Irokézek ​és felhőkarcolók 6 csillagozás

Útikalandok a montreali világkiállításról (Expo ’67).Rácsodálkozás.
(Alcíme: utazás a kanadai világkiállítás körül.

A szerzoparos 2 masik, Ausztraliarol es Japanrol szolo utleirasa utan feltunt, hogy ez a kanadai utrol szolo konyvuk mennyivel kevesebb ertekelest kapott. Igy aztan, ujabb „Ha lud, legyen kover!” elhatarozassal nekialltam ennek is.
Nos, ertheto, miert olvastak kevesebben:
Ez a konyv sokkal kevesbe erdekes a masik kettonel.
Gyakorlatilag egy rokonlatogatas kereteben a montreali expot latogattak naponta, rovid kirandulasokkal par masik, kozeli nagyvarosba, a Niagara vizeseshez, es egy jo turistas indian mufaluba. Az utolso fejezetben par mondatban osszecsapva New Yorkbol hajoval utaznak haza Europaba.
A beszamolo java reszet az Expo hosszas omlengo leirasa teszi ki, ami anno biztos erdekes volt, de engem untatott.
Kanadabol nem sokat lattak, es ami akkor elkepesztette oket, az ma mar megmosolyogtat:
Tobb TV is van a lakasban!
12 TV csatornabol valaszthatnak!
Tobb auto is van a csaladban!
Ezek a retro erzest araszto eszrevetelek voltak szamomra a konyv legaranyosabb reszei, de ezekert a 200 oldalon nem igazan erte meg atragnom magam, meg ugy sem, hogy vegul a kiallitasrol szolo ujabb es ujabb aradozasokat mar csak atfutottam.
Negyedik, egynapos isztambuli latogatasukrol szolo konyvuk nelkul ugy erzem, egy ideig mar megleszek…

A szerző házaspár középkorú, érdeklődő, szimpatikus. A könyvben tettenérhető a korra jellemző összehasonlítgatás (pl. tv kontra olvasás és beszélgetés), melyik világrendszerben mi a jobb, mi a gyengeség. És aranyosan csodálkoznak rá olyan dolgokra, ami nekünk már nem meglepetés az eltelt bő 40 év és a média okán.
A világkiállításról méreteihez és a rendelkezésükre álló időhöz képest elég sokat sikerült megtudniuk (éljen az újságíró belépő), közben a család és barátok több helyre is elvitték őket, így eljutottak például a Niagarához, felhajtottak nekik egy indián falut.
Szegények egész végig a helyi sajátosságokra áhítozva várták az étkezéseket, de hát mindenki vigyázott rájuk, kedveskedett nekik egy kis … hazaival. :)
Sok háttérinfóval megtámogatott beszámoló ez, szintén az időszak jellemzőjeként helyenként a statisztikák bűvöletében, de szerencsére nem zavaró mértékben.
Azért nagy élmény lehetett egy ilyen, eleve fél évig tartott, hogy legyen időd végigjárni a kétszáz fölötti pavilont, sok vetítéssel, kipróbálható dolgokkal, a pavilont a közepén a levegőben átszelő kisvasúttal, elképesztő embermasszával, negyed-félnapos sorbanállásokkal (itt biztos erős előnyt élveztek a keleti blokkosok, már szokva voltak ehhez).
Tudtátok pl. hogy épp akkor az angolok és franciák olyannyira nem voltak jóban, hogy az Ottawa folyóra tették a kiállítást, amely kettészeli a város két népcsoport lakta részeit, és két önálló szigetet hoztak létre, hogy az odalátogató brit királynő és De Gaulle ne kelljen a másik nációjú területre lépjen? :)
Ha volna egy bőkezű mecénásom, egy ilyen univerzális expo megnézésére bármikor beneveznék arra a 1,5-6 hónap időtartamra. Mondjuk a 2020-asra, ha már nem lesz hamarabb ilyen. :D