Vakfolt 1 csillagozás

Fecske Csaba: Vakfolt

Úgy ​szeretem már Miskolcot, hogy el nem felejthetem Szögligetet, mondom Mikes Kelemen után, nem minden önirónia nélkül. Mert a száműzetést szülőfalumból én önként vállaltam: belső kényszertől vezéreltetve vágtam neki a világnak vágyakat, álmokat űzve, hajszolva, hogy végül, ha a világ megváltoztatásáról nem is, de megváltásáról lemondva immár, e nagyváros lakójaként vissza-visszaszökjek – képletesen és valóságosan – az Észak-borsodi karsztvidék hegyei közé, ahonnét annak idején oly könnyedén téptem ki gyökereimet. Ma már két évtized tapasztalataival bölcsebben tudom, azokat a gyökereket mégsem sikerült kitépni, s így van ez jól. Nekem szükségem van szülőfalumra, hogy szeretni tudjam Miskolcot, életem örömöket-tragédiákat termő városát. S ha itt, ahol kamaszkorom óta élek, a magam ereje és tehetsége szerint – bárha tán olykor reménytelenül – az életünk jobbításán, megszépítésén munkálkodom, oda, ahol eszmélkedtem, a lélek tisztálkodása végett kell hazamennem. Leporolni kis… (tovább)

Tartalomjegyzék


Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

Dün P>!

Egyedül

Ködöt szitál az alkonyat,
tüsszent a girhes, ritka lomb –
Mellemet túrja, döfködi
szívem, e szorgalmas vakond

Zokon ma semmit sem veszek;
vesém pamutgombolyag, hagyom,
macskaként játsszon még vele
a bársonyos talpú fájdalom

Gőzölgő, langy mocsár a park,
az idetévedőt elnyeli
A vén idő zokog; peregnek
a berkenye piros könnyei

A ködön áttűnő lámpafény,
mint borzas, ormótlan ecset,
sárgára festi a padon
szomorú, kihűlt helyemet

32. oldal

1 hozzászólás
Dün P>!

Keserű

Mindazt, mi fontos, én egész
lényemmel megkísértem, s vetem
oda, tán csak prédaként, mintha
vadállat elé, az életem

Aztán a téboly, vagy közöny …
Pengeélen táncolni folyton …
A remény lucskos kölykeit
lelkem szennyvizébe fojtom

Mert miféle cél felé üget
a habosra hajszolt pillanat?! –
Csüngök az öröklét ajtaján
mint ormótlan, berozsdált lakat

8. oldal

Dün P>!

Valaki

Kitölteni az űrt,
a dolgok réseit
csak ővele, ki rajtam áttűnik,
ki bennem, mint a tarkómtól
sarkamig nyilalló fájdalom,
úgy van jelen

13. oldal

Dün P>!

Őszike

picinyke ősz szívemre való
Isten lerágott körme fönn a Hold
délnek húz már a lélek
hűvös kis semmi ríddogál

fújják fújják a csontjaim
huncut angyalok
oly szépen szólok igazán
csoda-e ha elangyalodok

karámból kitört
állat a gyönyör
könnycsepp az esti ablak
mögötte magammal behavazlak

31. oldal

Dün P>!

Akkor is

Szeretni
Belefeledkezni – mintha tükörbe –
minden arcba,
akkor is, ha önmagát az ember,
mint lenyúzott bőrt,
végül visszakapja

16. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Csorba Piroska: Arany Miskolc
Radnóti Miklós: Bori notesz
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós válogatott versei
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Radnóti Miklós: Eclogák
Radnóti Miklós: Erőltetett menet