21 ​nap / Csend 7 csillagozás

Fekete István: 21 nap / Csend

A ​mezőgazdász, tehát nem irodalmár végzettségű Fekete István voltaképpen sohasem tudta pontosan meghatározni saját kisprózáinak műfaját. Feltétlenül fontosnak tartotta, hogy a valóságról írjon, de úgy, hogy az ettől elválaszthatatlannak hitt transzcendens élmény szavakkal is kifejezhető legyen. Ezeket a valóság határait és regisztereit egyaránt árnyaló próbálkozásokat feltehetően jobb híján olyan meséknek nevezte, amelyek inkább a létezés érzékfeletti élményére fogékony felnőttek figyelmére számítanak. Legpontosabban azzal definiálta efféle írásait, amikor egy alkalommal a tündéri realizmust nevezte követendő mintának. A későbbiekben pedig akkor állhatott mindehhez a legközelebb, amikor az önéletrajzi megszólalásait megtörtént meséknek mondta, melyekben nem fel-, hanem megidézője olyan eseményeknek, ahol az elbeszélő nem krónikás, hanem médium. Úgy mondta el ezeket az emlékezetében élő gyerekkori történeteket, ahogyan azok akár vele is megeshettek, képzelet és valóság… (tovább)

Csend / 21 nap címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1965

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2011
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632671338

Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Sakura>!
Fekete István: 21 nap / Csend

Mi 21 nap? És mi a csend? Hogyan függhetnek össze ezek? Fekete István választ ad ezekre a kérdésekre, a maga festői elbeszéléseiben, festői leírásával, melyre csak ő képes. És bár külön elbeszélésekről van szó, mégis találni összefüggéseket a művek között. Köszönöm az élményt!

Zsuzsanna_Sinka>!
Fekete István: 21 nap / Csend

Jó volt újra elolvasni a történeteket, főleg a Csendet, amire már alig emlékeztem korábbi olvasásaimból. Felnőtt mesék ezek valóban, szükségük is van rájuk.


Népszerű idézetek

alaurent P>!

A nap reggeli tisztaságban lángol, és – csodálatos! – sem Juli néninek, sem Sajónak, sem Katának – nincs árnyéka.
De nem is lehet, hiszen fény van a szívükben, fény van az egész világon.

196. oldal (21 nap)

alaurent P>!

De ezek mind csak olyan félgondolatok, mert a vályúnál döngnek a méhek, a két öreg fa is mond valamit, tehát le kell ülni, hogy a gondolatok rendbe terelődjenek a nyugodt emlékezés aklába, ahol úgyis odaállnak majd az idő saroglyájához, s azt fogja ki az ember, az öreg juhász, amelyiket akarja. Jó most a szűr, mert rá lehet ülni, és jó most a kucsma, mert le lehet tenni, s az öreg, fehér fejet a napba megfürdetni. Nem értenek ehhez a fiatalok!

357. oldal (Cönde)

alaurent P>!

Bár hogy mit szeret benne, olyan nehéz megmagyarázni, és nem is mindenkinek lehet…Az italt! – mondaná Mariska ellenséges és hozzáférhetetlen meggyőződéssel, és: nem lenne igaza; hiszen annyi minden más van egy ilyen kis ködös, magányos pincében, a föld alatti homály és árnyékok végtelen szabadságában, az illatokká érett időben, a doh, penész száraz, nemes rothadásában, a csend és halk szavak másnaptalanságában, a mozdulatok és tompa zörejek ünnepélyes megfontoltságában, az egyszerű hétköznapi ételek felmagasztalásában, a gondolatok szelíd meglassúdásában,minden harag, gond és bánat lenge eloszlásában, s – talán – végül -de csak legvégül – a bor csordulásában is, ami után kinyitja szemét egy szál gyertya, és ide-oda lengve üdvözli emberi árnyékait,amelyek általa lettek, és nem lehet tudni, hogy hol vannak nélküle, és vannak-e vagy lennének-e egyáltalán…

328. oldal (Ci-Nyi)

alaurent P>!

… „ha a pincétekben egy ilyen kisegér van, inkább adjatok neki egy kis kenyérhéjat, és ne öljétek meg, ne bántsátok … hiszen nem is tehet kárt semmiben és az Isten szerelmére!! – legyetek végre Emberek!”

346. oldal (Ci-Nyi)

ibzenke>!

És egy-két nap múlva megtelt a fészek.
Elég – gondolta az öreg tyúk, és nem számolta meg a tojásokat, mert nem tudott számolni. De – ahogy ránézett a tojások fehér halmára, érezte, hogy elég, s az anyák érzése sokszor több, mint a tudás.

149. oldal (21 nap)

alaurent P>!

A három ember mozdulatlanul ült, de szemükben most olyan derűs, csillogó, meleg fény kezdett játszani, ami – ha eddig nem lettek volna – most emberré tette őket.

298. oldal (Ci-Nyi)

alaurent P>!

És ettek, azzal az ízelgető, békés, lassú megfontoltsággal, amely csak a bolthajtásos pincék időtlen megelégedettségében lehetséges. A kis gyertya kormos-aranyos lobogása hol az egyik ember arcát világította meg, hol a másikét, és eljátszogatott az árnyékokkal, amelyek olyan puhán inogtak a falon, mint a múlandóság örök valósága.

300. oldal (Ci-Nyi)

CrazyPerson>!

De nevezhették volna bárminek, hiszen végeredményben úgysem tudja róla senki, hogy micsoda. Ő a nagy Van, a nagy Volt és a nagy Lesz, aminek csak kis porszem töredékei mutogatják magukat. Tesznek-vesznek, szülnek és temetnek, sírnak és nevetnek, de mindig más szemével, fejével, kezével, szívével, hogy a végén azt lehetne hinni, hogy az Idő a Minden, amit talán azok találtak ki, akik nem kaptak tőle semmit.

49. oldal - Hú (Lazi 2011)


Hasonló könyvek címkék alapján

Babits Mihály: Babits Mihály válogatott művei I-II.
Babits Mihály: Kisprózai alkotások
Fekete Annamária: Akkor is, ha tiltják…
Kassák Lajos: Nehéz esztendők I-II.
Arvo Valton: Végjáték
Örkény István: Válogatott egyperces novellák
Békés Pál: Összegyűjtött bélyegek
Kiss Ottó: Az elmerült kert
Bíró Kriszta: Fércmű
M. Szlávik Tünde: A férfi illata