Lesz ​nekem egy szigetem (Kovács Zsoli 2.) 72 csillagozás

Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

Szigetet mindenütt lehet játszani. Az egész szoba tenger, és az ember bebújik az asztal alá, és az a sziget. Ott eheti a hajótörött a vajas kenyerét, és ott tanulhatja meg a holnapi leckét. Kovács Zsoli nyolcéves kisfiú, akit a gyerekek az Én sose kapok levelet című könyvből már jól ismerhetnek, ennél nagyobb szigetre vágyott.

Eredeti megjelenés éve: 1972

Tagok ajánlása: 6 éves kortól

>!
Móra, Budapest, 1978
76 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631111393 · Illusztrálta: Demjén Zsuzsa
>!
Móra, Budapest, 1977
74 oldal · ISBN: 963110768X · Illusztrálta: Demjén Zsuzsa
>!
Móra, Budapest, 1975
76 oldal · ISBN: 9631102785 · Illusztrálta: Demjén Zsuzsa

1 további kiadás


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

Gyerekkoromban az egyik kedvenc filmem a „Nemo kapitány és a vízalatti város” volt. Volt benne egy hatalmas nagy rája, ha jól emlékszem, Mabula volt a neve. Mabula nem volt spanja Nemonak, volt közöttük valami küzdelem. Akkoriban, mármint a gyerekkoromban nem volt akkora választék játékokból, mint manapság. Különösen nem műanyag figurák tekintetében. Ma, ha bemegyek egy játékboltba, és nézegetem azokat a méregdrága, de valóban impozáns, élethű műanyag állatokat, még szinte felnőtt fejjel is eljátszanék velük. Hát még akkoriban. Akkoriban, amikor esélyem sem volt egy valódi, műanyag Mabulára. Nemot meg többieket megoldottam a kád vizében órákat csücsülve a műanyag katonáim jelentős készletéből (1 Ft/db bármelyik trafikban). (Jaj, ugyan hová lettek, most hirtelen egy csomó kedvencem bevillant, az a bandita, aki két karját az égbe dobva, pistollyal lövöldöz, ő volt a Tenkes kapitánya, de ha kellett, a rablóbanda vezére, meg ott volt a sziklaszilárd, rózsaszín indián, aki nemes tartással szemlélt bármit, ő volt Ulzana. Aztán volt az a méregzöld buzogányos, nehézpáncélos lovag, a feje fölé emelt fegyverrel, akivel a testtartása miatt elég nehéz volt játszani, de mégis nagyon kedveltem. Meg volt a keresztes vitáz, sötétbarna, aki földre támasztott pajzsára támaszkodva az utolsó csapást mérte mindig valakire. S nagyon szerettem a sisakját azt a madár alakú tollforgót, vagy mit is. Meg a széttárt karú, nagy sastollas fejdíszben küzdő, félmeztelen, narancssárga indián, Csingacsguk, ki más, aki egyik kezében egy támadásra emelt tomahókot tartott.
Szóval egyszer ültem a kádban, és kicsit szomorkodtam, mert Mabula hiányában nem tudtam megtámadni a vízalatti várost (értsd, a kisfiú testemet). Apu éppen akkor jött be a fürdőbe.
– Apu, lehet valahol kapni Mabulát?
Apu értette, miről van szó.
– Nem hiszem, Zolikám. De majd csinálok neked egyet.
– Úgy lehetne, hogy ne a víz tetején legyen, de ne is süllyedjen le a kád aljára?
– Persze – válaszolta Apu. – Megcsinálom neked.
Apu szinte bármit megcsinált. Vasból lámpát, újságtartóval, Csillárvasat hegesztett, meg bármit. Alapvetően esztergályos volt, de voltak találmányai, a Patyolat kazánjához tervezgetett ilyen kis bizgentyűket-bazgentyűket, és elég sok pénzt kapott értük.
De valahogy Mabula nem akart összejönni. Ahogy Anyu nagyon-nagyon korai halála miatt szállt ki az élet Apuból, úgy nem érdekelte a világ. Soha nem nyaggattam Mabulával, talán csak egyszer kérdeztem rá. De mindig vágyakoztam, reménykedtem, hogy majd az én apukám csinál nekem olyan Mabulát, ami nem lebeg a víz tetején, de nem is süllyed le a kád aljára. Hát, nem csinált. Aztán már én is kinőttem Mabulából.
Ez egyszer a dolog egyik oldala.

A másik az, hogy a napokban beszélgettem lízingelt lányommal. A megfelelő viselkedésről, meg az akarat szerepéről, meg a megfelelő hangsúlyokról, megbízhatóságról, ilyenekről. Az találta mondani, hogy:
– Nem hiszitek el, de én jól akarom csinálni a dolgokat, csak soha nem megy, mindig utólag jut eszembe, hogy, na, ez is, amit csináltam, hülyeség volt.
Vagyis nem ismeri, de egyetért a Bibliával: „Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni.” (Róm 7:19–21)
Én ezt soha nem értettem. Mármint, hogy ha tudom, mi a jó, egyet is értek vele, akkor miért nem lehet megcsinálni? (A táplálkozást és a mozgást hagyjuk, most a másikért végzett tettekről van szó!)

Zsolinak, a könyv hősének Apu ígér egy szigetet. Meg is csinálja. Igaz, nem elvtelenül, kisfiacska popiját a meleg kakiig nyalva, hanem komoly üzletet kötve: Zsoli legyél jó, lesz sziget. És Zsoli próbálkozik, de valahol mindig elcsúszik, elúszik a dolog, valahogy mindig eszébe jut valami, amiből aztán irgalmatlan marhaságok sülnek ki.
De, cselekményleírás következik, végül csak meg lesz az a sziget!

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt a Lesz nekem egy szigetem. Egészen pontosan nem tudom, miért? A történetére nem is emlékeztem, egészen rácsodálkoztam, most, hogy rátaláltam a mellettünk levő Máltai játszó könyvmegállójában. De a borító és a rajzok, azok nagyon itt voltak bennem, Reich Károly rajzait mindig imádtam. Akiről kiderült, hogy e kötet esetén Demjén Zsuzsanna. Behalás! (Az általam hihetetlenül nem kedvelt Füzesi Zsuzsa rajzoknak, tudjuk, ezer klónja van. De azt nem tudtam, hogy Reich Károlynak is volt. Komolyan döbbenet! De már nem halok meg hülyén, lám csak!)

No, szóval, csak elvergődök a lényegig, most nem fogott meg olyan nagyon Zsoli története. Néha didaktikusnak éreztem, a spenótos résznél már egyenesen úgy éreztem, hogy a kiscsákóval tényleg van valami baj, hiszen olyan pöpecül klassz ősei vannak, pont azok ne engednék meg, hogy valami nagy adag spenótot vigyen a szigetre, ne már, inkább összekeni álmában az elrejtett spenóttal a fél világot? Lúzer!
A nővérkék meg egyenesen két bonszáj Terézanyu! Komolyan! Annyira, hogy olyan nincsen is!
De mégis, az egész történet kedves, aranyos bájos, tanítós, és leköt. Nem él annyira, mint Török Sándor Balogh Öcsije vagy Gyuszija, de él, és drukkolunk Zsolinak, miközben tudjuk, hogy felesleges, mert úgyis összejön neki. De kételkedtünk valaha Old Shatterhand-ban (tudjuk, Winnetou-nak egyszer nem jött össze) vagy Sherlock Holmes-ban? Na, ugye?

Lahara IP>!
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

Fehér Klárás nisztalgiarohamomban olvastam el újra, csak előzményt és utózmányt most kihagytam. Nagyon gyerekkönyv, nagyon tanítójellegű, és láncban ez a negyedik könyv ahol az anyuka arról mesél, hogy a leivott málnaszörpre addig töltötték a vizet, amíg teljesen vízzé nem vált. Életrajzi valóság lehet.

Nitetisz>!
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

Bár nem nekem adták fel kötelező olvasmánynak, de nekem is ki kellett olvasnom, hogy haladjak a nagyfiammal a tanulásban! Aranyos, tanulságos történet volt. Nekem tetszett, bár én már más szemmel látom, mint a 8 évesem :) Tetszett!

1 hozzászólás
szucsiani P>!
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

Gyermekkorom egyik kedvence volt ez a könyv. Természetesen most már más szemmel nézem, picit szájbarágósnak érzem a stílusát, de ennek ellenére még most is nagyon szerethető, szórakoztató történet

jancsibohi P>!
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

8 éves gyerekszemmel nézve nagyon keskeny a határvonal jóság és rosszaság között. nagyon könnyű úgy átszaladni rajta, hogy a kisember észre se veszi. na meg aztán, az egész csak nézőpont kérdése, mert ami jól indult, abból is lehet rossz. na de ki látja az ilyesmit előre?
nehéz dolog jónak lenni. pláne, hogy 10 hosszú napig egyfolytában jónak kéne lenni, mert a tét nagy, és ennek mindenáron sikerülnie kell!
de szerencsére Zsolinak a család is besegít, mert ki ne akarná, hogy egy kisfiú boldogan játszhasson?

Cs_N_Kinga>!
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

Aranyos? Igen. Megnevettetett? Igen. Tanulhatnak belőle? Igen. Kell még gyerekkönyvhöz bármi? Nem. Nagyon tetszett!!!! Újabb kellemes csalódás, kis nosztalgiával. Annak ellenére, hogy régi könyv, még mindig lehet élvezni, egy mai kisebb gyerkőc kezébe is odaadnám, vagy szívesen felolvasnám. Együtt izgulhat Zsolival a szigetecskéjéért. :))

2 hozzászólás
Tiger205>!
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

Kovács Zoli nyolcéves kisfiú nagy lelkesedéssel olvasta Kovács Zsoli nyolcéves kisfiú történetét 1976-ban.
Tetszett, érdekes volt, izgalmas volt, a fantáziámat megmozgatta.
Azóta két lányom is elolvasta, s így elég nagy minta alapján állíthatom, jó gyerekkönyv.

Szédültnapraforgó>!
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

Fehér Klárától ez volt a második olvasásom. Aranyos rövid történet, ami gyerekkoromat idézte, a hetvenes évek elejét. Amikor még nem voltak hiper-szuper játékaink, amikor még szégyen volt hazudni, és a gyerekek igyekeztek jól viselkedni :)
Mindenkinek szüksége (lett volna) volt egy kis szigetre, akárcsak Zsolinak és olyan édes ikertestvérekre, mint Jutka és Kati. Irtó jó fej szülőkre, aki nem szégyelli bevallani, hogy:
„Minden gyerek elkövet rosszaságot, néha még a felnőttek is…És ha nem sikerült mindig nagyon jónak lenni, az sem olyan baj. Elég a jó szándék is, igaz, Zsolikám?”

kucrek>!
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

Édes, aranyos történet. Ez a Zsoli milyen eleven egy kölyök!
Fehér Klára egy másik történetében találkoztam már a anyuka málnaszörpös sztorijával. Úgy tűnik, hogy ez egy személyes emlék lehet az írónőnek, amit ha lehet felhasznál írásaiban :)

2 hozzászólás
Szamღca>!
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem

Mindig olyan meghato olvasni, mekkora szeretettel tud irni Feher Klara a gyerekekrol.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

kucrek>!

Különös, hogy a felnőttek a legvilágosabb, legésszerűbb magyarázatot is milyen nehezen értik.

28. oldal

kucrek>!

Kovácsék! Kovácsék, ne tessék már rémüldözni…. itt van a Zsoli… hazahozták a gézengúzt!

29. oldal

kucrek>!

Én olyan jó leszek, hogy a csónakom rohanni fog, hogy olyan gyorsan a szigetemre érjek, mint egy űrhajóval!

39. oldal

kucrek>!

… az iskola nem játszótér, itt tanulni kell.

49. oldal


A sorozat következő kötete

Kovács Zsoli sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Szepes Mária: Pöttyös Panni naplója
Bodó Béla: Brumi az iskolában
László Endre: Szíriusz kapitány és Csillaglány
Halasi Mária: Az utolsó padban
Fekete István: Téli berek
Kiss Dénes: Kányadombi indiánok
Rónaszegi Miklós: A gézengúzok a Hortobágyon
Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza
Palotai Boris: Julika és az ötödik osztály