Kincskereső ​Pipitér 85% 72 csillagozás

Sajnos egy picit többet vártam volna. :( Olyan izgalmasnak tűnt a fülszöveg, nagyon eredeti a sztori, de úgy érzem, nem lett túl jól megvalósítva. Vontatott volt, és sok helyen unalmas.

Nyári szünet volt, mi, falubeli gyerekek pedig naphosszat a folyóparton játszottunk, indiánok és kalózok voltunk a parti erdőkben, uszadékból tutajt építettünk, minden járókelőben sziú ősellenséget véltünk felfedezni és a padlásokon turkáltunk indiánsátornak vagy kalózhajóvitorlának valóért. Itt találtam rá először erre a könyvre, nagymamám nagy, ódon házának a padlásán. Egyik este nekiálltam, majd két egész napra eltűntem – eddig tartott elolvasni. Mikor újra találkoztam a barátaimmal, egy órára rá már mi is kincset kerestünk mindenhol, ahol csak jártunk. Találni persze nem találtunk semmit, de a kincskeresés izgalma felülmúlt minden kudarcot. Azóta minden évben újraolvasom és ugyanúgy izgulok Pipitérért, mintha legalább először olvasnám. Meghatározó élmény volt ez a könyv, és vele együtt felejthetetlenné vált az a csodálatos nyár a folyóparton.

Az író nem írta le olyan unalmasan az indiánosdid(amiért amúgy nem annyira rajongok) és a stílus is nagyon színvonalas.Viszont volt olyan pillanat,amikor kicsit meguntam,hogy olyan sokáig olvashattunk a kincskeresésről.Akkor kicsit szünetet tartottam és a végével se voltam annyira megelégedve.
Szerk.2024:nehezen indult be megint a történet(mindig végső megoldásként kezdem el csak,ezért a hangulatom is tehet róla), az első fele -az iskolában játszódó jelenetek-tetszettek,de a második fele megint kicsit leült, aztán hirtelen befejeződött.offLehet, hogy tényleg határidő szorította a szerzőt, ahogy a végén oda is írta…

Úgy a közepéig nem nagyon értettem, hogy miért tetszik mindenkinek annyira ez a történet – a korai Pipitér hihetelenül irritált (szerencsére kinőtte magát) –, de a végére teljesen beleéltem magam. Igazából nem történik benne semmi, „csak” egy nyár alatt felnő egy csomó gyerek. Ami azért mégsem kevés. Még az agitprop sem zavart benne. Mindig odavoltam a jóféle úttörő-regényekért. Persze azért Az ágasvári csatát nem múlja felül… :)

Ha lehámozzuk az úttörőt, meg a tszcs-t, akkor egy igen szerethető kis történetet kapunk, nagyon jó kis karakterekkel. A főszereplő Pipitér (érthető talán, hogy nem akart Irmus néven szerepelni) tipikus példája korosztályának, megtestesíti azok álmait, gondjait, örömeit, másokhoz való viszonyát. Picit már komolyodik, de még nagyon gyerek, akit megérint a lehetséges kincs csábítása. A becenevek nagyon jók voltak, a történet maga szórakoztató, időnként jót lehetett nevetni rajta, például a szellemek esetén, vagy a macska kozmetikáján. Nagyon tetszett, ahogy a kincsesláda rejtélye végül megoldódott, és kiderült, mi is az a kincs. Persze kell, hogy legyen tanulság is, senki sem jár jól vele és mégis mindenki nyer. Összességében kellemes kis olvasmány volt.

Ez is azok között a könyvek között van, amik – magam sem értem, miért – megragadtak bennem. Régen olvastam, nem is egészen emlékszem rá, de a kastély, a matekórák, a gyerekszerelem, a bizonyítási vágy mind-mind emlékezetesek, és sokat álmodtam is a helyszíneivel.

Gyerekkoromban szinte teljesen kimaradtak az életemből a „Pöttyös könyvek”. Nem mondom, hogy most felnőtt fejjel az összeset el fogom olvasni, de mindenesetre néhányhoz nagyon megjött a kedvem. Ez tökéletes választás volt, pedig nem kellett érte messzire mennem, csak lekapnom a könyvespolcomról :-)

nem biztos, hogy jól emlékszem a dátumra, de kb. 3 osztályban olvastam, és tudom, hogy utána kedvem támadt kincskeresőnek lenni…folyton a kertben keresgéltem, de csak néhány csupor-, meg köcsögmaradványt találtam…
nagyon izgalmas volt akkor számomra, és gyorsan is elolvastam, milyen jó volt neki, hogy ilyen izgalmas volt egy nyári szünete
könyvtári könyvként olvastam régen, és amint megláttam a könyvesbolt kirakatában, megvetettem magamnak anyukámmal…

Az elején kissé nehezen hangolódtam rá, de nem akartam semmiképp feladni, sok jó emlékem kötődik a pöttyös könyvekhez és itt is megérte, mert végül egymásra tudtunk találni.
A történet Pipitér kincse keresésével indul, természetesen számos mindennapi akadállyal karöltve. Nincsenek nagyon bonyodalmak, nincs igaz hajsza A kincs után, mégis sokkal értékesebbet talált Pipitér a végére.

Gyerekkoromban olvastam.
A mai tíz- és tizenéveseknek a nyelvezete talán nehézkes lehet, talán nehéz is elhelyezni a történetet, mégis, a problémák (barátság, szerelem, gátlások, tanulási problémák, szülők, kamaszodás stb) annyira mindenkoriak, örökérvényűek.
Nagyon kedves maga a történet, van egy igazi rejtély, a kincskeresés, ami izgathatja a fiatal olvasót, de közben ott vannak sokkal fontosabb, mélyebb dolgok is… A vége pedig különösen szép, de hiteles, emberi módon.