Ne ​féljünk a farkastól! 97 csillagozás

Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól! Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól! Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól! Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

… Míg az emberiség nagy része élvezettel csúfot űz a házassági eskünk ebből a mondatából: „És hogy őt el nem hagyom mindhalálig”, a farkasoknál ez a köznapi valóság. A farkasok ezenfelül szigorúan monogámok is, habár én ezt nem tekintem okvetlenül bámulatra méltó jellemvonásnak…
Vajon igaz-e, hogy Kanada északi, zord vidékén élő farkasok elvetemült gonosztevők?… Hogy évről évre egyre több embert falnak fel? Mert ez a hír járja róluk. Egy fiatal és lelkes biológus a helyszínre utazik, hogy kiderítse az igazságot. Hónapokat tölt egy öttagú farkascsalád tanyájának közvetlen közelében. Kutatásait igyekszik minden apró részletre kiterjeszteni, még attól sem riad vissza, hogy – amúgy farkasmód – napokon keresztül egérdiétán éljen. Közben egyre meghittebb viszonyba kerül a farkasokkal, s fantasztikusabbnál fantaszikusabb kalandokba keveredik.

Eredeti megjelenés éve: 1963

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2005
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635394829 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Zsoldos Vera
>!
Ciceró, Budapest, 1997
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 963539134x · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Zsoldos Vera
>!
Háttér, Budapest, 1992
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637455442 · Fordította: Sárközy Elga

1 további kiadás


Kedvencelte 30

Most olvassa 2

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Utazásunk során a Farkastanya-öbölbe érkezünk és az író szemein keresztül megfigyelhetjük a titokzatos állatokat, a farkasokat. Félsz esetleg tőlük? Nem kellene, ugyanis az emberek nagyobb állatok mindnél. Kíváncsiságból kutyát pároztatnak farkassal, boldogan figyelgetik őket, majd kíváncsiságból a kutató farkast boncol (még ha szégyelli is magát emiatt)…A hideg közeledtével pedig garantált az addig gyönyörű állatoknak vélt példányok kilövése bunda meg hús végett…Nem sok értelmét látom ennek a könyvnek, de valóban van 1-2 érdekesség, ami miatt talán érdemes mégis kezünkbe venni. Örülök, hogy ezt nem gyerekként olvastam, biztosan kiakadtam volna…

2 hozzászólás
Coralie >!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Ez is egy olyan könyv, amit minden iskolás gyerek kezébe belenyomnék, hogy olvassák el, és akkor talán olyan felnőttekké válnának, akik végre befejeznék a világunk értelmetlen pusztítását. Ez a történet csodálatos, a maga valóságában mutatja be a farkasok (illetve egy bizonyos farkascsalád) életét. Annyira képszerűek a leírások, hogy az olvasónak az az érzése támad, csak ki kellene nyújtania a kezét, és el tudná érni az állatokat. Elképesztő dolgokat ír le arról, hogyan kommunikálnak, viselkednek egymással, és ez a megfigyelés szembe megy mindennel, amit tanítanak nekünk. A farkas nem vérengző fenevad, hanem egy roppant intelligens, megfontolt, gondoskodó állat, amely teljes harmóniában él a környezetével, beleértve még a zsákmányállatokat is. Ezt az összhangot egyetlen tényező töri csak meg: az ember. A mindenhol jelenlévő, mindent ész nélkül pusztító ember. Ezek közül is a legundorítóbb fajta a vadász, akiket én mélyen megvetek. Persze nem az őslakos vadászokat, akik az életben maradásért öltek, ők mindig csak annyit vettek el, amennyire szükségük volt, és azt is tisztelettel, így részei voltak a körforgásnak. Nem is mérhető hozzájuk az a szégyenteljes fajta, amelyik sportból, hobbiból gyilkol. Sokszor hallottam már a nagy magyarázkodást, de szükség van rájuk, mert elszaporodik a vadállomány, ha blablabla…. Tízezer évig nem volt gond, csak most épp így alakult? Tetszettek volna nem kiíratni a ragadozókat. Ne tévesszen meg senkit a blabla rész, aki ölni akar, az ölni is fog, ez a valódi ok. Aki szívesen nézeget halott állatokat a szobája falán, annak valami komoly probléma van a fejében. A természetnél jobban semmi sem képes fenntartani az egyensúlyt, ezért inkább hagyni kellene, hogy végezhesse a dolgát, addig amíg még nem késő.
De a könyv inkább a humoros oldaláról próbálja megközelíteni a dolgokat, szeretettel fordul a farkasok felé, és erre biztatja az olvasót is.

bagie P>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Ezt a könyvet is a molynak köszönhetem, hogy egyáltalán tudomást szereztem róla. Aztán meg a Polihisztor kihívást is köszönet illeti, hogy az idei témák miatt gyorsan beszereztem és gyorsan el is olvastam. :)

A farkas az egyik leggyönyörűbb állat – szerintem. Sosem értettem, hogy a mesékben miért ő a gonosz. Éreztem valahol mélyen, hogy ez csak „előítélet” velük szemben. Ez a rövidke kis könyv által beigazolódott, hogy nem rosszak ők, sőt… egy jó pár dolgot még megtanulhattam róluk a könyvből: hogy logikus felépítésű társadalmuk van, hogy családban élnek, monogámiában, hogy csak akkor ölnek, ha éhesek, hogyan kommunikálnak…
Nagyon örülök, hogy megszerezhettem ezt a könyvet – a félcsillag levonás a kezdeti -emberi problémázgatások miatt – mert izgatottan vártam, hogy jöjjenek már a farkasok :)

worsi P>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Ha hallgattam volna a bátyámra, és elolvasom, mikor először ajánlotta (vagy 10 éve), akkor most biológus lennék, és nem bölcsészmérnök.

6 hozzászólás
Szinna>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Az egy csillag levonás az elejéért. Ha az ember türelmetlen gyerekekkel olvassa, akiknek nem mond sokat például a bürokrácia, akkor bizony átértékeli a pontszámokat. :)

1 hozzászólás
mdmselle I>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Egészen elbűvölő, a farkasok elbűvölőek! Farley Mowat alázata példértékű, a humora pedig egyszerűen lehengerlő.
Ez a könyv nálam máris jó eséllyel pályázhat az idei Top 10-es lista egyik helyére!

(Az egyik poén közben épp teát ittam, de óriási szerencsémre pont a mosogatónál álltam, mert még a fülemből is tea spriccelt a röhögésől.)

13 hozzászólás
ursus>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Imádom! Döbbenettel olvastam harminc évvel ezelőtt, mert nem csak magával vitt a farkasok közé, hogy minden addigi előítéletemet eloszlassa, de Rejtő Jenőn nevelkedett nevetőizmaimnak is tudott újat mutatni. Nemrég véletlenül találkoztam a könyvből készült filmmel (néhány jó beállítás, egyébként felejthető), s még aznap este leemeltem a polcról, hogy újra elolvassam. Sajnos nem tart sokáig, érdemes két részletben olvasni egy-egy fejezetet, mert egyébként túl hamar véget ér. Mowattól még a Mészárlás tengere jön velünk minden költözésnél, nekiállok a többi könyvét is megszerezni. Dicséretes, hogy a könyv már négy kiadást megélt, remélem, mindig lesz egy kiadó, amelyik felfigyel rá.

Razor P>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Nagyon szép, tanulságos és főképp humoros írás a kanadai farkasokról. A könyv korát egyáltalán nem érezni, ráadásul sok téves feltételezést eloszlat ezekről a csodálatos állatokról. Csak ajánlani tudom!

9 hozzászólás
Lorien_Crow>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Imádni való, humoros, szatírikus, és még a farkasokról is szól, a maguk valóságában. Tökéletes kis könyvecske!


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

A farkas soha nem öl szórakozásból, s valószínűleg ez az egyik legfőbb különbség közte és az ember között.

blackett>!

Nagymamám, a walesi származású, arisztokrata hölgy, aki soha nem bocsátotta meg férjének, hogy az mindössze a vaskiskereskedőségig vitte, elnéző volt irántam, de halára rémített. Nagymama egyébként a legtöbb embert halálra rémítette, beleértve nagypapát is, aki emiatt már réges-rég önkéntes süketségbe menekült. Egy Buddha nyugalmával és szenvtelenségével élte napjait, csak üldögélt hatalmas bőrfoteljában, és látszólag tudomásul sem vette a Sövényes folyosóin süvítő viharokat. Ám én tudom, mégpedig tapasztalatból, hogy a „whisky” szót mindig kifogástalanul meghallotta, ejthették akár suttogva is, és három emelettel lejjebb.

3. oldal

Ginny21>!

Számomra természetesen roppant csalódást jelentett, hogy első találkozásom a farkasokkal a farkasok távolléte folytán elmaradt,

blackett >!

Miután a Sövényesben nem találtam egyetlen rokon lelket sem, magányos csatangolásokba kezdtem, és elszántan őrizkedtem attól, hogy energiát fecséreljek bármire is, ami akár csak hozzávetőleg hasznosnak látszik; vagyis – ha lett volna valakinek szeme észrevenni – félreérthetetlenül előrevetítettem jövendő pályafutásom ábrázolatát.

3. oldal

1 hozzászólás
Coralie >!

Valahonnan keletről farkasüvöltés szállt fel, kérdő árnyalattal. Ismertem ezt a hangot, sokszor hallottam már. George faggatta a pusztaságot, s várta családja hiányzó tagjainak feleletét. De az én számomra ez a hang egy elveszett világról beszélt, amely valaha, mielőtt az ellenség szerepét választottuk volna, a miénk volt…

190-191. oldal

Lunemorte P>!

Egy máig is közkeletű mítosz ellenére az eszkimó kutyák korántsem félig domesztikált farkasok, bár valószínű, hogy a két fajta azonos ősöktől származik. A valódi eszkimó kutya termetre kisebb, de erőteljesebb alkatú, mint a farkas, mellkasa széles, nyaka kissé kurta, s bozontos farka úgy kunkorodik fara fölött, mint a tollbokréta. Más tekintetben is különbözik a farkastól. Vad rokonaitól eltérően az eszkimó szuka az év bármely napján képes tüzelni, és vígan fütyül az évszakokra.

Lunemorte P>!

– Eszkimók gondolják, ha ember eszik egeret, tagjai kicsik lesznek, mint egér.

Coralie >!

Néhány esztendővel ezelőtt egy fehér ember, aki csónakon haladt át a környéken, meglőtt és meg is ölt egy farkasszukát, amely attól a táborhelytől, ahol Utek akkortájt élt, alig egy-két mérföldre nevelte családját. Uteket, aki felfogása szerint mágikus kapcsolatban állt minden farkassal, nagyon feldúlta az eset. Az eszkimó táborban éppen akadt egy nemrég kölykezett eszkimó kutya, és ezért Utek elhatározta, hogy kiszedi az odúból a farkaskölyköket, és berakja őket a szukához. Apja azonban meggátolta ebben, mondván, hogy ilyesmire nincs szükség – mert a farkasok úgyis megoldják a kérdést a maguk módján. Bár Utek édesapja hatalmas sámán volt, és bízni lehetett abba, hogy igazat mond, Utek mégsem volt tökéletesen meggyőzve, így hát személyesen is kezdett őrködni az odú fölött. Alig töltött el néhány órát rejtekhelyén, mesélte, amikor egy idegen kant látott felbukkanni az elözvegyült apaállat társaságában, és mindketten bebújtak az odúba. Amikor kijöttek, mindkettő egy-egy kölyköt tartott a szájában. Utek néhány mérföldön át követte őket, míg végül rájött, hogy egy másik farkasodú felé tartanak, amelynek helyét szintén ismerte. Rohanni kezdett egy rövidebb úton, s megelőzte a farkasokat, így jelen volt, amikor megérkeztek az odúhoz. Mihelyt feltűntek, az odút birtokló nőstény farkas, amelynek szintén voltak kölykei, kijött az odú nyílásához, előbb az egyik, aztán a másik kölyköt kapta fel a tarkójánál és vitte be az odúba. Azután a két kan ismét felkerekedett újabb kölykökért. A költöztetés végén tíz, nagyjából egykorú és azonos nagyságú kölyök szorongott a másik odúban, és – legalábbis Utek legjobb tudomása szerint – a felnőtt farkasok, köztük immár a gyászoló özvegy is, egyforma gondosan, egyforma gyengéden bántak valamennyivel.

114-115. oldal

Lahara IP>!

Saját ihletésű receptem közül is a legkiemelkedőbben ízletes a „Mártott egér” volt, s ha netán valamelyik érdeklődő olvasóm személyesen óhajtaná kiaknázni ezt a kiváló, de mind ez idáig sajnálatosan mellőzött állatifehérje-forrást, itt közlöm a leírást teljes egészében.

79-80. oldal

Ginny21>!

Hosszú repülőutunk észak felé eseménytelenül telt, mindössze az egyik motorunkat veszítettük el a James-öböl fölött,


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: A susogó táj
David Attenborough: Az élet erőpróbái
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje
Forró és hideg égövi állatok
Larry Gonick – Mark Wheelis: Képregén
Karin Finan: Ásványok és kőzetek
Jack London: A vadon szava
Robert Merle: Majomábécé
Jared Diamond: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása
Desmond Morris: A csupasz majom