Anya megoldásra hajt…
Egyszer meghívtak előadást tartani arról, hogy hogyan éljük túl a dackorszakot. Azzal kezdtem, hogy fogalmam sincs. Nagy csend. Mert én nem túlélni akartam, hanem megélni. Ez a „csavar” nekem nagyon sokat segített a mindennapokban. Szemüveget cseréltem. Egyre jobban érdekelt, hogy mi is zajlik abban a kis testben, ami időnként befeszül és toporzékol, máskor meg zokogva hullik a karjaimba. Bár nem alkalmaztam, de évekbe telt végérvényesen elengedni azt a gondolatot, hogy a gyerek büntetést érdemel az engedetlenségért. Minden egyes alkalommal segített a következőnél jobb döntést hozni.
Egyértelművé vált, hogy ez egy döntés: félelemből nevelünk vagy szeretetből? Feltehetjük magunknak ezt a kérdést minden egyes nap, minden rizikós pillanatban, mert segíteni fog.
