Száz ​éjjel vártam (Száz éjjel vártam 1.) 78% 100 csillagozás

Nem titok, hogy Éva könyvei közül azokat szeretem legjobban, amiben van egy kis krimi szál is. Többször hangoztattam már, és most is csak ezt tudom mondani.
Ebben pedig, legnagyobb örömömre, akadt belőle.
A Nápolyi vakációt ugyan nem tudta felülmúlni, de imádtam benne Andit és az ő „vörös énjét”. :D
Túl sok meglepetést nem tartogatott a vége, mert azért valljuk be, akinek van egy kis sütnivalója, az hamar rájön az összefüggésekre, de azért jó volt együtt haladni a szereplőkkel, együtt kibogozni a szálakat. Egyértelműen Andi a kedvenc és a „barátnői”, : D de Amirát is nagyon megkedveltem. Azt még nem döntöttem el, hogy a Kölyökhöz hogy viszonyuljak, mert volt egy pont, ahol hatalmasat csalódtam benne. Azóta is haragszom rá amiatt, hiába billenne a mérleg a jó tulajdonságai felé.
Azt hiszem, minimum száz éjjelem van még ezen gondolkodni, amíg újra nem találkozunk és „ki nem engesztel”. :-)
Alig várom már azt a találkát.

Már több könyvet olvastam korábban az írónőtől. Ezt véletlenül találtam meg a könyvolvasómon. Nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog! Mert a bolondos, vörös hajú Andit a maga különös képességeivel nagyon bírtam. Miután szerelme elhagyta, fő munkáját elvesztette, úgy tűnt, unalmas napok várnak rá a délegyházi víkendházban. De minden másképpen történt! A több szálon futó történet pedig egyre izgalmasabb lett! Nem igazán tudtam, képes lesz-e szerző mindezt kibogozni. s ha lehet, jóra fordítani? Film formájában is el tudtam képzelni az egészet. Szinte láttam magam előtt!
Jól szórakoztam, humorban és feszültségben sem volt hiány.Most már a könyv fedőlapját is értem! Utána fogok nézni, hátha van folytatása Andiék történetének.
(Hát persze, a cím is jelzi, csak nekem nem tűnt fel eddig:)

Jó kis kikapcsolódás volt! Ajándékba kaptam,és pont egy kicsit zizzent állapotban vettem elő. Teljesen elfeledtette a bosszúságot, izgultam a szereplőkkel, vártam az újabb fordulatot.

Hát nem is tudom… Leginkább azt, hogy mit is gondoljak.
Mert egyfelől, mikor tavaly először vettem kézbe Fejős Éva regényt azt gondoltam, attól még, hogy nem volt olyan kiemelkedő az élmény, majd egyszer folytatom az írónő munkásságának felfedezését. Nos, ez most jött el, és valami egészen furcsa dolog történt: ami tetszett az előző olvasásnál (Karácsony New Yorkban), az itt nem volt valami jó, amit viszont ott kifogásoltam, az itt átjött.
Úgy értem: előzőleg a stílus nem győzött meg igazán. Olyan fura volt nekem, nem tetszett. Nos, itt ezzel nem volt gondom, ugyanis vitt előre, tetszettek a visszautalások, a poénok, a megfogalmazások és lendületben tartott.
Na, nem úgy a cselekmény. Számomra is enyhén zavaró volt a négy-öt-hat szál, amelyeket követni sem bírtam, az érdekes viszont az az, hogy a végén csak arra tudtam gondolni: mi nem volt ebben tiszta? Érthető, de közben mégis zavaros és furcsa, annyira nem nagy ívű, miközben azért mégis történik valami.
Na, hát ilyen zavaros élményt okozott ez a regény. :D
Ami fura még az az, hogy nem igazán volt kedvem kézbe venni a történetet, nem kötött le túlságosan, az első három napban húsz százalékot olvastam, aztán az utolsó két nap lenyomtam mind a maradék nyolcvanat, szinte szünet nélkül. De nem azért, mert annyira lebilincselt.
Szóval a legjobb szó az az, hogy zavarban vagyok. Nem értem, miért nem volt olyan jó, amikor annyira nem is volt rossz. :D Mindenesetre kíváncsi vagyok a folytatásra és talán egy-két másik FÉ-regényre is, de lehet lassan fogom adagolni, hagyom még kialakulni az összefüggő véleményem.

Sok helyen klisés, sok helyen egyedi történet. Ez az a könyv, ami nagyon lassan indul be, a végére meg felpörögnek az események. Talán ezért is olvastam a nyári ill. a téli szünetben. A borítója nekem tökéletes, részben ezért is olvastam el. Egy könnyed olvasmánynak belefér.

Elég sok rossz véleményt olvastam a könyvről, ennek ellenére nekem nagyon is tetszett! Sokat nevettem Andin, néha pedig úgy éreztem, ellopta a gondolataimat! :)
Én személy szerint szeretem Fejős Éva stílusát, és hogy mindig több szálon fut a cselekmény. Szeretem, hogy a könyvei tele vannak izgalmas pillanatokkal, és hogy végig fent tudja tartani az érdeklődésemet! És szeretem, hogy a karakterek visszaköszönnek több könyvben is! :)

Nem tudom, miért kapott ilyen alacsony értékelést ez a könyv. A fülszövegben le van írva, hogy mire számíthat az olvasó: izgalom, kaland, humor, romantika. És a könyv pontosan ezt tartalmazza.
Igaz, az első gondolatom az volt, hogy milyen név az a Ryx Ton? Azután megszoktam. Ghenerrában biztosan olyan hétköznapi, mint a László vagy a Sándor. De voltak ötletes névmegoldások, amiket megmosolyogtam, például Alex, Gedeon, de az Endi is tetszett.
Kimondottan jó pont, hogy több szálon futott egyszerre a cselekmény, több szereplő sorsáért lehetett izgulni. A krimi szál+romantika+humor hármasból a krimi vonalat kicsit hiányosnak, kiforratlannak éreztem. Inkább kevesebb misztikumot, és több valóságot vártam, de a regény végére kiderült, hiába.
A főhősnőt nagyon megkedveltem, szívemhez nőtt a szuper autójával, annak ellenére, hogy néha idegeimre ment, ahogy az égőket fogyasztotta a dühkitöréseivel. A látomásokról nem is beszélve…
A kedvenc szereplőm, azt hiszem, mégis Áron lett. Színt vitt az amúgy is színes történetbe, nem lehetett fapofával hallgatni a dumáját.
maga a történet olyan könnyed és nyárias, mint korzózni egy kellemes estén, vagy egy tavon lebegni gumimatracon. Biztosan nem az utolsó könyvem az írónőtől!

Nagyon tetszett Andi kalandja. Hihetetlen volt az egész regény szövevényessége, Alex szerepe, illetve az, hogy ismét letehetetlen volt a könyv. Hajnali kettőkor csak azért kellett félbehagyni, mert már nem láttam ki a szememen… Tetszett Andi helytállása és a „hava” lét is. Nagyon jó kis ötletei vannak az írónőnek, nagyon élvezem a regényeit!

Az első Fejős Éva könyvem és biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó, hiszen a regény folytatása már a polcomon. Úgy érzem az írónő megosztó személyiség, sokak szerint a régi regényei jobbak voltak. A szokásos “Főleg régen voltál jó” (Ákos) állítást nem tudom alátámasztani, hiszen több éve már, hogy szemezgetek az írónő műveivel, de csak most sikerült eljutnom hozzá.
Könnyű kis nyári olvasmány, humorral fűszerezve. Részemről egyáltalán nem volt nehéz követni a cselekményt és kifejezetten szeretem, amikor egy történet több szálon fut.
Főhősnőnk az elején nehezen nyerte el a szimpátiámat, de utána kezdtem egészen megkedvelni. Külön köszönet azért, hogy nem egy újabb tucat, szerelmes regényt olvastam. Élveztem a krimi részét és a misztikus vörös hajú Andit.
Azt hiszem, nem hagyom sokáig a polcomon állni a folytatást!

Imádom ezt a könyvet. Andi hebrencs, naiv természete nagyon szeretnivaló.
Végig izgultam a könyvet, mindig volt valami új fordulat, ami miatt szinte letehetetlen volt számonra