Irokézek ​és felhőkarcolók 4 csillagozás

Fehér Klára – Nemes László: Irokézek és felhőkarcolók

Amikor japáni útikönyvünket, a „Gésák, pagodák, titkok”-at befejeztük, megálltunk az íróasztalunkat ékesítő hatalmas földgömb előtt és vágyódva nézegettük a kék óceánokat és a zöldes-barna kontinenseket. Vajon utazhatunk-e még valaha? És hová, Mi vona igazán izgalmas? Ha hiszik, ha nem, ebben a pillanatban csengetett a postás, és levelet hozott Gizi nénitől, Kanadából. A levélben meghívást.

Eredeti megjelenés éve: 1968

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Útikalandok Táncsics

>!
Táncsics, Budapest, 1968
206 oldal · keménytáblás

Most olvassa 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

W_L I>!
Fehér Klára – Nemes László: Irokézek és felhőkarcolók

A szerzoparos 2 masik, Ausztraliarol es Japanrol szolo utleirasa utan feltunt, hogy ez a kanadai utrol szolo konyvuk mennyivel kevesebb ertekelest kapott. Igy aztan, ujabb „Ha lud, legyen kover!” elhatarozassal nekialltam ennek is.
Nos, ertheto, miert olvastak kevesebben:
Ez a konyv sokkal kevesbe erdekes a masik kettonel.
Gyakorlatilag egy rokonlatogatas kereteben a montreali expot latogattak naponta, rovid kirandulasokkal par masik, kozeli nagyvarosba, a Niagara vizeseshez, es egy jo turistas indian mufaluba. Az utolso fejezetben par mondatban osszecsapva New Yorkbol hajoval utaznak haza Europaba.
A beszamolo java reszet az Expo hosszas omlengo leirasa teszi ki, ami anno biztos erdekes volt, de engem untatott.
Kanadabol nem sokat lattak, es ami akkor elkepesztette oket, az ma mar megmosolyogtat:
Tobb TV is van a lakasban!
12 TV csatornabol valaszthatnak!
Tobb auto is van a csaladban!
Ezek a retro erzest araszto eszrevetelek voltak szamomra a konyv legaranyosabb reszei, de ezekert a 200 oldalon nem igazan erte meg atragnom magam, meg ugy sem, hogy vegul a kiallitasrol szolo ujabb es ujabb aradozasokat mar csak atfutottam.
Negyedik, egynapos isztambuli latogatasukrol szolo konyvuk nelkul ugy erzem, egy ideig mar megleszek…

borga>!
Fehér Klára – Nemes László: Irokézek és felhőkarcolók

A szerző házaspár középkorú, érdeklődő, szimpatikus. A könyvben tettenérhető a korra jellemző összehasonlítgatás (pl. tv kontra olvasás és beszélgetés), melyik világrendszerben mi a jobb, mi a gyengeség. És aranyosan csodálkoznak rá olyan dolgokra, ami nekünk már nem meglepetés az eltelt bő 40 év és a média okán.
A világkiállításról méreteihez és a rendelkezésükre álló időhöz képest elég sokat sikerült megtudniuk (éljen az újságíró belépő), közben a család és barátok több helyre is elvitték őket, így eljutottak például a Niagarához, felhajtottak nekik egy indián falut.
Szegények egész végig a helyi sajátosságokra áhítozva várták az étkezéseket, de hát mindenki vigyázott rájuk, kedveskedett nekik egy kis … hazaival. :)
Sok háttérinfóval megtámogatott beszámoló ez, szintén az időszak jellemzőjeként helyenként a statisztikák bűvöletében, de szerencsére nem zavaró mértékben.
Azért nagy élmény lehetett egy ilyen, eleve fél évig tartott, hogy legyen időd végigjárni a kétszáz fölötti pavilont, sok vetítéssel, kipróbálható dolgokkal, a pavilont a közepén a levegőben átszelő kisvasúttal, elképesztő embermasszával, negyed-félnapos sorbanállásokkal (itt biztos erős előnyt élveztek a keleti blokkosok, már szokva voltak ehhez).
Tudtátok pl. hogy épp akkor az angolok és franciák olyannyira nem voltak jóban, hogy az Ottawa folyóra tették a kiállítást, amely kettészeli a város két népcsoport lakta részeit, és két önálló szigetet hoztak létre, hogy az odalátogató brit királynő és De Gaulle ne kelljen a másik nációjú területre lépjen? :)
Ha volna egy bőkezű mecénásom, egy ilyen univerzális expo megnézésére bármikor beneveznék arra a 1,5-6 hónap időtartamra. Mondjuk a 2020-asra, ha már nem lesz hamarabb ilyen. :D


Népszerű idézetek

borga>!

A szobánk, amelyet vendégszobaként kaptunk – egyébként a nyolcéves Leslie fiú hálószobája volt. Nem csalódtunk benne. A falat díszítő mogyorószínű és ezüstmintás tapéta vadnyugati jeleneteket ábrázolt: ágaskodó musztángokat, rajtuk nagykalapos cowboyt. És persze látható volt lasszó és colt, és indián törzsfőnök toldísszel a fején, és indiánsátor. […]
… és teljes sheriff felszerelés, sheriff jelvénnyel, sőt bilincsekkel. „Szép kis játékok” – mondtuk, amikor felleltünk egy műanyagból készült géppisztolyt is. […] Lövészárok, drótakadály, tank, rádió katona, ejtőernyős. Kezdjük minél korábban a katonás nevelést ugyebár. És volt hagyományos fegyverzet is, céllövő felszerelés: íj, nyílvesszővel. […]
Elhelyezkedtünk az indián-cowboy-kalóz tanyán. Elhatároztuk, hogy ha westernt írunk egyszer a pesti tévének, így fog kezdődni:
"Elhagyott kocsma a prérin. Joe a bárpultnál ül és whiskyt iszik.
Lódobogás. Egy ágaskodó musztáng. A vadló hátán berobog Bill.
Megtekeri a lasszóját, a ló máris oda van kötve a fához. Bill leugrik, belép az idóba. Köszönés helyett előkapja a coltját, és három lövéssel kilő hat villanykörtét.
Joe felnéz a pohárból, biccent, és barátságosan mondja:
– Ülj le mellém, fiú. Látom, volt gyerekszobád…"

18-19. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Németh István (szerk.): 20. századi egyetemes történet II. – Európán kívüli országok
Elisa J. Smith: A Lélekgyűjtő
Miloslav Stingl: Indiánok hadiösvényen
Joshua Slocum: Vitorlával a Föld körül
Barát József: Amerika álom maradt
Furkó Zoltán (szerk.): Kolumbusz útinaplója
Kutasi Kovács Lajos: Amerika bölcsője
Mark Twain: Élet a Mississippin
Martin Johnson: Afrika csodavilága