21 ​nap 71 csillagozás

Fekete István: 21 nap Fekete István: 21 nap

Az ​öreg pajta kívülről még a búcsúzó nap vörös lángo­lásában sem volt szép.
De belül!
Belül bizony álmodóan szép és csendes volt minden. Ezt persze nem lehetett látni, mert belül homály volt ál­landóan; de tudta ezt mindenki.
Tudták a verebek, akiknek fészke úgy buggyant ki a szalufa mellől, mint a koldustarisznya; tudták a darazsak, akik­nek nagy fészke a falhoz volt ragasztva, mint sziklához a rablólovagok vára; tudták az öngyilkos legyek és szúnyo­gok, hogy itt száz pókháló van kifeszítve, de azért úgy jaj­gattak, ha megjelent a szőrös hóhér, mintha nem tudták volna; tudták az egerek, tehát tudta a macska is, és tudta a kutya is, aki nyári délutánokon néha itt aludta ki a szol­gálat fáradalmait; tudták az átmeneti vendégek: egy-egy menyét, görény, patkány, de ezek hamarosan távoztak, mert az öreg pajtában sok minden volt ugyan, de enniva­ló alig akadt
De elsősorban tudta ezt az öreg kocsi, amely rúd nélkül és három keréken is első volt a csend és öregség… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1965

Tartalomjegyzék

>!
Szent Gellért, Budapest, 2003
70 oldal · ISBN: 9636961735
>!
Magvető, Budapest, 1965
310 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Würtz Ádám

Enciklopédia 14


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Fekete István: 21 nap

Huszonegy nap: annyi, amennyi idő alatt kikelnek a tyúktojások.
Nagyon szép kis könyv, tavaszról, anyaságról, szomorúságról és várakozásról.
Eszembe jut egy két-három évvel ezelőtti tavasz, amikor körülnéztem a nagyszüleim kertjében, majd visszagyalogoltam a kapu felé, és akkor a húgom megkérdezte, mi a helyzet. Hát, mondom, kinyílt a krókusz, bújik kifele a nárcisz meg a jácint, rügyeznek a fák… Ja, bólint erre ő, szóval pörög az élet.
Ebben a könyvben se történik más: hetven oldalon keresztül pörög az élet. :) Kikelnek a tojások, azt' annyi. :) Már bocs, hogy így „elspoilereztem” a végét, de ha valaki erre az első három oldal után nem jön rá, az… kezdje elölről, és olvasson lassabban. :)
Ha semmi mást nem csinálna Fekete István, csak a maga sajátosan lírai-hajlékony-mulatságos stílusában elmesélné annak a bizonyos huszonegy napnak a történetét, akkor is jólesne ezt a kis könyvet, főleg így tavasszal, végigolvasni. De ő persze ennél többet tesz.

Először is a fentiekhez hozzácsapja azokat a jó kis párbeszédeit az állatok között (ahogy megszokhattuk) meg a tárgyak között is (ez annál szokatlanabb, ilyet még tőle se olvastam), amelyek nemcsak attól kitűnőek, hogy emberivé teszik azt, ami „nem-emberi”, hanem attól is, hogy egyúttal meg is hagyják azt „nem-emberinek”.
A fél gyerekkoromat érző-gondolkodó-beszélő állatokról szóló mesék töltötték ki (a másik felét lakatlan szigetek meg indiánok), és épp a minap olvastam Sun-Mi Hwangot is, de lefogadom: nincs más író, akinek az állatfigurái ennyire közel állnának ahhoz, ahogyan az állatok valóban látják a világot. Mindenki más jelképnek használja az állatokat: azért, hogy emberi érzéseket, élethelyzeteket fejezzen ki általuk. Persze Fekete István állatai is ember-arcot kapnak, nem is lehet másképp, hiszen ő is ember. ;) Mégis azt hiszem, állat-megértésben ő megy el a legmesszebb.

És akkor még valami, ami a kisregény művészi értékén emel: a háttérnek az a mélységes, szelíd, beletörődő bánata. Az udvar, amely a tavasz születésének tanúja lesz, amelyben az új élet kikel, pusztuló udvar. Öreg a gazdasszony, öregek az állatok, öregek a tárgyak, amelyek a fészekre vigyáznak, öreg a tyúk is, aki anyává lesz. Az élethez elválaszthatatlanul kapcsolódik a halál, az anyasághoz a gyász, hiszen a könyvbeli „másik” anya, a gazdasszony elvesztette a fiát. Mégis a rend, a harmónia könyve ez, amelyet olvasva az ember megbékél egy kicsit a világgal. Különösen így tavasszal.

>!
Szent Gellért, Budapest, 2003
70 oldal · ISBN: 9636961735
7 hozzászólás
Lunemorte P>!
Fekete István: 21 nap

Jól esett kicsit kizökkenni a valóságból.
Képzeletben meglátogattam erdélyi mamámat és tatám is élt még… Ott a pajtát csűrnek hívják. Jó volt ott mászkálni és figyelni a tárgyak, állatok beszédét…A nagyanyó pedig egyértelműen mamám volt ott. Örülök, hogy átjárja a lelkem a béke, köszönöm Fekete István, ez már nagyon hiányzott! Főleg ebben az időszakban…

dokijano>!
Fekete István: 21 nap

Négy történetet találunk ebben a kötetben, mindegyik remekbe szabott olvasmány.
off
A legjobban tán az első történet tetszett, a 21 nap. Az elején nem törtem a fejem azon, miért is ez a címe, mert annyira magával ragadott, ahogy az állatok, a kiszolgált eszközök és az elnyűtt ruhadarabok (sőt, a mestergerenda is) beszélgettek egymással a pajtában, és megvitatták az éppen folyó nap történéseit. Némelyik morgolódott, mások védelmébe vették Katát, a főszereplő tyúkocskát, aki éppen életének egyik fő eseményére készült. (Aztán persze beugrott, honnan jön a cím, mert gyerekkoromban én is jó viszonyt ápoltam a kotlósainkkal.) Varázslatos hangulatot teremtett a szerző.
A Hú c. novella nem tett rám különösebben mély benyomást, de érdekes volt olvasni a bagolypár életéről. off
A Ci-Nyi történetében pedig már megjelenik a borospince özvegy gazdája és rendszeres látogatói (a pap és a postamester), akik békésen megférnek a pince apró, szürke bundás (és szintén "özvegy") lakójával. Sőt, még némi alkoholos nedűvel is megkínálják. De aztán jön az ugyancsak megözvegyült Mariska, és vele a konfliktusok sora. No, azért Józsi bácsit (a boros pince gazdáját) sem kell félteni, megvédi a territóriumát és a kialakult szokásait. Mindenesetre bohókás és bosszantó élethelyzetek sorát élhetjük át Józsi bácsi sorsát követve.
Tiszta szívvel merem ajánlani mindenkinek, akit érdekel a 80-100 évvel ezelőtti falusi élet. Fekete István kedvelőinek pedig szinte kötelező olvasmány.

Trixi_Adzoa P>!
Fekete István: 21 nap

Hát, vagy én nem voltam hangulatban, vagy már nem rajongok Fekete Istvánért. Lehet, hogy kinőttem belőle?
Ennek ellenére jó karakterek voltak az állatok. Csak valahogy nagyon egyszerű volt.

1 hozzászólás
encus625 P>!
Fekete István: 21 nap

Négy kisregényt tartalmaz a kötet. A címadó, 21 nap egy kotlósról szól, aki épp a pajtában készül kikölteni a csibéket. Ez pont huszonegy napig tart. Közben megelevenednek a tárgyak a pajtában, élettel teli meg minden. Ember szereplő kevés van, azok is keveset szólalnak meg.
: Nem szeretem a baglyokat igazán, de ez a történetben nem zavart. Több állatot ismerünk meg, nem csak a bagolycsaládot, szinte mindenki költ, fiókát nevel. Minden családban csak a hím visel nevet, a bagolyfeleséget Nő vagy Anya névvel illeti csak. (Nem szimpi a bagolymama, Hú is elég papucs mellette.) A bagoly vadászatának leírása nagyon életszerű volt, bár utólag belegondolva tiszta horror.
Ci-Nyi: Az egerek a másik állatfaj, akit nem szeretek, de Fekete Istvánnak még ezt is elnézem. Egérkénk a pincében él és hát szereti a bort. Véletlenül jut hozzá az első adaghoz, aztán már várja a látogatókat, akik rendszeresen itatják. A pincetulajdonos közben majdnem új feleségre talál.
Cönde: Nem állattörténet, hanem tájleírós, visszaemlékezős történet.
Remek darab mindegyik.

>!
Magvető, Budapest, 1965
310 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Würtz Ádám
4 hozzászólás
mokus33>!
Fekete István: 21 nap

Amikor nyáron meglátogattam Fekete István szülőházát, a tárlatvezetés közben beszélgettünk a 21 nap című írásról is, akkor elhatároztam, hogy rövidesen sort kerítek az olvasására, ahogy szép lassan az összes Fekete István műre is szeretnék sort keríteni. A novellák közül talán a Cönde tetszett a legjobban, egyszerűen lenyűgöző, ahogy az író a múltat és a jelent összeköti egymással, és a közös kulcs a helyszín, a Cönde, az ott álló fák, bokrok, a kút, akik tanúi sok-sok szívbemarkoló eseménynek, akik hosszú életük során megannyi emberi sorsot láthatnak. És ott a temető, ahol a múlt és jelen szintén összeér. Zseniálisan felépített novella ez.
A 21 nap főszereplője Kata, az öreg tyúk, aki mindent megtesz azért, hogy 21 nap alatt kiköltse kiscsibéit, az élet folytonosságának ösztöne van minden tettében és mozdulatában. Természetesen közben rengeteg dolgot megtudunk a falusi életről, a munkáról és az élet nehézségeiről is.
Azt hiszem, bármelyik novellát nézem is, mindegyikben van valami, ami megfog, ami elgondolkodtat, de ha röviden kell összefoglalnom az egészet, akkor azt egy szóval tehetném meg: csodálatos, ahogyan Fekete István ír, sosem tudom megunni.

ervinke73>!
Fekete István: 21 nap

Fekete István utánozhatatlan módon képes megjeleníteni mindent, ami fontos. Minden fontosat, amit kezdünk elveszíteni. Ez a veszteség lesz a végzetünk.

mdmselle I>!
Fekete István: 21 nap

Amióta először olvastam ezt a könyvet, nem tudok úgy bemenni egy pajtába, hogy ne lenne az a kényelmetlen érzésem, hogy most rólam beszélgetnek a dolgok. Bárcsak érteném mit mondanak… szeretnék jó benyomást tenni.

19 hozzászólás
Ildikó_Nagy_2 P>!
Fekete István: 21 nap

Ahogy Fekete István erről a 21 napról ír, úgy érzem, hogy ott vagyok a pajtába és látom, hallom az állatokat, érzem a szagokat. De jó is lenne! Rövid, könnyed kis olvasmány még is annyi minden benne van! Polcon maradós, még biztos, hogy újraolvasom!

negyvenketto P>!
Fekete István: 21 nap

Az jutott eszembe olvasás közben, hogy valami ilyesmi lehetett az is, amit [[Lucy Maud Montgomery: Anne új vizekre evez|Anne]] írt a Copp-kacsaól tetejében állva :)


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

– Megöllek! – lihegi zúgva a darázs.
– Jó! – ül a pók, és nem is mozdul.

Kapcsolódó szócikkek: darázs · pók
1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Nem néma a világ és nem süket. Erő van abban!

Lunemorte P>!

– Mindennek az ember az oka! – sóhajtott valaki.

Timár_Krisztina I>!

(…) olyan szerető békesség felhőzött a bolthajtás alatt, hogy a létrát neki lehetett volna támasztani.

Timár_Krisztina I>!

A nap reggeli tisztaságban lángol, és – csodálatos! – sem Juli néninek, sem Sajónak, sem Katának – nincs árnyéka.
De nem is lehet, hiszen fény van a szívükben, fény van az egész világon.

(utolsó mondatok)

1 hozzászólás
mdmselle I>!

Az eső vastagon zúdult az ijedt világra, s a kis vadrózsabokor magára hajtotta szoknyáját, vigyázva, hogy az alsószoknya a helyén maradjon, takarva a takarandókat. Ezalatt – ebben az esetben – nem combok és egyebek értendők, mert a rózsabokornak nincs semmije, amit bárki meg ne nézhetne, hanem igenis a fészek. A fészekre lapult kis poszáta, de elsősorban az öt kis tojás.

Lunemorte P>!

S az alkonyatban a szomorúság árnyéka kúszik a földön.

padamak>!

Amúgy szép, őszi idő volt. Hajnalban született egy kis dér, de amikor a nap kibontakozott hajnali pufók vörösességéből, szinte nyári meleget ragyogott a világra, amelytől elolvadt a dér, s az elnehezült szőlő-, dió-, meggyfa levelek egymás után szállingóztak le a földre.

186. oldal - Ci-Nyi (Magvető Kiadó, Budapest, 1965)

Kapcsolódó szócikkek: ősz
dokijano>!

    Keleti szél száll, de ezt csak a füvek mutatják meg az öreg nyárfa suttogó levelei. Szelíd ez a szél, alig mozog, de azért mégiscsak szél. A füvek nyugatnak dőlnek, a vén fa suttogása is arra úszik, mintha üzenetet küldene a csornai útra és a malom felé a testvér jegenyéknek.

Cönde (Magvető, 1965)

dokijano>!

Józsi bácsi nem volt kíváncsi, mi történik a csendes utcán, ahol nem is történt semmi, de most, hogy a sűrű függöny elfogta a kilátást, egyszerre úgy érezte magát, mintha nem érkezett volna meg az újság, amit úgysem olvas el, de ha nem látja, nagyon hiányzik.

Ci-Nyi (Magvető, 1965)


Hasonló könyvek címkék alapján

Sun-Mi Hwang: Rügy
Karel Čapek: Egy kis foxi élete
Kántor Kata: A szagtalan betörő
Kozári Dorka: Marcsi szeretetre vágyik
Telegdi Ágnes: Mesélnek a házi kedvencek
Simon Tamás: Vérmacska 2.
Jill Tomlinson: A tyúk, aki soha nem adta fel
Sven Nordqvist: Ki az úr a háznál?
Marie Majerová: A tyúkocskáról és a kis kakasról
Petőfi Sándor: Anyám tyúkja