Élőben kapcsoljuk… 3 csillagozás

27 sportriporter történetei a XXVII. nyári olimpiai játékok előtt

A szerző 1988-ban szerzett diplomát kommunikáció szakon, a Kodolányi János Főiskolán. Tanulmányai alatt már dolgozott helyi rádiókban (Gyöngyösön és Székesfehérváron) szerkesztő-műsorvezetőként, majd a Kossuth Rádió Krónika című műsorában riporterkedett. 1989. augusztus óta a Magyar Televízió munkatársa, és a CKM, valamint a Sikeres Nők újságírója.
Fehér Ildikó a 27 legismertebb magyar sportriporter történeteit gyűjtötte össze, hogy közelebbről megismerjük munkájuk azon oldalait is, melyek a közvetítésekből kimaradtak. Hogyan lehet a Magyar Televízió étkezési jegyével bejutni egy világversenyre? Miért tartóztatnak le hajszál híján egy magyar riportert Amerikában a kajak-kenu döntők alatt? Ezenkívül számos hasonló kérdésre kaphatunk választ, miközben hol tréfás, hol elgondolkodtató vélemények hangzanak el a riportok során.
Az interjúk alanyai: Borbély Zoltán, Csisztu Zsuzsa, Dávid Sándor, Deák Horváth Péter, Faragó Richard, Gulyás László, Gundel Takács Gábor, Gyulai… (tovább)

interjú magyar nyelvű olimpia sport

Korona, Budapest, 2000

224 oldal · ISBN: 9639191647

Fülszövegek 2Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2

Kiemelt értékelések

Teetee

2011. november 18., 08:33

Fehér Ildikó: Élőben kapcsoljuk… 27 sportriporter történetei a XXVII. nyári olimpiai játékok előtt

Húha, húha, húha. Néhol visszafojtott lélegzettel olvastam, mert reményeim szerint Londonhoz nekem is lesz némi közöm…
Szóval a negyedik-ötödik nap az, amikor az ember besokall. Szóval tényleg 15-16 órákat dolgozik az ember az elején, aztán még többet. És egyre kevesebbet alszik. Néha le akarják tartóztatni, néha rejtélyes „kék jegyet” kérnek tőle.
Huszonhét riporter sztorijai, gondolatai nem csak az olimpiáról. A legjobban azok az interjúk tetszettek, amelyek nemcsak az adott riporter pályafutását vették sorra, kicsit ilyen lexikonszócikkszerűen, hanem amelyekben szó volt szakmai kérdésekről, pl. milyen a jó közvetítés, vagy hogyan kell fiatalon vezetni egy sportszerkesztőséget.
Gyulai nagyon szimpatikus volt, Gulyás Lászlótól pedig még annyi mindent kérdeztem volna, a Heysel-tragédiát egy kérdéssel elintézni szerintem kevés. Tetszett az is, ahogy bevallotta, „bukásnak” tartja azt a közvetítését, és hogy örül, hogy végül zene ment adásba az ő hangja helyett. Tényleg kíváncsi lettem volna a részletekre.
(Én csak azon a bizonyos DAC-Slovanon voltam kint, de el sem bírom képzelni, mit mondtam volna, ha akkor, amikor a rendőrök éppen verik a szurkolókat, meg kell szólalnom. Ahogy emlékszem, csak meredten néztem, mi történik, és azt ismételgettem magamban: jajcsaknelegyenhalott, jajcsaknelegyenhalott, jajcsaknelegyenhalott.)
A Heysel szörnyű lehetett. Megértem Gulyást, hogy azóta is önkéntelenül eszébe jut a stadionokban, vajon, ha menekülni kellene, merre menekülne a tömeg?

Új hozzászólás

encus625

2012. szeptember 6., 20:05

Fehér Ildikó: Élőben kapcsoljuk… 27 sportriporter történetei a XXVII. nyári olimpiai játékok előtt

Érdekes volt, de talán ha frissibe' olvasom (12 éve jelent meg a könyv), akkor talán még nagyobb élmény. Néhányan már nem is élnek a megszólalók közül, néhányan eltűntek a sportéletből (vagy csak én nem tudok róluk már), de a pl. a portugál srácról még sohasem hallottam.
A régi, vicces sztorik felemlegetése tetszett, sugárzik jónéhányukról, hogy élnek-halnak a sportért, ez az életük. Azt hiszem, hogy Gyulai István interjúja volt a kedvencem. Ez a leghosszabb rész a könyvben, de számomra ő mesélt el nagyon sok érdekességet. :)

Korona, Budapest, 2000

224 oldal · ISBN: 9639191647

Új hozzászólás

blianhun

2013. március 31., 11:10

Fehér Ildikó: Élőben kapcsoljuk… 27 sportriporter történetei a XXVII. nyári olimpiai játékok előtt

Mindenki tudja a sportriportereket kritizálni, de nem egy könnyű szakma, az biztos.
Olyan nagy sportrajongóknak, mint én, ajánlott olvasmány.

Új hozzászólás

Népszerű idézetek

Teetee

2011. november 18., 08:35

Egy sportriporter abból él, azzal kel és azzal fekszik, hogy olimpiára mehessen. … Teljesen mindegy, hogy hol van az olimpia, lehet Nyékládházán, lehet Szöulban, az ember a helyszínen tíz centivel a föld fölött jár.

Török László, 207. o.