mennyire másként látta a világot, mint bárki más. Meglátott olyan dolgokat is, amelyekre a köznapi ember soha nem is gondolna, olyan módon látta a természetet és az embereket, amire eddig senki másnál nem láttam példát.
Jelen kötet a már más kötetekben is látott és jól megszokott változáson megy végig, ahogy a télből tavasz lesz, majd nyár, végül ősz, hogy a kör végére értvén újra kezdődhessen az. Állattörténetek, vadászkalandok, gondolatok, elmélkedések.
Az alábbi írásokat emelném ki: Januári tragédiák, Élet a hó alatt, A három uhu, Társbérlők, Április, Gólyamadár, Ölyvem, Júliusi emlék, Mire tanítja a gólya a fiait?, A varjú.
Csak azért nem kap 5 csillagot, mert néhány novella nem igazán tudott lekötni, némelyik kissé nehezen követhető volt. Bár lehet, hogy csak fáradt voltam, túl sokat olvastam egyszerre belőlük. Ki tudja?

>!
csodaszarvas01
Fekete István: A három uhu

Ismét egy remekmű Fekete Istvántól. Pörgős, hanguatos novellák egy olyan író tollából akitől szebben senki nem tudja szavakba önteni a természet szépségét a tájak életre keltését. Szinte megelevenedik, életre kel az erdő, mező az olvasás közben. Igazi régies, hagyományait tisztelő ember volt ez az író aki még ismerte az erkölcs és a tisztesség fogalmát.

>!
kanga021
Fekete István: A három uhu

Bár kevésbé szeretem a novellákat, azért nem volt rossz könyv. Szeretem Fekete stílusát. Ahogy megmutatja, valójában milyen csodálatosak a hétköznapi dolgok is.


Népszerű idézetek

>!
padamak 

– Aztán mitől vagy boldog, te féreg?
– Attól, hogy tudom, féreg vagyok, és hiszem, lepke leszek valamikor.

151. oldal - A boldogság (Nesztor Könyvkiadó, Budapest, 1997)

>!
padamak 

A világosságból fény lett, amiben látni nem lehetett, és a melegből élet, amiről senki nem tudta, mikor érkezett, mikor ment el, és elment-e egyáltalán. De gondolt erre egyáltalán valaki? A kör végét keresni, jut valakinek eszébe?

79. oldal - A nád (Nesztor Könyvkiadó, Budapest, 1997)

>!
ilmater

Az én kis hímem pedig virgonc és kedves volt, mint a cinege márciusban. Jelzett ez mindent! A gébicstől a repülőgépig. Egyszer a kanász pumija vetődött el felénk. A baglyot csak egész közelről vette észre, amikor az ráfújt, és a kutya talán még ma is szalad. Egyszer meg egy repülőgép berregett el felettünk, s az én baglyom szabályosan felfújta magát, jelezte a „nagy madarat”, de azért aggodalmasan bepislogott hozzám a kunyhóba, hogy helyemen vagyok-e, és most tartsunk össze, mert ebből alighanem valami nagy disznóság lesz.

43. oldal

>!
padamak 

Egy darabig mérgelődtem még, de aztán megbékített az erdő.

97. oldal - Májusi őzbakok (Nesztor Könyvkiadó, Budapest, 1997)

>!
padamak 

A túlsó domboldalon valami elhagyott tűz füstölgött, és kesernyés szagáról megéreztem, hogy krumpliszárat égettek ott nappal, melynek hamujában porhanyóra sült krumplik várnak valakire, aki majd éjféltájon fellobbantja a tüzet, és szalonnát pirít, melynek leve lágy kenyérre csurran.
Kulacsában idei bor van már, és kalapja mellett a kikericsnek lila virágja.
Öregedő legény egyébként az éji vándor, akinek arcán derűsen villan a tűz lopakodó lángja. Avult tarisznyájában friss dió van és hamvas szőlő, melyet majd csak vacsora után vesz elő, mert azt még anyja tette otthon a tarisznyába.
Anyja, a lágy karú, kék szemű Ősz, öreg fiának, a pincejáró festőnek, a pipás, puskás – Októbernek.

182. oldal - Őszi alkony (Nesztor Könyvkiadó, Budapest, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: október
>!
padamak 

Ez volt a két napsugaras vasárnap.
Azóta pedig csiszegnek-csoszognak a felhő vénasszonyok, szipákolnak és könnyeznek, dideregnek, huhognak, és aszott ujjukkal kopognak a lehullott leveleken.
Kopognak az ablakon, az esőcsatornán, cuppognak sáros, elhagyott utakon, nyirkos tenyerüket nyakunkba kenik,csupa szeretetből, pedig csak a meleget keresik, mely fölött nem is olyan régen még gőgösen vitorláztak tova.
Késő – késő!
Ragyogó, gomolygó, áldásos fiatalságtok nem adtátok uratoknak, a Nyárnak. Csepegő, siránkozó vénségtek, lottyadt meddőségtek kinek kellene?
Eljárt az időtök, és hiába maradnátok, mert pár nap múlva elkurjantja magát messze a hegytetőkön a kopogó csizmájú vitéz, a szúrós szemű, minden disznótorba hivatalos, szánkócsengős, bő torkú és nagy csizmájú December.

187. oldal - Novemberi hajtások (Nesztor Könyvkiadó, Budapest, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: december · felhő

Hasonló könyvek címkék alapján

Véber Károly (szerk.): Ébred a dzsungel
Holden Rose: Elcserélt nadrágok
Lázár Ervin: Foci
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Németh István: Felhőnézők
Barácius Zoltán: Emlékkönyv
Krúdy Gyula: Az alispán leányai
Kemény Dezső: A titokzatos kecskebak
Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
Lampérth Géza: Kuruc hősök