Az 1816-os év nyara ígéretes nyárnak tűnt a Villa Diodati vendégei számára. És nem is akármilyen vendégekről van szó: Lord Byronról, Percy és Mary Shelleyről, Claire Clairmontról és Dr. Polidoriról, Byron magántitkáráról. A harmadik nővér kulcsszereplője nem más, mint Polidori. Miért? Valaki kiszemelte őt magának, mégpedig azért, hogy rábízzon egy szörnyű titkot.
A harmadik nővér 29 csillagozás
Eredeti cím: Las piadosas
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 9
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Hát, kellemesen meglepődtem, bár nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Egy jó darabig olyan érzésem volt, mintha valami erotikus elemekkel átszőtt, gótikus levélregényt olvasnék, és ami azt illeti, még úgy se lett volna rossz cucc. Szerencsére azonban ennél sokkal többről van szó, és a végén olyan remek csattanó rejtőzik, ami miatt simán megérdemli az öt csillagot.
Hűha.
Bizony, stilisztikailag is bravúros írás ez, és műfaját tekintve is nehezen behatárolható. Mondhatni, aki ilyet tud írni, az más gaztettekre is képes!… Egyrészt feleleveníti a gótikus regények hagyományát, másrészt hozzákever nem kevés groteszket, végül megfűszerezi egy kis erotikával, de mindezt olyan pimasz magabiztossággal műveli, hogy… Áh! Beteg történet, igen, de hihetetlenül szellemes, és ugyanakkor nagyon jól felépített. A könyvben többször visszatérő „gótikus katedrális” jelzős szerkezete jut eszembe róla: ez is ilyen tökéletesen kigondolt remekmű. Nekem nagyon tetszett mind a történet, mind annak nyelvezete, egyedül azzal van talán gondom, hogy gazdagabban is ki lehetett volna bontani azt, s Byronnak és barátainak karaktere is többet érdemelt volna eme kidolgozatlan háttérfiguráknál, mint amivé lefokozta őket. Amilyen eleven Polidori, annyira haloványak, élettelen sziluettek a többiek sajnos.
Egyébként a cselekmény tökéletesen valós történeti alapokon nyugszik, a legapróbb részletekig hiteles, akár épp Shelley látomásáról, akár Byron kutyája iránti szeretetéről van szó, s ezekre a szilárd alapokra építi fel a szerző a maga művét, ami, ha nem is katedrális, de egy csinos kis gloriett, azt el kell ismerni.
Népszerű idézetek
Igazán szép könyvtár volt. Az ablaknyílásokból lágy, ünnepélyes, kúp alakú sugarakban beszűrődő halotti fény valami különös, mondhatni szent külsővel ruházta fel, afféle pogány bazilika volt, buja, dionüszoszi katedrális, amely így romjaiban és elhagyatva, úgy kínálkozott föl nekem – és csakis nekem –, akár a legkísértőbb bűnök tárháza. A nyirkos papír édes illata, a könyvgerincek bőrkötése, a patkányfogak kiszaggatta lapok, a férgek s a betűkre zúduló gombainvázió, ez együttesen mind holmi döglött állatokhoz tette hasonlatossá a könyveket, melyeken számtalan, egymással örök harcban álló, apró vadállat élősködik. (Dr. Polidori, aki az öröklétnek ír, rossz úton halad.)
95-96. oldal, Második rész, 2. fejezet
Ha a könyvek arra ítéltettek, hogy az állatok táplálékává váljanak, én magam leszek a legragadozóbb vad. Egész napokon át olvastam. Amint elolvastam egy lapot, nyomban kiszakítottam, s egy falásra lenyeltem. Csakhamar megtanultam íz és tápérték szerint megkülönböztetni egymástól az egyes szerzőket […]. Mivel pedig tudtam, hogy a szomszédban borpince van, ráadásul épp olyan jól ellátott, mint a könyvtár, fölfedeztem, hogy minden szerzőhöz illik egy bor, de csakis az az egy.
96-97. oldal, Második rész, 2. fejezet
Javában habzsolt, már úgy a kilencvenharmadik oldal felé járt, amikor Byron váratlanul, minden bejelentés nélkül rányitotta az ajtót. Kővé dermedve meredtek egymásra. Polidori szájából papírok kandikáltak ki, festéktől fekete nyálban úszva, s ölében tartotta, ami a könyvből megmaradt: a két fedelet s pár vézna lapot. A rágás végeztével egy hangos nyeléssel igyekezett leplezni a leplezhetetlent. Byron, mielőtt sarkon fordult volna, hogy kimenjen, azt suttogta:
– Bon appétit.
99-100. oldal, Második rész, 2. fejezet
Említett könyvek
- Jean-Jacques Rousseau: La nouvelle Héloïse
- Mary Wollstonecraft: A Vindication of the Rights of Woman
- Matthew Lewis: A szerzetes
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracul 89% ·
Összehasonlítás - Három klasszikus rémtörténet 87% ·
Összehasonlítás - Bram Stoker: Drakula 85% ·
Összehasonlítás - Bram Stoker: Drakula, a vámpír 85% ·
Összehasonlítás - Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei 84% ·
Összehasonlítás - Gaston Leroux: Az operaház fantomja 81% ·
Összehasonlítás - Borbás Mária (szerk.): Kalandos históriák ·
Összehasonlítás - Selma Lagerlöf: A halál kocsisa 86% ·
Összehasonlítás - H. G. Wells: Dr. Moreau szigete 85% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: Interjú a vámpírral 85% ·
Összehasonlítás