A ​fiú, akinek angyalarca volt 24 csillagozás

Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

A ​Kossuth-díjas Fejes Endre új műve nehezen sorolható bármely kategóriába: annyi azonban biztos, hogy a morális kérdéseken töprengő, az emberi lét legfontosabb problémáira összpontosító, zárszámadásra készülő művész összegző igénnyel megszenvedett ítélkezése. Keserűsége leplezetlen, szókimondó indulata döbbenetes, önmagához és világlátásához szuverén, megfellebbezhetetlen természeteséggel és végsőkig ragaszkodik, a szituációk, az erkölcsi kategorikus imperatívuszok félreérthetetlenek, és egyértelműen a Rozsdatemető, a Vonó Ignác, a Kék tiszta szerelem költőjétől valók. Fejes szinte hihetetlen mértékben – úgy is fogalmazhatnánk: csökönyösen – azonos maradt önmagával. A kérdés, amelyben az Angyalarcú drámája összefoglalható, így hangzik: mi történik, ha valaki mindig és minden helyzetben a maga igazát mondja, apró, kis engedmények, lényegi vagy formai megalkuvások nélkül? Ezekre keres választ az Angyalarcú, a Fejes által annyira szeretett színterén – még akkor is, ha rövid… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Magvető, Budapest, 1982
640 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632717511

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Angyalarcú


Kedvencelte 7

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

NoirDésirer I>!
Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

Miért is zseniális ez a könyv?
-mert Fejes Endre gyönyörűen bánik a szavakkal. Fantasztikus nyelvezettel ír, ráadásul az a fajta kopottas régimódiság árad a szavaiból amit annyira imádok…
-Mert nagy része Szent Szülőföldemen játszódik, ahol ugyan soha nem éltem, de mégiscsak Szent Szülőföldem, a drága nyolcadik kerület :))
-mert elmondhatatlan hangulata van… csodálatosan élethűen elevenedik meg minden rövid kis jelentet az augusztusi fülledtségben…
-mert mindvégig ott van a regény atmoszférájában valami kegyetlen, rideg feszültség…
-mert van rengeteg szál és szereplő, és lehet kedvenceket választani!!
-mert vannak benne bizarr részek, amiken lehet nevetni…
-és vannak benne elborzasztó részek amiken lehet szomorkodni…
-és lehet izgulni, hogy kik fognak meghalni…
Tényleg nagyon élveztem az egészet. Mellékes megjegyzés: mobi formátumban olvastam az ebookomon. És olyan betűmérettel ami megfelelt nekem egészen pontosan 1252 oldalas volt a könyv… csak lestem :DD

6 hozzászólás
vargajudit P>!
Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

Olyan ez a könyv, mintha két külön regényből gyúrták volna össze: van egy lendületes, jól megírt, magával ragadó történet, amibe beletekeredett egy fontoskodó, túlírt, modoros, didaktikus, számomra olvashatatlan másik. Ez utóbbi nélkül ötcsillagosra értékeltem volna, még a jelentős számú elvarratlan szállal együtt is.

Dengezik>!
Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

NAgyon belelendültem a Fejes Endre regények olvasásába. Mielőtt nekilátok egy újabbnak azért megnézem a véleményeket. Hát (tal nem kezdünk mondatot) itt inkább hideget kapott mint meleget, de mondom nekem úgy is tetszeni fog! Az első 60 oldal után el voltam készülve minden csodára: hatalmas fordulatokkal, életbölcsességekkel és izgalmakkal számoltam. Tetszett az alaphelyzet, a helyszín a marcona fodrásszal, aki egy lecsillapodott rossz fiú, az igazságát kereső angyalarcúval, de hirtelen annyi szálra bomlott a történet amik nem is lettek mind befejezve és sokat közülük teljesen fölöslegesnek éreztem, hogy csalódással végződött ez a találkozás. És hogy miért az lett az angyalarcú vége ami, azt végképp nem tudom megérteni. A nagy titok a fodrászról, hogy miért olyan amilyen – nem derült ki. Több volt ebbe a regénybe Endre, sajnálom, hogy így alakult

2 hozzászólás
dodelka>!
Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

Ez a legkedvesebb könyvem, már megszámlálhatatlanul sokszor olvastam, és még mindig nyújt újat!A névtelen emberekkel és a visszatérő képekkel, szeretem!

Ebri>!
Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

Kevés könyvet olvastam többször, ez köztük van. Vannak benne visszatérő történetek, kicsit máshogy mint előtte elbeszélésként megjelentek. Nyelvezetet azért szokni kell, eleinte utáltam, de vhogy érdekes volt.


Népszerű idézetek

B_M_Melinda>!

Az, hogy kevés a lehetőségem, nem menlevél arra, hogy semmit nem kell megkísérelni sem.

536. oldal (Magvető, 1982)

1 hozzászólás
lalalla>!

Akár részeg vagyok, akár józan, nem ártok senkinek. Én csak magamat pusztítom.

lalalla>!

Ha nagyon keres, megtalál. Ha nem, akkor talán nem keresett olyan nagyon.

lalalla>!

Még néhány pillanat és magam is elhiszem a látszatot, melyet megteremtettem.

>!

– Szépek vagytok. Zabálnivalók. Kocsonyában.

17. oldal

lalalla>!

Majd gondoskodunk sok-sok pótdologról. Ha nem ismeritek meg az igazit, nem is hiányzik, majd meglátod.

NoirDésirer I>!

Az élet az egy nagyon csúnya dolog. Talán még az se segít túl sokat, ha egyszer megérted, amit álmukban pityegnek a madarak.

121-122. oldal

NoirDésirer I>!

-Angyalarcú, te ismersz, szeretsz. Tudod, én hiszem az élő Istent. Hiszem, értünk is meghalt és feltámadt Krisztus. Egyszerű a tétel. Nem nehéz a válaszom. Ha bármi történne, ha bármilyen balul lépek, ha üres szívvel bármilyen okból bárkivel házasodom, akármilyen tüzes pokol várhat rám e földi életben, a férjemet el nem hagyom, meg nem csalom. Az eskümet meg nem szegem soha.
Az Angyalarcú nézi őt. Lassan bólint, jelzi, nincs több kérdése. A faggatás véget ért.
Megváltozik az arca. Kisimul. Eltűnik róla a kifürkészhetetlenség, közöny, szeméről a hideg fény. Csöndesen beszél, árnyalatni él nélkül. Tárgyilagos hangon.
-Akkor eldobhatjuk a Gergely-naptárt. Mert ragyoghat minden csillag, nevethet zsíros pofával a hold, finom por ülhet a fák levelein, hajnalban jó szagú füvet locsolhatnak, az a napod a halottak napja lesz. Emberrel élni akit nem szeretünk, a legiszonyúbb halál.

305. oldal

>!

– Ütni pontosan kell. Nem szabad vagdalkozni értelmetlenül. Csodálkozni is fölösleges. Hogy visszaütnek, nem az a csoda. Az az egyetlen természetes.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Angyalarcú
imma P>!

Közeli, erős fény világítja meg a zenebohóc fejét.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Szabó Magda: Pilátus
Bartis Attila: A vége
Tóth Krisztina: Akvárium
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Fehér Klára: A tenger I-II.
Jókai Mór: Politikai divatok
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Vida Gábor: Ahol az ő lelke
Balázs Béla: Történet a Logody-utcáról, a tavaszról, a halálról és a messzeségről