Először 1952-ben jelent meg az Öreg néne őzikéje, és azóta hallatlanul népszerűvé vált Fazekas Anna verses meséje, vetélytársává a klasszikus gyermekirodalmi alkotásoknak.
A verses formában megírt kedves kis mese az ember és az állat kölcsönös szeretetéről szól.
8. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján
8. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján
15. legjobb gyermekkönyv iskolásoknak könyv a molyok értékelése alapján
27. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján
32. legjobb gyermekkönyv kicsiknek könyv a molyok értékelése alapján
Öreg néne őzikéje 1048 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1952
Kiadói ajánlás: 4 éves kortól · Tagok ajánlása: 4 éves kortól
Enciklopédia 4
Kedvencelte 133
Most olvassa 5
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 70
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
csgabi P>!
3 hozzászólás
Ez a könyv – ugyebár – nem is lehet kevesebb, mint öt csillag. Legalábbis nálam. :-) Ami nagyon érdekes volt, mennyire szerettem gyerekként, és most is nagyon szeretem, de más érzéseket váltott ki belőlem most, mint harminc évvel ezelőtt.
Kisgyermekként szomorú voltam, amiért baleset érte a kis őzet, és boldog voltam, amiért meggyógyult, és elment, vissza az erdőbe. Most viszont – az első pár oldalt leszámítva, ami kicsit a bevezető szerepét töltötte be, hogy megtudjuk, hogyan került az őzgida a nénihez – sok-sok érzés kavargott bennem, sok gondolat a szeretetről. A valódi szeretetről, amely nem önző, nem irigy, csak a másik boldogságát és érdekét nézi, még akkor is, ha ez bánatot okoz annak, aki erős, mert képes a lemondásra.
Hiszen ettől lesz a kapcsolat őszinte és erős, soha el nem múló. Amikor érezzük a felénk áradó őszinte szeretetet.
Nikolett0907 P>!
1 hozzászólás
Milyen régi mű, mégis akár melyik gyereknek olvasom , mindegyik megszereti.
Gorkie>!
10 hozzászólás
Gyerekként is szerettem és ez felnőtt fejjel sem változott.
Nagyon kedves történet rímekbe szedve, szép illusztrációkkal.
Nem kérdés, hogy 5*. ❤
Linszyy P>!
4 hozzászólás
Ez egy olyan meséskönyv, amit az általános iskolások biztosan nagyon szeretnek. Én ezt egy kihívás miatt vettem elő, nekem megvolt a történet, de még sosem olvastam az eredeti szöveget. Pedig biztos, hogy mindenki olvassa ezt alsóban, és milyen jól is tesszük, mert a versekhez ez egy remek kiindulópont lehet. A rímek egyszerűek, de nagyszerűek, a történet szívmelengető, szóval nincs benne semmi hiba, és még magyar is az író.
Viszont egyetlen gondolat volt végig a fejemben olvasás során: Peter Wohlleben azt írta az állatos könyvében, hogy nagyon rossz ötlet hazavinni a látszólag gyámoltalan és magára maradt kisgidákat, mert az anyuka vissza fog érte menni, de ezzel a módszerrel védi a veszélytől. Ha viszont átveszi a kisgida az emberszagot, az anyja többé nem ismer rá és örökre elhagyja. Ezt azért a kicsiknek is mondjuk el, mielőtt az öreg néne nyomán őzikéket kezdenek keresni. :D
pepege>!
2 hozzászólás
Kellett gyorsan egy magyar mese (gyermekvers, vagy inkább gyerekkönyv?) az egyik kihíváshoz. Nem csak azért választottam Öreg nénét, mert rövid, hanem mert világéletemben nagyon szerettem ezt a kis történetet. Kismilliószor olvastam már, és gondoltam, legyen már ennek végre nyoma is a molyon.
Szerintem egyebet ehhez nem kell hozzáfűznöm: aki olvasta az ismeri és szereti, aki meg nem, az meg mire megmelegíti az ebédjét, el is tudja olvasni. ;)
Népszerű idézetek
Izolda P>!
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.
Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.
Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.
Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.
Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.
Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
„Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!”
Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!
Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.
Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.
Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.
Öreg néne megsiratja,
vissza – dehogy – mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
„Élj boldogul, őzgidácska!”
Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.
Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.
De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
„Ég áldjon, rét, kicsi csalit” –
s mint a szél, eliramodik.
Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:
őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,
hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.
S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.
Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.
Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.
Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.
Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.
Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!
TóthCsenge>!
Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:
őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,
Hasonló könyvek címkék alapján
- Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon 89% ·
Összehasonlítás - Varga Katalin: Mosó Masa mosodája 90% ·
Összehasonlítás - Alekszandr Szergejevics Puskin: Mesék 90% ·
Összehasonlítás - Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya 87% ·
Összehasonlítás - Nagy Natália: A Nap születésnapja 95% ·
Összehasonlítás - Gazdag Erzsi: Itt az ősz! 93% ·
Összehasonlítás - Takáts Gyula: Dorombol a hold ·
Összehasonlítás - Csendes Istvánné (szerk.): Mesés adventi kalendárium ·
Összehasonlítás - Zelk Zoltán: Mese a kiscsikóról, akinek még nincs patkója ·
Összehasonlítás - Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja… 81% ·
Összehasonlítás