Rozsdatemető 234 csillagozás

Fejes Endre: Rozsdatemető Fejes Endre: Rozsdatemető Fejes Endre: Rozsdatemető Fejes Endre: Rozsdatemető Fejes Endre: Rozsdatemető Fejes Endre: Rozsdatemető Fejes Endre: Rozsdatemető Fejes Endre: Rozsdatemető Fejes Endre: Rozsdatemető

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jani ököllel ütötte meg őt, az arcát. Hátrazuhant a géproncsok közé, a koponyáját törte el, azonnal meghalt. Az esztergályos percekig nem tudta elmozdítani sárgás szemét az iszonyatos látványról. Aztán két hatalmas tenyerét az arcához emelte, ordított, mint egy állat, még akkor is, amikor a munkások elvezették.

Eredeti megjelenés éve: 1962

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek, Magvető Zsebkönyvtár, Magvető Zsebkönyvtár 2.0

>!
Magvető, Budapest, 2018
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631437683
>!
Kossuth, Budapest, 2014
180 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630963992
>!
Magvető, Budapest, 1984
292 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631402290

13 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 32

Most olvassa 14

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Fejes Endre: Rozsdatemető

Érettségi felkészülés közben (helyett) olvastam először Fejes Endrétől, az autodidakta munkás-írók magyar nemzedékének óriásától ezt a mesterművet. Azóta bizonyos rendszerességgel kényszeresen előkapom és újraolvasom. Valahogy mindig más ragad meg bennem, de minden alkalommal megerősödik annak az első kamaszkori olvasmányélménynek az eszenciája, mely szerint ez a regény, ha nem is a világirodalom remeke, de a XX. századi magyar valóság egy szeletének olyan egyszerű, tiszta tükre, amitől kihagyhatatlan és számomra alapmű marad.
Szikár keretek közé szorított családregény, amely két generáció életén keresztül mutatja be – az első nagy háború végétől a 60-as évek elejéig – a magyar nagyvárosi munkásság életét, harcait, küszködését önmagukkal, egymással, a korral. A humánum konfrontációja az emberi aljassággal, de a középszer, a túlélést biztosító alkalmazkodás diadala is egyben, egy boldogságot nem ismerő és azt megérteni, elfogadni képtelen közegben.
Mondhatnám közhelyesen, hogy ebben a műben, nem csinálnak mást a hősök, csak születnek és meghalnak, mint mi mindannyian, a két végpont között pedig szeretnek, gyűlölnek, remélnek, küzdenek, néha feladják, pont ugyanúgy, ahogy Te meg én és a többiek. Bárhol játszódhatna a világban, de mégis annyira közép-európai, annyira magyar, annyira pesti, hogy csakis Fejes Endre ezerszer áldott Józsefvárosában történhet meg.
Több mint negyven év történései 200 oldalba sűrítve, szakaszolás, fölösleges központozások nélkül. Az írás nyers, tárgyilagos, úgy hat az érzelmekre, hogy nem akar manipulálni, nem adja az olvasó szájába az indulatszavakat, azok jönnek, csak jönnek mélyen belülről. Itt nincsenek színek, árnyalatok, csak a fekete és a fehér. A Hábetlerek pedig szürkék, akárcsak a környezetük. Az egész alkotás fegyelmezetten villódzó vágóképek összessége a magyar történelem egy különösen csúf, rossz emlékű időszakának hátterével.
Egy korabeli fekete-fehér családi tabló a városi melósok kemény, nyers, küzdelmes hétköznapjairól és rántott hallal, túrós csuszával „feldíszített” ünnepeiről. Annak ellenére, hogy a szerző a Rozsdatemetőben a két nagy világégés között és azt követően élt pesti munkáscsaládok életét mutatja be, valahogy ez számomra minden korok magyar valóságát, a folyamatos változhatatlanságot jelképezi. Pék Mária, a Hábetlerek matriarchája, ifjabb Jani, Seres Sándor, Sápadt Béla, Csele Juli és a többiek itt élnek közöttünk (egy-egy villanásban talán még magunkra is ismerünk).
Számomra mindig is alapmű marad, csak ajánlani tudom.

Fejes Endre (1923-2015)
Nyugodjon békében!

10 hozzászólás
>!
tgorsy
Fejes Endre: Rozsdatemető

Fiatalon rengeteget hallottam erről a könyvről, de előítéletből sosem akartam elolvasni. : Ki a francot érdekel a munkásosztály!- gondoltam.
Jól döntöttem, h. akkor nem olvastam el. Nem biztos, h. megértettem volna. Viszont nem értem, h. Aczél György ezt hogy engedhette át?
Ahogy Dosztojevszkij egy család tagjain keresztül elénk tárja a saját lelkünket (Karamazovok) ugyanezt teszi Fejes is: egy család tagjain keresztül elénk tárja a munkásosztályt.
A kép nem rózsaszín. Sőt. Kiábrándító. Szánni való. Kegyetlenül éles, pontos. remélem sok szakdolgozat elemzi ezt a remekművet.
Hú, de kegyetlen!!!
Tényleg nem értem Aczélt!!

31 hozzászólás
>!
Csabi P
Fejes Endre: Rozsdatemető

Kegyetlen könyv a Rozsdatemető. Legalább is kegyetlenül bánik szereplőivel, nem ad nekik esélyt. Rossz érzés töltött el végig az olvasás alatt, miért ilyenek ezek az emberek, miért nincs bennük semmi jóság, miért ez a nihil? Na persze, mert Fejes ilyennek írta meg őket, ilyennek akarta bemutatni az „uralkodó osztályt”, ellentétben mindazzal, amit a korábbi sematikus munkás könyvek hazudtak. Ma már nehéz megérteni ennek a regénynek a korabeli sikerét. Akkor, az átkosban kevés volt a szenzáció, ezért éhesebbek is voltak rá az emberek, ha megindult valamiről a suttogó propaganda, akkor azt nem lehetett megállítani, mindenki kíváncsi volt, részesülni akart a titokból. A Kádári konszolidáció meg engedte a népnek az ilyen apró örömöket. Hadd vitatkozzanak róla, addig is felejtik a pár éve kivégzetteket.
1918–1962-ig tart a történet, a XX. század majd minden traumája belefér ebbe a bő négy évtizedbe. Ehhez képest a történelem szinte alig jelenik meg a szövegben, amikor igen, akkor is inkább a ’48 utáni években. Ezeket az embereket nem érdekli a történelem, ők csak azt érzik, hogy nekik sosem jó, elszenvedik, amit hoz a sors, és nem tesznek ellene semmit. Inkább egymást marják. Döbbenetes az az ellentmondás, ami megjelenik a regényben; hol az egymás iránti szeretetről beszélnek benne, a család fontosságáról, aztán meg egymás torkának esnek a szereplők. Pék Mária, az „anya” végig központi szereplő, a család összetartója, de egy jó szava sincs senkihez, durva, mocskos szájú figura, de a rántott halat meg a csuszát mindig megfőzi a családnak, ha valamilyen alkalom van. Ma már ezt úgy hívnák, hogy diszfunkcionális család, nem tudom, akkor létezett-e már ez a fogalom.
Nem véletlen a cím, és a regény keretéül szolgáló helyszín, emberi roncsok, használhatatlan kacatok töltik meg a lapokat, mindenki elbukik, vagy csak egyszerűen nem viszi semmire. A végén, a temetésre is az egész családnak kell forintonként összedobnia a pénzt, ennyire lehet jutni egy munkásnak a munkások országában. Nem sok szó, közvetlen kritika hangzik el a könyvben, de ez a reménytelenség mindennél többet mond. Semmi sem változott a Horthy-kor óta, a szegény szegény maradt, nem viheti semmire.
A szöveg szikár, nagyon tömör, és az időkezelése is ilyen, néha évek zúgnak el pár lap alatt. Fejes korábban csak novellákat írt, és ez a regénye is olyan, mint egy nagyon hosszú novella, nem a mai értelemben vett családregény, amiben színes kis történetekben ismerjük meg a szereplőket, itt nincs sztorizgatás, csak a jól ismert köreiket futják a szereplők. Amikor a Hábetler lányok elkezdtek fiúk után járni, hát, egy idő után már nagyon untam a sűrűn és egy kaptafára előadott kalandokat. Emiatt a tömörség miatt nehéz is követni a cselekményt, sokszor fél oldalban el van intézve egy kapcsolat, aztán már egy másik szereplőről van szó. Igaz, ez néha viszont nagyon jól működik, Reich Katóék végzeténél bennakad a lélegzet.
Nem remekmű, de érdemes olvasni, egy kor lenyomata jelenik meg a lapokon. Kortalan érzelmek egy kortalan szövegben.

3 hozzászólás
>!
Goofry P
Fejes Endre: Rozsdatemető

Látod, akaratlanul is hatása alá kerülsz a Rozsdatemető korrózió ette, gyorsan egymásra stószolt és égre meredő kopár mondatainak. A cselekmény puszta vegetáció. Egy letűnt kornak fallal körülkerített életei. A kitörésre vágyó, de tehetetlenségben elkényelmesedett szereplők létörömének felületeit itt nem védi semmi. A melós-családot összetartó anyafigura is, csak egy vékony oxid-réteg szerű kéreggel oltalmazza öveit. Az ötvözetlen, silány emberanyagot pedig könnyeden rágja a rozsda. Az idő múlik, nem telik. A precízen üzemelő szöveg a gépiesen jelentéktelen és leszedált eseményein keresztül eközben lassacskán bedarálja regénytelen életeit.
Fejesnek ebben a mindennemű vezérelvet nélkülöző fejetlenségében talán csak az értetlenül tengődő Közérzékeny !sic! Jani állhat hozzád közel, de bukását, mint ahogy idejekorán a regény eleje, úgy alakját meghatározó közege is előre borítékolja… …nehéz mentséget találnod, torkodat a sajnálat keserűsége szorítja… az utolsó oldalnál behajtod a könyved, felnézel, nézel

>!
fülcimpa
Fejes Endre: Rozsdatemető

Sok jó könyvvel találkoztam, de ez itt a legnagyobb olvasásélményem az utóbbi években.
Hogy lehet ennyire egyszerűen fogalmazni? Hogy lehet ezekkel az egyszerű mondatokkal ennyire hatni?
Csak ezt a szót tudom hajtogatni: egyszerű.
Így van végig megírva ez a szövevényes családregény, fel kell kötni a gatyát, hogy el ne tévedj benne! Imádom a tőmondatokat! Imádom azt, amikor visszatérnek bizonyos elemek.
„Pék Mária halat rántott és túrós csuszát készített.” Én ezt annyira vártam mindig, minden egyes családi eseménynél.
Szívemhez nőtt a történet az összes érdekes és minden egyes szürke szereplőjével. Újraolvasása betervezve! :)

5 hozzászólás
>!
dacecc P
Fejes Endre: Rozsdatemető

Alkalmi vétel egy irreálisan olcsó antikváriumban. Molyon többször a szemem elé került már, így könnyű szívvel adtam ki rá 2 zsemle árát. A befektetett gazdasági tőke irreálisan alacsony mértékéhez képest a kulturális tőkeérték itt érzésem szerint egészen magas. Értékes könyvnek találom, élvezetes családtörténet és korlenyomat, ami pedig ilyen kis oldaltükrökkel és alacsony oldalszámmal nem könnyű. A szövegszerkesztésben az író egyszerű, tiszta mondatokat használ, amik velősen, röviden írják le a tényeket. Történés történés hátán, szünet nélkül, sokszor elválasztás sincs az új szálaknál, de nincs is rá szükség, mert az élet ilyen, nincs megállás, mindig történik valami, a család pedig család marad minden körülmények között. Talán ez tetszett a legjobban, az összetartás leírása ahogy ez a sok különböző ember, mikor baj van, összezár, segítenek egymáson. Még az ifjabb Jani is, akiről a legagresszívabb, és akiről érzésem szerint a legkevesebb szó esik, mégis az ő története tartalmazza a legdrámaibb eseményeket.

5 hozzászólás
>!
Chöpp 
Fejes Endre: Rozsdatemető

Szeretem Fejes Endre regényeit. Csodálatra méltóan egyszerűek, és nagyon jó olvasni őket!

>!
StJust I
Fejes Endre: Rozsdatemető

Egy kincset tarthattam a kezemben, hézagpótló, fontos mű a magyar irodalomban. A hézagpótláson saját irodalmi hézagaimat értem. Törőcsik Mari egy felolvasása győzött meg arról, hogy el kell olvasnom a könyvet, ennek ellenére félve kezdtem bele. Teljesen mást kaptam, mint amit vártam, szerencsére, teszem hozzá. Hanyagolva a hagyományos családregények lassúságát, a Hábetler család ötven évéről egy dinamikus mozgóképet kapunk. Olykor még Böll „Csoportkép hölggyel” című regénye is bevillant, ami formátumában azért nagyobb alkotás, de stílusban találtam pár hasonlóságot. Meglepett az az objektivitás, amivel Fejes Endre a magyar történelem érzékeny évtizedeihez nyúl, és egy pillanatra sem zökken ki ebből. Alakjain keresztül dokumentálódnak az események a könyv oldalain. Végig azon agyaltam, hogy akkor ezek az alakok, hol állnak hozzám képest a generációs létrán, hány évesek lehetnek most, ha még egyáltalán élnek, és Google street viewen végigmentem Hábetlerék házát keresve a Nagyfuvaros utcán.

Akár kötelező is lehetne a suliban, vagy talán már az is valahol?

A fentiek mellett azért volt olyan is, ami zavart. A váltások az egyes „színek” között olykor túl spontán jöttek, minden bevezetés nélkül, szinte vágásszerűen, minden fizikai elválasztás nélkül, amit egy filmnél azért könnyebb megemészteni, itt viszont túl spontán volt. A másik a két legkisebb Hábetler lány szerelmi életének hosszú oldalakon való taglalása, kb. telefonkönyvnyi újabb és újabb névvel, ezt nem tudtam hova pakolni. Talán a kor társasági életét szerette volna vele bemutatni az író, de ezt nyugodtan ki lehetett volna ollózni.

Összegezve erős négy fél, amolyan @Bélabá -san, akár 4,6 is lehet.

Már elkezdtem a könyvet, amikor szembesültem vele, hogy Fejes Endre sajnos nyáron távozott közülünk, nyugodjon békében!

>!
Magvető, Budapest, 1981
228 oldal · ISBN: 9632713915
2 hozzászólás
>!
brigi11 P
Fejes Endre: Rozsdatemető

Engem Fejes Endre még gimiben megvett magának és most sok év elteltèvel is csak azt tudom mondani, hogy gyönyörűen írt.
Egy csalàd története ez, ahol már a legelején borítékolva van a dráma. Gyönyörű korrajz az akkori szegény emberekről, a minden napos problémákról, kudarcokról, boldogság keresésről, kitörési próbálkozásokról. A végén pedig ott marad a dráma.

>!
chhaya
Fejes Endre: Rozsdatemető

Kíméletlenül realista családregény ez a 20. század közepéből. Érdekes volt figyelemmel kísérni a szereplők sorsát, hogy alakul az életük a háborúban és békeidőben, miképpen tudnak boldogulni és elfogadható életet építeni maguknak szinte a semmiből… És csak dolgozni vakulásig, hogy a gyerekeknek már jobb legyen. Fájdalmasan pontos éleslátással mutatja meg az író Hábetlerék történetét.

Amiért mégsem tudott igazán megfogni a könyv, az a rettentő száraz, dokumentarista elbeszélésmód. Csak a tények, semmi sallang, semmi felesleges érzelem, csak a történtek szabatos és pontos megfogalmazása. Lehet bennem van a hiba, de ez engem csak megakadályozott abban, hogy igazán beleélhessem magam a történetbe. Persze így is átjött a főbb szereplők jelleme, de (számomra) nem elég mélyen, a sok név és a kevés jellemábrázolás közepette könnyű elveszni az eseményekben. Amit sajnálok, mert mint írtam fentebb, maga a családregény és az 1900-as évek közepének bemutatása nagyon jó.


Népszerű idézetek

>!
Eszter01 P

– Nem azért szeretlek, mert szép vagy – szólalt meg. – Ezt ne gondold. Kalauz Gyurinak megmondtam, azért szeretlek, mert nem tehetek semmi mást. Lecsukom a szemem, kinyitom a szemem, látlak.

96. oldal

5 hozzászólás
>!
Miestas

– Sohasem mész el innen. Ha akarom, a szemed vágom ki. Ha akarom, lefekszem az ajtóhoz, a küszöbre, lépj rám. Én az anyád vagyok. Itt születtél bennem, a szívem alatt, a boldogságomra, mint a többiek. Nekem jogom van szólni, mert szenvedtem a családért. Együtt éltünk jóban, rosszban, együtt maradunk míg élek. És azután is… A fiam vagy. Néha nevetek, ha ordítasz, csikorítod a fogad, hadonászol az öklöddel… Apádat ne bántsd. Öreg már bolondos. A lányokat ne bántsd, véreid, azt mondom, hogy védelmezd őket, mert te lettél nálunk a férfi, a támaszuk. Ez a végakaratom.

272. oldal Magvető, 1964

>!
Miestas

Na bumm! Most mi van? Nem szereztem érettségi bizonyítványt, és nem járok az Operába. Imádom a pálinkát, a pénzt meg a férfiakat! Ez se rossz buli! Akár hiszed akár nem, egy hülye pasas esküdözött, hogy nekem kislányos szemem van. Hát azt hittem megzabálom! Csak bámultam rá, még bőgtem is! A marha! Rögtön mondtam neki, hogy szeretem. Pedig egy frászt! Az ember nem lehet mindenkibe szerelmes… De hát ez a hazugság kell nekik… Janikám, muszáj nekik, mert azt tapasztaltam, így nehezebben maradnak el…

245. oldal Magvető, 1964

>!
csobi SP

Hidegkék szemével sokáig nézte a légoltalmi papír repedésén a hajnalt.

147. oldal (Budapest: Magvető, 1965)

>!
moni79

– Anarchista vagy – mondta a rendőrtiszt. – Tudod, ez mit jelent?
– Nem tudom – felelte a fiú.
– Betegség – mondta a tiszt. – Gyógyíthatatlan.

92. oldal (Magvető)

Kapcsolódó szócikkek: anarchizmus
>!
csillagka P

– Én zsidó lányt nem vehetek feleségül – mondta a fiú. – Egészen rossz véleményem van róluk, és egyáltalán nem lehet szeretni őket! Ezt nem én találtam ki, ezt igazán mindenki tudja!
– Én nem voltam ott az Olajfák hegyén – mosolygott a lány. A szeme könnyes volt. – Itt születtem a Nagyfuvaros utcában.

>!
gb_

Egy kora őszi délelőtt unatkozott, behívatta Hábetlert a parancsnoki szobába.
– Tudsz te mesélni? – kérdezte.
Hábetler gondolkozott valameddig, azt felelte, megpróbálná.
Ezt mondta:
– Amikor még legény voltam, és a leányokhoz jártam, egy nagy erdőn kellett elhaladnom. Ahogy megyek az erdőben, hallom ám, hogy fenn az ágak között egy egész cigánybanda játszotta azt, hogy: „Amikor én legény voltam és a leányokhoz el-eljártam…” Felfogtam a bunkósbotomat, olyanformán, mintha az puska lett volna, és azt kiáltottam: pukk! Erre az egész banda leesett a fáról, csak a cimbalmos maradt fenn.
– Mért maradt a cimbalmos a fa tetején? – kérdezte vitéz Rózsás József.
Hábetler így válaszolt:
– Azért, alezredes úr, alázatosan jelentem, mert akkorára felébredtem.
Két nap szabadságot kapott.

2 hozzászólás
>!
troublemaker

– Válassz egy lányt, táncoltasd rogyásig, dicsérd a tartását, igyál vele két deci bort, aztán keress egy padot a Ligetben, messze a gázlámpától.

16. oldal

>!
troublemaker

Hábetler tisztelettudó hangon kijelentette, hogy a százados úr még sokáig fog élni, azonban – szerény véleménye szerint – a bor és a pálinka fogyasztását lehetőleg mellőzni kell.

22. oldal

>!
troublemaker

A rozsdatemető kőfallal zárt udvar a raktárépület mögött. Iparvágány felezi, két oldalán rendetlen összevisszaságban, egymás hegyén-hátán kiselejtezett gépek, behemót kazánok, felismerhetetlen szörnyszülöttek nyomódnak mélyen a fekete salakba, mázsás, penészgombás karokkal mutatnak az égre, várják a tűzhalált.

(első mondat)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Harsányi Kálmán: A kristálynézők
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi
Czakó Gábor: Iskolavár
Jókai Mór: Az arany ember
Móricz Zsigmond: Rokonok
Sánta Ferenc: Húsz óra
Vámos Miklós: Apák könyve
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Békés Pál: Csikágó