Imagináció ​a filozófiában 1 csillagozás

Hermeneutikai, fenomenológiai, vallásfilozófiai megközelítések
Fehér M. István – Lengyel Zsuzsanna Mariann – Kiss Andrea-Laura – Bognár László (szerk.): Imagináció a filozófiában

Jelen ​kötet anyaga annak a két napos budapesti konferenciának az előadásai köré szerveződik, amely az MTA-ELTE Hermeneutika Kutatócsoport kezdeményezésére 2015. május 21–22-én Imagináció a filozófiában – hermeneutikai, fenomenológiai, vallásfilozófiai megközelítések címmel az ELTE BTK Filozófiai Intézetében került megrendezésre.

A kötet összeállításánál két szempontot tartottunk szem előtt. Egyrészt bevezető jellegű áttekintést szerettünk volna nyújtani ebbe a manapság ismét sok figyelem övezte témakörbe, másrészt arra törekedtünk, hogy e bemutatás tükrözze az elmúlt évek kutatási tendenciáit, a bennük kibontakozó új perspektívákat. A kötetben olvasható írások spektruma, ennek megfelelően, tematikailag tág teret ölel fel, különböző diszciplínákat érint, eltérő megközelítéseket jelenít meg, amelyek e téma filozófiatörténeti vizsgálatán túl kiterjednek egyebek mellett a hermeneutikai, fenomenológiai, kultúratudományi, művészetfilozófiai, valláspszichológiai,… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A filozófia útjai L'Harmattan

>!
L'Harmattan, Budapest, 2017
394 oldal · ISBN: 9789634142560

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

aled P>!

A látszat helyén továbbra is a látszat áll […]; a valóságot nem láthatjuk.

aled P>!

…a lét értelmét is az előrelátásra való vonatkoztatottság határozza meg. Arisztotelész és Husserl összekapcsolható: Heideggernél a képzelőerő Arisztotelész alapján a lényegre (eidosz-ra) való előrelátásként működik. Amit Husserl lényeglátásnak tekintett, az a képzelőerő munkája, mivel a lét mint eidosz az, ami a képzelőerőben elővételezett. Az elővételező képzelőerő azon a módon képes a dolgokat (a létet) megjeleníteni – mindenekelőtt a megvalósulásában –, ahogy az még a valóságos előállítás előtt van. E képi tekintet különbözik az előállítás általi tekintettől. Az eidosz ugyanis abban a formában jelenti a dolgot (a létet), ahogy az minden előállítás előtt van –
ez abszolút a priori […]. Mivel e kép Arisztotelésznél csak a képzelőerő által válik
először időivé, valóságossá az előállítás eseményében, Heidegger szerint az antik ontológiában már benne rejlik „idő és képzelőerő” összefüggése.

9 hozzászólás
aled P>!

Az empirikus tapasztalatelméletek nem ismerik el semmilyen priori létezését. Ennek következtében tagadják, hogy létezne tisztán szellemi belátás, ehelyett az igazság csupán az időbeli gondolati-pszichikai aktusok tulajdonsága. Ezzel szemben a neokantiánus tapasztalatelméletek elismerik ugyan a történeti és a priori, a lét és érvényesség szféráját, de a kanti transzcendentális logika
phenomenon és noumenon gondolatának átvételével a kettőt radikálisan szétválasztják, így nem tudják megmagyarázni a véges emberi tudásnak az igazsággal való kapcsolatát.

aled P>!

A tiszta látvány nem valóságos (az objektív realitás értelmében), azaz nem az észlelésben hozzáférhető tárgy, hanem „az önmagátadónak a megképző önmaga-adása”, a tiszta szemléletek mint „megképzők előzetesen előreállítják a térnek és időnek mint önmagukban sokféle egészeknek a látványát”. A szemlélt egész-voltának meg-nem-szüntetett sokfélesége együttjének vonatkozásában kell megpillanthatónak lennie, ezért Kant a szemlélet tiszta szinopszisáról beszél, – nem szintézisről, „egysége nem olyan jellegű, mint egy fogalom általánosságának egysége”. A tiszta szinopszis a tiszta szemlélet valódi fenomenális jellegére utal, hogy csak a dolgokra irányul a figyelmünk, de eközben mégis jelen van számunkra a tér és idő. Csak e tiszta „látvány előzetes megképzése teszi lehetővé, hogy a tér-időbeli dolgok szemlélésének ne legyen szüksége előbb a tér és idő szemléletére”.

aled P>!

Husserl számára […] a dolgok észlelésének fragmentalitása, az a tény,
hogy az észlelés nem képes a dolgokról teljes, intuitív tudást nyújtani, a fenomenalitás határaira is felhívja a figyelmet. Kant éppen ezen a ponton, a fenomenalitás határain vetette föl az isteni és az emberi különbségét, azaz a szemléletmódok megkülönböztetését. A véges emberi szemlélet (intuitus derivativus) mellett felteszi, hogy létezik a tudás más módjának lehetősége, amely különbözik az emberitől, bár számunkra hozzáférhetetlen – ez az intuitus originarius.

aled P>!

A költői fantáziaként értett imagináció Dilthey-nél gyakran összekapcsolódik az életösszefüggéssel, a poézis megformálásával, az idő élményszerű megélésével, valamint a nyelv művészi megmunkálásával, elsősorban emlékezeti, újrafelelevenítő erejénél fogva, ami így a realitásnak egy sajátos, a fogalomnak ellenálló ismeretéhez vezet…

aled P>!

Dilthey ama kiinduló kérdés mentén halad, hogy a kortárs pszichológia eszközeivel egyáltalán megérhető-e a költői imagináció útja. Az iskolapszichológia szokásos vizsgálódásaival szemben Dilthey figyelme arra irányul, hogy egy költői valóság megteremtését nem lehet az asszociáció problémája révén érthetővé tenni.

aled P>!

Mire képes e tiszta szemlélet? Heidegger szerint erre csak akkor kapunk választ,
ha megértjük, mi a tiszta szemléletnek a szemléltje? Egyes értelmezők elvitatják,
hogy a tiszta szemléletben bármi is szemléltetik, amennyiben a tér és idő a
„szemlélet formái”, ez azonban Heidegger szerint téves elképzelés. A tér és az
idő mint tiszta szemléletek – abban a mivoltukban, hogy a szemlélet formái:
– valóban dolgok nélküli szemléletek, de mégis megvan a szemléltjük.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nyíri Kristóf (szerk.): Filozófia az ezredfordulón
Paul Ricoeur: Fenomenológia és hermeneutika
Paul Ricoeur: A diszkurzus hermeneutikája
Veress Károly: Egy létparadoxon színe és visszája
Rugási Gyula – Somlyó Bálint (szerk.): Grádicsok éneke
Varga Péter András – Zuh Deodáth (szerk.): Husserl és a Logikai vizsgálódások
Edmund Husserl: Előadások az időről
Daniel N. Stern: A jelen pillanat
Karikó Sándor (szerk.): A fenomenológiától a nemzeteszméig
Sajó Sándor: Majdnem minden