Szegény ​Vivaldi 6 csillagozás

Fejes Endre: Szegény Vivaldi

… Őszintén mesélt, szívéből, és a lányok már várták őt. És ő meghízott. Evett vajat, kenyeret, zöldpaprikát. Füstölt szalonnával kínálta Gerzanics Béla vasesztergályost, aki szabadkozott, ekkora kincset nem fogadhat el. – Becsülettel keresem kenyerem – mondta az öregember. – Csirkét is veszek, meglátod. Meg hatalmas görögdinnyét. Három hét múlva öngyilkos lett. Két doboz Dorlitint zabált be. Egy cédulát hagyott maga után. Annyit írt rá: „Hiába süt a nap. Elfogyott a mese.” Gerzanics Béla a fejét vakarta. – Egészséges volt mint a makk – mondta a rendőröknek. – Ki a franc, ki a jó büdös franc érti? A rendőr azt felelte, nem ér rá ilyesmin tökölni. – A fél város megbolondult.

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Pátria, 1992
212 oldal · ISBN: 9637539131

Enciklopédia 1


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Téglagyári_Megálló>!
Fejes Endre: Szegény Vivaldi

Az első rész novellái a Fejes-életmű legjobbjai közé tartoznak.
A kötetet egy könyvtári „kiárusításon” szereztem meg, díjmentesen. Sajnálatos jellemző példája, hogy Fejes Endre munkássága nincs a helyén a mai magyar szépirodalomban… :(


Népszerű idézetek

Gregöria_Hill>!

Az asszony előrehajolt, megbökte a sofőr vállát.
– A rue Charonne-ig egy huzattal – szólt a párizsiak pergő argóján. – Kerekítse ki a szemét, aztán röpüljön, mint Blériot. Ma este szerelmes vagyok, és azt még nem bánta meg senki.

Pihenni csöndben

Christine_>!

Figyelmeztette lánát, rövid szoknyát ne hordjon.
– Unalmas. Közönséges. Szűk blúzt viszont mindig, mert a nő keble a boldogság kirakata.

Christine_>!

Ő minden nap elindult a boldogságát keresni öt és hét óra között, mert máskor nem ért rá.

Christine_>!

Az öregség ellen egy orvosság van. Az ember fiatalon felakassza magát.

Christine_>!

– Sír mellett nem illik így beszélni.
– Nem illik éjszaka nejlonzacskóba pisálni, ablakon kidobni – vágott vissza Sünimalac.

Christine_>!

– És aztán? Mi akarsz lenni?
– Ember. Tudom, nagyon nehéz, de alább nem adhatom.

Christine_>!

Késő este Vitális Szabó István kihúzta a dugót. A víz lefolyt, reggelre a ponty megdöglött.
– Éjszaka kihúzták a dugót! – jajgatott Molnárné. – Elpusztult a ponty!
– Ügyes halat vásárolt – mondta Vitális Szabó István. – Öngyilkos lett.

Christine_>!

MIÓTA világ a világ, szerelem születik, elmúlik.
Hívatlan vendég érkezik. Nem köszön. Leül asztalhoz, ágy szélére. Neve megszokás. Másként szólva unalom.
Hallgat. Figyel. Vár. Mint jó kártyás a jó lapra. Nem az első leosztásnál akar nyerni.
Tudja, egy napon férfi vagy nő bukkan elő. Velejárója végiggondolatlan légyott, mely széttapos égen szőtt álmokat.
Ez bizony gyakran megesik.
Ilyenkor van sírás, szitok, átok, undorító válópör.

Christine_>!

Nem mentegetődzött.
Tényekkel soha nem vitatkozott.
Hogyan is tehetné? Hatéves múlt, iskolaérett. Ebben a korban már nem hülyéskedhet az ember.

B_M_Melinda>!

– Ritka gazember, aki lelke tükrével hazudni tud.

7. oldal - Öt és hét között (Pátria, 1992)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: Csillagmajor
Csáth Géza: Válogatott elbeszélések
Móricz Zsigmond: Barbárok
Csáth Géza: Lidércálmok
Békés Pál: Csikágó
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes novellái I-II.
Örkény István: Egyperces novellák
Gárdonyi Géza: Messze van odáig!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó