Két izgalmas, mai tárgyú kisregényt foglal magába a kötet. Az egyik, a címadó, egy hosszadalmas pörösködés története. A fiatal hős ártatlanul kerül a vádlottak padjára. Nem ismeri a bonyolult bírósági eljárást, tanácstalanul tántorog a jogszabályok útvesztőiben. Rosszindulatú ellenfelei dörzsölt fickók: a tanúk vallomásai ellentmondóak… úgy látszik, még a menyasszonya is elfordul tőle… Tárgyalás tárgyalást követ. Vajon kiderül-e az igazság?
A másik regény is ízig-vérig mai témájú. Egy idős budapesti tisztviselő újsághírből értesül róla, hogy Japánban olyan csodálatos orvosságot fedeztek fel, ami talán meggyógyíthatja halálosan beteg feleségét. Minden értékét pénzzé teszi, hogy a magyar turistacsoporttal kijuthasson a tokiói olimpiára. Ott semmi más nem érdekli, csak hogy megtalálja azt az orvost, aki az állítólagos gyógyszert felfedezte. Végül is, hosszas kalandok után, megszerzi a „csodaorvosságot”. Boldogan tér haza. – De csodák nincsenek, csak csodálatos emberek vannak…
Perben, haragban 20 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1966
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
borító: 2
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 3
élmény: 4
mondanivaló: 5
Első olvasásélményem az írónőtől. Fehér Klára írói stílusa, ahogy a szavakkal bánik és amilyen képeket életre kelt bennünk általuk, az valami zseniális.
Két kisregény egy könyvben. A Perben, haragban (3 csillag) jó írás, kicsit zavaró, hogy egy kis pitiáner ügyből mekkora perkavalkád lesz. Tépkedte az idegszálakat rendesen. A szereplők ebben a kisregényben nagyon ellenszenvesek voltak nekem, Eszter túlságosan makacs és kivagyi jellem, Tamás meg éppen az ellenkezője, túlságosan papucsféle.
Az Egy ezüst yen (5 csillag) sokkal jobban tetszett, mély és gyönyörű írás emberi sorsokról, szeretetről, lelkiismeretfurdalásról és arról, hogy miért holnap és miért nem most sietős örömet szerezni, ugyanis hátha holnap már késő…
Az élőket kell szeretni.
Nagyon megrendítő írás …
Két hosszabb novella, vagy talán inkább két mini kisregény. Az első könnyeden indul, aztán valami eszement módon alakul át egy végtelen – és tulajdonképpen pitiáner ügyből kialakuló – pereskedés krónikájává. Csöppet sem tetszett az ahogyan a főhőst és kollégáját megszállott munkamániákusként ábrázolta az írónő, ám nagyjából ez minden amit a szemére vethetek. Nagyszerűen ábrázolja nemcsak azt a beteges látásmódot, ahogyan a társadalom valamikori sértettjei szemlélik a világot, de azt is, hogy különféle társadalmi rendszereken átívelően hogyan élnek tovább a személyi – sokszor szinte már hűbéri – kapcsolatok. A második meg éppen az indulásával késztetett erőteljes hümmögésre, mert a tokiói olimpiára kiutazott magyar turistacsoport akkoriban fantasztikus regénybe illő látványosságnak tűnt. Aztán egyre élettelibb, és egyre fájdalmasabb lett. Van cselekménye, de az igazi cselekmény a szereplők –és jobb esetben – az olvasó lelkében zajlanak. Az eltelt évtizedek és a gyökeresen megváltozott világ ellenére tulajdonképpen mindkettő aktuális még ma is. És talán holnap is…
2021 egyik felfedezése volt a felnőttekhez szóló Fehér Klára. Gyerekként olvastam tőle pöttyös könyvet, de annyira nem voltak meghatározóak, hogy bármelyiket is előkeressem. A felnőtteknek író Fehér Klára viszont teljesen levett a lábamról a humanizmusával, finom együttérzésével. A Hova álljanak a belgák? kedvenc is lett tőle. Ez a könyv annyira nem jó, mint a Hova álljanak a belgák?, de mindkét történet megérintett.
A második kisregény (Egy ezüst yen) érdekesebb volt mint korrajz: mit jelentett és hogyan lehetett magyarként 1964-ben Japánba utazni, hogyan lehetett a háború után kapcsolatot tartani a felvidéki magyar rokonokkal, milyen témái voltak a hatvanas években egy magyar újságírónak…stb. Külön szerettem, ahogy felmerült a történetben Babits Gólyakalifája – be is terveztem idénre az újraolvasását.
Az első történetet többen lehúzták itt az előttem szólók közül; én arra is rá tudtam hangolódni, mert van mélyen bevésődött személyes élményem arról, hogy az embernek zsigeri félelme van a hatóságoktól, a bürokratikus útvesztőktől, a hatalmukkal visszaélő hivatalnokoktól, rendőröktől. Ezt a zsigeri ellenérzést Fehér Klára hitelesen visszaadja.
Az első novella, egy őrjítő, idegesítő, feszültséget keltő novella: a címadó Perben, haragban. Nem értettem eddig, miért is ez a címe, most már igen, és nagyon találó…
4*
„Utálom” az ilyen történeteket; idegesített, izgatott, tulajdonképpen egyhuzamban elolvastam, adták magát a történet előrehaladását és a cselekményt magát a a rövid, szaggatott dialógusok. Aggasztott, hogy lehet ilyen piszlicsáré ügyet így felfújni??? Ilyen bolhából hogy lehet elefántot csinálni? Ki térítette ezeknek az ügyeknek, pereknek a költségeit, az emberek idejét, akiket ilyen sokszor és ennyire sokáig kivettek a szocialista élet kötelező munkájából, és tanúkként, ülnökökként stb. megidéztek? Utálatos helyzet: valaki becsületével így eljátszadozni… valaki becsületesen él, és belekerül egy ilyen mondvacsinált, kétes helyzetbe, aki majdhogynem bűnösként kerül ki a vádlottak padjáról?? Kérem, egy ilyen helyzet egy egészséges igazságérzettel rendelkező ember életében rendkívül megterhelő tud lenni, lelkileg nagyon meg lehet ezt sínyleni…ez a véget nem érő, állandó (és hiábavaló) bíróságrajárás – aggasztó… Azért reméltem, hogy a végén győzni fog az igazság. És annak is örültem, mert Mátrafüreden íródott, és tetszett az az írói technika, amely azt alkalmazza, hogy a történetet és a jelen szereplők életének hátterét, múltját a szereplők bíróságon tett vallomásainak puzzleszerű összerakásából ismerhetjük meg..
UI: A fülszöveget hagyjátok, elvisz az értelmezésben, nem is tudom, mért olvastam el – sose szoktam…
A második novella, az Egy ezüst yen sokkal mélyebb, lélekhez de inkább/és lelkiismerethez szóló. A történet a Juli-Andris-történetek egyike – fogalmam sincs mennyi van – erre csak mostanság jöttem rá, egy másik moly értékelését olvasva.
Borzasztóan őszinte és mély „beszélgetés” ez Juli-lelkiismeretével.
Látszik, hogy bár Juli a „szavak embere”, hisz újságíró ill. tudósító, mégis okoznak problémát életében bizonyos szituációk, amikor pontosan a szavakkal, az őszinte, egymással lefolytatott beszélgetésekkel lehetne tisztázni problémákat, helyzeteket, igényeket, érdekeket, búkat, bánatokat, örömeket, bánatokat. Biztosan sokan vannak így, hogy a beszélgetés helyett a magukban lefolytatott monológokhoz menekülnek a békesség megőrzése végett. Ez is lehet jó út, de a bánat, a belső ördög, a belső hang egyszer csak szétforgácsolja, felemészti az embert, kapcsolatot. Julinak szerencséje volt, mert Andris sokszor szavak nélkül is értette őt, emiatt, szinte olvasott a gondolataiban, és sok problémát megoldott, nézeteltérésnek vette el élét. Juli hálás lehet neki és sokat köszönhet neki, bár ez az első és mostanáig egyetlen epizód az életükből, amit megismertem.
Örülök ennek, örülök az őszinteségnek.
Ez az írás viszont 5*-tól is többet ér… nagyon szívhez szóló.
(Itt is kissé félrevezető a fülszöveg, bár nem ír hazugságot, de a novella mondanivalója szempontjából huszadrangú – az igazság leírása, az igazság tükröztetése, az őszinteség, a lelkiismeret megbékéltetése, hogy sikerül-e vagy mégsem? Ez itt a lényeg…)
Ezt a két művet @Valcsa Olvassunk Fehér Klárát! c. kihívásához ajánlom. (mint két egyéb mű a 3 ifjúsági mellett)
Most, hogy saját és két másik kihívásra is több Fehér Klára könyvet olvastam, rájöttem, hogy én nagyon szeretem az írónő stílusát! Valahogy pont az tetszik, amit sokan kritizálnak. Én nem össze-visszának, csapongónak érzem a leírtakat. Vagyis hát persze, hogy csapongó, de olyan tervezetten. Hogy aztán a könyv olvasása közben összeálljon minden, az egész cselekmény, még így is, hogy sokszor előbb említ később történt dolgokat, vagy később utal vissza előbbi cselekményekre. Engem még az sem zavar, sőt, kifejezetten tetszett, hogy olyan emberekről beszél, akiket majd csak később ismerünk meg, később derül ki, hogy ki ő valójában, mi köze a főszereplőkhöz, stb.
Ez a kötet is két kisregényt tartalmaz. Az első a Perben, haragban egy fiatalemberről szól, aki szinte akaratán kívül belekeveredik egy éttermi verekedésbe, amiből feljelentés, majd per lesz. Bár ő szenved súlyos sérülést, és őt támadták meg, mégis a másik fél tesz feljelentést. És hát jó magyar szokás szerint a tárgyalások sorozata nagyon-nagyon sokáig húzódik, már minden érintett belefárad. Hogy végül a fiatalembert elítélik-e vagy felmentik, azt nem árulnám el, de érdemes elolvasni!
A másik kisregény az Egy ezüst yen című írás, inkább FK utazós kisregényeire hasonlít. A főszereplő házaspár az olimpia ürügyén szervezett társasutazással Japánba utazik. Már az út elején megismerkednek egy nyugdíjas ügyvéddel, aki csupán azért vág bele minden pénzét feláldozva ebbe a japán útba, hogy megszerezzen egy új gyógyszert a beteg felesége részére. Mivel az idős úrnak nincs nyelvismerete, szinte mindenben a fiatalok segítségére szorul, amit a férj szívesen megtesz neki, de a feleség nehezményezi. Hazaindulásuk pillanatában, mikor már épp elhagyják a japán kikötőt, kézhezkapják az otthonról érkezett leveleket, köztük egy értesítést, hogy Juli – a fiatalasszony – nagynénjének ugyanarra a gyógyszerre lenne szüksége, amit az idős bácsinak megszereztek. Nekik azonban már későn jött az értesítés, nem tudnak visszamenni, hogy ők is szerezzenek a gyógyszerből (ami egyébként még csak kísérleti stádiumban van, tehát nem hivatalos gyógyszer). Hogy hazaérve a gyógyszer segít-e akár az ügyvéd úr feleségén, akár Juli nagynénjén, ezt nem írnám le, de érdemes miatta elolvasni a kisregényt!
Szomorú kissé komor novellák. Perben , haragban : az akkori rendszer „ áldozatainak ” pereskedése. Küzdés az igazságtalanság ellen.
Egy ezüst yen: Rendkívüli emberekről , lelkiismeretről , kicsit önfeláldozásról is szól. Bár Juliról és Andrisról szól a törrténet , mégis egy két mellékszereplő jelleme felejthetetlen volt számomra.
Nem vidám olvasmány a két mű sokszor idegesített , de megéri elolvasni . És persze kellő komolyság nem árt a művekhez. Itt a molyon sem tartozik az épp ismert és népszerű könyvekhez , pedig remekmű.
Hamisítatlan, eredeti és nagyszerű Fehér Klára történetek!
Aki szereti az Írónő stílusát, nem fog csalódni!
A Perben, haragban ráadásul szerintem a maga korában nagyon szókimondó írás lehetett. Igazán zseniális benne, hogy rájövünk, nincsenek makulátlan szereplők. A bűneset hátterében nem átlagos elkövetők és sértettek vannak, tetteikben és passzivitásaikban a rendszer(ek) áldozatai ők mindannyian. Ettől nem kevésbé felelősek a történtekért, de Fehér Klára egy kis konfliktusba ágyazottan képes levezetni, mit tettek az 1930-as, 1940-es és 1950-es évek, a különféle hatalmak és diktatúrák az egyszerű emberekkel.
Népszerű idézetek
– Hoztam magammal szakácskönyvet. Abból szoktam főzni.
– Te? Főzni szoktál? Mikor?
– Ezentúl.
9. oldal
Tudja a fiatal ügyvédek mind ismerik azt az anekdotát, hogy hazamegy az ifjú ügyvéd élete első tárgyalásáról, ragyog, odaáll az apja elé, azt mondja: „Apám, mit szólsz hozzá, megnyertem azt a pert a Kis Huba ellen, amit te húsz évig nem tudtál befejezni” "Ó, fiam, de nagy marha vagy – mondja erre az apa – ebből a perből vettem az érdligeti házat és ebből végezted el az egyetemet…"
86. oldal
Olyan piros volt a véred, mint a blúzod, az a blúz, amit mindig meglátok a kanyarból. “Hiszen mi ismerjük egymást” – mondtad, és én csak akkor néztem föl rád, mert nem néztem az arcokat, nem néztem ki ül le elém, csak tűt váltottam, és azt néztem, jól kidagad-e a könyökárok vénája. “Kezét csókolom, persze hogy ismerjük… maga száll fel mindig a Rómainál a HÉV-re…” „Arra lakik?” „Szentendrén… az orvosműszerszolgálatnál dolgozom…”A kartonra bediktáltad a nevedet. Olgyay Eszter, Budapest, harmadik kerület… „Esztike, hajnalban visszamegyünk, van egy hely a kocsin…” „Á, dehogy köszönöm, mi még egy hétig maradunk…” Egy éve ennek, Eszti, egy éve, de azelőtt nem is volt a világ, és többé nem is lesz világ, se fák, se emberek, se csillagok, ha nem leshetem az aquincumi kanyarban a szélben lebbenő szoknyádat, az integető karodat, Eszti, szeretlek, szeretlek, szeretlek.
54. oldal
“Te, Juli, milyen bolondság, itt ültem a sziklán, és eszembe jutott… még sohase meséltem el neked. Mielőtt összeházasodtunk, féltem tőled. Képzeld, majomka, tőled féltem… ettől a pisze orrodtól azt hittem, hogy házsártos leszel, zavarni fogsz a munkámban, kolonc leszel a nyakamon … Akartalak és nem akartalak, szerettelek és… nem tudom. Az esküvőnk előtti napon felmásztam a Várba, rettenetesen sokáig mászkáltam a romok között. Azután lejöttem, lementem a Duna-partra, leültem a rakparton, és bánatosan néztem, néztem a vizet…
– Melyik rakparton? – kérdezte Juli elfúlva. – A pestin?
– Ha neked ez a fontos a történetből, meghatározhatom a földrajzi szélességet és hosszúságot. A budain. A Szilágyi Dezső tér mögött.
– És most szeretsz?
– Nem. Ki nem állhatlak. Látni se bírlak. Bújj ide gyorsan, és takard be a hajaddal a szememet. Te…
176. oldal
Gyerekkoromban egy találós kérdéstől féltem. Attól, hogy “Melyik várban nincsenek katonák? – A lekvárban.”
– Tréfálsz?
– Igazán. Képzeld, mindig azon törtem a fejemet, hogy miért nincsenek katonák a lekvárban? Megölték őket? Belefulladtak? És hátha mégis vannak és hátha a lekváros kenyeremen egyszerre csak felágaskodik egy kardos, csákós vitéz, és levágja a nyelvemet. És te? Te mitől féltél?
12-13. oldal
Amikor belép a bíróság épületébe, beáll a páternoszter előtt kígyózó sorba, úgy érzi, hogy a fel-le mozgó lift tátott száj, bekapja, elnyeli, sose engedi vissza.
Akkora ez a földszinti csarnok, mint egy pályaudvar. Autók, taxik érkeznek a bejárat elé, sietősen szállnak ki férfiak, nők, a szomszédos villamosmegállók felől meg, mintha búcsújárás volna, úgy ömlik a tömeg. És perecet árulnak, cukorkát, bambit, és tülekednek és lökdösődnek. És ez a mozgó, hullámzó embertömeg löki, húzza, taszítja egymást a tátongó akna, a láncon emelkedő és süllyedő liftek felé. Mintha torz, festett világ volna ez, az antianyag világa, lidérc, elvarázsolt kastély, ahol mindennek pontosan az ellenkezője történik, mint a normális világban.
A kőművesek nem azért jönnek ide, hogy házat építsenek, hanem anyaglopás, bércsalás, minőségi kifogás miatt, vízcsapok miatt, amelyekből nem folyik a víz, falak miatt, amikből kilopták a szigetelő anyagot és rosszul záródó ablakkeretek miatt. Albérlők jönnek, akik nem akarnak kiköltözni, társbérlők, akik verik egymást. Itt lakbér helyett lakbéruzsora van, a kutyák nyakörv nélkül szaladgáltak az utcán, a lakó megverte a kéményseprőt, és nem engedett kéményt bontani.
Az orvos nem azért jön ide, hogy gyógyítson, hanem mert műhibával vádolják, gyógyszercserével vádolják, mert nem ment ki éjszakai hívásra, mert nem adta oda a kórházi ágyat, mert odaadta a kórházi ágyat. Boldog ifjú házaspárokból itt vicsorgó ellenségek lesznek, kié legyen a lakás, mi volt a közös szerzemény, kié legyen a gyerek … Itt mindenből sírás lesz és félelem és hisztériás ordítozás, te mondtad, te mondtad, gyilkos, tönkretetted az életemet, te áspiskígyó … megöllek … Igen? Akkor ügyvéd úr terjessze ki … becsületsértés, életveszélyes fenyegetés …
86-88. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fekete István: Csend 95% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Aggyisten, Biri 96% ·
Összehasonlítás - Bacsó Péter: A Tanú 93% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Glória / Macskajáték / Tóték 96% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet! 93% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Glória / Macskajáték 95% ·
Összehasonlítás - Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról 93% ·
Összehasonlítás - Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül 93% ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: A vén gazember 92% ·
Összehasonlítás - Hajnóczy Péter: Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai 92% ·
Összehasonlítás