21 ​nap / Csend 7 csillagozás

A nap reggeli tisztaságban lángol, és – csodálatos! – sem Juli néninek, sem Sajónak, sem Katának – nincs árnyéka.
De nem is lehet, hiszen fény van a szívükben, fény van az egész világon.

196. oldal (21 nap)

De ezek mind csak olyan félgondolatok, mert a vályúnál döngnek a méhek, a két öreg fa is mond valamit, tehát le kell ülni, hogy a gondolatok rendbe terelődjenek a nyugodt emlékezés aklába, ahol úgyis odaállnak majd az idő saroglyájához, s azt fogja ki az ember, az öreg juhász, amelyiket akarja. Jó most a szűr, mert rá lehet ülni, és jó most a kucsma, mert le lehet tenni, s az öreg, fehér fejet a napba megfürdetni. Nem értenek ehhez a fiatalok!

357. oldal (Cönde)

Bár hogy mit szeret benne, olyan nehéz megmagyarázni, és nem is mindenkinek lehet…Az italt! – mondaná Mariska ellenséges és hozzáférhetetlen meggyőződéssel, és: nem lenne igaza; hiszen annyi minden más van egy ilyen kis ködös, magányos pincében, a föld alatti homály és árnyékok végtelen szabadságában, az illatokká érett időben, a doh, penész száraz, nemes rothadásában, a csend és halk szavak másnaptalanságában, a mozdulatok és tompa zörejek ünnepélyes megfontoltságában, az egyszerű hétköznapi ételek felmagasztalásában, a gondolatok szelíd meglassúdásában,minden harag, gond és bánat lenge eloszlásában, s – talán – végül -de csak legvégül – a bor csordulásában is, ami után kinyitja szemét egy szál gyertya, és ide-oda lengve üdvözli emberi árnyékait,amelyek általa lettek, és nem lehet tudni, hogy hol vannak nélküle, és vannak-e vagy lennének-e egyáltalán…

328. oldal (Ci-Nyi)

… „ha a pincétekben egy ilyen kisegér van, inkább adjatok neki egy kis kenyérhéjat, és ne öljétek meg, ne bántsátok … hiszen nem is tehet kárt semmiben és az Isten szerelmére!! – legyetek végre Emberek!”

346. oldal (Ci-Nyi)

És egy-két nap múlva megtelt a fészek.
Elég – gondolta az öreg tyúk, és nem számolta meg a tojásokat, mert nem tudott számolni. De – ahogy ránézett a tojások fehér halmára, érezte, hogy elég, s az anyák érzése sokszor több, mint a tudás.

149. oldal (21 nap)

A három ember mozdulatlanul ült, de szemükben most olyan derűs, csillogó, meleg fény kezdett játszani, ami – ha eddig nem lettek volna – most emberré tette őket.

298. oldal (Ci-Nyi)

És ettek, azzal az ízelgető, békés, lassú megfontoltsággal, amely csak a bolthajtásos pincék időtlen megelégedettségében lehetséges. A kis gyertya kormos-aranyos lobogása hol az egyik ember arcát világította meg, hol a másikét, és eljátszogatott az árnyékokkal, amelyek olyan puhán inogtak a falon, mint a múlandóság örök valósága.

300. oldal (Ci-Nyi)

De nevezhették volna bárminek, hiszen végeredményben úgysem tudja róla senki, hogy micsoda. Ő a nagy Van, a nagy Volt és a nagy Lesz, aminek csak kis porszem töredékei mutogatják magukat. Tesznek-vesznek, szülnek és temetnek, sírnak és nevetnek, de mindig más szemével, fejével, kezével, szívével, hogy a végén azt lehetne hinni, hogy az Idő a Minden, amit talán azok találtak ki, akik nem kaptak tőle semmit.

49. oldal - Hú (Lazi 2011)