A ​földrengések szigete 190 csillagozás

Fehér Klára: A földrengések szigete Fehér Klára: A földrengések szigete Fehér Klára: A földrengések szigete Fehér Klára: A földrengések szigete Fehér Klára: A földrengések szigete Fehér Klára: A földrengések szigete Fehér Klára: A földrengések szigete Fehér Klára: A földrengések szigete Fehér Klára: A földrengések szigete

A regény a jövőbe röpít, abba a boldog korba, amikor a technika és a tudomány valamennyi vívmányát az emberi élet jobbá tételének szolgálatába állítja. Egy pusztító erő azonban még mindig rettegésben tartja az emberiséget: a földrengés. Bencze András, a tudós geológus a földrengések előrejelzéseinek megvalósítását tűzi ki életcéljául. Az expedíció és három utánuk szökött gyerek viszontagságos útjáról, nehéz küzdelmeiről szól a kalandos, fantasztikus regény.

Eredeti megjelenés éve: 1957

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Delfin könyvek Móra · Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző

>!
Ciceró, Budapest, 2013
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635398287
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
220 oldal · ISBN: 9789639492240 · Illusztrálta: Toncz Tibor
>!
Minerva Nova, Szeged, 2003
220 oldal · ISBN: 9639492248 · Illusztrálta: Toncz Tibor

6 további kiadás


Enciklopédia 13

Helyszínek népszerűség szerint

vízesés


Kedvencelte 14

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Fehér Klára: A földrengések szigete

Mikor annak idején megfogalmazódott bennem a https://moly.hu/kihivasok/retro-future-avagy-vissza-a-jovobe kihívás ötlete, akkor ez a könyv az elsők között jutott az eszembe, mint egy ehhez a kihíváshoz illő gyöngyszem, ami nekem ráadásul még gyerekkori kedvenc is.
Bár a Kilencedik bolygó titka után kicsit tartottam, hogy ez is nagy kiábrándulás lesz, a héten mégis nekiduráltam magam spoiler, és viszonylag gyorsan le is daráltam ezt a kb. 200 oldalt.
Az érzéseim meglehetősen vegyesek lettek, de összességében Fehér Klára könyve, utópisztikus és ifjúsági volta ellenére is jobban teljesített nálam az újraolvasás során, mint Wollheim kisregénye.

Egyrészt sokkal, de sokkal több műszaki-tudományos ötlet van benne, mint a másikban, ráadásul ezek egy része tényleg érdekes, és még olyan is van, ami így v. úgy, de megvalósult.
Másrészt, bár ezt a regényt egy harcos – igaz, ekkorra már erősen meghasonlott – kommunista írta, és egyértelmű az ideológiai háttere, de engem meglepett, hogy annak ellenére, hogy 1957-ben jelent meg, mennyire nem agit-prop regényről van szó. Sőt, tulajdonképpen ebben a könyvben bujtatottan és allegorikusan, de benne van a fennálló szovjet-típusú kommunista rendszerek kritikája, és az 56-os forradalom vérbefojtása miatti sokk is.

Hiába az egyértelműen utópisztikusan kommunista társadalmi rend, és valamiféle kölcsönös megbecsülésen alapuló internacionalizmus, amely fölött a Világbéketanács őrködik, de ennek több köze van az ENSZ-hez, mint a világ proletárjaihoz. Igaz, hogy létezik valamiféle világnyelv (legalábbis a világ minden részén megértik egymást az emberek) és a csökevényesen fennmaradt pénzrendszer spoiler is egységes az egész bolygón, de ezek mellett léteznek szuverén nemzetállamok. Viszont meg sincs említve a dicső Szovjetunió.
Sőt, nem csak hogy egyetlen orosz szereplője sincs a regénynek, de az egyetlen aktív, nem magyar szereplő egy 93 éves angol földrajztanár, aki kiveszi a részét a kalandokból is.
A hivatalosan szajkózott munkás-paraszt összefogás által épített szebb jövő helyett ebben a regényben a haladást a tudósok, mérnökök hozták el, és a tudományos kutatás az egyetlen vállalható ambíció, s csak annak nincs legalább egy diplomája, aki bevallottan lusta tanulni. S még az úttörő ének is a tudósokat, kutatókat és felfedezőket említ, mint példaképeket, és nem valamiféle hőst, ki csak népének élt.

Ha arra gondolunk, hogy 1957-ben, milyen egyértelműen vigasztaló üzenete lehetett egy olyan jövőről írni, amelyben nem létezik a Szovjetunió, és Magyarország pedig nem csak hogy abszolút szuverén állam, de a világ egyik vezető tudományos nagyhatalma, akkor új értelmet kap az utópia szó erre a regényre vonatkoztatva.
Arról nem is szólva, hogy a regény címében, a „Földrengés” a pusztító forradalmakra is utalhat, és akkor nyilván egészen más értelmet nyerhet a földrengések előrejelzésének és megakadályozásának tudománya is…

Bár, ahogy a fentiekből látszik, szerintem ez a könyv messze merészebb (vagy legalábbis én annak látom), mint ahogy annak idején gondoltam spoiler, azért számtalan helyen – és nem csak a csupa atommal működő kütyü és szuper fantasztikus vegyület és anyag miatt – fárasztó és túlhaladott a könyv. Leginkább a karakterek fájdalmas sematikussága és a „Szomszédokat” is lepipáló életszagúsága miatt bosszankodtam lépten-nyomon (ami különösen a női karakterek esetében volt fárasztó) Ezeken a helyeken tényleg látszik, hogy ifjúsági regényként próbálja megállni a helyét, és túl sok energiát nem fordított arra, hogy megpróbálja mélységgel felruházni a karaktereket.

Mindenesetre a tagadhatatlan hibái és hiányosságai ellenére is olyan regény ez, amelynek szerintem volt egy másodlagos olvasata is, és még ma is oda lehetne adni egy 10 év körüli srácnak (én is annyi voltam, amikor először olvastam) és valószínűleg élvezné.

>!
Móra, Budapest, 1982
202 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631129632
5 hozzászólás
Bla IP>!
Fehér Klára: A földrengések szigete

Amikor ifjú-koromban olvastam, nekem akkor tetszett. Akkor semmi politikát nem érzékeltem benne. Azóta kiderítették róla „okosok”, hogy – bár kimondatlanul – egy kommunista utópia. Emlékszem: engem lenyűgözött pl. az időjárás tudatos befolyásolhatósága, csak az a kérdés maradt fenn bennem: ki fütyülte az operaáriát – mert ez a szál, mintha nem folytatódott volna, vagy rosszul emlékszem? De hogy emlékszem, azt jelenti hatással volt rám a könyv. Nem lehetett rossz író Fehér Klára! SŐT!

gyuszi64 >!
Fehér Klára: A földrengések szigete

Az első oldalon rájöttem, hogy a könyvet már olvastam. A másodikon arra jöttem rá, hogy csak az első oldalra emlékszem belőle…
A könyv ilyen. Kedves ifjúsági szocialista-utópia, amelyben a bátorság és küzdelem a végén elnyeri a jutalmát, a történet pedig nem igazán maradandó (számomra erősen egyenes vonalú, ráadásul feleslegesnek tűnő Jancsi-mellékszállal).

A regény ereje a körülményekben keresendő. 1957-ben írták, éppen túl vagyunk a vidéket csaknem tönkre tevő jóvátétel beszolgáltatásain, a háborús újjáépítéseken, tömegeket szív fel az ipar; beindult az első (igazi, működő) országos iskoláztatás – ami létfontosságú, hiszen az arisztokrata, értelmiségi és hivatalnokréteget a háború és az 56-os események „lefejezték”.
És ekkor olvasunk egy 2057-ben játszódó regényről, amelyben 4 órás munkanapok, teljes foglalkoztatottság, elképzelhetetlen jólét van; páratlan a technikai és tudományos fejlődés; villa, úszómedence, teniszpálya jár az igénylőnek; az anyagi és szellemi javak hozzáférhetők és kiapadhatatlanok stb. A regényt bátor (ámbár kockázatmentes) jóslatai, friss hangvétele (dolgozó, szórakozó és művelődő emberei), előremutató, utópisztikus hite emeli ki a hasonló kortárs írások közül.

Negyven év múlva, hiszem, alapmű lesz egy felsőfokú szemináriumon: vajon mi valósult meg a százéves futurológiai előrejelzések közül? :)

Mj: Találtam néhány logikai bukfencet: pl. Ceylonon a rendőr ékes magyarsággal szól, és fillérekért lehet banánt venni.

12 hozzászólás
Felixa P>!
Fehér Klára: A földrengések szigete

Ifjúsági könyv, mely felett eljárt az idő… – ez volt az első gondolatom azután, hogy becsuktam a könyvet. A második pedig az, hogy nem is… Szerintem ez egy igenis jó könyv… És kit érdekel, hogy eljárt felette az idő… Valószínű, hogy kamaszként még jobban tetszett volna, de így felnőtt fejjel sem volt ez olyan rossz… Sőt!, kifejezetten élveztem… Volt benne kaland, izgalom, fordulat, némi humor… A fantáziavilága pedig egyszerűen zseniális! Jó volt ez így, ahogy van! :)

Csöre P>!
Fehér Klára: A földrengések szigete

A földrengések szigete egy szórakoztató ifjúsági regény. Gyerekkoromban sajnos kimaradt, valószínűleg nem volt meg a könyvtárban, ehhez képest legnagyobb gyerekemnek kötelező olvasmány volt. Mivé lett a világ :) Kreatív ötletekkel van teletömve, és komoly találékonyságra utalnak a megoldásai.
A könyv egy kellemes jövőképet fest elénk: bőség, nagyjából teljes autommatizálás, ahol a tudósoknak jelentős szerepe van. Az idilli világ viszont csak úgy lehet békés, ha a természet erő máshol, jól kontrollált módon izolált helyen tombolnak. Főszereplőink pedig úgy döntenek, hogy kíváncsiak rá, annak érdekében, hogy a tudomány tovább fejlődhessen.
A regény hangulata tükrözi a korszak szép új világba vetett optimizmusát, a bajtársiasságot.
A cselekmény egyébként jól követhető, bár időnként több szálon fut, izgalmas (bizonyos határok között), de az izgalmakat hamar feloldj.a
Szerintem gyerekként nagyon élveztem volna. Felnőtt fejjel van bennem egy kis …. fásultság az optimizmusával szemben.

Gunray>!
Fehér Klára: A földrengések szigete

Jó volt kis ifjúsági könyvet olvasni.
Anno ez a könyv régen a Delfin könyvekben is megjelent ami sajnos mire én megszülettem és rájöttem az olvasás szeretetére már nem voltak forgalomban :( sajnáltam hogy lemaradtam róluk, így potolnom kell és tudom is pótolni megtaláltam pár Delfint és elfogom olvasni őket.
Ennél a könyv él is az a véleményem mint a többi ilyen él, ha kamaszkoromban olvasom el amikor ment a Harry Potter és Verne örületem biztos 5 csillagot kapott volna, de így is aranyos történet volt. Kíváncsi vagyok többi ehhez hasonló kollegájára . :)

Szelén>!
Fehér Klára: A földrengések szigete

Hát biztos velem van a baj, de valahogy nem kaptam meg azt az élményt ettől a könyvtől, amit vártam. Nem mondom, hogy rossz volt. De igazán jó sem.
Ha tizenévesen olvasom, biztos tetszett volna, de ennyi idősen már kicsit túl egyszerű volt nekem. Alapvetően nagyon emlékeztet Verne könyveire, egészen biztos vagyok benne, hogy az írónőre hatással voltak Verne regényei.
Például idegesített a száraz felsorolása a kimondhatatlan nevű anyagoknak (aluforte, arfixilon, szuperorlon, szíxtilon, neonylon), az expedíció semmi izgalmat nem okozott nekem, a szerelmi szál bugyuta.
Áááááá, öreg vagyok már ezekhez az ifjúsági könyvekhez, nem tudom miért nem látom be végre.

9 hozzászólás
hencsa06>!
Fehér Klára: A földrengések szigete

Igazi gyerekkönyv. Felnőtt fejjel is nagyon élveztem , pedig nem mostanság íródott. Érdekes volt . hogy hogyan képzeli el az írónő a jövőt az 50-es évek végén. Sokat mosolyogtam rajta. Az a sok-sok tchnikai ujdonság az sem volt semmi.

Bogas>!
Fehér Klára: A földrengések szigete

Körülbelül 13 éves koromban szabályosan szerelmes voltam ebbe a regénybe. Izgalmas volt, vicces, nem veszett el a részletekben, de megvolt az érzés, hogy azért rendes képet kaptam az emlegetett technikai vívmányokról. Így újraolvasva már látom, hogy mennyire idealista az egész (alapvetően jóra törekvőnek festi le az emberiséget, ezzel indokolva a hatalmas fejlődést és jólétet), és hogy mennyire nem fogunk mindennek még a közelében sem tartani 2057-ben, de igazából nem tudok haragudni egy olyan világra, ami attól ideális, hogy béke van, nincs szegénység és mindenki egészséges. Beleköthetnék abba, hogy milyen gondosan elsiklik afölött az elbeszélő, hogy mindez vajon milyen államformában tud megvalósulni, vagy hogy milyen nyelven társalog Wilkins professzor az expedíció magyar tagjaival… és úgy általában, vajon milyen nyelven folyik az oktatás a Központi Egyetemen?… de nem teszem, inkább élvezem csendben a kalandokat. És kicsit irigykedem a világra, ahol tisztaság van meg egészség meg mindenki tanulhat, ahol akar – és aki meg kalandot akar, az is talál, mert annyira mégsem tökéletes minden. És ezt a regényt még a jókais vizsgámon is elsütöttem, mint sziget toposza meg magyar utópia.

aszor P>!
Fehér Klára: A földrengések szigete

Az egyik hetilapban olvastam mint elfeledett írónőről, Fehér Kláráról. Eszembe jutott, hogy fiatal koromban olvastam tőle, de ez a regény kimaradt.
Az első néhány oldal nem nyerte meg a tetszésemet, bár sejtette a cselekmény, hogy ebből kedves kis történet fog kisülni. Így is lett, nagyon élvezetes regény kerekedett ez alatt a 200 oldalnyi könyvben.
Egy ifjúsági regény, amely elfeledett lett. Úgy érzem, hogy méltatlanul. Bár, mikor íródott, 1957-ben távolinak tűnt a 2057-es esztendő, most olvasva nincs is olyan messze!
Ja, és, hogy nem úgy lesz, mint amit Fehér Klára megírt? Az egy kicsit sem zavart, kárpótolt a csodálatos természeti leírás, a csodálatosan megírt mondatok, kalandok, a fiatalok tenni akarása és az írónő humora.
Ha nem olvasom ki belőle a politikát, akkor egy ízzig-vérig ifjúsági kalandregénnyel találkoztam.


Népszerű idézetek

Anó P>!

Hű, mi ez a recsegés? És végig égnek a piros lámpák az ellenőrző táblán. Persze, nem figyelt… egy kiló só helyett egy mázsát tett a főzelékbe. Ha ebből nem lesz fegyelmi! Ki fogja megenni azt a rengeteg selejt kelkáposztát? – Lenyomta a Technikai Központ gombját.

– Itt Kovács Eszter élelmezéstechnikus. Selejtet csináltam a kelkáposztából, elsóztam… igen, szíveskedjenek a bérelszámolóba leszólni. Megtérítem a kárt.

– Most elnézzük a hibát. Máskor vigyázzon. A kelkáposztát tessék átküldeni a műanyagüzem hármas részlegéhez, csináljanak belőle férfizoknit.

Sinope>!

– Tudja, professzor úr, én csak most értettem meg, hogy aki nem meri vállalni a veszélyt, a kalandot, az tulajdonképpen hiába élt.

Anó P>!

A mozi nézőterén fiatal párok ültek összebújva. Nevetgéltek, és sósperecet rágtak. Eszti szemét elborította a könny. „Hogy én milyen szerencsétlen vagyok – gondolta. – Egyszer szeretek valakit, és az a földrengést szereti.”

Kapcsolódó szócikkek: mozi
Miketten>!

Ha ez a sziget megmaradhatna, néhány év múlva cserjék, fák nőnek rajta. A szél és a tenger virágporral termékenyítené meg. Ó, az élet hatalmas és erős.

gesztenye11 >!

…Ettől a pillanattól kezdve mindaddig, amíg a könyvet le nem teszitek, nem 1957-et írunk. Nem bizony! 2057 tavasza van, vagyis a XXI. század második felében járunk, amikor az emberek cammogó autók helyett gyors quintobuszokon suhannak, négy órát dolgoznak naponta, a többi időt művelődéssel, sporttal, vidám játékkal töltik. Ételt, italt, ruhát, lakást ingyen kap mindenki. Csak luxuscikkekért, nyalánkságokért, különleges divat¬holmikért kell fizetni. A lakóházakat üzletben árulják. Az ifjú házaspár délelőtt a boltban kiválasztja a rajzot – délutánra készen áll a ház, előre gyártott elasztiton falakból. Minden embernek külön hálószoba, dolgozószoba jár, minden családnak együttesen egy-egy fogadó¬szoba, ebédlő, torna- és játékterem, quintobuszleszálló és uszoda is. Csak annak kell a lakásért pénzt fizetnie, aki ennél többet akar, mondjuk, teniszpályát is, otthoni kutatólaboratóriumot vagy két ebédlőt…

8. oldal - Előszó

Kapcsolódó szócikkek: 1957 · 2057 · XXI. század
Cheril>!

Különben, ha megengedik, Solt Zsolt a nevem. A keresztapámnak támadt ez a rettentő ötlete, hogy rímeljen a nevem, én jobban szeretem, ha Zoltánnak szólítanak.

3. fejezet

vicomte P>!

– […] De ez még semmi. A rendőrök becsukhatták az embert egy cellába úgy, hogy még este se mehetett haza.
– No, azt a könyvet én szeretném látni.
– Várj csak. És volt egy olyan építésügyi miniszter, aki olyan rendelkezéseket hozott, hogy aki a legdrágábban épít, az kapja a legtöbb prémiumot…

12. A sziget születése 158. oldal

1 hozzászólás
Anó P>!

A technikus fiatal ember volt, huszonkét éves, és a kerek égvilágon semmit sem szeretett úgy, mint az időjárás-szabályozást. Boldog volt, ha nehéz feladatot kapott. Ha például a búzatermő központ hótakarót rendelt, szolgálatkészen jegyezte: „Éjjel kettő és négy között tudnám adni, jó?” "Igen, nagyon jó" – felelték a búzatermesztők, és a technikus ragyogó szemmel figyelte, amint egy gombnyomásra megindultak az atomventillátorral hajtott hófelhők, és az irányítóterem térképén a radar zöldes fénnyel jelezte, mint növekszik, vastagodik a megrendelt hótakaró. Ilyenkor az ifjú technikus úgy érezte, földöntúli hatalma van, ő a napsütés és hófúvás, esők és viharok ura, és bőkezűen adományozta a havat a síugró sáncokra, a langyos esőt a szomjas virágoskertekre, a szélvihart a vitorlásversenyekhez.

Betű_betű>!

– Szóval, amikor a múlt század nyolcvanas éveiben az időjárás- szabályozást felfedezték, meteorológiai katasztrófa fenyegetett. Mert az igaz, hogy hasznos és jó dolog volt a Szahara és a Kalahári sivatag öntözése, a Pamír és a Karakorum fásítása, és nagy nyereség volt az Északi-sark megolvasztása is, de hát az emberek mindezt egy kicsit összevissza csinálták. Csakhogy ha egyik helyen felmelegítik a levegőt, akkor a meleg levegő felszáll, és helyébe oldalról hideg légtömegek tódulnak, nem lehet büntetlenül megbolygatni a planetáris szélrendszert, és a mesterségesen előidézett monszunok nyomán irtózatos viharok, orkánok, ciklonok támadnak, villámlással, jégesővel…

– Fél óra múlva megyek – figyelmeztette Benczéné a fiát.

– Igen, mama… szóval, amikor létrejött a Genfi Meteorológiai Egyezmény, és felállították az időjárás-szabályozó intézetek hálózatát, megállapították, hogy a tudomány még nem oldotta meg az egész Földre érvényes, egységes, az emberi és növényi életre legkedvezőbb éghajlat kialakításának módját. Meg kell elégednünk azzal, hogy meteorológiailag szabályozható zónákat jelöljünk ki, és csak nagyon gondos együttműködéssel biztosíthatjuk a Föld nagy részén a veszélyes viharoktól mentes, zavartalan tengeri és légi közlekedést és a flóra-fauna legnagyobb gazdagságát biztosító eső- és napfénymennyiséget. De mindezért cserébe nagy árat kell fizetnünk, a Föld körül keringő légburok bosszút áll, nehezen tűri a zablát, és a szabályozott övezethez nem tartozó tengereken és földeken sokszoros erővel tombolnak a viharok.

Kapcsolódó szócikkek: Kalahári sivatag · Karakorum · Pamír · Szahara
Anó P>!

Jancsi öcséd most mindennek a belseje iránt érdeklődik. Múlt héten nálunk járt egy orvos kollégám, a teraszon hagyta a helikopterét. Amíg benn beszélgettünk – tudod, ismered is őt, Ormos doktor, aki felfedezte a Dentovitot, azt a gyógyszert, amitől a lyukas fogakba visszanő a kikopott rész, szóval egy igen tiszteletreméltó és neves kolléga –, a te jómadár öcséd pedig a barátaival szétszedte a helikopterét az utolsó csavarig. Amikor leszidtam őket, azt mondta, régi típusú volt, nem kár érte.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Láng Attila D. – Láng Krisztina: Sara Royce
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma
Ransom Riggs: Üresek városa
Jules Verne: Nemo kapitány
Thea Beckman: Amazonkirályfi
Estelle Brightmore: 13. napon
J. Goldenlane: Napnak fénye
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Pittacus Lore: Hetedik bosszúja