Verseskötetlen 7 csillagozás

Fehér Csaba: Verseskötetlen

„Kétszer ​húsz az éppen negyven, szeletben vagy egy az egyben…” – és valóban, ez a válogatás – ami egyben az első önálló kötet is – az elmúlt húsz év termése. Az első húsz évem jobbára „verstelenül” telt, és igazán csak az utóbbi években kezdtem célzottan a versekkel foglalkozni. Továbbra is műkedvelőként írok, a magam örömére.
Van ebben a könyvben sokféle vers, tessék „kötetlenül” olvasni, ahogy a címe
is mondja. S ha bármelyik is tetszett, akkor mindenképp megérte kötetbe önteni a kéznyomaimat…
(Fehér Csaba)

Gabriel García Márquez szerint: „A költészet az ember létezésének egyetlen konkrét bizonyítéka.”
Fehér Csaba versei nem csupán a tűnő képzelet gyermekei, melyek zaklatottan kérik számon a lehetetlent: a létezés és az azt kísérő változás bizonyosságát, hanem az évtizedek vívódásainak őszinte vallomásai is. Valljuk be, aki ezt hajlandó nyíltan bevállalni, az a tehetség mellett egy nélkülözhetetlen tulajdonsággal is rendelkezik: az… (tovább)

>!
96 oldal · ISBN: 9789631200706 · Illusztrálta: Süveg Gábor

Enciklopédia 1


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

olvasóbarát>!
Fehér Csaba: Verseskötetlen

Már a Tetovált mementó című kötetben is felfigyeltem rá http://moly.hu/konyvek/karsza-andi-molnar-nikolett-szerk-tetovalt-memento
Ez a kötet az első önálló műve, húsz év verseinek válogatása, várakozással vettem a kezembe. Újszerű a megjelenése. Tetszik is csak nem igazán mertem teljesen szétnyitni. Remek a Pillanat dallama, tetszett az Itthon vagy otthon síksági és hegyvidéki felelgetés, és az Etetgető (élményük nekem is megadatott), a Szűr-realista problémafelvetése, a Majd beleírlak vidám évődése, az Ahogyan a vers megírja önmagát és az Angyal hangulata.
Süveg Gábor illusztrációi hozzáadnak az élményhez, a Hétvégi reggel , a Dán(c) az Angyal című vers illusztrációja tetszett legjobban.

virezma>!
Fehér Csaba: Verseskötetlen

Csabát nem csak költőként, de emberként is nagyon kedvelem. A Tetovált mementó kapcsán ismertem meg. Emlékszem, hogy a szonettciklusát olvasva felkiáltottunk, hogy Igen! – ezt kerestük. A verseiből a házi boldogság nosztalgikus, könnyed létérzése árad, mindezt biztos kézzel, a klasszikus formákat kisujjból kirázva írja meg. Ha ismert szerzőhöz kellene hasonlítani, Molnár Krisztina Ritát mondanám, a Kőház miatt.
Jó lenne még olvasni.

adrica P>!
Fehér Csaba: Verseskötetlen

Csabát nagyon csodálom azért, amilyen magabiztosan bánik versformákkal és verslábakkal – az időmérték nekem talán örökre misztikum marad, úgyhogy varázsló mindenki, aki használni tudja. :)
Szinte mindegyik vers ritmusos, dallamos, emiatt rögtön az jutott eszembe, hogy biztos nagyon jól meg lehetne zenésíteni őket. Van, amelyik egyenesen kéri a hangszeres kíséretet. Nagyon szimpatikus volt még az is, ahogy a természet szeretete, a természettel való napi kapcsolat, együttélés átjön a verseken, ahogy egy-egy pillanatot, jelenséget megörökít. Talán ezek a versek fogtak meg a legjobban.
Meg a gyerekversek! Azokból szívesen olvasnék akár egy egész kötetre valót is. Pont a dallam és a ritmus miatt ez a műfaj szerintem nagyon jól áll és természetesen jön a szerzőnek.

Az egyéni szocproblémám, hogy az ilyen erős zeneiség hajlamos elvinni a figyelmemet a tartalomról, és állandóan azon kapom magam, hogy skandálom a sorokat, de fogalmam sincs, mit olvasok. A másik egyéni szocproblémám meg az, hogy a versek nagy részének témájával egyszerűen nem találtam kapcsolatot. Vagy még, vagy egyáltalán nincs olyasmi az életemben, amivel össze tudna rezonálni, és így szépen elsétáltunk egymás mellett. Ez nem a versek gyengesége és nem is az én hibám, csak így van.

Az egyetlen, amit viszont problémaként tudnék említeni, hogy többször kizökkentett, mikor döccentek a rímek, vagy úgy éreztem, hogy egy-egy szó csak a rím miatt került a versbe.

A kivitelezés nagyon tetszik, és amellett, hogy egyedi, strapabíró is, meg se kottyant neki a hosszú olvasási idő és a sok forgatás. Az illusztrációk is nagyon jók, és passzolnak a versekhez. Összességében jó kis kötet ez, azt kívánom, legyen még több! :)

Sárhelyi_Erika I>!
Fehér Csaba: Verseskötetlen

Szerettem ezeket a verseket. Kicsit eklektikus ugyan számomra a kötet – talán ezért is nem olvastam egy szuszra, meg hát verseskötetet amúgy sem olvasunk így –, könnyedebb, játékos és komolyabb, fajsúlyos gondolatok sorjáznak Csaba verseiben. A kötet címe és kivitelezése közötti párhuzam, illetve ötlet zseniális – egyben a válogatás kötetlenségével is harmóniában van. Tetszettek a jó helyen, jó időben elhelyezett Süveg Gábor-illusztrációk is – ezek is jól illeszkednek az egész kötet stílusához.
Ha választanom kéne kedvenc verset a könyvből, az „Őszi szél visz el” hangulata számomra a legkellemesebb, de említhetném az „Apám” c. verset, vagy épp az „Itthon vagy otthon”-t. Ezekhez biztos vissza fogok még térni :)

2 hozzászólás
Kek P>!
Fehér Csaba: Verseskötetlen

Örömmel olvastam, s mire a végére értem, a borítóval is megbékéltem. Nemcsak ez, de a tartalma is meglepett, tényleg különleges, egyedi, sokszínű. Nem untam rá. Sőt! Jöhet a következő! (Jó vicc… de azóta se kötöttem meg rajta a 2-2 madzagot, így könnyebb kinyitni.)

11 hozzászólás
CarmenV>!
Fehér Csaba: Verseskötetlen

Ajándékba kaptam egy kedves molytól, és nagyon tetszett a megoldás hogy nem esik szét, de mégsem az a tipikus könyv stílus :) ez a szalagos irományfedél megoldás nekem elég figyelemfelkeltő, de lehet hogy szakmai ártalom :D
Nagyon sok tetszik belőle, bár volt egy két számomra kevésbé jónak minősített, de hiszem hogy csak a megfelelő időben olvasott könyveket tartjuk az elejétől a végéig jónak.. a rajzok is több helyen tetszettek :)
Annyi részt kiemelnék, hogy a 80%át beírnám idézetbe :D

EszTea_books>!
Fehér Csaba: Verseskötetlen

Az első moly antológiában figyeltem fel a költőre. Gyorsan meg is szereztem ezt a kötetet. Nem okozott csalódást. Versei olyan színesek, mint maga az élet. Nem lehet egy témakörbe csoportosítani. Csak annyit tudok rájuk mondani, hogy egytől egyig remekmű. El se tettem az éjjeliszekrényemről, elég gyakran nyitom ki valahol és olvasom el azt a verset, amelynél éppen kinyílik. A borító zseniális, ilyet még sehol nem láttam. Mikor kézbe vettem egyből tudtam, hogy tetszik ez nekem kívül-belül. Gyönyörűek az édesanyjához írt versei, átérzem őket. Komolyan nem tudom mit írhatnék még.


Népszerű idézetek

Kek P>!

de a szemed mosolyog,
és ez minden szakadt ruhámra folt.

23. oldal, Őszi szél visz el

Natalie_Danaisz IP>!

Angyal

az ajtót résnyire nyitottam
belódult a csend és rám tapadt
karácsony felé járhattunk már
hófelhők csüngtek az ég alatt

világított sok fagyott csillag
nagyokat hallgatott kint a tél
suhanó árny szaladt a kerten
s én azt hittem máris megjöttél

bent mosolygott a kályhameleg
este volt béke s kint mínusz öt
a hegy felett lebbent valami
szárnya csillant a csúcsok között

90. oldal

olvasóbarát>!

Ördögszekér

Magányos út dombra fut,
itt még látni a falut,
szemközt a sziklakaput
köd nyeli, fény el se jut
ide, mohaszőnyeggel
ébred, ásít a reggel,
porban tapos az ember,
ez ősz már, ez szeptember,
ez a som, ez meg a csipke,
kökény és vadcseresznye,
bodzabokor meg vackor,
de jó lenne tavaszkor!
Löszfalba bújik a szél,
rozsdaszín fű, fa, levél,
s ahol az út véget ér,
szalad az ördögszekér.

15. oldal

Kek P>!

Kotta a dróton

Dobbanó szárnnyal
Rebben a reggel
Micsoda koncert
Falánk sereggel
Sok kis kottafej
Landol felettem
Tiszta énekük
Dobog szívemben

26. oldal

Kek P>!

Ha vágysz is nagyra,
Közben legyél csak fényes
S ragyogj a Napra

48. oldal, Hét "öt-hét-öt"

adrica P>!

EURÓPA

Bősz bikaként úszott tova lassan
Tenger habjai közt Zeusz egykor
Nézte a vízben a szép hajadont, míg
Az meg csak nevetett s kacagott rá
Pajkosan inte felé, odahívta
Lágy hangon muzsikált neki közben
Vágyakozón néz rá a vad állat
Kéreti egyre magát, szeme villan
Fertályóra se kell, mire végül
Csendben elpihen ősz bika hátán
Alszik a lány, haja omlik a szélben
Léptet az állat, száll, viszi hullám
Várja a messzi fehér sziget őket
Csillagok otthona, szél hona, Kréta
És most honfi, tekintsd a jelenkort –
Lenne-e bár ilyen isten az égben
Jönne-e érted a vágy, rabul ejtve
Kellene még vajon, ó Európa
Mostoha tested bárkinek is?

18. oldal (Szerzői kiadás, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Kréta
Kek P>!

Fűszálon mászik
Magányos hangya,
Távol a bolytól
Cérna a hangja

46. oldal, Pillanat

Kek P>!

Ne is bánjad a holnapot,
Elég gond, ha vársz a mára.
Ragadd meg a pillanatot:
Lóra vártál, nem szamárra.

31. oldal, Hol-napos idő

Natalie_Danaisz IP>!

Messzire néző

Molyrágta nagy takaró csak az éj
Tele átszűrődő hűs ragyogással
Reggeltájt eldöcög, iszkol, odébb áll
Rúdján fordít egyet a Göncöl
Én nézek a foszló néma egekbe
Csillag harmata hull a kezedre
Indulnál, de nehéz lett, s furcsa a lépted
Kávét tölt poharadba a fény, s te nem érted
Honnan jő ez a kósza, vad érzés
Létezhetnek-e még olyan álmok
Véletlen tán? nem lehet ennyi, de látod,
Mégis… gyöngyház ég borul itt is a Napra
Hajnal vágtat a szélben, szürke lovakkal
Köztünk évek zöld szakadéka
Őrizz messzire néző barna szemekben
S mint puha vaj, olvadjak lágy tenyeredben

58. oldal

adrica P>!

Az otthonom itt van,
A hazám mindenütt.

49. oldal, Itthon vagy otthon (Szerzői kiadás, 2014)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke
Orbán Ottó: Orbán Ottó összegyűjtött versei I-II.
Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra
Dobai Péter: Emlék az ember
Dobai Péter: Voltam élni
Dobai Péter: Emlékek jövőidőben
Dobai Péter – Máté Mária: Latin Lélegzet
Karácsonyi csillagok
Fehér Renátó: Garázsmenet
Fehér Renátó: Holtidény