Visegrádi ​esték 3 csillagozás

Féja Géza: Visegrádi esték Féja Géza: Visegrádi esték

Az ​1848-ban fellobbant, dicsőséget, majd kínszenvedést osztó szabadságharc sokáig izgatta és mindmáig foglalkoztatja a közvéleményt. „Szenvedélyes viták folytak, olykor a történelmi hitellel mit sem törődve – írja Féja Géza. – A kor hőseit nem viszonyították az egész történéshez, inkább kiemelték, és kedvenc eszményeik vagy vérbő ellenszenvük sugalma szerint alakítgatták. Így azután eljutottunk a tündöklő hérosz és a sátáni bűnbak legendájához, és megfeledkeztünk a felelősség igazságos megosztásáról. A másik mulasztás az előbbi édes gyermeke: a hősben és a bűnbakban egyaránt nem látták meg az embert, a humánum természetes fényeit és árnyait. Regényem ezeket a mulasztásokat igyekszik jóvátenni.”
A szabadságharcban belső küzdelmek is folytak, s végzetes hatásúnak tekinthetjük, hogy két, nagy képességekkel megáldott férfiú, Görgey és Kossuth szembekerült egymással. A fegyverletétel 1849 nyarán már olyan kényszerűség, melyet a legkiválóbb adottságokkal sem lehet megfellebbezni.… (tovább)

>!
Mundus, Budapest, 2003
280 oldal · ISBN: 9639501069
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
476 oldal · ISBN: 9631506509

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Féja Géza: Visegrádi esték

Középiskolásként ez volt az első könyv, ami megmutatta, h. több szempontot is figyelembe kell venni. Hogy nem csak fehér-fekete figurák léteznek. Hogy a történelemben sem kell elhinnem mindent. Hogy gondolkozzak.

>!
Jadzia
Féja Géza: Visegrádi esték

Biztosan másnak volt már olyan érzése egy-egy könyv kapcsán, hogy a textúrája mintha sűrűbb, töményebb lenne, mint a többié… Nem is feltétlen a leírt szavak vagy a történetvezetés miatt, hanem ami mögötte van. Mintha a szöveg maga csak a függöny lenne, amit ha fel tudok lebbenteni, hatalmas mélységek és magasságok nyílnak meg. Vagy, mintha mézsűrűségű, tömény italt nyelnék, aminek minden cseppje külön világokat rejt, de csak remélni tudom, hogy egyszer lesz időm (és elszántságom) legalább néhány csepp mélyére jutni. Ilyen volt számomra ez a könyv; ha hasonlót keresnék, akkor Márai A gyertyák csonkig égnek című remeke jut eszembe. (Attól is napokig kóvályogtam, mint a szüretillattól megzavarodott muslinca; hatalmas könyvnek tartom.)
Ez maga az érzés, ami az egész olvastán maradt meg bennem; persze nem akadályozott meg abban, hogy morogjak, ha időnként (ritkán) az agyamra ment valami szereplő, nem tetszett a történetvezetés módszere, untatott az adott szituáció. Vagy hogy cinikus megállapításokat tegyek, ha olykor megéreztem a XX. század elején zajló történetben a hetvenes évek leheletét. (Hogy aztán fél oldallal később magamat pirongassam, amiért a XXI. század európai értékrendjéból lepillantva próbálom megítélni a XIX. végét…) Az egyszer biztos, hogy rengeteg kutatómunka van benne! Érezni minden lapján; rengeteg olyan dolog jött szembe, amit olvastam cikkekben, a tábornok emlékirataiban, egyéb levelekben, hallottam Levéltárban, Akadémián, et cetera. Szóval: tudtam, hogy – a kutatás jelenlegi állása szerint legalábbis – a leírtak többsége igaz, vagy (egyéb bizonyíték híján) annak fogadjuk el. (Az első 10 estét legalábbis.) Hihetetlen élmény olyan szépirodalmi művet olvasni, ami ilyen mértékben hiteles! Fogok még olvasni az írótól, az bizonyos. :)


Népszerű idézetek

>!
vilmos

A magyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvétjük az időmértéket. Sánta verslábként kocogunk vagy botorkálunk a történelem nyomában,

>!
vilmos

A szenvedés nevel emberré, tépi fel rejtett belső tárnáinkat, felszabadítja alkotó erőinket, bátorságunkat, elszántságunkat.

>!
vilmos

A hazát egyedül senki sem mentheti meg, csupán az erők, a lelkek roppant egyesülése, sőt egyezsége.

>!
vilmos

-Erőmet felemésztette a kötelesség meg a történelmi szerep, holott másnémű elkötelezettségünk is van.
– Micsoda?
– Megállni, lehajolni az elesettekhez, és magunkhoz emelni őket. Szeretni az embert nem csupán egészséges virulásban, de vergődésében is, a bomlás gyötrelmeiben, a tévedés iszonyában.


Hasonló könyvek címkék alapján

R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Szabó Magda: Abigél
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bán Mór: A Holló háborúja
R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy
Trux Béla: Az inkvizítor
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Szabó Magda: Für Elise
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert