Vakáció ​Magyarországon 22 csillagozás

Fehér Klára: Vakáció Magyarországon

Bevallom, ​sejtelmem sem volt róla, micsoda veszedelmekre vállalkozom, amikor hozzáláttam ehhez a hazai útikönyvhöz. Önök biztosan elképzelték már, mennyi izgalmas kaland, lélegzetelállító veszély vár arra, aki útikönvet ír az Északi-sarkról vagy a dzsungelekről. Valóban: az útikönyvírás hősi kaland. De semmi sem sodorhatja olyan veszélyekbe az útleírás szerzőjét, mint egy hazai utazás. Kiszámítottam, ha minden kívánságnak tisztességgel eleget kívánnék tenni, a könyv megírásához 47 000 nevezetességet kellene felkeresnem, 60 000 emberrel kellene beszélnem, és buszon, vonaton, biciklin, csónakon 52 000 kilométert kellene megtennem. Ehhez mintegy 80 évre volna szükségem.
A másik nagy veszedelme a hazai útikönyvírásnak, hogy senki sem próféta… Akármit írok, mindenki jobban tudja, mindenki többet tud róla, mindenki szakértő, csak én nem. Pedig én tisztességgel elmentem azokra a helyekre, amelyekről írtam, megnéztem a múzeumokat, elolvastam a történelemkönyveket. De én nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1976

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1980
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632805852
>!
Gondolat, Budapest, 1976
474 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632802918

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Hoacin>!
Fehér Klára: Vakáció Magyarországon

Országcsavargás a hetvenes évekből, amikor még Balatonfüred volt szinte az egyetlen hely itthon, ahol megtermett a füge, és egy írónak kötelezően lelkesedni kellett szép új világunk hipermodern felhőkarcolói iránt. A belecsöpögtetett propaganda nélkül gondolom nem is lehetett volna publikálni, így nem akadtam fenn azon, hogy minden fejezet diszkréten rávilágít egy újabb nagyszerű tüneményre: gyönyörű sztrádák, semmiből felépülő városok, pazar áruházak (ahol persze ugyanolyan bőséges a választék, mint nyugaton), nem csoda, hogy nálunk mindenki boldog és vidám. Én is szélesen mosolyogtam, hogy az avasi kilátó szép, könnyed vonalú beton-acél építmény, a Déli pályaudvar gyönyörűséges, és hogy Salgótarján az egyik legszebb városunk (!), vadonatúj városközpontja pedig a modern városépítés remeke. Khm. (Az újpalotai vízház kimaradt, pedig az aztán stílusának ékköve.)
Nade!
Az írónő nem csak tömjénez, hanem bírál is. Még pár éve is régi ismerősként köszöntöttem azokat a lefolyt rozsdás koszfoltokat a vonatok ablakain, amikkel Fehér Klára 1975-ben találkozott, kitérve ennek kapcsán a vagonok kétes tisztaságára. Megírja, ha lepukkant egy szálloda, ha negatív dolgot tapasztal, ha az útjelző táblák hiányában állandóan eltévednek, vagy hogy a magyar ember rémesen étkezik.
Mindez azonban mellékes, mert amitől tényleg szerethető és jó ez a könyv, az az, hogy csavargásra késztet. Vonzóan és pozitívan ír hazánk városairól, az ember pedig tüstént felkerekedne, hogy nekilásson barangolni, és megnézze a tési szélmalmot, tapolcai tavasbarlangot, szigligeti dombokat, badacsonytördemici vulkánokat, mátrai fenyveseket, a kivilágított Szentendre zegzugos utcáit, zirci arborétumot, tihanyi kéklő látképet, kőszegi szelídgesztenye ligeteket, gemenci erdőt, zsámbéki romtemplomot hajnali párában, és a mediterrán Pécset holdfényben. Hanyattfeküdne a Balaton vizén, tekeregne Sopronban, bekukkantana random múzeumokba, lovasszekérre ülne a Bakonyban, vagy csak úgy csatangolna gondtalanul. Az utolsó öt liter benzinnel a homokpusztában döcögni, vagy a hegyoldalban ordítozva éneklés után meglepett kirándulók közé csöppenni, vagy a sátán kutyájával találkozni Tessedik Sámuel házában… megfizethetetlen élmény.
Mikor kamaszként először olvastam, nekem az jött át legerősebben, hogy a csuda vigye el, milyen kevéssé ismerem az országot, pedig ezernyi érdekesség van benne… és valóban, mennyi mesélnivaló sztori, és mennyi érdekes kaland adódott azokból a város- és tájfelfedező portyákból, amiket eddig megejtettem. És mennyi pompás helyen nem jártam még! Fehér Klára célja bevallottan ez volt: kedvcsináló könyv az útnak induláshoz.
Mindez ráadásul olvasmányos, humoros köntösben. A végén sajnos kissé felpörögtek az események, és már sokkal kevesebb idő jutott egy-egy városra, vagy csak én telítődtem ennyi élménytől. Halványan bosszantó volt, hogy útitervük állandóan változik, mert mindig felbukkan valaki, akinek le vannak kötelezve, és az keresztülhúzza az elhatározásaikat. Kábé minden helyi látványosság vagy random sátor mögött egy potenciális ismerős lappang, aki csuda kedves, és miatta nem tehetjük meg azt, hogy. Ámde ennek is van valami káoszos szépsége, én sosem tudnék így élni, de hőseink így pottyannak random cseh gyerekekkel Egerbe, barátaik amerikai főnökének az unokaöccsével Baranyába… vagy épp valakinek a valakijével valahová.
A hibáival együtt is bájos könyv. Mindenképpen bájosabb, mint a salgótarjáni városközpont.

„Veseköveket lehet kirázni ilyen úton. Tengeribetegséget lehet kapni ilyen úton, ami már nem is út. Gödör, bucka, tócsa. Négy hete nem esett eső ezen a vidéken, de ez itt mégis pocsolya. Talán talajvíz? Kutak fenekén járunk? A pokolban vagyunk? Mert ember se volt, tábla se volt, semmi se volt. Már nem tudtuk, merre volt Kiskunmajsa, merre lehet az a Tázlár. Ekkor jött szembe három néni. Fekete kendőben, nagy kosárral a hátukon. Kétszáz évvel ezelőtt nem ajánlottam volna nekik, hogy benézzenek Szegedre…”

Bazil P>!
Fehér Klára: Vakáció Magyarországon

Szubjektív és szelektív útikönyv a 70-es évekből. És néha kissé szocialista. És, hogy még egy ’sz’ betűs jelzőt idebiggyesszek: kicsit sznob. Meg kicsit tudálékos. De ezen kívül nincs vele semmi baj.
Talán ma még érdekesebb is, mint negyven évvel ezelőtt, mikor íródott. Olyan, mint a Másfélmillió lépés sorozat, amit csak isteníteni tudok, és amire rárakódik egy jó adag retró fíling.
Meg erre is. A szocialista Magyarország finom bája. (Amit persze csak megszépít az azóta eltelt idő.) Minden épül és minden fejlődik. Minden modern. És van iskolatej, meg Borsodban több tejet fogyasztanak, mint sört. Na, persze.
De sok-sok érdekes információval szolgál, irodalmi utalásokkal, idézetekkel, anekdotákkal, történelemmel, finom ételekkel és italokkal (iskolatejen túl is).
És persze mindenki barátságos, mindenki segítőkész. Mert útirányt jelző táblák sehol sincsenek. Az utak épülnek, semmi hepe-hupa, mindenhol modern és széles utakon lehet száguldani a célállomás felé. A benzin fillérekbe kerül, az autópálya matricát még nem találták föl. Autópályából különben is még csak egy van, az emhetes. Felszámolják az Üllői úton a villamospályát, ezzel egy időben épül a hármas metró. (Hahó, Főpolgármesteri Hivatal, cirka negyven éve zakatol a vonat!)
Szóval retró.
Jó is az!

Adriaticum>!
Fehér Klára: Vakáció Magyarországon

Bazil remek értékelése sokat elmond, én is nagyon élveztem a könyvet. Jó érzés volt beleveszni Fehér Klára látcsövébe, az épülő, szépülő, boldoguló 1970-es évekbeli szocialista Magyarországról. Az idő távlatában már egészen (tragi)komikusnak, viccesnek vagy groteszknek ható, mégis a múlt megszépítő tükrén keresztül akár kedvesnek is mondható gondolataiból egy csokorra valót idéztem a mellékletben.
A könyv legnagyobb erényei a részletekben rejlenek. A hurráoptimista, megfontoltan kritizáló megállapítások mögött kirajzolódik a korszak sajátos valósága. A szocialista turizmus és üdültetetés máig kísértő hagyományai. Átélhetjük a kortársak szemével azokat az időket, amikor még protekciós luxus volt a szobához tartozó fürdőszoba, a rohadó kastélyok többsége még – nagy megelégedésre – szociális otthonként vagy lepattant túristaszállásként funkcionál, elismerően ír a veszprémi történelmi belvárost szétbarmoló toronyházról, ünnepli a műanyagot és betont. Szentkút és Máriagyüd helyett a hőerőműveket és vidáman füstölgő kohókat zarándokolja végig – hol volt még a globális felmelegedés! És folyamatosan tejet iszik vagy tejet keres.
Szégyellem magam, hogy sosem gondoltam bele, hogy a hűtőnk azért Lehel, mert Jászberény – kürt – hűtőgyár… Most világosodtam meg, és közelebb kerültem szüleim fiatalságának korához, azokhoz az időkhöz, amelyek a világhoz való viszonyukat alapvetően meghatározták.

darkfenriz>!
Fehér Klára: Vakáció Magyarországon

Régóta szemeztem már a polcon Fehér Klára könyvével, mely címében és borítójával is kedvet hozott az elolvasáshoz.
Az írónő barátaival keresztül-kasul utazza 93.036 km2-es kishazánkat, de ebben a 465 oldalban rengeteg információval, színes anekdotával, a ’70-es évek magyar hangulatával (legalábbis ilyennek képzelném), történelmi szörnyűségekkel és vidámságokkal, gyönyörű természeti képekkel és hangulatokkal hoz minket össze a sors. Járjunk a magyar riviérán, mátrai (mű)lakodalomban, a soproni hegyekben avagy a számomra különösen érdekes Békés és Csongrád megyei helyszíneken, valamilyen ismerős momentum, kapcsolódási pont óhatatlanul felmerül bennünk és annyira jó azokra visszaemlékezni. Egy biztos, ha barlangban, várromban vagy bármely műemlékben járunk, hangversenyt nagy valószínűséggel találhatunk.
Nem tudom, hogy a közeljövőben lesz-e magyarországi körutazás és jó negyven év azért eltelt, de mégis elő fogom még venni évek elteltével, hogy egy kicsit vakációzzak Magyarországon.

mokus33>!
Fehér Klára: Vakáció Magyarországon

Nemhiába fogadtam meg, hogy ha ötösöm lesz a lottón, első intézkedésem az lesz, hogy körbejárom Magyarországot Tolnától Baranyáig, és mindent megnézek, ami csak az utamba akad. A könyv elolvasása után még inkább így érzek :) Hiába nem teljesen naprakész a könyv, hiszen a hetvenes évek végén íródott, de a legtöbb információ még most is helytálló. Hogy egy épületet mikor alapítottak, kinek a nevéhez fűződik, milyen babonák, hiedelmek, legendák kötődnek egy-egy természeti képződményhez, tájegységhez, ez még ma is érdekes és időtálló információ.
Szép országunk van, tudtam eddig is, de ez a könyv még inkább megerősített ebben.

Friedrich_Kass>!
Fehér Klára: Vakáció Magyarországon

Feher Klara könyveit imadom, de ez a könyv egy abszolut kivetel! Sajatos humoros utleiras Magyarorszagrol a 70-es evek közepen. A szerzö külföldi baratjainak mutatja meg Magyarorszagot es nevezetessegeit. Ahogy Feher Klara is irja: A legelsö sajat hazank megismerese! Magyarorszagnak mai napig vannak feher foltjai igy erdemes felkerekedni es örömmel felfedezö utra indulni. Nagyon humoros es kifejezetten aranyos Feher Klara stilusa! Szeretettel ir Pippo bacsi, az Olasz vendeg botladozasairol mert ö mindig Magyar lakodalmat akar latni es vigan enekli: Az a szep az a szep….! Szoval nekem nagyon tetszett, talan azert is mert gyerekkoromat idezi fel. Csodalatos könyv!


Népszerű idézetek

darkfenriz>!

A csabai kolbász is nevezetes, a gyulai is. A csabaiak Gyulára járnak fürödni, a gyulaiak Csabára mennek vásárolni. És persze féltékenyek egymásra. A csabai kolbász kitűnő. Úgy mondják, egy Bottyányi nevű szegény varga találta ki, akinek tizenegy gyereke volt. Ebédre egy-egy darabka kolbászt adott nekik, de hogy ne sokat egyenek belőle, rettenetesen megsózta, megpaprikázta. Hanem a gyerekek annál jobb ízűnek találták. Ez a nagyon fűszeres kolbász lett a csabai.

310. oldal

2 hozzászólás
darkfenriz>!

-Tessedik idejében ez a nép nem ismerte a gyümölcsöt, csakis a szilvát, merthogy abból készül a szilvórium. Tessedik fejébe vette, hogy ő fákat ültet. Akácfát is, mert addig az se volt az Alföldön, ugye, nem hinné az ember? – meg gyümölcsöt. Almát, körtét, barackot, cseresznyét. Hát történt egyszer, amikor már a fák termőre fordultak, hogy késő éjszaka bezörgetett az éjjeliőr az ablakon. Tessedik az asztalnál ült, körmölt. „Jöjjön már a tiszteletes úr, jöjjön, az istenért, lopják a gyümölcsöt." Tessedik meg nagy flegmán fölnézett és azt mondta: „Dehogy megyek! Hálát adok az úristennek, hogy lopják. Akkor már legalább becsülik!

305. oldal

Etike P>!

Ezzel az ügy be is fejeződött. Ugyanis a türbébe nem lehetett bemenni. Körbesétáltunk néhányszor, találtunk egy zárt ajtót, de azon semmiféle felirat, utalás, ígéret, nyitvatartási idő, még csak olyan tábla sem, hogy „kulcs a házmesternél”, vagy „a muszlim ünnep miatt zárva”, vagy „bocsánat, leltározunk”.

Etike P>!

Mentünk, néztük az úton, hol a tábla? A motoros utolért minket. Nem látják??? Volt is bizony tábla. Kettő is. Ez állt rajta:

TERMELLŐI BÓROK.
DINYE KAPHATTÓ.

Csak mi lehetünk olyan tökfejek, hogy nem jöttünk rá ebből, hogy erre van a szoborpark.

Hoacin>!

Diákkoromban egyszer törökül akartam tanulni. A nyelvtankönyv első oldalán a kiejtési szabályok voltak. Amikor a két ponttal ellátott i betűhöz értem, az állt a könyvben: ennek kiejtését tessék megkérdezni egy töröktől.

takiko P>!

Megrendeltük a tortát, megérkezett a torta. Mintha a tálalás módját manapság vendéglátóipari szakiskoláinkban kötelező tantárgyként így tanítanák: a kistányéron papírszalvéta, azon pedig a csokoládétorta. Aminek az az eredménye, hogy a szalvéta tele lesz csokoládémaszattal, és még mielőtt a vendég ki tudná rángatni a torta alól, már használhatatlan-mocskos. Évek óta oktatom a pincéreket és pincérnőket, visszaküldöm a torták, krémek, kaszinótojások, virslik alá dugott, átázott papírrongyot, türelmesen magyarázok, kérlelek. De hasztalan. Az ifjú szakemberek csak azt tudják, hogy a vendégnek jár egy papírszalvéta, meg is kapja. Ahhoz, hogy a szalvéta tiszta maradjon, a másik kezükben kéne hozni, vagy külön tányéron, késsel, kanállal, valamivel rögzíteni, hogy el ne repüljön. Mi az egyszerű? Rátesszük a tányérra, tetejébe az ételt. Reménytelen.

33. oldal

darkfenriz>!

A bárpultnál egy orvostáskás férfi állva iszik egy csésze kávét, odaköszön nekünk, most ismerem meg. A Kner Nyomda egyik üzemorvosa, és egyben a Békés megyei egészségügyi felvilágosítás vezető főorvosa. Arról nevezetes, hogy az országban elsőnek Békés megyében szervezte meg a kocogómozgalmat és a fogyókúrás klubokat. Tessék elképzelni! Békés megyében a lakosság hatvan százaléka túlsúlyos, túltáplált! Téesz brigádtagok, bolti eladók és középiskolai tanárok fogyni akarnak! Remélhetőleg sikerülni is fog nekik.

307. oldal

Etike P>!

Dombra fel, de most már a falu legbelsejében. Már majdnem túlfutottunk rajta, amikor egy házon észrevettem egy icipici táblát. Az volt ráírva:

MŰEMLÉK MALOM

A tábla jobbra mutatott. De a malom balra volt. Ennyit egy tábla is tévedhet.

Etike P>!

Csöndes, álmos utcák fogadtak. Nem találtunk olyan helyet, ahol egy pohár tejre, egy csésze kávéra leülhettünk volna. Nem találtunk büszke táblát sem, amely azt hirdette volna, hogy

ITT LÁTHATJA A TIHANYINÁL ÖREGEBB ALTEMPLOMOT!
NÉZZE MEG A KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSZET CSODÁJÁT!!!!
SEMMIT SEM LÁTOTT, HA NEM LÁTTA MÉG A FELDEBRŐI ALTEMPLOMOT!

Nem láttunk csárdát, amely cégérén viselte volna a „Fogadó az Altemplomhoz” elnevezést, nem találtuk a HOTEL KÖZÉPKORT, sem a VIDÁM ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYOK borozót. Semmi olyat nem láttunk, amely azt jelezte volna, hogy hazánk egyik legbecsesebb műemléke fölött sétálunk…

Hoacin>!

Felejthetetlen napot töltöttem Thorez-Gagarinéknál. Felejthetetlen volt a kedvességük is, és felejthetetlen volt a félelmem is. Az ember azt hinné, hogy ugyan, mi az a külszíni bányászás? Odamegyek kis lapáttal, kis vödörrel, szedem a szenet. Hát kérem: felültettek egy dzsipre. (Négynek volt helye, nyolcan ültünk fel. „Mindegy – mondta a vezető –, úgyis tengelytörésem van, két személlyel is felborulhatunk.”)


Hasonló könyvek címkék alapján

Erdei Károly: Gyalog a vén Európán keresztül
J. K. Smith: Ismert ismeretlen
Leiner Laura: Akkor szakítsunk
John Lukacs: Visszafelé…
Végh Alpár Sándor: Legyél vándor!
Bill Bryson: Hátizsákkal a vadonban
Jármer Ferenc: Két és fél óceánon át
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Gerald Durrell: Noé bárkáján
Varga Dániel: Üzenet haza