Mocorgó 13 csillagozás

Fejes Endre: Mocorgó

Ifjabb Makics József. Józsefvárosi proli. Élt harmincöt évet. Meghalt a Bakáts téren 1956 októberében, de nem hősként – véletlenül. Egyetlen vágya, hogy sátrat nyithasson a Teleki téren, de mindig mások döntenek helyette. Ledarálja a szegénység, az apja, a szerelem, a háború: telnek az évek és elfogy az ereje. Pályát tévesztett, félkész, egész életét félreismerő ember. Mint mi is annyian.

Eredeti megjelenés éve: 1958

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Zsebkönyvtár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1975
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632701380

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Fejes Endre: Mocorgó

Ha Fejes Endre, akkor a hetvenes évek eleje, Szerdahelyi utca, ahol Apuval, Anyuval, Mohácsi Mamával és Papával éltem. Nem tudom, hogyan és miért engedték meg, hogy megnézzem a filmet, de a Jó estét nyár, jó estét szerelem minden rossz érzés nélküli örök emlék maradt. Nagyon tetszett. Bár nem tudom, hat-hét évesen mi a csuda tetszhetett ezen a kicsit sem ifjúsági filmen, sokkal inkább társadalmi drámán, művészi krimin? De a fiatal Harsány Gábort mindörökre a szívembe zártam, amin később az Egy óra múlva itt vagyok is nagyon sokat erősített. Harsányi szerepe a következő volt: Viktor, aki gyári melós, havonta, a fizetés nap után, amíg tart a pénz, görög diplomatának adta ki magát, mintha vastagra tömött külföldi lenne. Nőket akar meghódítani. Amikor aztán az egyik lány miatt lebukás közelbe kerül, végzetes és végleges megoldáshoz nyúl. Szokásom szerint, amikor izgultam egy filmen, kicsit mindig belázasodtam. De nem az izgulás volt a lényeg, azt már akkor éreztem. Azt, hogy a film eredetijét az élet, irodalmi alapanyagát meg Fejes Endre írta, akkor persze még nem tudtam. Ezzel csak évek múlva lettem tisztában. S azóta Fejes Endre írásait pozitív diszkriminációban részesítem.

*
A Mocorgó-t, mintegy szokás szerint, az egyik óbudai Könyvmegállóban leltem. Igazából még csak nem is hallottam róla. Amikor kinyitottam, meghökkentem, mert szembesültem a filmfotókkal. Tehát film is készült belőle. Készült, Garas Dezső főszereplésével. Akit, ugye, szeretünk. A filmet még űzöm. A könyvet meg elolvastam. Nem volt nagy falat, alig száz oldal.

S amilyen kis vékonyka a kötet, annyira vékonyka a történet maga. Egy semmi kis kötetben egy semmi kis történet. Csakhogy ebben a semmi kis történetben nagyjából ott van a XX. század magyar történelme. Jó, ez túlzás, de mégis.

Mocorgó egy ember. Makics Józsefnek hívják hivatalosan. Egy semmi terjedelmű könyv semmi kis történetében egy semmi kis családból származó semmi kis ember, semmi kis álmokkal, vágyakkal, célokkal. Nem kiemelkedő semmiben, nincs semmi különleges tulajdonsága, és nem tesz semmi kiemelkedőt, de még csak a semmi kis dolgaiban sem jelentőségteljes. Vagyis olyan, mint nagyjából bármelyikünk. Él, szeret élni, túlélni akar, szeret szeretni, szereti a nőket, a pénzt, a jó italokat, a barátságot, nem simulékony, nem bátor. S van egy „nagy” álma, egy vágya: legyen egy bódéja a piacon, hogy zsibárus lehessen.

Mocorgó története a negyvenes-ötvenes években játszódik. Vagyis, ahogy minden ember életét, az övét is vaskosan átszántja a történelem. Ötvenkét éves vagyok. Éltem tehát az elmúlt rendszerben. Utáltam is az ostobaságát, a képmutatását, az egyengondolkodás megkövetelését. De tény, hogy amikorra megszülettem, már konszolidálódott a rendszer és béke volt. S azóta is az van. Vagyis békében éltem le az egész életemet. Áldott a generációm, legalábbis ebből a szempontból.

Az előttünk levő nemzedékek nem voltak ilyen szerencsések. Jöttek-mentek a politikai rendszerek, Európa cafatokra tépte az országot, folyt a vér patakokban, senki nem bízott senkiben, ellensége volt mindenki mindenkinek. (Sajnos ez mintha mára is megmaradt volna, elég csak az egymásra acsargó pártokat nézni, vagy az ideológiai táboruk vérgőzös szócsatái olvasni, és mindenki azért gyűlöli a másikat, mert az előbb gyűlölte őt, és aki nem megfelelően gondolkodik, az ostoba, műveletlen, tájékozatlan tahó barom náci, kommunista, szélsőjobbos, szélső balos, antiszemita, magyargyűlölő zsidó, rohadt cigány, büdös rasszista magyar, nacionalista, liberális… Gennyes söpredék, hogy a kurva anyját neki!

Van egy dal. Sokszor emlegettem már. A Solaris együttes billentyűsének, Erdész Róbert az Ulmann Zsuzsával alakított, kéttagú, Cabaret nevű együttes adta elő, Zseniális! Amikor egyszer egy ’56-ról szóló drámám véletlenül amolyan amorf, többszerelős, felolvasós bemutatásra került az egykori Mezei Mária Színházban, akkor is bejátszottuk. Az a címe, hogy Szabadíts fel! Benne van az egész XX. századi magyar és kelet-európai történelem. Olyan keserű lemondást és mégis olyan tiszta ésszerűséget mutat, hogy az csuda.
https://www.youtube.com/watch…
„Mindent kell játszanunk / Mindent, mert ennyi szerephez túl kis színház vagyunk.”
„Mondd ki van soron, most kit üldözünk? / Mondd ki lesz mostantól a mi emberünk?”
„És szép közös emléktáblád lesz velem / Itt öltük egymást, hogy béke legyen.
S mert nem leszünk ott, mikor megérkezünk, / Csak azt mondanád el; hová megyünk?”

*
Mocorgó nem tesz mást, mint próbál túlélni mindent. Ahogy körülötte mindenki. Akkor is, amikor a legkisebb apróságért is halál járhat. Azért felakaszthatnak egy lányt, akit szeret, mert rossz nációjú családba született. Azért le kell lőni egy embert, mert ha eljár a szája, sokakat lőnek le, és mert kiölte maga felé a bizalmat. Feszült élethelyzetekben ilyenkor könnyen eljár a kéz. Sőt, el kell járnia. Amikor az emberek már annyira megszokják a halált, hogy simán csak átlépik az utcán heverő holttesteket.

Milyen korok azok a korok, amikor apák és fiak szembefordulnak egymással a politikai nézeteik miatt, és egyik élete, politikai, társadalmi szerepvállalása a másik átka lehet, amikor változnak a politikai szelek? Amit Hofi már tréfára vett, egykor vérvalóság volt. Bármikor, bármilyen irányban. A nemzedékek egymás bűnei miatt lakoltak.
„Van egy bátyám, aki nyilas volt. Mit írtam én az önéletrajzomba? »A bátyám nyilas volt.« És mit írt ő? »Az öcsém kommunista.« Vót a francokat vót! Haggyá' má'! Hát ezért nem jutok én előrébb, az öcsém meg igen!“

Mocorgónak nincsenek barátai, csak sorstársai és érdektársai. Amikor, ha nem is tisztességes úton, de kezd egyenesbe jönni, hátulról mellbe csapja ismét a történelem, majd egy szerencsétlen vihar is. Nem jönnek össze a dolgok, Mocorgónak nagyon nem jön össze az élet.

*
Az édesapám ’46-ban született. Tizenkilenc éves volt, amikor megismerte életet nőjét, a tizennyolc éves Etát. Az édesanyámat. Egy év múlva összeházasodtak.
Mi köze van a szüleimnek Mocorgóhoz? Itt elolvashatod! Jó pár képpel.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/08/02/fejes_endre_mocorgo

6 hozzászólás
Diosz P>!
Fejes Endre: Mocorgó

Mindenkinek vannak vágyai, legyen az nagyszabású, világmegváltó álom, vagy egyszerű, hétköznapi álom. Mocorgó álma nem volt világrengető, de még csak nagyravágyó sem. Egyszerű, hétköznapi álom volt. Két lábbal állt a földön, és próbált ember maradni, de a kor, mely neki adatott, melyben sokaknak maga az élet is álom volt, legyűrte őt is.
Fejes Endre írása ugyan rövid, de dráma a javából. Illusztrációként a könyv alapján készült film pillanatképei erősítették az olvasás élményét. Kifejező pillanatok, nagy színészekkel.

regulat>!
Fejes Endre: Mocorgó

Semmi kis könyv, a filmből kiszedett fotók nélkül éppen csak száz oldal lenne… mint ahogy ifjabb Makics József sorsában sincs semmi különös.
Csak egy proli, aki zsibárus szertett volna lenni a Teleki téren…

>!
Magvető, Budapest, 1975
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632701380
maneki_neko>!
Fejes Endre: Mocorgó

Ez volt a harmadik könyvem Fejestől, ezért ismerem (és kedvelem) a stílusát, a karaktereit, a közeget, amelyben élnek. Jó történet volt ez is. A börtönből szabadult Mocorgó egy kávéházban leül egy ismeretlen ember asztalához, aki történetesen író, s felajánlja neki, hogy száz forintért elmeséli az életét.
Egy délután alatt elolvasható, rövid, de tanulságos történet. Képet kapunk arról a nehéz, veszélyes időszakról is, amelyben játszódik.


Népszerű idézetek

Diosz P>!

Minek tervezgetni? Élni kell. Bátran, elegánsan a világ szemébe nevetni…

76. oldal

Diosz P>!

Röhej, uram, az egész élet. Vasárnap misére járnak, hétközben lopnak az emberek. Ne csóválja ezen a fejét, ez nem csak akkor volt, ma is így van. Persze a lopást nem szó szerint értem. Van annak száz módja is. Mindenki másként csinálja, tehetsége és bátorsága szerint.

22. oldal

Melinda_Makkai>!

Fene butaság az első szerelem…

18. oldal (Magvető, 1975)

Diosz P>!

– A terv az törvény, elvtársam – nézett rám gúnyosan, és valami konok dühvel a hangjában így folytatta. – Lesz, nekem is lesz tervem megint, és ha nem jön közbe semmi cvikli, naponta végre is hajtom. – És az asztalt verve nevetett ezen, mint valami jó tréfán, de a szemén kifénylett egy könnycsepp, mintha a jövőjébe látna.
– Nézze, én megmondom őszintén – mondtam akkor –, még csak nem is sejtem, elképzelni sem tudom azokat a terveket, melyekről beszél, a életéről is annyit tudok, hogy elhibázta valahol…
– A születésemnél – válaszolta –, ott hibáztam el. Nem jó az, hogy akárki megszülethet.
Aztán hallgatott újra.
– Mindenkinek joga van az élethez – kezdtem el beszélni, de ingerülten közbevágott.
– Ugyan, ne beszéljen gyerekségeket! – mondta nyers hangon, az arca krétafehér volt a dühtől. – Honnan veszi ezt az őrültséget?! A könyvekből? – S a szemét rám szegezte választ követelően. Az orrából keskenyen kiszivárgott a vér.
– Vérzik! – szóltam ijedten. – Vérzik az orra!
Kézfejével letörölte.

14. oldal

regulat>!

Október eleje volt, hűvös éjszaka.

(első mondat)

Diosz P>!

Így múltak el hetek, hónapok, s nekem fogalmam sem volt, miből él Brillantin úr. Egy ízben láttam, jó hangulata van, próbáltam érdeklődni a délelőtti sétákról, de összeráncolta azonnal a homlokát.
– Hamar megöregszik Mocorgó – válaszolta –, ha kevés a fizetése, sztrájkoljon…
Azt sem tudtam hol lakik. Szeszes italt nem fogyasztott, ellenben süteményt és csokoládét sokat. Vigyázott a kondíciójára, úgy mondta: ha gikszer jön, a börtönt bírni kell.

110. oldal

Diosz P>!

Egyszer beszélni kellett már az egészről. Ha papnak mondom el, annyi Miatyánkot róna ki, életem végéig sem lennék kész vele…

87. oldal

danlin>!

– Ne haragudjon, nem akartam megbántani. Én most itt elmondok magának mindent. Mindent, ahogy történt – tegyen igazságot. S ha valamit nem ért, akár a beszédhibám végett, vagy egyes részek talán zavarosak, ott állítson meg nyugodtan. Újra mondom majd. Meg különben is, én nem tudok úgy fogalmazni, mint maguk…
De én egyszer sem szakítottam félbe csendes, furcsa, nehézkes beszédét, csak szívtam a cigarettákat a suhogó esőben, hajnalig. Nem változtattam rajta semmit, nem is színeztem, úgy írtam le, ahogy a szájszögletében bujkáló, fáradt, gunyoros kis mosolyával elbeszélte.
A hűség kedvéért azonban meg kell mondanom, hogy beszédhibáját sehol nem érzékeltettem, mert megítélésem szerint komikussá tenné egy ember életét.
S ezt mindenképpen el akartam kerülni.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vámos Miklós: Zenga zének
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Spiró György: Tavaszi Tárlat
D. Szűcs László: Légy inkább erotikus
Horváth Péter: Kedves Isten
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat
Kahána Mózes: Szabadság, szerelem
Temesi Ferenc: Apám
Kárpáti Kamil: Örök arcunk – 1956
Bitó László: Örökség