Én ​sose kapok levelet / Lesz nekem egy szigetem / Az indián kertje (Kovács Zsoli 1-3.) 88% 23 csillagozás

Már el is felejtettem, hogy régebben mennyire szerettem Fehér Klára írásait. Ez a kötet három rövid történetet tartalmaz, amelyek főhőse egy budapesti kisfiú, Kovács Zsoli. Közülük, az első, az Én sose kapok levelet című tetszett a legjobban. Nagyon élvezetes volt olvasni a balatoni nyaralásról, olyan békés hangulata volt. Megható volt, hogy Zsoli mi mindent megtett azért, hogy egyszer neki is írjon valaki levelet.

Igazi nyári olvasmány Balatonnal, táborozással, indiánokkal – és egy jó adag nosztalgiával. Kovács Zsoli nagyon szimpatikus kisfiú, és igazán mindig jót akar, csak néha – vagy inkább legtöbbször – balul sülnek el a dolgok. Szerencsére ez még a 20. század, ahol a szomszédok, iskolatársak, boltosok, postások figyeltek egymásra, a gyerekekre, így mindig akad valaki, aki segít a bajba jutott II./A oszt. tanulónak. :) A kedvencem az első rész volt, mert én is imádok levelet kapni – hozzuk vissza ezt a szép szokást, hiszen ahogy a könyv is mutatja, remek dolgok kerekedhetnek ki belőle! És minden kisiskolás olvassa el Kovács Zsoli történeteit!

Rájöttem, hogy F. Klára gyermekeknek is jól ír. Burkolva oktatja őket a tiszteletre, türelemre, megbecsülésre, két szóval a megfelelő viselkedésre.
Helyes fiú ez a Zsoli, ő mindig jó szeretne lenni, de valahogy soha nem úgy jönnek ki a lépések és mindig sikerül bajba kevernie saját magát.
Az első kisregény tetszett a legjobban, talán azért mert a Balaton mellett játszódik és mert akkora meglepetés éri a történet végén, hogy még a felnőtt szemem is könnybe lábadt. Csak egy gyerek tud ennyire örülni egy levélnek.

Sok gyerekkönyv elolvasása után úgy érzem, hogy ezek a történetek a maguk valóságával varázslatosak, mert nincs bennük szuperhős, kitalált figura, mégis érdekes olvasmányok. A kedvenc a Lesz nekem egy szigetem, mert nagyon átadja a gyermeki képzelet, a várakozás és az önfeledt játék örömét.

Aranyos könyv. Mivel rég olvastam nem annyira emlékeztem rá de ha bele gondolok, hogy Zsoli mennyire akart egy szigetet. :)

Jó volt felolvasni a kisfiamnak, sőt egy részét maga olvasta. Az indián kertjén igen jókat derült. Hát hiába, vannak kortalan írások!