A ​Bélteky-ház 63% 12 csillagozás

Bevallom, mint regényt sokszor untam. Túl sokat markolt, túl sokat akart elmesélni, és nem túl szerencsés stílusban. Bármikor hajlandó volt váratlanul félbehagyni a történetet, hogy egy-egy új szereplő teljes élettörténetét beleszője, Ádámtól-Évától kezdve, fel- és lemenőiig, oldalágaiig, oda-vissza. Mire végére ért az új szálnak, lapozhattam vissza a csatlakozási ponthoz. Sokszor volt unalmas, nehézkes és didaktikus is. Jókai hozzá képest „pörgős” és fordulatos.
A nyelv, amit használt, az viszont nagyon tetszett! Nem egy könnyű olvasmány, hiszen néha jóformán le kéne fordítani, mit is jelent egy-egy mondat újmagyarul. Egyes szavak azóta már rég másféle értelemmel bírnak, más kifejezések pedig később finomodnak. Jó volt rácsodálkozni, hogyan is beszéltek magyarul elődeink (művelt elődeink) majd' 200 évvel ezelőtt.
Örültem, hogy a mek.hu jóvoltávól olyan kiadást olvashattam, ami még a régi helyesírás szerint jelent meg, cz-vel és számunkra már furcsán duplázott kettős betűkkel (Mihálylyal). Rengeteg idézni- és kijegyzetelni valót találtam a könyvben, majd egyszer biztos nekilátok „feldolgozni”.
Akinek nem muszáj elolvasni, a történet miatt talán kevésbé érdemes nekilátni, de a nyelv bőven kárpótol a regény 19. század eleji nehézkességéért.

Az első magyar családregények egyike., hiszen 1832-ben adták ki először.
A családokon túl a társadalom szélesebb rétegeit is bemutatja. Nagyon sok mindenről értekezik a szereplők által. Engem az oktatásról, nevelésről mondottak érdekeltek főként, de sokrétű vélemények hangzottak el a művészetekről, a gazdálkodásról, a családon belüli szerepekről, a nő szerepe a családban, tanulásban, haladó és konzervatív állásfoglalások egyaránt.
A közbeékelt anekdoták , mondák, történetek színesítik a regényt
Érdekes volt felfedezni , hogy egyes szavakat ma már másként értelmezzük.
A regény nyelvezete régies, de nem avítt. Jól értelmezhető, mi foglalkoztatta az írót. Nem hiába nevezték Őt a „ haza mindenesé”-nek
Örülök, hogy elolvastam.

Ezzel a regénnyel megkínlódtam. Nemcsak a régies nyelv miatt, hanem mert gyakran terjengős, gyakran unalmas. Viszont voltak benne nekem nagyon tetsző részek is. Többször gondoltam már, hogy el kellene olvasni, de ha nincs a kihívás, valószínűleg nem fejezem be. De kár lett volna.

Kissé kínlódás volt nekem a könyv. Nehezen indult be, nehezen érthető, sok leírás, unalmas is volt. De büszke voltam magamra, hogy megküzdöttem vele. Szerencsére vizsgán nem ezt kaptam.

6/10 – Történeti értéke igen jelentős, hiszen – a szentimentális levélregényeket (Kármán, Kazinczy, Vitkovics) és az anekdotikus-humoros ponyvát (Gaál György, Verseghy) leszámítva – az első kortárs magyar környezetben játszódó (Császár Elemér szerint az első „igazi") regényünk 1832-ből. Fáy András az első kiadás címlapjára azt írta : „tanregény", de szokás az első „társadalmi regény"-nek is nevezni. A két műfaji megjelölést összegyúrva didaktikus – terjedelme miatt pedig gigantikus – társadalmi tablónak nevezhetnénk, amely különböző típusok, mentalitások, nemzedékek rajzával hitet tesz a társadalmi reformok mellett. Ezek zálogát elsősorban a nevelésben és a művelődésben, a művészetek és a tudomány iránti nyitottságban és a gyakorlatias józanságban látja. A regény jellemrajzait már a kortársak is dicsérték (nekem különösen a ravasz ügyvéd, Leguli, és a dorbézoló-henye vidéki nemes, Bélteky Mátyás alakja tetszett), de széteső, terjengős szerekezetét és részletekbe vesző, a fő cselekményszálakat és az időrendet meg-megtörő narrációs technikáját bírálták is. Bajza József például így: „A regény épülete hibás, nem tesznek összefüggő egészet, hanem egyvelegét számtalan biográfiai töredékeknek, melyek csak külsőleg függenek össze, s történetesen, nem belső szükségből." Jegyzetelés, rendszeres visszalapozás és feszített figyelem nélkül igen nehezen követhető a történet, ráadásul a cselekményt, a szereplők találkozásait és viszonyait szinte kizárólag szerelmi szálak motiválják, ami elég monoton hatást tesz. A lassú folyású, többnyire hétköznapi események rajzát át- meg átszövik hosszas esztétikai, gazdasági, pedagógiai társadalmi fejtegetések. Mindezek miatt ma kifejezetten nehéz olvasmány Fáy regénye, de becses és nyelvileg, mondatstilisztikájában igényes szöveg egy már gyakorlott, 46 éves írótól.

Most látom, h közel három évbe telt míg a végére jutottam. De ez nem jelenti, hogy ne tetszett volna, bár igaz, hogy néhány része nem kötött le túlságosan. Sokszor zavaró, hogy a szerző annyi és olyan nagy terjedelmű kitérőt tesz, hogy a fő cselekményszál szinte feledésbe merül. Közben sorra veszi a korabeli magyar társadalom minden gondját-baját, és gyakran hosszas műelemzésekbe bonyolódik. Számomra igazán a nyelvezete tette érdekessé. A regény az idő tájt keletkezett, mint az első akadémiai helyesírási szabályzat, és ez a kora reformkori irodalmi magyar alighanem nagyban eltért a beszélt nyelvtől, de bármennyire nehézkes, körülményes is néhol a stílusa, szerintem a mai napig élmény olvasni.