A szovjet-tadzsik író kisregénye egy zarándokút „titkaiba” avatja be az olvasót. A Szovjetunióból elindulva tizenhét zarándok és egy orvos keresi fel a „másik világot”: az áldott Mekkát, a verőfényes Medinát és a szent Dzsiddát. A csoportot kísérő orvos elbeszélése nyomán megelevenedik előttünk az iszlám Kelet színesen kavargó világa, melyet az író a riportregény eszközeivel szembesít a technika századával. A jó környezetrajz, a kitűnően megrajzolt szereplők révén érzékletes képet fest Szaúd-Arábia mindennapi életéről, a vallási fanatizmusról, a társadalmi ellentmondásokról, de meleg emberséggel szól az elesettekről és az őszinte barátokról. Szatírába hajló írónia és sajátos humor hatja át a könyvet. Muhammadijev kisregénye továbbgondolásra készteti az olvasót, és felhívja figyelmét a „másik világban” élő emberek sorsa iránti egyetemes felelősségre.
Utazás a másik világba 8 csillagozás
Eredeti cím: Путешествие на тот свет
Eredeti megjelenés éve: 1966
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa
Enciklopédia 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Adott 17 muzulmán zarándok, akik Mekkába készülnek és velük tart történetünk mesélője is, aki orvosként kíséri őket. Az odautazásuk is hosszas, közben viszont megismerjük a szereplőket. Majd Mekkába, Medinába érve részletes rajzot kapunk a zarándoklatról. Hogyan zajlik, milyen előírások vonatkoznak a résztvevőkre stb. Ez a rész akár egy útleírás és tetszett is. Sajátos humora is van időnként.
Azonban időnként az orvos megejt egy hasonló mondatot, mint pl. a 29. oldalon és mindjárt más is lesz az egész: „Khartúm félsötét utcáján teremjen itt egy hatalmas teleszkóp, hogy ezek az emberek a tulajdon szemükkel láthassák a Szovjetunió címerrel és vörös csillaggal díszített jelvényét a Hold felszínén, hisz az ember hatalma még ott is nyomott hagyott.”
Vannak még hasonszőrű gondolatok a könyvben, talán szerencsésebb lett volna a mi szemszögünkből, ha ez a történet 15 évvel később íródik meg.
A zarándokcsapatot kísérő orvos történetvezetése annyira hitelesnek tűnt, hogy elsőre be is dőltem. A könyv vége felé aztán rátaláltam a magyarázó jegyzetre…
Lehet, hogy régimódi vagyok, de nagyon szeretem az ilyen – látszólag – csapongó stílusban megírt útleírásokat. De ha jól figyelsz, feltűnik a könyv gerince, és hogy egyetlen történet sem került bele véletlenül.
Népszerű idézetek
Végül a főnökhelyettes megpuhult, és azt tanácsolta, hogy rejtsem a fogport a bőröndbe.
Szidtam magamat, hogy hozzá fordultam. Hiszen rájöhettem volna a megoldásra, ha a zarándoklat szabályaiból indulok ki. Ha egyszer tilos a szappan használata, a körömvágás, a borotválkozás, vajon kinek van szüksége tiszta fogakra és tiszta szájra? Minél több rajtunk a piszok, annál jobban látja Allah mindent látó szeme, hogy teljesen elmerültünk a vele meg az ő szeretett, igaz követével kapcsolatos gondolatokba.
66-67. oldal
A sejk nem sokat habozott, üzletember volt, egyenesen a lényegre tért. Közölte, hogy ő a szent forrás őrzésével megbízott ősi és nemes családok egyetlen és törvényes örököse. Minden zarándoknak kötelessége tehát, hogy Istennek tetsző cselekedetet hajtson végre: örvendeztesse meg a sejket valamilyen ajándékkal.
99. oldal
A sivatag ontja a hőséget, akár az izzó kemence. A sátrakkal teli völgyben elcsendesedik a zarándokok futkosása az Arafát-hegyhez és vissza. Most már inkább mentőautók rohangálnak mindenfelé. Éles szirénázásuktól egy percre sem lehet elszunnyadni. Csak este tudtam meg, hogy nincs semmi összefüggés a mentőautók száguldozása és a rendeltetésük között: közönséges taxiként használják őket.
124. oldal
A moszkitók nem hagynak aludni. Aljas dögök! A mi peremvárosaink és sztyeppjeink moszkitói legalább zümmögéssel figyelmeztetnek, ha közelednek, és akkor az ember a hang nyomán nagy pontossággal csaphat rájuk. Mekka szent moszkitója nem ilyen, ő nyugodtan jóllakik az ember vérével, elrepül, és csak később tudjuk meg a viszketésről, hol lakmározott.
158-159. oldal
Csámcsogó Mahszum egy kendőt terített a térdére, megette a reggeliből maradt haladt, majd elővett egy zacskó kandiscukrot, és azt szopogatta. Új barátom, a cukrász, egy celofánzacskó saját készítésű savanyú kandiscukrot ajándékozott nekem útravalóul, volt vagy egy kiló. Csámcsogó Mahszum mindenki füle hallatára kijelentette, hogy segíteni kell a doktornak, mert sok a poggyásza, és ezzel a zacskót magához vette.
175. oldal
hát lehetséges, hogy az atom titkát feltáró és a világűrbe ablakot nyitó XX. század utolsó harmadában még négykézlábra ereszkedett zarándok tömegek kúsznak fel a szent hegyre?
245. oldal
Áisa anyánk, Abú Bekrnek, vagyis a próféta négy leghűbb barátja egyikének a lánya és magának Isten küldöttének törvényes felesége, képzeljük csak el, belehabarodott egy Szafvan nevű fiatal rabszolgába, aki vele egyidős volt. Áisa anyánk és Szafvan szerelme egy darabig rejtve maradt az emberi szemek elől, egy alkalommal azonban a szerelmesek lemaradtak a tevekaravántól a verőfényes Medinától délre fekvő sivatagban, és egy teljes napra eltűntek. Keresésükre töméntelen sok harcost küldtek. Ezt az esetet is szájára vette a világ. Az alaposan feldühödött próféta többé biztosan nem teszi be a lábát Áisa szobáiba! Mindenki azt hitte, hogy Allah kegyeltje elkergeti Áisa anyánkat, Abú-Bekr apánk pedig mélyen lehajtott fővel fog járni. A fenét! Áisa anyánk csinos nő volt. Két héttel a botrány után hajnalban többen látták a prófétát, amint hűtlen felesége lakosztályából távozott. A hír gyorsan elterjedt az egész városban. Azon a napon Allah kegyeltje a déli beszélgetés alatt észrevette harcostársai és tanítványai személyben a kérdő pillantásokat és az elégedetlenséget, ezért a következő magyarázatot méltóztatott adni:
– Tegnap megtisztelt látogatásával az angyalok vezére. A mindenható Allah a következőket üzente nekünk Gábriel arkangyallal: „Megbocsátottuk Áisa bűnét, nincs szükség arra, hogy küldöttünk továbbra is elkerülje.”
Hallván a próféta magyarázatát, mindnyájan örömteli kiáltásokat hallattak:
– Véget nem érő dicséret a hatalmas Allahnak!
– Dicsőség a legkegyelmesebb úrnak!
– Valóban szentek a Teremtő parancsait!
A próféta tizenkét ájatban magyarázta meg ezt az esetet, megparancsolván azok bevezetését a dicső Koránba, hogy betapasszák a rosszakaratú pletykások száját, és szolgálatot tegyenek a következő nemzedékeknek abban az értelemben, hogy a jövőben a férjek szigorúan rendeljék el feleségeik arcának lefátyolozását minden idegen férfi előtt. A csádór, a parandzsa, a parda, a csaponcsa, a csacsvan és más ehhez hasonló holmik éppen ezeknek az ájatoknak a rendelése szerint jelentek meg, és előbb a prófétánkat, majd a többi férfit nyugtatták meg azáltal, hogy megakadályozták a különféle szafvanok udvarlását, valamint annak a lehetőségét, hogy a muzulmán nők szívében szerelemnek nevezett érzések támadjanak.
187. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jean Sasson: A fátyol mögött 89% ·
Összehasonlítás - Szadriddin Ajni: Az uzsorás halála 83% ·
Összehasonlítás - Qanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén 79% ·
Összehasonlítás - Borsa Brown: Az Arab öröksége 93% ·
Összehasonlítás - Souad Mekhennet: Azt mondták, egyedül jöjjek ·
Összehasonlítás - Katona Erzsébet (szerk.): Elfelejtett álom ·
Összehasonlítás - Germanus Gyula: Allah Akbar! 86% ·
Összehasonlítás - Benke József: Az arab országok története III. ·
Összehasonlítás - Horváth Pál: Mezopotámia háborúi ·
Összehasonlítás - Jurij Szbitnyev: Pásztortűz fehér éjszakában 85% ·
Összehasonlítás