Kapukulcs ​a kő alatt (Villantó 2.) 28 csillagozás

Fazekas László: Kapukulcs a kő alatt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szerző korábbi könyvéből, a Villantóból ismerjük már a kedves és talpraesett Borit meg kis barátját, a bátor, de makrancos Csabát. Ebben a regényben tizenhat évesen lépnek újra elénk – egy eseménydús balatoni nyár teszi próbára időközben szerelemmé érlelődött barátságukat. „Sir Daniel”, a vonzó angol nagyfiú feltűnése felkavarja a szepezdi tizenéves nyaralótársaság eddig nyugodt köreit. Dani voltaképpen nem is olyan nagyon angol, Angliában élő magyar szülők gyermeke, Bori ismeri is őt korábbi külföldi látogatása óta. A kislány úgy érzi, Csaba alaptalanul féltékeny a hódító idegenre, de titokban be kell vallania magának, hogy ábrándjai olykor túlszaladnak a realitáson. Mire a nyaralás véget ér, a társaság összekuszálódott érzelmi szálai elrendeződnek, és mindenki visszatalál a hozzá való párhoz.

Eredeti megjelenés éve: 1978

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek

>!
Móra, Budapest, 1978
202 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631111067 · Illusztrálta: Gaál Éva

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Balaton


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Boritek70 P
Fazekas László: Kapukulcs a kő alatt

A hangulata jól megmaradt bennem, pedig jó régen, kamaszkoromban olvastam. Emlékszem, hogy irigykedtem a balatoni nyarakra és az összeszokott baráti társaságra, akiknek természetes volt, hogy a szünidőt Szepezden töltik… Most is jó volt olvasni a 16 évesek útkeresését…mennyi minden dől el akkor, és milyen nehéz meghozni a döntéseket, az életünkkel, a szerelmünkkel kapcsolatban! Milyen könnyű felfújni apróságokat, lovagolni szavakon, mozdulatokon… féltékenykedni, kibékülni, haragudni, gyászolni, egymásra találni… Szívesen olvastam volna a 18-20 éves Boriról is, valóra váltotta-e az álmait, kár, hogy nincs több folytatás. :)

>!
mokus33
Fazekas László: Kapukulcs a kő alatt

Nosztalgikus hangulatba kerültem e regény olvasása közben, érdekes volt szembesülni azzal, tényleg milyen más világ is volt akkoriban. De arra rádöbbentem, hogy hiába változott hatalmasat az élet, országok szűntek meg és alakultak át, más a rendszer, más az értékrend, a csíkos könyveket felváltotta a vöröspöttyös, mégis a fiatalok ugyanazokat a vívódásokat élték meg akkor is, mint most, ugyanúgy próbálkoztak megfelelni az élet kihívásainak, a társadalmi különbségeket ugyanúgy próbálták meg feldolgozni, mint most, és az első szerelmet is ugyanúgy próbálták megélni, szóval ilyen szempontból mégsem változott sokat a világ. Úgy volt olvasmányos ez a regény, hogy közben nem sok minden történt, csak a szereplő fiatalok életének egy kis szeletébe nyertünk bepillantást. Viszont érdekes volt, hogy már sok olyan kérdéskör megjelent, amiről akkoriban nem nagyon szabadott beszélni: hogy a nyugati országokban esetleg mennyire más az élet, milyen ott egy fiatalnak a sorsa, hogyan érvényesülhet, míg itthon hogyan nem…
Érdekes volt olvasni, visszaadta annak a kornak a hangulatát, főleg az akkori nyári Balaton hangulatát, igazi nyári olvasmány volt :)

>!
rafaelo0824
Fazekas László: Kapukulcs a kő alatt

A Villantó hősei visszatérnek, és betoppan a szerelem is. Imádtam a kuszaságokat, hogy mennyire megváltoztak, és mégis ugyanolyanok maradtak. Az angol srác is nagy kedvenc volt. Kedves emléke ez a könyv a gyerekkoromnak.

>!
Lahara ISP
Fazekas László: Kapukulcs a kő alatt

A Villantó jobban tetszett, ez nagyjából nem szól semmiről, csak arról, hogy milyen féltékenyek egymásra a lányok, ilyen történet meg van millió. A „krapek” szótól meg feláll a szőr a hátamon.


Népszerű idézetek

>!
Cheril

A még hűvös hajnalban Bori megborzongott a nap sugarainak érintésére. Hirtelen gondolt egyet, felugrott, magára kapkodta a fürdőruháját meg a zöld csíkos frottírköpenyét, s már szaladt is a kerten át, ki a Dobó utcára. „Ezt nem lehet elszalasztani, meg kell mártózni a hajnali Balatonban” – gondolta.
Egy lélekkel sem találkozott, csak a vendéglő melletti irombánál állt egy teherautó. Árut raktak ki. Átszökellt a vasúti síneken, le a strandra. Sehol senki. Ujjongva rohant tovább, ki a stégre. Ledobta magáról a köpenyét. A nap még alacsonyan lebegett a széles, laposan elterülő víztükör fölött, de sugarainak melegét már érezni lehetett. Bori csak egy pillanatra állt meg, aztán beledőlt a tükörsima őselembe. A friss, mégis simogató víz lágyan vette körül a testét, szinte minden pórusán érezte, hogyan áramlik belé az éltető erő. A fönt lebegő nap aranyhidat vert a végeláthatatlannak tűnő víztükörre. Bori úszni kezdett, egyenletes, nyugodt mozdulatokkal úszott, s amikor egy-egy tempó után kiemelte a fejét a vízből, szembe találta magát a napsugarak vakító tündértáncával. Nem tudott betelni a hajnali fürdés gyönyörűségeivel, többször eszébe jutott, hogy vissza kellene fordulnia, de az izmai automatikusan folytatták a tempókat, egyiket a másik után, levegőt vett, alámerült a feje, ismét levegőt vett, ismét a víz alatt prüszkölte ki. Úgy érezte, megszűnt az idő, a világ, nincsenek élőlények a földön, minden és mindenki eltűnt, csak ő van egyedül a vízzel, a Balaton fodrain megcsillanó napsugárral.

Kapcsolódó szócikkek: Balaton
>!
Cheril

Elutazókat búcsúztatni a balatoni állomásokon külön szertartás. Sajnálni kell őket. Talán legelőször is azért, mert fel vannak öltözve városi ruhába, igazi cipőbe. Az itt maradók pedig hanyagul, gumisaruban, mezítláb pompáznak. Talán csak fürdőruha, köpeny vagy sort van rajtuk, mindenki láthatja, ők nem utaznak, ők balatoniak maradnak továbbra is. Az elutazók aggodalmasan méregetik a csomagjaikat: jó helyen álltak-e meg? Vajon milyen hosszú lesz a vonat? Hol fog megállni a megfelelő kocsi?

Kapcsolódó szócikkek: Balaton

Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Tüskevár
Kőszegi Imre: A kincstaláló
Szalay Lenke: Barát érkezik a házhoz
ifj. Gaál Mózes: A nyár szigetén
Kelemen Sándor: Jenciék nyara
Kiss Dénes: Az utolsó indián nyár
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Petrovácz István: Nevelem a családom
Demény Ottó: Révfülöpi nyár