Virokalipszis 24 csillagozás

Fedina Lídia: Virokalipszis

Egy kanadai nemzeti parkban minden fa és bokor levélzete elszárad. A jelenség először csupán érdekes anomália, de aztán egyre aggasztóbb méreteket ölt. A tudósok kiderítik, hogy egy primitív, ám annál hatékonyabb, vírusnál is kisebb kórokozó áll a háttérben, amely ellen bolygónk növényvilága egyszerűen nem tud védekezni. A növények pusztulásának azonban végzetes következményei lehetnek: ha nem kötik meg többé a szén-dioxidot, és nem termelnek friss oxigént, minden élet kihal a Földön.
A kutatók nem adják fel a harcot, új, ellenállóbb növényeket kísérleteznek ki, és még az emberek számára is kidolgoznak egy oltóanyagot. Csakhogy nem számolnak a katasztrofális mellékhatásokkal…

A Galaktika magazin népszerű szerzője ezúttal egy rendhagyó világvége-regénnyel jelentkezik, melyet hátborzongató hitelességgel ruháznak fel gyógyszervegyészeti ismeretei.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2016
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628115
>!
246 oldal · ISBN: 9786155628122

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

marschlako>!
Fedina Lídia: Virokalipszis

Az alapötlet kifejezetten tetszett, mint ahogy a hard SF elemek is (bár a biológiához nem értek), s a történet sem lett volna rossz (de a harmadik rész rendkívül idegenül hatott), viszont elmesélésének módja nem kápráztatott el. Szinte egyáltalán nem voltak benne leíró részek, karakterek pedig egyáltalán nem; csak szereplők, akik eljátszották a rájuk osztott szerepet, csupán díszletek voltak a történelem színpadán, de egy fikarcnyira sem lehetett hozzájuk közel kerülnispoiler. Mintha egy történelemkönyvet olvastam volna, nem pedig egy regényt: a narrátor szépen elmeséli az események folyását, de mivel nincsen, akivel azonosulhassak, tragédiájuk nem hat meg, hiába a rengeteg kegyetlen esemény. Tudom, hogy nem sportszerű egy Nobel-díjas író regényéhez hasonlítani, de éppen nemrég fejeztem be A Négy óra a Catedrálbant, ami remek példája annak, hogyan lehet hús-vér embereken keresztül elmesélni egy diktatúra történetét, s éppen ez az, amit nagyon hiányoltam ebből a könyvből.

9 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Fedina Lídia: Virokalipszis

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2020/11/fedina-lidia-v…

Egy olyan világban élünk jelen pillanatban, melyet egy vírus elterjedése tömegeket küldött otthonaikba, hogy lelassítsuk terjedését. Sok szerettünk távol van tőlünk, féltjük őket, de megmaradunk a korlátozások falai között, és csak reménykedünk, hogy a számunkra fontos személyek éppen és egészségesen átvészelik ezt az időszakot. Gondolom számodra sem állnak távol a fenti sorok, hiszen valószínű te magad is megtettél mindent azért, hogy a legmegfelelőbben éld át ezt az időszakot! És vannak azon személyek, akik nap, mint nap azért küzdenek, hogy mi biztonságban legyünk, legyen az kórházi dolgozó, bolti eladó, rendőr, mentős, tűzoltó és sorolhatnám. Ez a pár sor tőlem egy köszönet is minden olyan személynek, akik nem ülhetnek otthon a négy fal között és nap, mint nap ki vannak téve: a fertőzés veszélyének. Köszönöm!

Ami pedig ezt a könyvet illeti, hisz ezért is írom eme sorokat, pont időben jutott el hozzám. Ha csak azt nézném, hogy egy sci-fi,- mely az egész világot érintő vírus terjedésével rákényszeríti a tudósokat és szakembereket arra, hogy védekezzenek, valamint megtalálják a további életben maradáshoz szükséges ellenanyagot-, akkor letudnám azzal az értékelésemet, hogy bár nem eredeti az ötlet, de egyszer olvasható volt. De, mivel aktuális a téma, így nem tudtam elmenni csak úgy a leírtakon. Azt le kell, hogy szögezzem, kitalációról van szó, mégis valóságos érzettel töltött el és a karakterek viselkedése sok esetben teljesen magával ragadott….

Razor P>!
Fedina Lídia: Virokalipszis

Bár jó ideje nem olvastam már a Galaktikát (csak gyűlnek, csak gyűlnek…), az írónővel készült interjút anno mégis átfutottam. Az ott leírtak alapján érdekesnek tűnt a regénye, így tudtam, hogy adok egy esélyt neki. Az összkép némileg vegyesnek bizonyult. Az biztos, hogy a szerző szakmai háttere tetten érhető volt, itt laikusként nem is tudok belekötni a könyvbe. A karakterek terén viszont más a helyzet, a többséget eléggé sótlannak éreztem. A kanadai családért mondjuk szorítottam, de azért anyuka állandó édesezése eléggé irritáló volt.
Egy dologgal nem voltam nagyon kibékülve, mégpedig a regény végével. Nem tudom, az minek kellett, egyáltalán nem illet a regény addigi részéhez.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2016
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628115
8 hozzászólás
gyuszi64 >!
Fedina Lídia: Virokalipszis

2022/65, könyvtár, 14/21 eddigi értékelés

Csupa-csupa öröm: jól sikerült magyar szerzős, női szerzős, hard SF, biológiai sci-fi, a könyv lényegesen jobb, mint ahány százalékon most áll.
Az értékelésekben olvastam néhány bírálatot (hiányoznak a jellemzések/leírások, a harmadik rész elüt az első kettőtől), de ezen könnyedén túltehetjük magunkat – ez most egy ilyen regény. Viszont jópár pozitívumot felsorolhatunk: szellemes az alapötlet, szórakoztató a kibontás (alig-alig tudtam letenni a könyvet), a stílus és a dramaturgia egységes (a mozaikszerű szerkesztés nagyon támogatja a tartalmat), itt van még a biológiai ismeretterjesztés, több nem is kell.

A könyvvel kapcsolatos negatív előérzeteim sorra megbuktak, hál istennek. Itt van például az alaptéma: oly sokan írtak már biológiai válságregényt, lehet még ehhez hozzátenni bármit is? Hát lehet, az írónő kényelmetlen kérdéseket is feltesz: egyáltalán nem biztos, hogy minden vírusra mindig találunk ellenszert… spoiler

A második rész szorosan kapcsolódik az elsőhöz, de a harmadik lényegében külön elbeszélés, eltérő alaphelyzetben. Tényleg kilóg egy kicsit, esetleg lehetett volna a második is jobban különálló történet, és akkor a könyv egy laza elbeszélésfüzér, de egyáltalán nem biztos, hogy jobb lett volna. A fél csillagot azért vonom le, mert nekem kicsit sok volt a vér a második rész végén.
Gratulálok a szerzőnek!

tetsuo>!
Fedina Lídia: Virokalipszis

Évek óta kevés ilyen szórakoztató magyar SF regényt olvastam (ami sajnos mondjuk bizonyos szempontból nem olyan nagy teljesítmény, tekintve, hogy szánalmasan kevés magyar SF-et olvasok mostanában, de eleve kevés jut át a szűrőn).
A cím és a borító senkit ne tántorítson el, szerintem ez egy kellemes könyv és nem véletlenül nem startos. Annak ellenére, hogy bizonyos dolgok nagyon zavartak benne (2016-ban kissé kínos az olyan női karakter, aki mindent megbocsájt a férjének, hiszen minek veszekedni; vagy a E/1-el néha félig-meddig keveredő mindentudó narrátor, aki sokszor szájbarágja, kiről mit gondoljak, mintha nem tudná megítélni az olvasó is a karaktert a cselekedetei alapján), ez alapvetően egy kifejezetten izgalmas, szórakoztató regény.
Magyar SF-ben nemigen olvastam még ennyi tudományt, végre a tudományos-fantasztikum tényleg tudományos, nem légből kapottak az ötletek, látszik, hogy alaposan át lett gondolva a háttér, és ráadásul meggyőző is, többnyire elhiszem, hogy amit leírt az írónő, az úgy is van vagy legalábbis lehetne. (Disclaimer: én mondjuk imádom a tudományos ismeretterjesztést, nem tudom, az átlaguser hogy bírja az ekkora dózisú biokémiát.)
Ügyesen egyensúlyoz a könyv a tematikus határokon is, hol hard SF, hol thriller, hol spoiler. A történet rengeteg karaktert mozgat, mégsem esik szét, és többnyire még valamennyi egyedi jegy is jut a szereplőnek, ami szerencsére csak néha fájóan közhelyes vagy oldschool, vannak azért pl. erős női karakterek is, és olyanok is, akik személyiségükből fakadóan hibáznak. Sok fordulat persze kiszámítható, de alapvetően annyira egyedi és kidolgozott az alapötlet, hogy ezt simán megbocsájtom. Ráadásul a könyv kb. ott indul, ahol a hasonló tematikájú könyvek végződni szoktak, szóval azért némileg szokatlan is, főleg, hogy mindez tudományosan hihetően van előadva.
Vicces, de több helyen a Seveneves jutott róla eszembe, egyrészt ott olvasható ennyi szakfejtegetés és ott van mozgatva ekkora karaktertömeg, másrészt spoiler.
Sajnos a végéhez érve jön a fekete leves, az utolsó rész engem a Seveneves mellett leginkább Italo Calvino Kozmikomédiájára emlékeztetett, lehet, hogy a kevesebb több lett volna, a sok izgalom után ez a vicceskedős hangnemváltás szerintem nem tett jót, és hát sajnos a logika is bicsaklik kicsit, én lehet kihagytam volna ezt a részt.
Viszont ezzel együtt is az utóbbi évek egyik legjobb magyar fantasztikus regénye számomra. Zeneileg a Highway Superstartól a Burn this city.

13 hozzászólás
Sai_home>!
Fedina Lídia: Virokalipszis

Lehetett volna akár 4 csillag is, de…

Érdekesen kezdődik a könyv, a tudományos részébe nem is mennék bele, hard sci-fi-nek nem működik, olvassatok el más értékeléseket, ahol kifejtik, hogy miért (itt-ott félrement a tudomány), de ez engem most kevésbé zavar, nem kell mindig mindennek klappolnia. Az alaphelyzet felkeltette a kíváncsiságomat, a nagyon rövid fejezetek adnak egy ritmust az olvasásnak, a szereplők száma is pont jó.
Még a könyv első harmadában kiderül, hogy más az alaphelyzet, mint az elején gondoltuk, viszont ez így érdekesebbé tette, továbbra is figyeltem, hogy mi fog kisülni a dolgokból. Aztán jött a kijózanító valóság: pont az történt, amire az ember számít, csak a szereplők valamiért ezt nem látják. Az akciók ennek ellenére izgalmasak, akciófilmként simán működhetne a könyv.

Az utolsó rész löki át a könyvet a sci-fi/akció határon az előbbibe, de ez a rész a leggyengébb, semmi kapcsolat sincsen a korábbiakkal, egy semmiből jött és számomra érthetetlen eseménysor zárja az egészet, viszont hozza azt az értelmi szintet a szereplőknél, amit már korábban megszokhattunk (a legértelmesebbek is töksötétek).

Meg kell említenem valamit, ami sokat le is von a szememben bármely könyv értékéből:
Lassziszta.
Már az is furcsa volt, amikor tudományos körökben négerezik az afrikaiakat, de Lee mondatai teljesen kiverik a biztosítékot ("Kellett az eledmény. Ez Amelika. Szikelesz vagy, vagy mész szüllyesztő.").

WerWolf>!
Fedina Lídia: Virokalipszis

Egy igazán izgalmas, de még annál is érdekesebb virológiai dísztópia (remélem, hogy jó kifejezést használtam :) )
A vírusnál is kisebb virinók igazi gyilkosok, amik a növényvilágot teljesen tönkreteszik. Az emberre nem veszélyesek (még), de növények nélkül nincs oxigéntermelés.
Izgalmas gondolatkísérlet egy vírus (vagy virinó) pusztítására, mely az egész Földet tönkreteheti. És persze ott vannak a kutatók, virológusok, orvosok, genetikusok és még sorolhatnám, akik első körben az emberiség megmentésére törekednek, de lassan egy-egy eredmény elérését követően kialakul bennük az Isten-komplexus. Persze vannak mellékhatások, melyek végzetesebbek lehetnek, mint a virinóval való szimbiózis.
Eléggé elgondolkodtató, hogy a „mi” érdekünkben mi mindenbe nem nyúlnak bele a kutatók. Azt mondják, hogy az „élet szent és sérthetetlen”, miközben fiatal, egészséges férfiakat küldünk a csatamezőkre, közbe pedig olyan génkísérleteket végzünk, aminek a kifutási idejét követően fogalmunk sincs, hogy mit fog okozni. Megmentünk minden életet, amit lehet az orvostudomány és a gyógyszerészet által, miközben nem foglalkozunk a nélkülözőkkel, a hajléktalanokkal, a kóros betegekkel és a pszichológiai esetekkel.
Olvasás közben sűrűn eszembe jutott ez a kettősség. Már a regényben nem nagyon találunk rá utalást, valahogy megbújik a sorok között és állandóan ez jár az olvasó fejében, hogy „még meddig hajlandóak elmenni”?
Az utolsó fejezetnél kicsit húztam a szám, mert az elején nem értette, hogy ez minek kellett bele. Később, amikor a végére értem, rájöttem, hogy nagyon is szükséges volt, hogy ne maradjanak kérdéseim, melyek felmerültek olvasás közben.
Nem vagyok gyógyszerész, sem orvos, sem virológus, te úgy érzem, hogy történtek itt azért hajlítások, amik a tényeket illetik. Nem azt mondom, hogy hibátlan a regény, csak azt, hogy jó. Egy pillanatig sem éreztem, hogy félre kellene tennem.
Akinek elege van a YA disztópiákból, de szereti a világvége történeteket, azoknak kiemelten ajánlom ;)

7 hozzászólás
Galambos_Tamas>!
Fedina Lídia: Virokalipszis

Zseniális volt, a koronavírus jó aktuálissá tette a témát. Príma thriller, egy idő után megszerettem a fő karaktereket. A zombiapokalipszis jellegű részeket is sikerült szépen, tudományosan levezetni. Egy nap alatt végeztem vele, kellően sodró lendületű.
Csak a legvégét találtam kicsit erőltetettnek.
spoiler

Borbíró_Klára>!
Fedina Lídia: Virokalipszis

Fedina Lídia roppant sokoldalú írónő. Eredeti szakmáját tekintve gyógyszerész, ezért voltam nagyon kíváncsi erre a regényére. A témája közel áll hozzám, és a mostani pandémiában aktuálisabb, mint valaha.
A regénybeli járvány kitörése jóval izgalmasabb, mint a mi COVID-19-ünk, és a tünetek is merőben eltérnek (hál’isten), de a történet olvasása közben megtudhatjuk, mi folyik a színfalak mögött, a szakemberek hogyan derítenek fényt egy kórokozó mibenlétére, és hogyan találnak megoldást a problémára.
A regény karakterei alaposan kidolgozottak, jól árnyalják őket a pozitív és negatív tulajdonságaik. Az én személyes kedvencem Björn, a kanadai botanikus, és ezzel tuti nem vagyok egyedül. A helyszínek változatosak, a történet fantáziadús és fordulatos, és a befejezés! Hát az váratlan és… nincs rá szó. Lesz, akinek tetszeni fog, lesz, akinek nem, de senki sem tagadhatja, hogy egyedi.
A regény megírásához nagy szaktudás és emberismeret kellett. Azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretik használni az agyukat és nem félnek a saját árnyékuktól.

Kovács_Ági_3>!
Fedina Lídia: Virokalipszis

Nos elég nehéz is bármit mondani erről a könyvről, elején nehezen ment az olvasás, kissé lassú indulás volt. De aztán később már gyorsabban haladt. Mikor kezdtek az emberek megvadulni és keresték a megoldást, hogy mitől van, hogyan vadultak meg. Végig olyan érzésem volt mintha egyik kedvenc sorozatom jelenetét nézném. Hasonlóan ott is magyarázták vírusok jelenéseit, terjesztését és elpusztítását is. Igaz, hogy felét sem értettem, de izgalmasnak találtam.

Bővebben itt olvashatod:
https://www.hungarybooks.hu/2020/04/fedina-lidia-viroka…


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

[…] van-e megvetendőbb, mint a kiszolgáltatottakkal való visszaélés!?

101. oldal

Nikolett0907 P>!

Ha az evolúciónak volna humorérzéke, betegre röhögné magát.

221. oldal

Nikolett0907 P>!

Apám mindig azt mondta, hogy amíg él az ember, semmi sincs későn. De ha meghalt…

177. oldal

Nikolett0907 P>!

Miért hiszik azt az emberek, hogy mindenképpen részvétet kell nyilvánítaniuk, és ezzel feltépkedni a már gyógyuló sebeket?

75. oldal

Razor P>!

Megszólalt a mobilja.
– Elnézést! – mondta Helenának és Arnoldnak, aztán felvette a telefont. – Itt Müller.
– Müller! Mikor ér már véget az az átkozott kongresszus? Itt vészhelyzet van! – ordította a hangszóróból Lamente, a Nemzeti Park igazgatója.
– Tesséék?!
Müller elképzelni se tudta, miféle vészhelyzet fenyegetheti a Nemzeti Parkot, amit vele, botanikussal akarnak megoldani. Ha medvék szállták meg a Látogatóközpontot, vagy a dinoszauruszok támadtak fel, és vígan randalíroznak az erdőben turistákat ropogtatva, az nem az ő asztala.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dinoszaurusz
Nikolett0907 P>!

Az emberek nem akarják megérteni, hogy a túllocsolás károsabb a növényekre, mint a kiszáradás.

12. oldal

Nikolett0907 P>!

Az evolúciónak, minden látszat ellenére, nincsenek zsákutcái, de a mozgatórugói és megvalósulási útvonalai sokkal változatosabbak, mintsem képzelnénk. Egy biztos, a passzivitásnak semmi szerepe nincs benne. Ugyan ki gondolt volna korábban arra, hogy az evolúció csírái a vírusok és az ezeknél is kisebb, önreprodukáló részecskék?
(Új Enciklopédia, Terra Rosa I/001/1/a)

Nikolett0907 P>!

Björn Olafson sajnálkozva nézett fel a hatalmas mamutfenyőre.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A tükrök városa
Marie Lu: Legend – Legenda
Dmitry Glukhovsky: Metró 2034
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
James Dashner: Tűzpróba
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Steve Perry – Stephani Perry: A préda
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Elágazó utak
Andy Baron: Kárhozottak városa