Ördögi ​kör 5 csillagozás

Fayer Sándor: Ördögi kör

Az ​Ördögi kör katonai miliőfestése és szakmai fordulatai meggyőzhetnek minket arról, hogy Fayer Sándor története nem pusztán fikció. Ezt a regényt olyasvalaki írta, aki a közeget úgy ismeri, mint a tenyerét: benne mozog, évtizedeken keresztül erről szóltak a mindennapjai.
Főhőse, Tamás, ez a folyton bunyókba keveredő karrierkatona mindent megtesz azért, hogy a világ ne változtathassa meg. Csakhogy Afganisztán megcsavarja az embert… egy borzalmas élmény hatására Tamás rájön, ő amerikaivá akar lenni, célja a legendás Delta Force. De persze a mondás itt is áll: „Vigyázz, mit kívánsz!” Tamást újra és újra Afganisztánba vezénylik, s immár a tengerészgyalogság színeiben, és számot kell vetnie azzal, hogy immár egyetlen tizedmásodpercre sincs biztonságban az élete.
„Lecsupaszított, de rendkívül hatékony, olvasmányos a forma, pont amilyennek lennie kell, mert ebben a könyvben egy hasonló lendülettel megélt életről van szó. Többek közt ettől lesz az Ördögi körből az egyik… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
232 oldal · ISBN: 9789635430093
>!
Athenaeum, Budapest, 2020
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632939940

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Traveller P
Fayer Sándor: Ördögi kör

Hazai irodalmunkban nagyon ritka a kortárs háborús regény, sőt, talán még a fűszernövénytermesztők titokzatos életéről is több mű született, mint a 2. VH utáni magyar katonákról. Akik most is benne vannak a sűrűjében, sajnos politikai okokból és a Honvédség csökött PR-jának köszönhetően hallgatásra kényszerülnek. Pedig lenne miről mesélniük, hiszen annyi nagyszerű háborús könyv van a kalandregénytől a szépirodalomig.

Épp ezért nagy érdeklődéssel fogtam bele az Ördögi körbe. A könyv azonban úgy viselkedett, mint az egyszeri afgán terrorista: messziről barátságosan integetett, közelről meg az arcomba robbantotta a kortárs amatőr irodalom minden hibáját.
Az elbeszélőnek már úgy a tizedik oldal környékén a Duke Nukem hívójelet adtam, mert kb annyi lelki élete és intelligenciája van mint egy 90es évekbeli videójáték szereplőjének. Nem érdekli más, csak a sör és a punci, a világ történéseire pedig képtelen egy elsercintett káromkodásnál többet reagálni. Ami nem feltétlenül baj, de ha olyan háborús szerzőknek mint Mailer, Wouk, Remarque, Solohov, Gaidar bejöttek az olyanok mint személyiségfejlődés, konfliktus, motiváció, drámai ív, akkor Fayer is használhatta volna ezt a fegyvertárat. Tudatosan felépített regény helyett inkább katonasztorik füzérét kapjuk, ami aztán egyszer csak véget ér. Ezek a sztorik pedig hiába izgalmasak önmagukban, nem áll össze belőlük a beígért történet.
Sajnos az is meglátszik a könyvön hogy szerzője olyan írástechnikai suliba járt, aminek vezetője a saját könyveiben sem tud másképp írni, mint ahogy élőben a barátnőjével cseverészik egy kapucsínó fölött. Itt sörözés közben folyik a szó, már a negyedik korsó után, amikor az írásjelek helyére trágárságok kerülnek. Ami nem baj, főleg egy katona szájából, de az oldalakon még akkor is pattog a sok „szar” meg „szájbabaszott” (ez mintha a szerző kedvenc jelzője lenne) amikor semmi szükség nincs rá.
Van a könyvben romantika meg erotika is, abból a fajtából amiben a nő teste mindig kéjesen megfeszül a gyönyörtől. Hagyjuk.
Szóval adott egy igazából sehova sem tartó sztori egy nem túl szerethető, sőt néha irritálóan felszínes főhőssel, de ezen a ponton menthette volna meg a könyvet a hitelesség.
A hitelesség viszont olyan hogy még most is zavartan vakarom a fejemet. Egyrészt Fayer kétségkívül tudja, miről beszél: az afgán részletek, a szaknyelv, az egyes események teljesen megállják a reality check-et. Ez a könyv nagy erénye. Nincs rambós hősködés, dicsőítés, felvágás, Hollywood. (Itt-ott volt csak bennem némi halvány kétely, pld a helikopteres keringőzés.) Másrészt a sztori alapját nehezen gondolnám reálisnak. Hősünk érdemeire tekintettel a honvédségtől a USMC-hez kerül, ráadásul rögtön altisztnek, aztán (ha jól követtem a történetet) vagy 10 évig ott is marad, mert a Delta Force-hoz akar kerülni. Nos, semmi sem lehetetlen, de tudtommal ez nem így működik. Idegen állampolgár csak állandó ottani lakhellyel és zöld kártyával jelentkezhet az amerikai fegyveres erők állományába. A USMC a haditengerészet része, aminek legmagasabb különleges műveleti egysége a SEAL, a Delta viszont a szárazföldi hadseregé. De nem is ez a legnagyobb baj az USMC-s vonallal, hanem hogy az égvilágon semmit sem tudunk meg sem az alakulatról, sem a működésükről, sem a szubkultúrájáról, azon kívül hogy civilben is összetartanak. Ez kicsit olyan mintha a lajosmizsei sufnituningoló a Teslához kerülne és annyi mondanivalója lenne csak, hogy péntekenként homár és steak van a gyári kantinban.
Ja igen, szerepel a könyvben még maga az ördög is, de itt nem a démonok hanem a be nem váltott írói ígéretek fejedelme. Csehovi gépkarabély ennyire még nem mondott csütörtököt. A szerző helyében most félnék, mert nem ér megtenni Lucifert egy történet alapelemének, aztán alig foglalkoztatni.

Egyszóval: melegen ajánlható mindenkinek, aki az afganisztáni háborúról keres egy hollivúdi hülyeségektől mentes, apró részleteiben realista és hiteles, magyar szerző által magyarul írt könyvet. Az Ördögi kör értékei számomra kimerülnek ennyiben. Lehetett volna egy itthon műfajteremtő és hiánypótló, izgalmas, fordulatos háborús regény is, de nem lett. És erről elsősorban nem a szerző tehet, akiben a megnyilatkozásai alapján bőven van spiritusz és a fejlődéshez szükséges alázat, hanem azok az íróiskolás oktatók és szerkesztők, akik szerint ez így elég jó volt.

(Disclaimer: Szimpatikus szerző első könyvét első értékelőként lehúzni emberiesség elleni bűntény. Ennek fényében a pontszám.)

>!
moliva
Fayer Sándor: Ördögi kör

Számomra kicsit túl sok volt a tesztoszteron és túl kevés az, ami egy regényt regénnyé tesz: a sok külön sztori nem áll össze egy valamivé, és mind ugyanarról szól: megtámadják/övvanrajta/felrobbannak/pontmegússza stb. ( na jó, ördögi kör, persze). A luciferes vonal pedig ígéretesnek tűnt, de nem olyasmi lett belőle, mint amit sejtettem vagy vártam. Ami érdekes lett volna, azt max. két-három mondattal elintézi, így pl. a pszichológusos részt, vagy hogy a kislánnyal hogyan lett olyan szoros a kapcsolatuk. Többször is hangoztatja, mennyire megváltozott a gyerek óta, de ezen kívül ezt semmi nem mutatja.
Mindemellett persze érdekes betekinteni ebbe a világba, állítólag nagyon hitelesen írja le. Biztosan lesz, akinek nagyon bejön a könyv, én sajnos nem vagyok célcsoport – ez persze nem a szerző hibája :-)


Hasonló könyvek címkék alapján

Garaczi László: Arc és hátraarc
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Marie Lu: Champion – Bajnok
Rebecca Yarros: Full Measures – Tiéd vagyok
Terry Pratchett: Rémes regiment
Mary Alice Monroe: Déli karácsony