Virokalipszis 14 csillagozás

Fedina Lídia: Virokalipszis

Egy kanadai nemzeti parkban minden fa és bokor levélzete elszárad. A jelenség először csupán érdekes anomália, de aztán egyre aggasztóbb méreteket ölt. A tudósok kiderítik, hogy egy primitív, ám annál hatékonyabb, vírusnál is kisebb kórokozó áll a háttérben, amely ellen bolygónk növényvilága egyszerűen nem tud védekezni. A növények pusztulásának azonban végzetes következményei lehetnek: ha nem kötik meg többé a szén-dioxidot, és nem termelnek friss oxigént, minden élet kihal a Földön.
A kutatók nem adják fel a harcot, új, ellenállóbb növényeket kísérleteznek ki, és még az emberek számára is kidolgoznak egy oltóanyagot. Csakhogy nem számolnak a katasztrofális mellékhatásokkal…

A Galaktika magazin népszerű szerzője ezúttal egy rendhagyó világvége-regénnyel jelentkezik, melyet hátborzongató hitelességgel ruháznak fel gyógyszervegyészeti ismeretei.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2016
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628115
>!
246 oldal · ISBN: 9786155628122

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bori_L P
Fedina Lídia: Virokalipszis

ez mi a kénköves jóisten volt?!
Szóval, ezt az értékelést @pat-nak ajánlom, aki nagylelkűen kölcsönadta nekem ezt a, khm, nagyon egyedi könyvet, ami amúgy egyébként egészen jól indult, de aztán egy idő után elsüllyedt a sűrű wtf-felkiáltások mocsarában.

Nos, nem is egészen tudom, hol kezdjem. Ha nagyon konszolidált akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ez nagyon retró volt, tekintve, hogy ilyen típusú könyveket utoljára szerintem a ’80-as években volt menő írni, de legfeljebb a ’90-es évek elején. Többször csekkoltam, de sajnos tényleg 2016-ban jelent meg a könyv, még az is bele van írva, hogy ezt szerkesztette (!) és lektorálta (!!) is valaki, amire csak két elfogadható magyarázatot találtam:
a) igazából nem, mert a lektor és a szerkesztő lusta volt és/vagy amikor elolvasta a szöveget, azt mondta, hogy ilyen hülyeséggel egyáltalán nem hajlandó foglalkozni
b) ha mégsem nyersszöveg került kiadásra, akkor bele sem merek gondolni, hogy milyen lehetett az eredeti

De komolyan, ez az egész sztori egy olyan logikai gordiuszi csomó, amit öröm nézni (már ha mazochista az ember). Az író sokszor egy bekezdésen belül is ellentmondásba keveredik magával, a szövegről nem is beszélve. Azt hiszem az írónő még sosem találkozott hús-vér kutatóval (meg a párbeszédek minőségéből ítélve más emberrel se nagyon), ugyanis garantálom, hogy nincs olyan élő tudós, aki egy magánbeszélgetésben kimondaná azt, hogy „zéta6 immunglobulin”, mert ez tiszta időpocsékolás, és senki nem használja ennyiszer az „immunglobulin” szót tanórán kívül. Az is kérdéses számomra, hogy miért kellett egyes, mindennapokban használt kifejezéseket idézőjelezni, de ilyen apróságokon már nem akadok fent nagyon.

Ugyanakkor abban eléggé biztos vagyok, hogy a szerző fülszövegben emlegetett „gyógyszervegyészeti” ismeretei nagyrészt (ha nem teljes egészében) a Wikipédiáról származnak meg a Plague Inc. nevezetű csodás játékból, az immun- és idegrendszerrel kapcsolatos feltevései meg összeesküvés-elméletekkel foglalkozó oldalakról. Azt nem tudtam eldönteni, hogy az evolúciós elmélet saját találmány-e, de remélem igen. A hátborzongató hitelesség valahol az első tíz oldal után elmaradt, helyette leginkább hátborzongató ködösítés maradt hogy minél kevesebb konkrétumba lehessen belekötni, a végére meg egyszerűen nevetségessé vált az egész.

Jessie Lamb óta tudjuk, hogy veszélyes dolog olyan hard sci-fit írni, aminek az alapjaival nem vagyunk tisztában. Vagy ha már ez megtörténik, akkor nem kell folyton előtérbe tolni a teljes mértékben áltudományos fejtegetéseket, márpedig itt pontosan ez történt, csak éppen semmi kitekintést nem történt a társadalmi-politikai-gazdasági következményekre, mintha a világ csak abból a két kézen megszámolható mennyiségű emberből állna, akiket bemutat a könyv. Erről egyébként John Scalzi Vörösingesek című szintén csodálatra méltó alkotása jutott eszembe, mert mindenki olyan végtelenül drámai volt. Meg szakmai. Főleg szakmai.

Arra még a könyv végére se sikerült rájönnöm, hogy a főszereplő virinókat miért hívják virinónak, és miért nem viroidnak. Ez nem egy túl bonyolult dolog, kb. így néz ki:
vírus = fehérjeburok + nukleinsav
vírus – nukleinsav = prion
vírus – fehérjeburok = viroid
Persze lehet még tovább részletezni, de na, azért ez szerintem nem olyan bonyolult. Azt már csak halkan merem megjegyezni, hogy egy bizonyos hossznál ezek a nukleinsav-darabkák se lehetnek rövidebbek, mert akkor egyszerűen semmi értelmes nem íródik át róluk. Azt pedig akkor már talán szóba se kéne hozni, hogy vírusok/viroidok nem igazán fertőznek meg állatokat és növényeket. Vagy egyiket, vagy másikat. Emellett a nagyfokú állandóság se jellemző rájuk, hajlamosak mutálódni. spoiler Az se volt teljesen világos, hogy mi közük volt azokhoz a bizonyos immunglobulinokhoz, meg hogy az immunglobulinok pontosan mit és hogyan és miért… na mindegy, ebbe ne menjünk bele… Ja, de még annyit, hogy hol az a gyógyszercég meg az a szabályozás, amelyik két hónapos klinikai tesztelést követően hajlandó a nagyközönség rendelkezésére bocsátani egy kísérleti gyógyszert? Meg hogy fázis 1 meg fázis 2, most komolyan, az angol wikipédiáról lettek fordítva ezek a részek? A cirka 10-15 éves tesztelési fázist igencsak sikerült indokolatlanul lerövidíteni. Vagyis a történet szempontjából indokolt volt, mert egy normális teszteléssel hamar véget ért volna a könyv…

Ami még biztos, hogy a szerző nem sok neurobiológiát tanult, vagy ha mégis, akkor nem figyelt oda az agyműködésről szóló részeknél. Hogy az agykéreg elnyomja a kisagy működését? Hogy az agykéreg egyetlen bizonyos területén koncentrálódnak a viselkedéssel kapcsolatos területek? spoiler Hol hagytuk a logikát? Valószínűleg ugyanott, ahol a szereplők eredetiségét, ugyanis a legtöbb csak zsinóron rángatott marionett-bábu, nulla kezdeményezőkészséggel és egyediséggel. Ja, arról nem is beszélve, hogy szeretnék egy olyan világban élni, ahol ilyen lazán működnek a hivatalos hatóságok meg a bürokrácia… spoiler

Azt hiszem itt most abbahagyom, mielőtt még inkább felhúzom magam ezen az egészen. ja, még annyi, hogy a harmadik fejezetről nem vagyok hajlandó beszélni, azt meg nem történtnek veszem.

24 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia P
Fedina Lídia: Virokalipszis

Zombiapokalipszis több lépésben, amiről az író az újkeletű magyar hagyomány szerint inkább nem döntötte el, hogy katasztrófaregény, szalonparaszt sitcom vagy tanító célzatú szatíra legyen, vagy ha már felmerült a kérdés, ne csináljon-e inkább cukkinis lecsót vagy kissámlit írás helyett. Aztán vélelmezhetően úgy döntött, hogy minek döntsön, ha lehet mindezt együtt.
Mivel ebben nem egészen értünk egyet, ezúton felkínálom a jövő majdnemtudományos esetlegfantasztikus érdeklődésű hobbiírói számára az

OLVASHATÓ REGÉNY-generátort.

Ne izgulj, csak tetszőleges sorrendben válaszold meg a kérdéseket.

1.) Mi teszi hitelessé az elbeszélt fikciót?
a) a szerző végzettsége
b) logikailag következetes cselekményvezetés, adekvát reakciók az eseményekre
c) pesszimizmus
d) a kiadó kiadta, tehát JÓ!!!!

2.) Mi teszi hitelessé a megjelenített karaktereket?
a) beszédmód, élettér, cselekvés
b) az akcentusszal egyszelűen lehetetlen mellélőni, láadászul észle sze veszi a szalon-lasszisztászkodászt az embel (ugyanitt munkatársunk nevének helyes kiejtése helyett aggassunk rá indokolatlan beceneveket, mert ez az életben is pont így van)
c) minden mondatába „édesem”-et szúró feleség, sápítozó gyermekek, kertes ház
d) a kiadó kiadta, tehát JÓ!!!!

3.) Mi teszi hitelessé az alapproblémát?
a) a szerző végzettsége, már megbeszéltük, de jöhet az infodump is ha az olvasó elfárad, letojja a virinók információkészletét, de amúgy nem árt ha létező hipotézisről van szó, az angol Wikipedia előtt mindenki térdre borul
b) az élet mind több területén közvetve vagy közvetetten gyakorolt hatás érzékeltetés módja: amatőr módra szerkesztett hírblokkok, indokolatlanul lerövidített gyógyszerkísérletek, eltűnt emberek, akikkel minek is foglalkozna bárki, csak hogy biztos legyen, hogy a jó alapötletet végképp eltolja a történet
c) kaotikus időkezelés, hogy az egészből csak annyi legyen világos, hogy nagyon gyorsan, nagyon globális, NAGYON PARA !!!4négy minden
d) a kiadó kiadta, tehát JÓ!!!!

4.) Mi teszi átélhetővé a feszültséget?
a) karakterek ordítoznak egymással
b) karakterek ordítoznak egymással, aztán étterembe mennek, ahol a kaja maradéktalanul eltöröl minden feszkót a globális pusztulás árnyékában is főleg a borválasztás, főleg ha a bor drága
c) karakterek ordítoznak egymással, közben 3-4 lépéssel a történések mögött kocognak, az olvasó meg már velőspirítóst gyárt az agyából bánatában, annyira nem halad a történet semerre egy több világkatasztrófát magában foglaló regényben ez különösen nagy teljesítmény.
d) a kiadó kiadta, tehát JÓ!!!!

5.) Mitől válik hátborzongatóvá, egyszersmind parabolisztikussá egy történet?
a) a fülszöveg is mondja
b) nagyon szatirikusnak, bölcsnek és tragikusnak szánt epilógus, ami vagy az lesz, vagy nem, nem kell annyit foglalkozni vele, nyomorult 6-7 oldal
c) kapcsolódások az olvasó mindennapjaival, növelve a „velem is történhetne” érzés kialakulásának esélyét
d) a kiadó kiadta, tehát JÓ!!!!

+1) Mi érzékeltetheti leghatásosabban a tudósok világának diverzitását, nem homogén voltát?
a) női tudós
b) meleg tudós
c) indián tudós, eszetleg kici kínai tudósz
d) … a kritikusok rosszindulatú szörnyetegek különben is a kiadó kiadta, tehát…

Az eredményt kérjük dokumentálni, megőrizni, esetleges felhasználást megfontolni, adott esetben elvetni.

21 hozzászólás
>!
marschlako P
Fedina Lídia: Virokalipszis

Az alapötlet kifejezetten tetszett, mint ahogy a hard SF elemek is (bár a biológiához nem értek), s a történet sem lett volna rossz (de a harmadik rész rendkívül idegenül hatott), viszont elmesélésének módja nem kápráztatott el. Szinte egyáltalán nem voltak benne leíró részek, karakterek pedig egyáltalán nem; csak szereplők, akik eljátszották a rájuk osztott szerepet, csupán díszletek voltak a történelem színpadán, de egy fikarcnyira sem lehetett hozzájuk közel kerülnispoiler. Mintha egy történelemkönyvet olvastam volna, nem pedig egy regényt: a narrátor szépen elmeséli az események folyását, de mivel nincsen, akivel azonosulhassak, tragédiájuk nem hat meg, hiába a rengeteg kegyetlen esemény. Tudom, hogy nem sportszerű egy Nobel-díjas író regényéhez hasonlítani, de éppen nemrég fejeztem be A Négy óra a Catedrálbant, ami remek példája annak, hogyan lehet hús-vér embereken keresztül elmesélni egy diktatúra történetét, s éppen ez az, amit nagyon hiányoltam ebből a könyvből.

8 hozzászólás
>!
pat
Fedina Lídia: Virokalipszis

Pedig az elején egészen sokáig azt gondoltam, hogy nem is olyan rossz ez…

Az első rész tényleg kifejezetten olvasható volt. Az alapötlet teljesen korrekt. Valamennyire hozza a komplett Földet érintő, tudományos eredetű apokalipszis soknézőpontú elmesélésének bevett szabályait (lásd pl. a Rajt), kicsit emlékeztet Robin Cook járványos könyveire (Atlanta! Járványügyi Központ!), kellemesen nosztalgikusan (bár talán nem szándékosan) idézi fel a hetvenes-nyolcvanas évek magyar sci-fijeinek hangulatát. Egész lendületes, a szöveg nem egy nagy valami, de szódával elmegy, a karakterek… hát, ez a műfaj azért nem igényel dosztojevszkiji jellemábrázolásokat, no. Intellektuálisan pedig rendkívül inspiráló – én például hosszan böngésztem mindenféle oldalakat, hogy megtudjam, miért hívják ezeket a kis bigyuszkákat virinónak viroid helyett, amiknek szerintem igaziból kéne őket. Még mindig nem értem, úgyhogy ez ügyben (meg úgy egyáltalán) virológus szakkonzulenshez fogok fordulni. Mert ha tudományosak akarunk lenni, akkor legyünk is tudományosak!
A második rész, hát az cselekményvezetésileg és logikai szempontból is necces volt kicsit. Nem volt például jó ötlet az, hogy az átlagosan odafigyelő és eszes olvasó a 80. oldalon kitalálhatja, mi lesz a Rettenetes Főbonyodalom – majd kb. a 160. oldalig nézzük, hogy a könyv nagyon okos főszereplői meg úgy az összes ember rájön-e már végre, a jó Isten áldja meg őket, hogy mi a szitu. (Az egész könyv ugyebár ~250 oldal.) A logikai bakugrásokat és ellentmondásokat nemigen részletezném, egyrészt memóriagyöngeség és jegyzeteléshiány, másrészt spoilerveszély miatt, de valaki mondja meg: a szövettenyészetek ugyan miért pusztultak el?! Amennyire értek hozzá, a biológiai alapokat illetően is egyre több sebből vérzik a történet, szóval elég komoly mélyrepülés jellemzi ezt a szakaszt. De a lényeg, hogy eljutunk a Főbonyodalom Főmegoldásáig, és…
Akkor következik az alig huszon-egynéhány oldalas, de végtelen hosszúságúnak tetsző harmadik rész, ami kiváló illusztrációja annak, hogyan NE írjunk a XXI. században sci-fit, továbbá önmaga paródiája, de annak se jó. Jobban leirtotta a homloklebenyem, mint spoiler. Ha elfogadtok egy tanácsot: ezt a részt nem szükséges elolvasni. Ha én ezt a részt el nem olvastam volna, három csillagot is adtam volna…

>!
Razor SMP
Fedina Lídia: Virokalipszis

Bár jó ideje nem olvastam már a Galaktikát (csak gyűlnek, csak gyűlnek…), az írónővel készült interjút anno mégis átfutottam. Az ott leírtak alapján érdekesnek tűnt a regénye, így tudtam, hogy adok egy esélyt neki. Az összkép némileg vegyesnek bizonyult. Az biztos, hogy a szerző szakmai háttere tetten érhető volt, itt laikusként nem is tudok belekötni a könyvbe. A karakterek terén viszont más a helyzet, a többséget eléggé sótlannak éreztem. A kanadai családért mondjuk szorítottam, de azért anyuka állandó édesezése eléggé irritáló volt.
Egy dologgal nem voltam nagyon kibékülve, mégpedig a regény végével. Nem tudom, az minek kellett, egyáltalán nem illet a regény addigi részéhez.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2016
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628115
4 hozzászólás
>!
tetsuo
Fedina Lídia: Virokalipszis

Évek óta kevés ilyen szórakoztató magyar SF regényt olvastam (ami sajnos mondjuk bizonyos szempontból nem olyan nagy teljesítmény, tekintve, hogy szánalmasan kevés magyar SF-et olvasok mostanában, de eleve kevés jut át a szűrőn).
A cím és a borító senkit ne tántorítson el, szerintem ez egy jó könyv és nem véletlenül nem startos. Annak ellenére, hogy bizonyos dolgok nagyon zavartak benne (2016-ban kissé kínos az olyan női karakter, aki mindent megbocsájt a férjének, hiszen minek veszekedni; vagy a E/1-el néha félig-meddig keveredő mindentudó narrátor, aki sokszor szájbarágja, kiről mit gondoljak, mintha nem tudná megítélni az olvasó is a karaktert a cselekedetei alapján), ez alapvetően egy kifejezetten izgalmas, szórakoztató regény.
Magyar SF-ben nemigen olvastam még ennyi tudományt, végre a tudományos-fantasztikum tényleg tudományos, nem légből kapottak az ötletek, látszik, hogy alaposan át lett gondolva a háttér, és ráadásul meggyőző is, többnyire elhiszem, hogy amit leírt az írónő, az úgy is van vagy legalábbis lehetne. (Disclaimer: én mondjuk imádom a tudományos ismeretterjesztést, nem tudom, az átlaguser hogy bírja az ekkora dózisú biokémiát.)
Ügyesen egyensúlyoz a könyv a tematikus határokon is, hol hard SF, hol thriller, hol spoiler. A történet rengeteg karaktert mozgat, mégsem esik szét, és többnyire még valamennyi egyedi jegy is jut a szereplőnek, ami szerencsére csak néha fájóan közhelyes vagy oldschool, vannak azért pl. erős női karakterek is, és olyanok is, akik személyiségükből fakadóan hibáznak. Sok fordulat persze kiszámítható, de alapvetően annyira egyedi és kidolgozott az alapötlet, hogy ezt simán megbocsájtom. Ráadásul a könyv kb. ott indul, ahol a hasonló tematikájú könyvek végződni szoktak, szóval azért némileg szokatlan is, főleg, hogy mindez tudományosan hihetően van előadva.
Vicces, de több helyen a Seveneves jutott róla eszembe, egyrészt ott olvasható ennyi szakfejtegetés és ott van mozgatva ekkora karaktertömeg, másrészt spoiler.
Sajnos a végéhez érve jön a fekete leves, az utolsó rész engem a Seveneves mellett leginkább Italo Calvino Kozmikomédiájára emlékeztetett, lehet, hogy a kevesebb több lett volna, a sok izgalom után ez a vicceskedős hangnemváltás szerintem nem tett jót, és hát sajnos a logika is bicsaklik kicsit, én lehet kihagytam volna ezt a részt.
Viszont ezzel együtt is az utóbbi évek egyik legjobb magyar fantasztikus regénye számomra. Zeneileg a Highway Superstartól a Burn this city.

8 hozzászólás
>!
WerWolf
Fedina Lídia: Virokalipszis

Egy igazán izgalmas, de még annál is érdekesebb virológiai dísztópia (remélem, hogy jó kifejezést használtam :) )
A vírusnál is kisebb virinók igazi gyilkosok, amik a növényvilágot teljesen tönkreteszik. Az emberre nem veszélyesek (még), de növények nélkül nincs oxigéntermelés.
Izgalmas gondolatkísérlet egy vírus (vagy virinó) pusztítására, mely az egész Földet tönkreteheti. És persze ott vannak a kutatók, virológusok, orvosok, genetikusok és még sorolhatnám, akik első körben az emberiség megmentésére törekednek, de lassan egy-egy eredmény elérését követően kialakul bennük az Isten-komplexus. Persze vannak mellékhatások, melyek végzetesebbek lehetnek, mint a virinóval való szimbiózis.
Eléggé elgondolkodtató, hogy a „mi” érdekünkben mi mindenbe nem nyúlnak bele a kutatók. Azt mondják, hogy az „élet szent és sérthetetlen”, miközben fiatal, egészséges férfiakat küldünk a csatamezőkre, közbe pedig olyan génkísérleteket végzünk, aminek a kifutási idejét követően fogalmunk sincs, hogy mit fog okozni. Megmentünk minden életet, amit lehet az orvostudomány és a gyógyszerészet által, miközben nem foglalkozunk a nélkülözőkkel, a hajléktalanokkal, a kóros betegekkel és a pszichológiai esetekkel.
Olvasás közben sűrűn eszembe jutott ez a kettősség. Már a regényben nem nagyon találunk rá utalást, valahogy megbújik a sorok között és állandóan ez jár az olvasó fejében, hogy „még meddig hajlandóak elmenni”?
Az utolsó fejezetnél kicsit húztam a szám, mert az elején nem értette, hogy ez minek kellett bele. Később, amikor a végére értem, rájöttem, hogy nagyon is szükséges volt, hogy ne maradjanak kérdéseim, melyek felmerültek olvasás közben.
Nem vagyok gyógyszerész, sem orvos, sem virológus, te úgy érzem, hogy történtek itt azért hajlítások, amik a tényeket illetik. Nem azt mondom, hogy hibátlan a regény, csak azt, hogy jó. Egy pillanatig sem éreztem, hogy félre kellene tennem.
Akinek elege van a YA disztópiákból, de szereti a világvége történeteket, azoknak kiemelten ajánlom ;)

2 hozzászólás
>!
mudlee
Fedina Lídia: Virokalipszis

Nem nagyon szoktam megjegyezni neveket, de mikor a Galaktikában egymás után olvastam pár nekem nagyon tetsző novellát, egyre ismerősebb volt a név, ahogy láttam. Ezért, amikor lehetett, azonnal előrendeltem a könyvét a hölgynek, akivel nemrég interjú is volt a Galaktikában, ahol szintén nagyon szimpatikusnak találtam.

A könyvről: nagyon tetszett, annak ellenére, hogy kicsit sok volt a kémiai fogalom. A vége fura, és az agyam hirtelen nem is állt rá, hogy akkor itt most mi van, de egy nagyon érdekes befejezést kapott a mű, amire biztos, hogy nem számított senki.

Szóval, nekem ez egy az idei legjobbak közül!


Népszerű idézetek

>!
Razor SMP

Megszólalt a mobilja.
– Elnézést! – mondta Helenának és Arnoldnak, aztán felvette a telefont. – Itt Müller.
– Müller! Mikor ér már véget az az átkozott kongresszus? Itt vészhelyzet van! – ordította a hangszóróból Lamente, a Nemzeti Park igazgatója.
– Tesséék?!
Müller elképzelni se tudta, miféle vészhelyzet fenyegetheti a Nemzeti Parkot, amit vele, botanikussal akarnak megoldani. Ha medvék szállták meg a Látogatóközpontot, vagy a dinoszauruszok támadtak fel, és vígan randalíroznak az erdőben turistákat ropogtatva, az nem az ő asztala.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dinoszaurusz

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: Odalent
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron
Robert Merle: Malevil
Stephen King: Végítélet
Kurt Vonnegut: Macskabölcső
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Andy Baron: Kárhozottak városa
Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!