A ​harmadik nővér 29 csillagozás

Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér

Az 1816-os év nyara ígéretes nyárnak tűnt a Villa Diodati vendégei számára. És nem is akármilyen vendégekről van szó: Lord Byronról, Percy és Mary Shelleyről, Claire Clairmontról és Dr. Polidoriról, Byron magántitkáráról. A harmadik nővér kulcsszereplője nem más, mint Polidori. Miért? Valaki kiszemelte őt magának, mégpedig azért, hogy rábízzon egy szörnyű titkot.

Eredeti cím: Las piadosas

>!
Magvető, Budapest, 2000
214 oldal · ISBN: 9631421872 · Fordította: Dobos Éva

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

George Gordon Noël Byron


Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Oriente>!
Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér

Bizarr történet az irodalom „habzsolásáról” és az alkotóvágy „szörnyűséges termékenyítő” erejéről. :)
Kicsit perverz is – de úgy, hogy nagyon lehet nevetni közben.
Na és egy hatalmas stílusjáték. Imádtam.

Bukros_Zsolt>!
Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér

Hát, kellemesen meglepődtem, bár nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Egy jó darabig olyan érzésem volt, mintha valami erotikus elemekkel átszőtt, gótikus levélregényt olvasnék, és ami azt illeti, még úgy se lett volna rossz cucc. Szerencsére azonban ennél sokkal többről van szó, és a végén olyan remek csattanó rejtőzik, ami miatt simán megérdemli az öt csillagot.

Carmilla >!
Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér

Hűha.
    Bizony, stilisztikailag is bravúros írás ez, és műfaját tekintve is nehezen behatárolható. Mondhatni, aki ilyet tud írni, az más gaztettekre is képes!… Egyrészt feleleveníti a gótikus regények hagyományát, másrészt hozzákever nem kevés groteszket, végül megfűszerezi egy kis erotikával, de mindezt olyan pimasz magabiztossággal műveli, hogy… Áh! Beteg történet, igen, de hihetetlenül szellemes, és ugyanakkor nagyon jól felépített. A könyvben többször visszatérő „gótikus katedrális” jelzős szerkezete jut eszembe róla: ez is ilyen tökéletesen kigondolt remekmű. Nekem nagyon tetszett mind a történet, mind annak nyelvezete, egyedül azzal van talán gondom, hogy gazdagabban is ki lehetett volna bontani azt, s Byronnak és barátainak karaktere is többet érdemelt volna eme kidolgozatlan háttérfiguráknál, mint amivé lefokozta őket. Amilyen eleven Polidori, annyira haloványak, élettelen sziluettek a többiek sajnos.
Egyébként a cselekmény tökéletesen valós történeti alapokon nyugszik, a legapróbb részletekig hiteles, akár épp Shelley látomásáról, akár Byron kutyája iránti szeretetéről van szó, s ezekre a szilárd alapokra építi fel a szerző a maga művét, ami, ha nem is katedrális, de egy csinos kis gloriett, azt el kell ismerni.

3 hozzászólás
Xéni>!
Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér

Alig két órás olvasmány – természetesen, mert nem tudtam letenni. Igazából a végén levő csattanó gyakorolta a legnagyobb benyomást, az egész olyan kiforrottan bizarr volt számomra, hogy egyszerűen sajnáltam, hogy vége lett. Személy szerint hiányoltam Mary Shelley leveleinek részletezését… :D

kedaiyun>!
Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér

Szerződés az ördöggel. Méghozzá elég bizarr szerződés, de maga az „ördög” sem hétköznapi alak a könyvben, ő is egyfajta „Vámpír”, mint a felajánlott mű, csak nem éppen vérrel táplálkozik… A könyv vége Az anatómushoz hasonlóan ütött, bár inkább megdöbbentő volt, mint tragikus.

mondhatatlan>!
Federico Andahazi-Kasnya: A harmadik nővér

Nagyon vicces, főleg a végén, mikor elmeséli, kiket szokott még látogatni :)


Népszerű idézetek

Carmilla >!

A szépség nem más, mint az iszonyat külső ábrázata, s óhatatlanul szüksége van a halálra: a legszebb virág is a bűzhödten rothadó anyagba mélyeszti gyökereit.

44. oldal, 6. fejezet (Magvető, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: halál · szépség
Cneajna P>!

Már egészen kiskoromtól fogva kifejezetten sóvárogtam a magány után, s mindig is – csaknem fiziológiai – szükségét éreztem annak, hogy sötét és csöndes helyeken tartózkodjam.

94. oldal

Oriente>!

Igazán szép könyvtár volt. Az ablaknyílásokból lágy, ünnepélyes, kúp alakú sugarakban beszűrődő halotti fény valami különös, mondhatni szent külsővel ruházta fel, afféle pogány bazilika volt, buja, dionüszoszi katedrális, amely így romjaiban és elhagyatva, úgy kínálkozott föl nekem – és csakis nekem –, akár a legkísértőbb bűnök tárháza. A nyirkos papír édes illata, a könyvgerincek bőrkötése, a patkányfogak kiszaggatta lapok, a férgek s a betűkre zúduló gombainvázió, ez együttesen mind holmi döglött állatokhoz tette hasonlatossá a könyveket, melyeken számtalan, egymással örök harcban álló, apró vadállat élősködik. (Dr. Polidori, aki az öröklétnek ír, rossz úton halad.)

95-96. oldal, Második rész, 2. fejezet

Oriente>!

Ha a könyvek arra ítéltettek, hogy az állatok táplálékává váljanak, én magam leszek a legragadozóbb vad. Egész napokon át olvastam. Amint elolvastam egy lapot, nyomban kiszakítottam, s egy falásra lenyeltem. Csakhamar megtanultam íz és tápérték szerint megkülönböztetni egymástól az egyes szerzőket […]. Mivel pedig tudtam, hogy a szomszédban borpince van, ráadásul épp olyan jól ellátott, mint a könyvtár, fölfedeztem, hogy minden szerzőhöz illik egy bor, de csakis az az egy.

96-97. oldal, Második rész, 2. fejezet

2 hozzászólás
Carmilla >!

     – Milyen titkokat akarnak közölni velünk a holtak a föld mélyéből?

47. oldal, 6. fejezet (Magvető, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: titok
Oriente>!

Javában habzsolt, már úgy a kilencvenharmadik oldal felé járt, amikor Byron váratlanul, minden bejelentés nélkül rányitotta az ajtót. Kővé dermedve meredtek egymásra. Polidori szájából papírok kandikáltak ki, festéktől fekete nyálban úszva, s ölében tartotta, ami a könyvből megmaradt: a két fedelet s pár vézna lapot. A rágás végeztével egy hangos nyeléssel igyekezett leplezni a leplezhetetlent. Byron, mielőtt sarkon fordult volna, hogy kimenjen, azt suttogta:
– Bon appétit.

99-100. oldal, Második rész, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: George Gordon Noël Byron
Carmilla >!

Abszolút anonimitásomnak csakis tulajdon rejtőzködő hajlamom az okozója. Már egészen kiskoromtól fogva kifejezetten sóvárogtam a magány után, s mindig – csaknem fiziológiai – szükségét éreztem annak, hogy sötét és csöndes helyeken tartózkodjam.

94. oldal (Magvető, 2000)

Carmilla >!

     – Én három dolgot vagyok képes megtenni, amit te soha nem érhetsz el: úszva átkelni egy folyón, húsz lépésről, egyetlen lövéssel eloltani egy gyertya lángját, és egy olyan könyvet írni, amelyből tizennégyezer példányt adnak el egyetlen nap alatt.

54. oldal (Magvető, 2000)

Chöpp >!

Az irodalom valójában – néha muszáj ilyen eget verő közhelyeket leírni – nem bír más, lényegibb értékkel, mint maga az irodalmi érték.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irodalom

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracul
Három klasszikus rémtörténet
Bram Stoker: Drakula
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Borbás Mária (szerk.): Kalandos históriák
Selma Lagerlöf: A halál kocsisa
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Anne Rice: Interjú a vámpírral