Eper ​reggelire (Hotel Bali 2.) 70% 234 csillagozás

Rossz regény. Nem csak haszontalan, hanem kártékony is. Azt hazudja, hogy a mi világunkban játszódik, a helyszínek – Budapest, Párizs, Bali szigete – valódiak, a mű cselekménye napjainkban játszódik, és a regény szereplőit akár személyesen is ismerhetnénk, ugyanakkor az események teljesen irreálisak. A világ nem így működik, ahogy a könyvben le van írva.
Akkor lehetne mese. Kitalált történet, amely azért íródott, hogy szórakoztasson. Nos, ez a történet nem is túl szórakoztató – bár ez talán ízlés dolga, de ennél nagyobb baj, hogy van tanulsága is.
Ha a szerző az életet akarná modellezni, nem volna számon kérhető rajta a „mondanivaló”, mert hisz, ahogy már Bástya elvtárs is megmondta a Tanú című filmben: az élet nem egy habostorta! De ha az író teljesen a kezébe veszi a cselekmény irányítását, ha a szereplői az ő hangján beszélnek, az ő „igazságát” mondják az arcunkba, akkor rákérdezhetünk: mit is sugall ez a könyv?
A sugalmazás nincs is nagyon elrejtve, a szereplők a sorsukban hordozzák, és időnként ki is mondják: szép és jó világban élünk, ahol a jó jutalmat kap, a rossz elnyeri büntetését; a vesztesek, a lúzerek megérdemlik sorsukat, hisz csak rajtuk múlik, hogy magányosak, hogy nem érvényesülnek az életben, hogy nem képesek a jó, a nyertes oldalra állni.
Fejős Éva bizonyos mesterségbeli tudással rendelkezik. A regény eseményei több szálon futnak. Rövid jelenetekben értesülünk a különböző szereplők életének fordulatairól. Ez a mozaikszerű szerkesztés, amelyhez talán a teleregényekből vette a mintát, alkalmas arra, hogy fenntartsa az ember figyelmét – annak ellenére is, hogy a történetszálak külön-külön nézve elég kidolgozatlanok és közhelyszerűek.
A mű nyelvezete igénytelen. Valamennyi szereplő, a fiatal teniszcsillagtól a maláj árvagyereken keresztül a budapesti úrinőig azonos stílusban beszél. Az egyetlen stíluselem, amit szerző felhasznál, a káromkodás, amely az erős érzelmi felindultság jele. A gyönyörű és érdekes helyszínek ellenére nincs egy szép tájleírás, nincs egy szokatlan jelző, egy érdekes szókapcsolat. Úgy rohanhatunk keresztül a könyvön, hogy a nyelvéből nem marad meg semmi.
A regény kompozíciója jó, a mű végére sikerül a legtöbb szereplőt azonos helyszínre terelni, ahol a konfliktusok csúcspontra juthatnának, és jöhetne a katarzis. A katarzis elmarad, mert nincsenek igazi konfliktusok. Ehhez kellenének valódi, hús-vér szereplők, és még valami, valami az igazi életből. Nem olyan mélységben, ahogy a Blikk megírja, legalább a Nők Lapja szintjéig fel kéne emelkedni! Az egy jó kis újság, egy csomó jó írás van benne, amiből példát lehetne venni. (Ha valaki nem tudná, Fejős Éva a Nők Lapja újságírója.)
Ez a regény a szerző dekoratív megjelenésének, a jó reklámkampánynak, és a korábbi – gondolom hasonló színvonalú – könyveinek köszönhetően, sikerkönyv lett. Felmerül bennem a kérdés: valóban minden körülmények között érdem az olvasás? Szerintem ennek a könyvnek az olvasói jobban jártak volna, ha a könyv árából inkább vettek volna két mozijegyet.

Könyörgöm ne írjon több könyvet!

Mint már korábban említettem, Fejős Éva könyvei engem tökéletesen kikapcsolnak, könnyed történet, szerethető karakterek. Habár elég sok FÉ könyvet olvastam korábban, az Eper reggelire eddig kimaradt. A Hotel Baliban megismert négy egykori barátnő életébe csöppentünk vissza, eltelt pár év, gyermekek és szerelmek születtek, karrierek változtak… jó érzés volt újra Dóráék között lenni.
Dóra, Szilvi és Gabi az egymásra találásuk óta újra elválaszthatatlanok, és ebben a könyvben Juditot is jobban megismerhettük, ami sokkal szerethetőbb karakterré tette… És egy kicsit belekukkanthattunk egy parfümőr munkájába is! :)
Persze mindannyian tudjuk, hogy Fejős Éva könyveitől nem a megváltást kell várnunk, nem fog Nobel-díjas regényt írni, de nem is ezért szeretjük! De (szinte) mindenkinek eljön az életében egy olyan pont, amikor éppen az ilyen történetekre vágyik… :)

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 3
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 5

Magával ragadó élményt adott a könyv, alig bírtam letenni. Fejős Éva remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a történet, ami a sorozat korábbi részében szereplő négy magyar barátnő egyikének további, szintén szövevényes történetét dolgozta fel, olvasmányos, regényes formában. A tartalom közepesen kidolgozott, a bizonytalan mondanivaló nagyjából átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából nem nagyon meggyőző, de a könyv világa azért jól átélhető. Fejős érdeme a szereplők érzelmeinek alapos ábrázolása. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

Fogadásból olvastam el. Üres, steril, semmitmondó, közhelyes, irreális, a „karakterek” súlytalanok, még jellemvonásaik sincsenek. És még lehetne sorolni. Ezennel felmentem a fogadás másik résztvevőjét, nem kívánom neki, hogy erre pazaroljon értékes órákat az életéből.

@Ardeth!

Nekem tetszett ez a könyv. Sokan írták, hogy nem az igazi, így bár ez volt az első Fejős Éva regényem, nem szántam rá magam az elolvasására. Talán azért tetszett mert nem vártam sokat. Végül is mindegy.
A történet számomra nem volt rejtélyes, mert először a Cuba Libre-t olvastam, azután a Hotel Bali-t. Tudtam honnan indulunk és hova érkezünk. A váltott szemszögből írt történet (nekem ez forgószínpad-os, de megtanultam, hogy így hívják) kellően izgalmassá teszi a történéseket. Lehet, ha külön-külön néznénk nem lenne izgalmas, de így érdekes és feszült. spoiler. Engem szórakoztatott, valóban lehetett volna benne gyönyörű táj leírás (csak sokadszorra ismétlődött Balin a naplemente) vagy velősebb-igazabb tanulság, de néha nem baj, ha a jó elnyeri jutalmát és a rossz bűnhődik. Nekem azért tanulság, hogy éld az életed, hogy ne hazudj, vagy épp az elveid ellen ne tégy.

Előre bocsátanám, hogy ezért: http://moly.hu/polcok/olvasatlanul-nem-fikazunk
Szerettem volna nagyon lecsillagozni, de nem tehetem. Mindezt azért, mert annyira nem sz*r, ahogy gondoltam. Ponyva, igazi puncs, csak nem az a leülök és gyorsan kiolvasom. Legalább is számomra, mert több életutat mutat be fejezetenként. Mint már említettem (http://moly.hu/olvasas/390890) ez a műfaj nem az erősségem.
Igaz az is, hogy számomra csak az utolsó száz oldalon történik valami érdemleges, de alapjából véve aki ezeket szereti, azoknak bőven jó.
Viszont sok dolog merült fel ezzel a könyvvel kapcsolatban… Hogyan tud ennyire összetettem írni egy olyan nő, aki beszélni nem? Komolyan mondom, megfordult a fejemben, hogy a kettő személy nem egy és ugyanaz. Oké, vannak benne 'felesleges' oldalak, nem is kevés, meg úgy általában… Felmerült bennem az is, hogy valamikor én is így fogalmaztam a mondataimat: nem gördülékenyen, semmi kapocs a mondatok között, stb…
Véleményem szerint, annak érdekes, aki szereti az ilyen szerelmes/női/picsogós/rinyálós könyveket, nekem azért nem fog a kedvenceim közé tartozni ezek után sem, és Évát ezzel a könyvvel ki is végeztem.

Kíváncsi voltam a folytatásra. Ez is nagyon szórakoztató, fordulatos volt a történet. A szereplőket akár még én is ismerhetném, de az események nem a realitás talaján állnak. Ennek ellenére, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, a könyv szuper és könnyed nyári olvasmány.

Mondtam már, hogy ha az ember nem vár el tőle túl sokat, akkor nem is tűnik annyira rossznak. Bár sokkal gyengébb az első részhez képest, azért egy laza egyszer olvasós kikapcsolódásnak megteszi.
Sajnálom, hogy a címadás elrugaszkodott a képzeletbeli vagy valós hely követésétől, mert arra még nem jöttem rá, hogy mi a jó az Eper reggeliben xD.
A karakterek közöl csak Dóra és Péter sorsa érdekelt a leginkább, ez motivált az olvasásban is. Azért még nem adtam fel a reményt, hogy e sok gyöngyszem közül megtaláljam azt az újabb darabot, ami felérhet a Hello, Londonhoz :)

Kedves, kellemes olvasmány, nagyon jó volt belefeledkezni!