A ​Mars pokla 77% 21 csillagozás

Abszolút retro hangulatú regény(ke, mert elég rövid). Én is abba a hibába estem, hogy a szerző első kötetét még nem olvastam, noha jó ideje rajta van a kívánságlistámon. Ami csak azért baj, mert A Mars poklának legígéretesebb részei éppen hogy nem a Marson játszódnak. Tele van a valódi cselekmény felvezetése szakmaisággal, hitelességgel, aztán történik valami… és hirtelen a Starship Troopers magyar verziójában találjuk magunkat, ahol a magyar verzió egyet jelent a kissé minimalizáltabb körítéssel és látványvilággal.

A retro feeling pont emiatt olyan kikerülhetetlen. Látszik, hogy Fayer Sándor két dolgot nagyon szeret, a szolgálatot (és bajtársiasságot), meg a sci-fit. Gondolta hát, hogy ideje lenne összegyúrni a kettőt, ami nem ördögtől való dolog, hiszen kiváló és nagyívű military SF-ek korát éljük, személyes ízlésem is nagyon méltányolja ezt. Akkor mégis miért érzem úgy, hogy ebben a regényben valami nem működik?

A „megúszás” miatt. Írás közben több olyan problémával is szembetalálta magát a szerző, amit nem sikerült maradéktalan profizmussal feloldani, és ami gyakran visszatérő sutasága a hasonló regényeknek/történeteknek.

„Megúszás” 1- Morfológia: Nyilván átgondolta az író, hogy amennyiben idegen létformát kíván szerepeltetni, akkor célszerű lenne, ha kerülné az emberszerű formát. És ezt szerintem nagyon helyesen tette, hiszen annyira változatos már maga csak a földi élővilág, annyiféle testfelépítés létezik, hogy bármit ki lehet választani mintának, de akár – ésszerű kereteken belül – újakat is lehet alkotni. És ami miatt mégis úgy érzem, hogy nem lett túl szerencsés a választás, az pont ez a bogár-pók-rovarszerű megjelenés, ami miatt egyből a már említett 1997-es filmre asszociálhatunk. Ha ez szándékos, oké (bár ez esetben próbálnám nem komolyan venni az egész könyvet, pedig vannak benne megható jelenetek is), de ha nem, akkor „megúszás” kategória, pedig pont az idegenek kidolgozása vihetne eredetiséget egy olyan történetbe, ahol maga a cselekmény nem túl bonyolult.

„Megúszás” 2 – Kommunikáció: a marsi idegenek pontosan és tökéletesen úgy beszélnek, mint az emberek. Erre magyarázatként annyi szolgál, hogy spoiler. Hááát, nem mondom, hogy ez nagyon ötletes megoldás, de fogadjuk el egy nem túlgondolt verziónak, ez a magyarázat született, pont. De akkor mégis miért beszélnek a kwarkok (a marsi emberszerető idegenek) úgy, mint egy illedelmes vendéglátós? Hiszen spoiler, obszcén megoldások helyett kedvesen, illedelmesen, segítőkészen válaszolgatnak.

„Megúszás” 3 – Térbeli áthelyeződés: kifejezetten hollywoodi megoldás született arra, hogy a magyar katonák átkerüljenek a Marsra. A problémám ezzel (a kliséségen túl) a bárminemű természettudományos magyarázat, vagy áltdományos, de jól hangzó magyarázat hiánya. Igen, áltudományost írtam. Mert tökéletesen el tudnám fogadni azt is, ha lenne. Mégis spoiler További apró „megúszások” az emberek biológiai szükségleteinek megoldására tett kwark készítmények, mint pl. vécé, oxigénmaszk, élelem. Ezek kevésbé voltak zavaróak, de nekem a retro hangulathoz adtak hozzá, és azt az érzetet keltették, hogy az író el akarta vinni mindenképp és minden áron a szereplőit a Marsra, de nem tudta a szándékot a cselekménnyel, a körülményekkel teljes mértékben összehangolni, mert hiányzik hozzá egy sokkal komplexebb világalkotás. Egy olyan világ, ahol a kwarkok sokkal fejlettebb létesítményekben élnek, technikailag felkészültebbek, és az emberek könnyebben adaptálódhatnak mindehhez, nem kell fejezeteket szentelni annak (a valódi cselekmény kárára), hogy mégis hová fognak pisilni, min fognak aludni.

Felmerül még kérdésként az is, hogy spoiler Hol van a kwark civilizáció? Társadalom? Bármiféle egyéb szerveződés? Ezen kívül a Marsból sem látunk szinte semmiit, és itt a „szinte” igazán nyúlfarknyi dolgot jelent. Gyakorlatilag nem látjuk a Marsot, végig egy barlangban vagyunk bezárva, együtt a katonákkal.

Apropó, Mars: a kötet hátulján, a fülszöveg után feltüntetett köszönetnyilvánítás így hangzik. „A szerző köszöni a Svábhegyi Csillagvizsgáló kollégáinak, hogy szakmai segítséget nyújtottak a könyv tudományos hátteréhez.” Próbáltam figyelmesen olvasni, de én nem találtam meg a kötetben a tudományos hátteret. Egy párbeszédben elhangzik egyszer néhány információ arról, hogy a Marson a múltban milyen lehetett a hőmérséklet, a légkör, a sugárzás. És ennyi. Nincs bajom azzal, hogy a Svábhegyi Csillagvizsgáló kapott egy kis reklámot, ez teljesen okés. De ezt a néhány információt bárhonnan elő lehet bányászni, nincs szükség hozzá csillagászati szakértőre. Azért emelem ezt ki, mert előzetesen azt hittem, hogy biztosan lesz pár csillagászati szakzsargon, aminek közérthető leírásához segítségre volt szükség, de nem lett. Nem volt. Épp, hogy a tudományos háttér, vagy áltudományos magyarázat hiánya az, ami számomra nagyon érződik a köteten, de világosítsatok majd fel, mit nem vettem észre, benne van a pakliban, hogy valami nem tűnt fel.

Amiben viszont jó a regény, az a bajtársias érzelmek átadása, az egymásra utaltság, a kiszolgáltatottság ábrázolása. Bár néha indokolatlanul sokat káromkodnak a katonák (bár nem tudhatom, hogy a valóságban is így tesznek-e, de egyelőre ez nekem kissé sztereotip variáns), és akad pár elcsépelt humorforrás is, azért amikor veszteség történik, igazán torokszorítóvá tud válni a szöveg. Már csak ezért is el fogom olvasni a szerző korábbi regényét, mert úgy érzem, hogy sci-fi vonalon még sokat kell fejlődnie, de a military-rész kész van, ami nem csoda, hiszen élettapasztalatból ered, az íráskészséggel nincs gond, és érzelmek közvetítésére is képes, ha a szituációban otthonosan mozog, vagy a megfelelő hangvételre rátalál. Eredetileg 2,5 csillagot akartam adni, de nem leszek ilyen szigorú, mert úgy vélem, hogy a sorozat következő darabjai még bőven meghaladják majd A Mars poklát, és ahogy gyűlik az írói tapasztalat, úgy lesznek egyre jobbak ezek a regények.

Starship Troopers magyar NATO-katonákkal, amely egészen ütősre sikerült.
A sztori egyszerű, Afganisztánban állomásozó magyar csapat egy váratlan esemény folytán a Marson találja magát, ráadásul valamikor a régmúltban, amikor a bolygó még lakott volt, és rögtön bele is keverednek a helyiek háborúskodásába.
A szerző maga is rendelkezik harci tapasztalatokkal, a cselekmény tehát katonás rendben halad előre, semmi mellébeszélés, a NATO-kompatibilis szakmai háttér – feltételezem – hiteles, a lassan kibontakozó karakterek hozzák azt a fejlődést, amit egy nyomás alatt álló csoportban elvárnánk, és még a szabadszájú dialógok is kimondottan passzoltak a sztorihoz.
A sci-fi hátteret illetően a szerző nem túl eredeti megoldásokat alkalmaz, de ezeket nem is hiányoltam. Számomra a tudományosságot elegendő mértékben képviselte a hiteles katonai háttér, a hollywoodi történet magyar szereplőkkel pedig pont annyira tette érdekessé a regényt, hogy ne akadjak fenn azon a néhány klisén, amelyekkel már máshol is találkoztam.
Ahogy durvul a helyzet, úgy érik az olvasót egyre katartikusabb fordulatok, magam sem számítottam rá, hogy ennyire beleélem magam a szituba. A végére is tartogat meglepetést a szerző, kifejezetten tetszett a lezárás.
Ki kell emelnem a kötet kivitelezését is, papír, betűtípus, borító, a kis grafikák, korrektúra, minden patent.
Biztosan lehet fogást találni a regényen, de én sokkal, sokkal jobbat kaptam, mint vártam. Küldetés teljesítve. Ez ötös.

Számomra ezzel a kötettel megérkezett az író. Rengeteg izgalom, kaland és feszültség, szuper olvasmányom volt a hónapban.
https://youtu.be/1xbbArIyMgA

Az író első könyvéhez még nem volt szerencsém, de az értékelések alapján abban is erősen érződik a tesztoszteronszag és a lőporfüst. Ha van low fantasy, akkor ez a könyv a low sci-fi. Az értékelésben igyekszem mindent spoiler mögé rejteni, ami ronthatja az olvasási élményt.

Márk és csapata a fülszövegben említett vihar hatására valamiképpen a Marsra kerülnek, spoiler

A sztori nem túl bonyolult, spoiler

A miértekről nem sok minden derül ki spoiler, a hangsúly az akción van, annak leírása viszont elsőrangú. Érződik, hogy a szerző tapasztalt katona, bár engem sokkal jobban érdekelt volna az a könyv, ami kihagyja a sci-fi elemeket, és egy valós környezetben játszódó, de azért mégis kitalált sztoriban mutatja be egy afganisztáni misszió napjait. Ami a könyvben szerepelt, az nagyon izgalmas volt, kezdve az amerikaiak arroganciájával mindennel szemben a helyi kantinig. A Molyon egyelőre nem látszik, de szerintem ezt sorozatnak szánja az író, ha nem is függővéggel zárul, de az utolsó bekezdések nyitva hagyják a folytatás lehetőségét spoiler

Mint az elején írtam, Fayer Sándor első megjelent könyvét még nem olvastam, így nincs összehasonlítási alapom, mennyit fejlődött, de tervezem elolvasni. Nem lesz az év könyve, de kíváncsi vagyok, ír-e még.

A helyzet az, hogy nekem ez is állatira bejött, pont úgy, mint az első rész. Tetszik a humora, a nyersesége, és az is, hogy megvannak a mélységei is, anélkül, hogy teljes lelki letargiába taszítana. Igaz, nyers, ami a szóhasználatot ileti, de pont ettől autentikus. Nem gondolom, hogy az Afganisztánban szolgáló harci osztag zsoldosai irodalmi magyar nyelven 'aztakutyafájáznának' bevetés közben. Teljesen működik a mozi, végig látom magam előtt a sztorit megelevenedni. Mi kell ennél több?

A szerző belopta magát az Ördögi körrel a szívembe, és ezúttal sem okozott csalódást.
Egy nem sokkal korábban félbehagyott Marko Kloos military SF-el ellentétben ennek a regénynek még köze is volt a Marshoz, értékeltem az olyan finomságokat, hogy pl tudja, hogy golyók másképp repülnek alacsony gravitációban, ritka levegőben.
A szereplők lehet, hogy nem a tankönyvi irodalmi nyelvet beszélték, de számomra ez csak életszagúvá tette őket. Akarácsak az, hogy nem az idegesítően ostoba fajták, de nem is tökéletesek, a hihetetlen események reálisan lelkileg is komolyan próbára tették őket, és nem egyszer a főhős hidegvérén múlt, hogy nem tettek olyat, amit nagyon megbánt volna mindenki.
Mindenkinek nagyon tudom ajánlani, aki az átlag hollywood-i filmnél hitelesebben akar beleszagolni a katonaéletbe, és emellett még egy tisztességes sci-fit is kap.
Az egyetlen kifogásom, hogy a neveken még kicsit lehetett volna dolgozni. A főhős Mark, aki találkozik Tarkkal a Kwarkkal.

Fayer Sándor regényeiben, úgy összességében, kifejezetten tetszik, hogy nem próbálja jól hangzó, hősi függöny mögé bújtatni a katona élet és létezés gondolatát, hanem igenis, azokon a nehézségeken túl, melyekkel mindenki tisztába van, bemutatja azokat a dolgokat is, ami túlmutat az egyenruhán, és a személyiségből fakad. Nem csak a hősöket mutatja be, hanem bennük az embert is. Akik néha rosszul döntenek, akik hibáznak, akiknek el kell fogadni bizonyos dolgokat, akiknek nehezek a mindennapok, és akik igenis próbálják kihozni a pokolból is a legtöbbet.
Remélem, hogy akár egy másik bolygón vagy a Földön játszódik Fayer Sándor következő regénye, ezeket a betekintéseket továbbra is megadja nekünk. Hiszen ezek által látjuk igazi perspektívából a háború torkában ragadt hősöket. Akik értünk és mindenki szabadságáért küzdenek, feláldozva ezzel a saját életüket, és biztonságukat.

Köszönöm Sándor. Várom a következő regényt.

Értékelés itt olvasható:

https://hazairok.blogspot.com/2021/07/fayer-sandor-mars…

Nagyon izgalmas történet volt, az ember az utolsó percig agyal, hogy most sci-fit írt az író, vagy csak egy lázálom. Tetszett, hogy Óz a nagy varázslós volt az ébredés, az ápolónő hangja, a lebbenő függöny, a pszichomanusok, mint ha velük álmodott volna a főhős. És a vége nyitott, hisz lehet tényleg csak pestis tört ki, de ki tudja. Én nem folytatnám a történetet, meghagynám az olvasóknak, fantáziáljanak csak tovább. :)

Egy könnyed, laza könyvre számítottam és azt kaptam. A könyv borítója nagyon szép. A szerkesztés remek (a fejezetek előtti kis űrlény rajz és benne a katona feje nagyon szép)
Ajánlom mindenkinek. Nem éreztem, hogy hullámozna a történet. Végig fenn tudta tartani a feszültséget. Pörgős, szakmai elemekkel ellátott írás.(Remélem, hogy egyszer filmet is csinálnak belőle)