Holtidény 21 csillagozás

Fehér Renátó: Holtidény

Fehér Renátó új könyve az idő és az emlékezet motívumai köré szerveződik. Az emlékezés ideje és az idő emlékezete is belefér a Holtidény metaforavilágába. Mintha a kötet terei is az időben lennének – Terminál, ahogy az egyik vers címe is mutatja. A múlt azonban nem befejezett, hanem folyamatos. Mintha egyszerre lenne a határsáv egyik oldalán a múlt, a másikon pedig a jelen ideje. Fehér finoman stilizált versmondatai is ezt érzékeltetik, egy szórend cseréjével, egy szintagma megfordításával kilép a közlés az eredeti medréből, és máshová kerül a hangsúly. Könyvében külön búvópatakot képez az ismétlésalakzatok nagyszerű alkalmazása. Halkan radikális líráját az első kötet (Garázsmenet) után a kritika a közéleti líra és a nemzedéki irodalom újabb hullámához sorolta. A Holtidény nem az így-jöttem költészete, sokkal inkább a hol-vagyok lírája.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Időmérték Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2018
48 oldal · ISBN: 9789631437041
>!
Magvető, Budapest, 2018
48 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436709

Enciklopédia 2


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Littlewood IP>!
Fehér Renátó: Holtidény

Az a benyomásom maradt erről a kötetről, miután végeztem vele, hogy egy tárlatvezetésen vettem részt. Jobbra épületek, a bennük rekedt történetekkel, és baromi vastagon belepte őket a por. Balra emberek, a bennük rekedt történetekkel, és őket is baromi vastagon belepte a por. Szóval egy elég nyomasztó, valaha szebb napokat látott helyen, ahol mindenki mondja a magáét, én meg nem értem, hogy mi a francot keresek itt. Aztán hallgatom egy ideig, és egyszer csak ezek a történetek összeállnak. És akkor már nem is akarom a bejáratnál visszakérni a pénzt.
Nem tudom, hogy ez volt-e a koncepció, de nálam az, hogy a verseknek egy jól követhető gondolati íve és felfejthető, nem kizárólag alanyi tartalma van, ellensúlyozta a problémákat. Például az időnként a semmiből beütő ügyetlen szóválasztásokat. Amik ahhoz pont nem voltak elég stílusidegenek, hogy jók legyenek ellenpontozásnak, ezért csak simán sutának tűntek, mintha valaki egyszer odarakta volna őket, aztán elfelejtette volna kihúzni. A másik, ami nem tetszett, hogy a versek annyira halálpontosan próbálták megmondani, hogy mit kéne látnom, hogy enyhén kontrollmániás benyomást keltettek. Ami prózában sem annyira szerencsés, lírában pedig kimondottan fura hatást kelt, ha az rám van bízva, hogy megtaláljam az összefüggést a hűtő és a háború között, az viszont nem, hogy egy gerjedelmet önkéntelennek képzeljek, vagy egy kamion kanyarodását méltóságteljesnek.
A Pink Floyd fanpoetry viszont hibátlanra sikerült. Olyan jól elkapta annak a koncertfelvételnek a hangulatát, mintha ott lettem volna az amfiteátrumban.

Kedvenc versek: Dix Café, Szegény Verlaine, amnézia, Holtidény, Echo. A Holtidény itt olvasható: https://moly.hu/idezetek/1000633

lzoltán IP>!
Fehér Renátó: Holtidény

beköszönt a nyitott erkélyajtón a múltidő majd hangos puffanással földhöz vágta mindkét t-t az asztalon lapuló tányéron egy hal tátogta az utolsót igen az egy halott néztem mélyen a szemébe miközben az óra számlapjának görbületét kiegyenesítette így már sohasem lesz visszatérés

>!
Magvető, Budapest, 2018
48 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436709
6 hozzászólás
csucsorka IP>!
Fehér Renátó: Holtidény

Tudom, hogy verseskötetet nem így olvasunk, hogy ha 48 oldal, akkor csak úgy átszántunk rajta; hanem lassítunk, figyelünk, fejtegetjük, nézegetjük, fülelünk, akar-e nekünk valamit mondani.
De nem akart, nekem pedig nem volt maradásom odabent.

Szomorú vagyok (nem csalódott), mert azt gondolom, nagyon fogom szeretni Fehér Renátót, de ezt határozottan, messze nem nekem írta.

Gregöria_Hill>!
Fehér Renátó: Holtidény

Csalódás volt ez a kötet, amit sajnálok. Ami megragadott, azt beírtam idézetnek, mind a 4 sort.
Fölül mozdulatlan a fekete, ami feszül,
míg a mederben csak sínek futnak, folyton kifelé.
Csak a riadt kutyák sejthetnék, hogy
várakozástól nem lesz semmi közelebb.

Ezt már megírta az Edda Művek a 80-as években, dalszövegnek, csak jobban. Vagy nekik voltak jó dalszövegeik, vagy nem változott semmi, vagy nem mentünk ezen túl most. Nem tudok többet mondani. A címadó vers is tetszett. Csak nem ért fel a kinnfeledt nyugággyal.

bordeaux I>!
Fehér Renátó: Holtidény

Lehet, hogy kellett hozzá egy Nyitott Műhely és egy Balogh Máté, és kellett az a pillanat, amikor az egyik spoiler barátnőmre ismertem egy versben, de már nem tudom ezeket leválasztani Fehér Renátó kötetéről, így kedveltem meg.
Mert úgy (is) működik, ha nekem baromira nincsenek meg azok a háttérismeretek, amiket ebből adódóan mozgósítani tudnak a szövegek, mégsem érzem magam kirekesztettnek. Sőt, megvannak a – saját perspektívából egészen korrektnek tűnő – értelmezéseim, hol közelebb, hol távolabb a Karlsbadtól. És nekem ez így volt jól. Úgy, hogy minden versben kicsit másra figyeltem oda, néha csak a szavakat ízlelgettem, máshol mondjuk a metaforákon méláztam, miközben pontosan tudtam, hogy ennél sokkal több is lesz még belőle, ha majd újra kézbe veszem. Mert egyik szöveg sem hagy hidegen. Mindegyik arra sarkall, hogy átgondoljam legalább még egyszer.

theodora>!
Fehér Renátó: Holtidény

Szerettem volna szeretni, de úgy néz ki Renátó versei nem nekem valók. A Garázsmenet sem nyert meg, gondoltam adok egy új esélyt a tavalyi kötetnek. Csak néhány vers tetszett, főleg a kötet elején lévők (a Határsávról – Kőszeg, Iskola a határon ugrott be). Nekem túl ködös a nyelvezete, ami lehetne jó is, de magamat nem tudom belevinni a szövegeibe, csak kívülről nézem.

Titina>!
Fehér Renátó: Holtidény

Nem olvastam még Fehér Renátó verseket soha, viszont jókat hallottam róla. Gondoltam megpróbálkozom vele. De úgy érzem annyira nem kaptak el ezek a versek, mint amennyire szerettem volna. Tudom a kötet nem hosszú, de valahogy az elején lévők jobban megfogtak (Napfogyatkozás, Leggyakrabban tárcsázott szám),mint a kötet végén lévők. Illetve azért volt egy ami kifejezetten a kedvencem lett ez pedig a Terminál c. vers volt. És ez most biztos nagyon vicces lesz, (egyébként összességében is bejön) de a koalás hasonlattal gyorsan megvett magának! :D Igen, imádom a koalákat!

"Amikor pedig a reptéri motelben lefekvéshez készülődnek, hogy összebújjanak, mint két koala,
beköszönt aznap a huszonötödik óra."

_selene_ IP>!
Fehér Renátó: Holtidény

"Kopnak a napok, mint a porc.
A Föld forog, súrlódik az idő burka."
Tetszett ez a hatékony kezdés, reménykedtem ennek megfelelő folytatásban, de minél több verset olvastam, annál inkább apadt a lelkesedésem. Kerestem az Ént a sorok között, de hiába: a költő nem volt sehol. Csak szigorú, nyers tények, múlt és jelen köré felépített életstratégiai megállapítások szövik át ezt a vékonyka kötetet. Így véleményem szerint túl szárazra, túl személytelenre sikeredett – hiába a profi lírai kifejezésmód, kiváló gondolatépítési technika – nem talál utat a lélek felé.

Juci P>!
Fehér Renátó: Holtidény

Fehér Renátó előző kötete nekem sokkal jobban feküdt, ezt elvontabbnak, személytelenebbnek éreztem, kevésbé tudtam kapcsolódni hozzá.


Népszerű idézetek

borbolya3 >!

Kopnak a napok, mint a porc.
A Föld forog, súrlódik az idő burka.

7. oldal, Napfogyatkozás (Magvető, 2018)

Littlewood IP>!

Holtidény

Van-e szomorúbb egy elhagyatott
novemberi fürdőhelynél
valahol az isten háta mögött?
A békebeli zsivajt szürcsölés váltja fel.
Partra rakja a folyó, amit
benyelt a város promenádjairól.
Patinás hordalék a kanyarulatban.
Erre épült a Császárfürdő –
primadonna, akit végül kipakoltak.

Az állványzaton stukkót renoválnak,
mint régen odabent makacs csontkopást.
De hiába gyógyulás és tisztaság
bőrcsupasz falakba maródott kénszaga:
a gyógyvíz jótékony hatása eltúlzott,
hiába a hajnali akkurátus kartempók,
egyhangúak, mint egy lefolyó.
A megjavulás sem demokratikus,
helyrehozhatatlan gerincferdülés a kolonnád.

Az előcsarnok mellett a négy emelet mély
egykori medencetér, az egyedüli látogatható.
A tiltott folyosókon pecsételt ajtók,
mögöttük fürdőkabint, masszázscellát
tart szemmel a hólyagos szaténtapéta.
Így rendezik be a szeparékat,
megroppant hátú vitrinekben csipeszek,
fogók és szorítók, csupa valaha fényes tárgy,
hideg ígéret, nemes szándék.

A tömlőben a nyomás fokozható,
de ölelni akkor ketten kellenek,
odairányítani a sugarat, ahol
kidudorodik a betolakodó.
A vízkőtől deres bádogkádban
magzatpózban tart ellen a gazdatest,
akiből minden salakanyagot kipurgált
az ivókutak mohón nyelt forró vizét
átmozgató perisztaltika.

Porcok csak a kései, bizonytalan,
határsértő léptek alatt sercegnek:
ropog egy múzeum törmeléke.
Hagyománya a tátongó folyosókon mégis
a lebegésnek van, süket, hangtalan, mintha víz alatt,
a kúra rutinjának folyamatos jelenidejében.

Így bolyongani a Császárfürdő gyomrában,
fürkészőn, akár egy endoszkóp,
akit végzetesen bennfelejtett egy műhiba.

bordeaux I>!

Amikor pedig a reptéri motelben lefekvéshez
készülődnek, hogy összebújjanak, mint két koala,
beköszönt aznap a huszonötödik óra.

15. oldal, Terminál

Gregöria_Hill>!

A télikert őrzi a telekhatárokat.
Addig még emlék, innentől járda.

24. oldal, Pompeju Szálló

Márk>!

csomók

a korszak úgyis folyton kigyógyul belőlünk
kilökődünk mint betolakodott szervek
vagy felszívódunk akár tenyérnyi
területet bebarangoló csomók
az ezredforduló fülledt ágyékában
nyomot alig se hagyunk a vérképen
a betokosodottak eltávolítása pedig
egészen apró bemetszést igényel
velünk bélelte ki magát ez a gazdatest
akiről mindvégig azt hittük mi vagyunk

36. oldal

virezma P>!

Üres helynek azt hívjuk, amit látunk,
mégsem tölti ki a nézést.
Szorongásnak nincs bennünk nyoma,
kerüljük ki, ami ott maradt tíz éve.

24. oldal (Pompeji Szálló)

Márk>!

logopédia

pedig itt az elvadult sövényen túl
a légutak kanyarulataiban
talán jut egy üreg felajzott
kisebb erdei vadaknak
farkastorok- és nyúlszájkölyköknek
akiket a logopédia nem háziasít
állatsimogatóvá

itt gyöngybagolyfiókák
öklendezései kerítenek tisztást ahol
elhullott egyedek lassan bomló
szőrcsomói adják az aljnövényzetet
tömítik el az artikulációt
és ahol öblösíti az akusztikát
a még élők ázott bundájának párolgása
ami egyszerre zsákmánya ízlelő szaglásnak
és az orron át kilégzés jó illata

itt a nazális erdő mélyén
újra és újra megszületik
a sípoló sziszegés az odvas törzsek között
tompult reccsenés a lekváravaron
amire a magasban fenyegetően rándulnak
össze a lombok

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyöngybagoly
Gregöria_Hill>!

Unta az uszodát, az erdőt, az űrversenyt:
viselje a nevét világítótorony, ne kisbolygó.

22. oldal (Adriaport)

Kapcsolódó szócikkek: világítótorony

Hasonló könyvek címkék alapján

Erdély Miklós: Második kötet
Bíró Márk Dávid: Gondolatok egy közönséges tollból
Somlyó Bálint – Teller Katalin (szerk.): Filozófus a műteremben
Utassy József: Hóemberség
Fehér Csaba: Verseskötetlen
Orbán Ottó: Orbán Ottó összegyűjtött versei I-II.
Dobai Péter: Voltam élni
Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra
Dobai Péter: Emlékek jövőidőben
Dobai Péter: Emlék az ember