Száz ​Éjjel Ügynökség (Száz éjjel vártam 2.) 84% 45 csillagozás

Száz éjjel vártam rád folytatása, ami méltó befejezése is, gondolom a sorozatnak. Mert nekem ez a történet, még ha valahol kicsit félbemaradtnak is tűnt, úgy érzem, méltó záró akkordja. Kerek egész, izgalmakban bővelkedő, amit azonban kicsit hiányoltam a szereplők hangjának visszavarázslása. Nehezen vettem fel a szálat, fonalat a folytatásnál, Andi, Alex, ami viszont jó fogás volt az írónőtől, a külföldre való utaztatása a könyv szereplőinek, kicsit kikapcsolódhattam így én is. A Karib-tengeren, Mexikóban játszódó varázslatos, természeti leírásokban érzékletesen bővelkedő utazós regény. Voltaképp a regény cselekménye a való életben is megtörténhetne, mintegy könnyed film játszódik le szemünk előtt, van komolyabb történetszál is, mégis habkönnyű szórakoztató irodalom, korhatárra való tekintet nélkül bárki számára fogyasztható eredeti mű. Fejős Évát azonban meg kell szokni, mert van stílusa, kicsit újságírói stílusban hozza le a történeteit. Nekem igazi kikapcsolódást nyújtott ezzel a könyvével is. Persze hozzá kell tennem, mert szeretem az írónő történeteit, stílusát.

Egy fokkal talán jobb volt, mint az első rész, de itt is sokszor zakatolt a fejemben a gondolat: pontosan mi akar ez lenni?
A jó hír viszont az, hogy kezdek hozzászokni Fejős Éva stílusához, ami pedig kezd rávenni arra, hogy fedezzem fel és térképezzem fel jobban a munkásságát, ne ítéljek hamar. Habár még nem tudott számomra maradandót alkotni, de nem vetném el rögtön a tervet, hogy próbálkozzam még két-három vagy akár több regényével, ugyanis annyira azért nem rosszak.
Az meg különösen tetszik, hogy egzotikus helyekre visz el és akad kaland a könyveiben. Ebben is volt, több szál is akadt, amikre a végén aztán jó kis válaszok érkeztek, még akkor is, ha nem egyszer éreztem azt olvasás közben, hogy ez az egész már kezd érthetetlenül nevetségessé válni. Túl sok az abszurd helyzet, a fura fordulat, de attól még kedvelhető és olvasmányos.
Lendületes a stílus, bár bevallom nem ez kötött a lapokhoz. Nem éreztem azt olvasás közben, hogy mindent tudni akarok, hogy le nem tudom tenni, olyan izgalmas, igazából csak jó kikapcsolódás volt, és jól tettem, hogy ezt választottam egy hosszabb autóútra, mert így hamar a végére értem. És így nem is kellett sokat bosszankodnom, vagy gondolkodnom rajta. Csak kikapcsolt és annak megfelelt.
A többi FÉ-regény meg majd jöhet valamikor, mert tényleg kíváncsi vagyok.

Andi és az ő piros tornacipője. :)
Hiányzott már ez a bolondos, vörös hajú lány, és a kalandok, amibe lépten-nyomon keveredik. Ahogy az első részben már megszokhattuk, most sem maradunk izgalmak nélkül, jókat derülhetünk Andi viszontagságain, míg a számára fontos tárgy nyomába ered. Mindeközben persze a férj sem tétlenkedik, és így szépen lassan összeáll a kép. De addig is utazunk csónakkal, repülővel, óceánjáróval…
Kedvenc részem a drogbáróval való találkozás, és az utazások mesélése, bár néha kicsit soknak éreztem a leírást. Amit hiányoltam az előző részből, az Andi baráti társasága. Róluk szívesen olvastam volna még. De nem panaszkodhatok, így is megkaptam, amit vártam a könyvtől: egy szórakoztató regényt több szerethető karakterrel.
Kíváncsi vagyok, vajon hallunk-e még Andiról és Alexről?

Az 1.részt már elég régen olvastam, de azért még volt bennem némi emlék. Izgalmas volt, néhol vicces is. A váltott szemszög tetszett itt is. Illetve, hogy több szálon fut a cselekmény. De néha már abszurd volt, amik Andival történtek.

Szerintem Andi nem normális. Hogy miért? Mert minden normális ember elrejtené a gyémántot. Ráadásul annyira felelőtlenül viselkedett. spoiler
Összességében élveztem a könyvet. Volt, hogy önkéntelenül felnevettem egy-egy jeleneten, párom ilyenkor mindig megkérdezte, min nevetgélek. (Csak jó a könyv! :D )
Annyira felgyorsultak a végén az események, mintha gyorsan be akarta volna fejezni az írónő a regényt, hogy belekezdhessen egy másikba.

Nagyon szeretem Fejős Éva stílusát, és most is azt kaptam, amit elvártam tőle. Egyszerre több szálon fut a cselekmény, rengeteg a fontosabb szereplő, a történet izgalmas és érdekes, na és persze az írónő megint varázslatos helyekre röpített el.
Fejős Éva egyből a mély vízbe dobja az olvasót, és csak olvasás közben derül ki, hogy mi is történt Andival és Alex-szel. A történet során felbukkan Áron, Andi és Alex szülei, egy orvgazda, aki egyben Andi esküvői tanúja is, illetve egy Ötök néven elhíresült banda… És mindez egy csodálatos környezetben, Mexikó, Sint Maarten, Brit Virgin-szigetek és Anguilla…
Egy remek történet Andiék esküvőjéről, a ghenerrai fekete gyémánt utáni hajszáról és az Ötök leleplezéséről. Az előző részhez hasonlóan Andi humora és gondolatai zseniális pillanatokat adnak, a szülők felbukkanása pedig már csak hab a tortán.
Tetszik, hogy két különböző borítóval is megvásárolható a könyv, habár igen nehéz döntés volt, én végül mégis a pink táskás mellett döntöttem.

Huu ez érdekes volt. Az eleje nagyon fura.
Az Erawan könyvekben akár Fejős Éva írta akár nem gyakori, hogy valakit seggbe lőnek. Számomra a prímet a szülők és Áron viszi. A teve-strucc eseten szakadtam. A pasijain Carloson és Erneston szintén. Az egészre azt lehet mondani nagyon pihent. Andi kerül egyik hajóról a másikra egyik szigetről a másikra mindenkit drogbárónak néz őt meg mindenki nem normálisnak. Méltó az előző részhez.

Hát ez az Andi!!! Egyszerűen vonzza a bajt és mindennek annyira agyament magyarázatot talál…. Egyszerűen hihetetlen a csaj! Ugye ilyen ember csak a regényekben létezik?! Nagyon fordulatos, letehetetlen regény volt ez is számomra, mint szinte mindegyik Fejős Éva regény…

Most már biztosan kijelenthetem, hogy szeretem Fejős Éva hangját. A könnyed, ám mégis szövevényes történeteket, ami humorral van vegyítve. Olvastatja magát és igazából csak akkor raktam le a könyvet, amikor már olyan szinten futottak össze a betűk a lapon, hogy éreztem le kell hunynom a szemem.
Szóval a Száz éjjel vártam könyv folytatása méltó az elődjéhez. Ahogy az első részben, még nehezemre esett megkedvelni Andit, itt egyáltalán nem okozott ez problémát. Maga a tény, hogy egy piros tornacipő miatt kezdődik a bonyodalom… na, hát ez akár lehetne az én cipőm is. (Sürgősen be is kell szereznem egyet.) Maga a tengerparti esküvő vágya is kecsegtető, de ami még ennél is jobban érdekelne az az, hogy hogy húzhatnék el Mexikóba úgy kb. 2 hétre. Feküdni a tengerparton, salsázni kifulladásig, hideg koktélt iszogatni a rekkenő hőségbe és elmélázni az életemen… még akkor is, ha tudom ez csöppet sem segítene!!!

Ezzel a könyvvel is így voltam, mint általában Fejős Éva könyveivel, hogy belekezdek, nagyon jó, olvasmányos, ez kifejezetten vicces is, aztán kb. két nap alatt elfelejtem az egészet. Lehet, hogy ennyi is ezekenek a könyveknek a lényege, de én szeretem, ha van ami megmarad egy sztoriból.
Amúgy a történettel semmi baj, talán kicsit pörgősebb is, mint a többi. Amin értetlenkedtem, hogy Andink miért nem képes egy rohadt telefont keríteni és jelezni, hogy hahó megvagyok. Értelmes, életképes ember ilyet nem csinál, erre nincs magyarázat. Persze a történet csak így jön ki, így hozza magával a a további történéseket.