Sűrű, ​kerek erdő 2 csillagozás

Féja Géza: Sűrű, kerek erdő

Féja ​Géza a kötet kisregényeiben és elbeszéléseiben szatírával, humorral, lírával és az öregkor bölcsességével idéz fel egy elsüllyedt világot. A történetek szereplői nagyrészt dzsentrik, polgárok, bohémek, szélhámosok, botrányhősök, képmutató feleségek és utcalányok. Féja Gézának elapadhatatlanul sok emléke van erről a világról. „Ha visszatekintek az átélt történelemre – olvashatjuk egyik vallomásában –, úgy érzem, hogy sűrű élménytömegéből alig írtam meg valamit. Néha bévül titokban elkészült dolgok törnek fel oly sebességgel, hogy öreg ujjaimmal alig bírom követni őket.” Meghökkentően sokat tud a magyar középosztályról, melynek erkölcsi és szellemi igénytelenségét, öntörvényű bomlását, eltékozolt életét, céltalan vegetálását és végelgyengülését mutatja be. Ismeri típusait és figuráit, azok magatartásformáit, öncsalásait, szerelmi viszonyait, mámorba meneküléseit; egy-egy történetbe több regényre való emberi adatot zsúfol. Ennek a gazdagságnak önmagában is nagy valóságidéző… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
368 oldal · ISBN: 9631506517

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Féja Géza: Sűrű, kerek erdő

Meg kell mondanom, – Mea Maxima Culpa – nekem 63 évesen teljesen új volt Féja Géza munkássága és könyve, csak nevét ismertem. Nemrég került hozzám egy csereakcióban a Sűrű kerek erdő című kötet, amely egy kisregény- és elbeszélés-gyűjtemény. Az elsőt közülük elolvasva egy sokszereplős, nagyon jó stílusban megalkotott, sikamlós kis történetet ismertem meg szélhámosokkal a főszerepben, s azonnal kedvet kaptam a többihez is. A második véletlenül kiválasztott rövid, drámai novella volt 1952-ből, a kollektivizálás világából, ahol a szerencsétlen paraszt rossz, tragikus útra téved. A harmadik egy diák tiszta szerelmének és „paráznaság útján való” férfivá válásának története. A negyedik ismét egy szerelmi indíttatású paraszti dráma. Jó írások, széles választék! A szerző nagyon mély ismeretekkel bír a XX. század derekán a középosztályban, ill. a parasztságban élők életéről, sorsáról, tipikus figurákról, jellemző sorsokról, s azokat gyönyörű, ízes nyelvezettel örökíti meg. S az utolsó novella – épp aktuális témát felvetve – a nyugati határon átlépő, disszidálókról emlékezik meg, bár szerintem kissé színpadiasan. S ez mának szóló üzenet is: Vajh’ miért érzik ugyanúgy magyarok 50-60 év múltán, azaz újabb, több mint fél évszázad elteltével, hogy el kell hagyniuk hazájukat? Bármennyire tragikus, de ez az újabb, a legutóbbi években felgyorsuló kivándorlási hullám mond sommás ítéletet az elmúlt fél évszázad Magyarországának eredményeiről.

>!
bbea
Féja Géza: Sűrű, kerek erdő

Jó volt olvasni ezt a könyvet. Arról nem írok, hogy miről szólnak az elbeszélések, mert teljesen arról, amik a fülszöveg szerint témául szolgálnak. Néha követhetetlen ki kicsoda és hogyan fonódnak össze az emberi sorsok, de vannak egyszerűbb, letisztultabb elbeszélések, amelyekben nem lehet elkavarodni, annál inkább elmerülni. Ezeket jobban kedveltem. A háborúk előtti és alatti időszakban játszódnak a történetek, de többnyire csak említés szintjén jelenik meg maga a háború. Jó ez így, anélkül is sok keserűség beférkőzött az egyes emberek életébe.
Szerettem az író stílusát, a szófordulatokat, a szöveg sodrását. Az első, de biztosan nem az utolsó Féja Géza könyvem ez.


Népszerű idézetek

>!
bbea

A mai városi ember nem is sejti, hogy milyen volt az igazi tél. Ropogó szűz havat taposni, csengős szánkáról nézni a világot, finoman kéklő délutánon ballagni a szőlődombra, a föld gyomrába. Gyertyát gyújtani a gádorban, hordót kopogtatni, lopóval színi a bort, és kancsóba zúdítani. Sonka és oldalszalonna lógott a gerendáról, fehér ruhába takart kenyér illatozott az almáriom fiókjában. Azután bölcs mámorral hazafelé igyekezni a hold szelíd fényénél, meg-megállni a dombon az emberentúli csöndben, ilyen lehet az élet a holt csillagokon. Vagy sötét, felhős ég alatt csak a hó világított, s mentünk „toronyiránt”, amerre a városszéli házak ablakából szelíd fény integetett. Mennyire szerettem ezeket a hatalmas teleket, a mindent megropogtató, testet-lelket tisztító fagyokat. A szél a kéménybe dudált, és megrázta a fatáblát az ablakon.

Szülőföldem

>!
bbea

Úgy sejtem, nem csupán a térben, de az időben is van szülőföldünk. Az enyém hófehéren pihen gyermekségem legmélyén, amint az életút vége felé bandukolva fehér lett a fejem is. Nékem december a kezdet és a vég. 1900. december 19-én születtem, Szent János pusztán Léva határában, nagy hóesésben. Ezért szeretem ennyire ezt a hónapot, s örülök jöttének, akár a karácsonyt váró gyerekek? Ezért találom meg ebben a hónapban az élet teljességét, minden arcát?

Szülőföldem

>!
bbea

A látogatók ennivalót is követeltek, ezért a gazda a henteseknél és a hetipiacon válogatott jókat vásárolt, kéményben füstölt és szárított kolbászt, pörzsölt szalonnát, fenyőháncs bödönben friss liptai túrót, hegyi esztenákban készült sajtokat, harsogó piros retket, selymes bőrű fiatal hagymát, illatos rozskenyeret, feleségével pedig libát süttetett, és kívánatra hideg lúdfertályt szolgált fel.

Bresztováczy és az ördög


Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Levente: Megrepedt álarc
Raana Raas: Árulás
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Raana Raas: Hazatérők
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Raana Raas: Elágazó utak
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
A. O. Esther: Megbocsátás
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten