Oxygénia 63 csillagozás

Fehér Klára: Oxygénia Fehér Klára: Oxygénia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A sokoldalú, kitűnő írónő újból fantasztikus regénnyel jelentkezik. A régóta várt Fehér-sci-fi-ben egy földi űrhajótörött egy távoli bolygóra, Oxygéniába kerül, ahol megdöbbenve figyeli az oxigénhiányos környezetben dolgozó-sínylődő „ormányosok” lélektelen életét. Egy különös fiatalembertől megtudja, hogy az egykor virágzó növényi élet az elődök könnyelműsége folytán a környezetszennyezés hatására kipusztult. A súlyosbodó helyzetet egy érdekcsoport a maga hasznára fordította, s azóta uralkodik a sanyarú sorsú bolygólakók milliárdjain. A földi ember eljut az elenyésző számú uralkodó osztály pazar pompával felépített és berendezett városába is – és a bolygó titkainak megismerése után nemcsak saját szabadulását készítheti elő, hanem az elnyomott bolygólakók felszabadulását is. A feszült izgalmakba, meglepő fordulatokban bővelkedő sci-fi figyelmeztető kiáltás az emberiséghez a környezetszennyezés ellen: ne engedjük Oxygénia sorsára jutni a Földet!

Eredeti megjelenés éve: 1974

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Magánkiadás, Budapest, 1988
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635006330
>!
Táncsics, Budapest, 1974
234 oldal · ISBN: 9633200180 · Illusztrálta: Feledy Gyula

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Fehér Klára: Oxygénia

Hát látjátok. Fehér Klára elismert és teljesen jó írónő volt (bizonyára, bár én csak gyerekkönyveit olvastam eddig – azok alapján mondjuk elhiszem) csomó híres regénnyel meg minden, és tessék, még neki is képes vagyok három csillagot adni! Gonosz vagyok, nem vitás.
És nem is azért adtam neki ilyen keveset, mert sci-fiként nem komolyan vehető az alkotás – írta is az előszóban, hogy nem az, és jókat is mosolyogtam, a minden lehetséges elemből oxigént előállítani tudó szerkezeten, meg a zseblámpaként funkcionáló atomfáklyán. Nem is azért, mert már a Gullivert sem szerettem, és ez a regénytípus azóta sem a kedvencem – ha úgy nézem, igazából egy bravúr, hogy ilyen szépen alkalmazta ezt a formai megoldást, meg tán a stíluselemeket is egy kicsit (ebben nem vagyok igazából biztos). Azért sem igazán, mert én ezekből a didaktikus tanmesékből azért egy kicsikét már kinőttem. Didaktikus, didaktikus, de azért volt tényleg pár nagyon érdekes meglátása jövőről, azt meg kell hagyni.*
Hanem leginkább abból a nagyon szubjektív okból adtam neki három csillagot, hogy összes érdeme ellenére én ezt a regényt kifejezetten untam, sajnos. 13 évesen kellett volna olvasnom. (Bár vélhetően szándék szerint nem ifjúsági könyv – legalábbis elég gyakran kerül említésre, hogy emberek szeretkeznek. Időnként tömegesen is, máskor fűvel-fával is. Hahh, dekadens Nyugat…)

*De tényleg, 1974-ben már ennyire nyilvánvaló volt, hogy globális felmelegedés, meg műanyag a tengerekben? Még műanyagot lebontó baktériumok is szerepeltek, hát csodálkoztam ám!
Még szerencse, hogy a Földön nemzetközi összefogással sikerült elejét venni a környezeti ártalmaknak, bezártak a műanyaggyárak és visszatelepítették az erdőket, boldogság lett és tartós béke, ahol ételért-házért-ruháért nem kell dolgozni, csak esetleg kozmikus fordítógépért egy kicsit, és az ifjú, boldog és szép házasok az űrbe járnak nászútra, miközben kristálytiszta csermelyek csörgedeznek a ragyogó kék ég alatt, boldog kis gyermekek járják körtáncukat a virágok között, ésatöbbi.
Szerencsétlen Oxygénián meg nemzetek voltak, és királyság, meg vallás, sőt trösztök is, és minden csoport csak a saját gazdasági érdekeit nézte, és így persze elromlott az oxigén, meg a víz, meg kihalt minden növény és állat, ráadásul egy szűk érdekcsoport kihasználta ezt, és a többséget megtévesztve, elbutítva, nyomorba döntve él és uralkodik nagyon gonoszan és nagyon örökké – hát milyen szerencse, hogy mifelénk nem így mennek a dolgok, nemdebár?!
Fehér Klára még talán el is hihette, hogy akár jól is alakulhatnak a mi Földünkön a dolgok. Most egy pesszimistább kort élünk, nagyon úgy tűnik. :/

>!
Habók P
Fehér Klára: Oxygénia

Gulliver ezúttal nagyot lép, elhagyja a Naprendszert, és Oxygenia bolygójára kerül – természetesen most sem nem saját jószántából
Ez a sci fi nem gyerekeknek szól, mint a Földrengések szigete, itt elég kemény környezetvédelmi és társadalmi problémák kerülnek elő – noha csak úgy, ahogy azt 1974-ben lehetett látni és megírni. De olvasmányos, izgalmas, noha az ember persze tudja, hogy mi lesz a vége. (Az azért moly-lelkemnek jót tett, hogy ebben a teljesen számítógépek által működtetett világban még mindig papír alapúak a könyvek és folyóiratok – bár programozott íróasztal teszi az olvasó elé…)

>!
Táncsics, Budapest, 1974
234 oldal · ISBN: 9633200180 · Illusztrálta: Feledy Gyula
>!
Szelén P
Fehér Klára: Oxygénia

Fehér Klárától még nem olvastam semmit, ez a könyv kellemes meglepetést jelentett.
Erősen emlékeztetett Orwell: 1984 című könyvére, csak kicsit soft sci-fi köntösbe bújva.
Oxygénia egy zárt világ, ahol sokan elnyomva élnek, úgy, hogy ne is tudnak róla, mígnem jön egy ember a Földről, aki előbb megismeri az ottani társadalmat, majd az ott élők egy részét felrázza, és elmenekül a bolygóról.
Ebben a könyvben kapunk egy kis társadalomkritikát, egy kis sci-fit, egy kis moralizálást, környezetvédelmi felhívást. Egy fajta vízió, hova vezethet nálunk is a környezetszennyezés, bár ez csak ürügy volt a könyvben is, mások leigázásához.
Nem feltétlenül nevezném ifjúsági könyvnek, inkább olyan határeset, nehezen behatárolható.

6 hozzászólás
>!
Kovaxka P
Fehér Klára: Oxygénia

Ezer éve nem olvastam Fehér Klárától, aki régen nagy kedvencem volt. Most sem okozott csalódást. Meglepő ez a stílusbeli kalandozás, de tökéletes formát választott a segélykiáltáshoz. Figyelemreméltó és nagyon is aktuális az aggodalom az emberiség jövőjéért, pedig a hetvenes években íródott. Leegyszerűsített, ifjúsági disztópia, de egyáltalán nem gyermeteg. Értékes olvasmány lehet minden korosztálynak.

>!
Chöpp 
Fehér Klára: Oxygénia

Nem rossz sci-fi. Kissé szárnypróbálgató és picit komolytalan, de nem rossz.

1 hozzászólás
>!
mdmselle I
Fehér Klára: Oxygénia

Azt hittem ez is egy olyan jópofa és teljesen röhögcséges gyerekscifi lesz, mint A földrengések szigete, vagy Teknős Péter könyve, a Jártunk a jövőben, de ennyire azért mégsem komolytalan. Inkább úgy írnám körül, mint negatív utópia, egy kicsit Orwell, egy kicsit Huxley, egy kicsit Bradbury, csak éppen az ifjúság elméjéhez szabva. Vagy enyhén buggyant felnőttekéhez.

Egészen meggyőző, igen hatásosan osztja az eszet, és még izgalmas is, tetszett.

>!
Szamღca
Fehér Klára: Oxygénia

Eddig csak ifjusagi konyveit olvastam Feher Klanaranak amelyikbol a Bezzeg az én időmben nagy kedvencem lett.
Valoszinuleg mar ott bukott szegeny konyv sorsa, hogy az eddigi ismereteim alapjan Feher Klara nem annyira illett be nekem a sci-fi irok soraba. (ami temakorben kulonben eleg jaratlan vagyok) ennek ellenere nem volt rossz a konyv. Szorakozasnak, gyors olvasasnak, kikapcsolodasnak megfelelt…. de marandando nyomokat semmilyen iranyban nem hagyott bennem….
Azon meg magamban jot mosolyogtam, hogy en Kindle-n olvastam egy jovoben jatszodo mindenben automatizalt eletformarol ahol szinte minden gepeken zajlott de a szereplok papiralapu konyveket olvastak. :)
Mindenkepp szeretnek meg az ironotol mas konyveket is olvasni mert nagyon szeretem a megfogalmazasait.

>!
tomgabee
Fehér Klára: Oxygénia

Nagyon jó kis könyv, izgalmas, tele jó ötletekkel. Érdekes, hogy Fehér Klára már 1974-ben ilyen súlyosnak ítélte meg környezetünk helyzetét, vajon ma mit szólna, ha látná mit művel a homo sapiens?! Az pedig, hogy egy kisebbség rabszolgaságban tart sok-sok embert, sajnos nem utópia, hanem nagyon is valóságos dolog, végigkíséri az emberiség történelmét – ha nem is ilyen, teljes bolygóra kiterjedő méretekben.

>!
deardurr
Fehér Klára: Oxygénia

Fehér Klára ezidáig egészen ismeretlen volt számomra, csak egy véletlen „tekintet-eltévedés”-nek köszönhető, hogy észrevettem a polcunkon. Még lánykorában kapta édesanyám a munkatársaitól, 1974-ben.
Annak ellenére, hogy még nem olvastam igazán sci-fi regényt, azt meg tudtam állapítani, hogy ez nem az. Az írónő is szabadkozik a könyv elején, hogy nem ért a kémiához, fizikához… Fel is tűnt, hogy a legbonyolúltabb biokémiához kapcsolódó szó a ribonukleinsav volt.
Maga a történet elég kiszámítható volt. A rosszak rosszak voltak, a jók jók. Még szerintem lehetett volna valami besúgó-hálózatot kiépíteni a gonoszoknak…
Nem értem továbbá, hogy ha annyira profi technika volt ott, mindent a gépek csinálnak stb., akkor miért nem volt valami kis kamera, vagy DNS -ellenőrző kapu…Túl könnyű volt elmenekülnie Peternek.
Az illusztrációk nem tetszettek. Feledy Gyula túl szocialista kockái nem tükröztek számomra semmit.
A leírás mindenesetre izgalmas volt. És maga a téma is érdekes.

3 hozzászólás
>!
Terezia_Gondon
Fehér Klára: Oxygénia

Szeretem Fehér Klárát, de erről az oldaláról még nem ismertem. A könyvet potom 100 forintért vásároltam egy mindenes, ócskás boltban, gondoltam, belevágok. Nagyon tetszett, néhol hátborzongató, néhol izgalmas volt a cselekmény. Nem tartozik a kedvenc műfajaim közé a tudományos-fantasztikus irodalom, de nem bírtam letenni a regényt, valahogy „vitt magával a történet”. Szurkoltam Peternek, hogy visszajusson a Földre. Félelmetes volt belegondolni, hogy a hetvenes években született a regény, és azóta több mint 30év telt el, és mégis mennyire aktuális, elgondolkodtató a 21.században is.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

És az űrhajó száguldott velük, hazafelé, a derék öreg Föld felé, ahol kék az ég, kék a tenger, hófehérek a városok, virágok nyílnak a parkokban, ahol békében és boldogan él az emberiség, ahol a tiszta levegőben szabadon lehet lélegezni.

240. oldal

8 hozzászólás
>!
Habók P

Az utazás nem tilos volt — hanem lehetetlen

Tanácskozás a föld alatt

>!
Darkshine

Olyan szép a Föld, a napfény, olyan csodálatos az élet. Vigyázzunk rá, amíg lehet, amíg lehet, amíg lehet…

6. oldal

>!
Szelén P

A felhők egyre feketébbé váltak, már nem látszott a táj, itt vége volt a színek és fények mesebirodalmának.

43. fejezet

>!
Szelén P

Tágas szobák voltak benne, pasztell színű falakkal, rengeteg képpel, szőnyeggel és művirággal.

21. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Samantha Shannon: A Mímes Rend
Marissa Meyer: Scarlet
Dan Wells: Ruins – Romok
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok
Ann Aguirre: Helyőrség
Catherine Fisher: Incarceron
Suzanne Collins: A kiválasztott
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom
Ilsa J. Bick: Hamvak