72. legjobb ifjúsági könyv a molyok értékelése alapján

Ne ​féljünk a farkastól! 132 csillagozás

Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól! Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól! Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól! Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

… Míg az emberiség nagy része élvezettel csúfot űz a házassági eskünk ebből a mondatából: „És hogy őt el nem hagyom mindhalálig”, a farkasoknál ez a köznapi valóság. A farkasok ezenfelül szigorúan monogámok is, habár én ezt nem tekintem okvetlenül bámulatra méltó jellemvonásnak…
Vajon igaz-e, hogy Kanada északi, zord vidékén élő farkasok elvetemült gonosztevők?… Hogy évről évre egyre több embert falnak fel? Mert ez a hír járja róluk. Egy fiatal és lelkes biológus a helyszínre utazik, hogy kiderítse az igazságot. Hónapokat tölt egy öttagú farkascsalád tanyájának közvetlen közelében. Kutatásait igyekszik minden apró részletre kiterjeszteni, még attól sem riad vissza, hogy – amúgy farkasmód – napokon keresztül egérdiétán éljen. Közben egyre meghittebb viszonyba kerül a farkasokkal, s fantasztikusabbnál fantaszikusabb kalandokba keveredik.

Eredeti megjelenés éve: 1963

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2005
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635394829 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Zsoldos Vera
>!
Ciceró, Budapest, 1997
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 963539134x · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Zsoldos Vera
>!
Háttér, Budapest, 1992
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637455442 · Fordította: Sárközy Elga

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 30

Most olvassa 2

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 59


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Emlékszem, hogy a Kádár-korszakban mindenért a szocializmust tettük felelőssé. Az elképesztő bürokráciáért is. Aztán jött a rendszerváltás és sok minden megváltozott. A bürokrácia is.
Még nagyobb és eszementebb lett.
Akkor a szocializmusra már nem foghattuk, ezért úgy tekintettünk rá, mint egy speciális magyar agybajra. Erre most olvasom Farley Mowat könyvében, hogy a kanadai államgépezet milyen kísértetiesen mutatja fel azokat az elmebajokat, amelyek bármely honfitársunknak ismerősnek tűnhetnek. Pedig Kanadában sosem volt szocializmus, és a csekély számú magyar bevándorló hatása sem érvényesülhetett ily döntő mértékben.
Farley Mowat nem csekély humorral mutatja be azt a tudományos felmérést, melyet a kanadai hatóságok azzal a céllal indítottak, hogy igazolja a farkasok vérengző hírét, s ezzel lehetőséget teremtsen ezen ragadozók korlátlan mérvű irtására. Mind a hatóságok prekoncepciója, mind az expedíció szervezése elrettentő példája a precízen működő államgépezetnek. Nem csoda, hogy a szerző komoly dilemma elé kerül, amikor megfigyelései egészen más eredményt hoznak, mint amit elvártak tőle. Mindez azonban csak úgy mellékesen jelenik meg a műben, mert a fő helyet természetesen a farkasok foglalják el, de tág teret kapnak itt más vadak, s a velük közeli kapcsolatban élő emberek, főként az eszkimók is. Bár nem először találkozom Farley Mowat műveivel, még engem is meglepett, hogy milyen sokrétegű kritikát képes egyetlen vadállat kapcsán megfogalmazni. És teszi mindezt rendkívül élvezetesen.

3 hozzászólás
Ibanez P>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Imádom a farkasokat, gyerekkorom óta, így ideje volt elolvasni ezt a könyvet is. Bár Durrellt jobban szeretem, ő viszont nem írt külön farkasos könyvet. Mowat egy picit „ifjúságibb” stílusú, de nagyon szórakoztató és egy ilyen rövid könyvbe is bele tudja tenni az érzést. Hát persze, hogy nem kell félni tőlük, nagyon szeretnék egyszer a közeli hegyekben összefutni velük, de hát erre az esély nagyon kicsi, mert szerencsére van annyi eszük, hogy elkerülik a gonoszt, vagyis az embert. Mennyire összetartóak, szeretere méltóak és igen, borzongatóak kicsit, de olyan jó értelemben :-D Kanadában szerencsére erre kevesebb az esély, azért ott végtelen erdők vannak. Szívesen megfigyelnék én is jó pár hónapig egy farkascsaládot (na jó, azért finnyás vagyok, úgyhogy kaját vinnék bőségesen magammal). Nagyon irigylem azokat, akik ezt megtehették-megtehetik. Aki szerette ezt a könyvet, olvassa el A farkasok bölcsességét is :-D

Lunemorte P>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Utazásunk során a Farkastanya-öbölbe érkezünk és az író szemein keresztül megfigyelhetjük a titokzatos állatokat, a farkasokat. Félsz esetleg tőlük? Nem kellene, ugyanis az emberek nagyobb állatok mindnél. Kíváncsiságból kutyát pároztatnak farkassal, boldogan figyelgetik őket, majd kíváncsiságból a kutató farkast boncol (még ha szégyelli is magát emiatt)…A hideg közeledtével pedig garantált az addig gyönyörű állatoknak vélt példányok kilövése bunda meg hús végett…Nem sok értelmét látom ennek a könyvnek, de valóban van 1-2 érdekesség, ami miatt talán érdemes mégis kezünkbe venni. Örülök, hogy ezt nem gyerekként olvastam, biztosan kiakadtam volna…

3 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly P>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Miért éppen Alaszka Kanada?

Meglepő, hogy milyen régi ez a könyv, és ahhoz képest milyen üdítő a stílusa mai fejjel is. Regényszerű, de nem igazi regény, inkább egy állatos elbeszélés, ismeretterjesztő céllal, hosszú leírásokkal a (kanadai) farkasok megjelenéséről, élőhelyéről, szokásairól, és az ember kapcsolatáról velük. A vadon csúcsragadozói, de az ember kegyetlenebb állat náluk – csaknem a kihalásukat okozta. Félelemből és haszonszerzésből. Egy farkasprobléma-megoldásra kirendelt biológus beavatást kap a Barren Lands falkájának valóságába, és az ő szemén át remélhetően az olvasó is jobban becsüli e pompás állatokat, akár még meg is szeretheti. spoiler Viszonylag rövid fejezetekből áll, könnyed hangvétele és érdekes, szép leírásai folytán gyorsan olvasható.

Coralie>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Ez is egy olyan könyv, amit minden iskolás gyerek kezébe belenyomnék, hogy olvassák el, és akkor talán olyan felnőttekké válnának, akik végre befejeznék a világunk értelmetlen pusztítását. Ez a történet csodálatos, a maga valóságában mutatja be a farkasok (illetve egy bizonyos farkascsalád) életét. Annyira képszerűek a leírások, hogy az olvasónak az az érzése támad, csak ki kellene nyújtania a kezét, és el tudná érni az állatokat. Elképesztő dolgokat ír le arról, hogyan kommunikálnak, viselkednek egymással, és ez a megfigyelés szembe megy mindennel, amit tanítanak nekünk. A farkas nem vérengző fenevad, hanem egy roppant intelligens, megfontolt, gondoskodó állat, amely teljes harmóniában él a környezetével, beleértve még a zsákmányállatokat is. Ezt az összhangot egyetlen tényező töri csak meg: az ember. A mindenhol jelenlévő, mindent ész nélkül pusztító ember. Ezek közül is a legundorítóbb fajta a vadász, akiket én mélyen megvetek. Persze nem az őslakos vadászokat, akik az életben maradásért öltek, ők mindig csak annyit vettek el, amennyire szükségük volt, és azt is tisztelettel, így részei voltak a körforgásnak. Nem is mérhető hozzájuk az a szégyenteljes fajta, amelyik sportból, hobbiból gyilkol. Sokszor hallottam már a nagy magyarázkodást, de szükség van rájuk, mert elszaporodik a vadállomány, ha blablabla…. Tízezer évig nem volt gond, csak most épp így alakult? Tetszettek volna nem kiíratni a ragadozókat. Ne tévesszen meg senkit a blabla rész, aki ölni akar, az ölni is fog, ez a valódi ok. Aki szívesen nézeget halott állatokat a szobája falán, annak valami komoly probléma van a fejében. A természetnél jobban semmi sem képes fenntartani az egyensúlyt, ezért inkább hagyni kellene, hogy végezhesse a dolgát, addig amíg még nem késő.
De a könyv inkább a humoros oldaláról próbálja megközelíteni a dolgokat, szeretettel fordul a farkasok felé, és erre biztatja az olvasót is.

bagie P>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Ezt a könyvet is a molynak köszönhetem, hogy egyáltalán tudomást szereztem róla. Aztán meg a Polihisztor kihívást is köszönet illeti, hogy az idei témák miatt gyorsan beszereztem és gyorsan el is olvastam. :)

A farkas az egyik leggyönyörűbb állat – szerintem. Sosem értettem, hogy a mesékben miért ő a gonosz. Éreztem valahol mélyen, hogy ez csak „előítélet” velük szemben. Ez a rövidke kis könyv által beigazolódott, hogy nem rosszak ők, sőt… egy jó pár dolgot még megtanulhattam róluk a könyvből: hogy logikus felépítésű társadalmuk van, hogy családban élnek, monogámiában, hogy csak akkor ölnek, ha éhesek, hogyan kommunikálnak…
Nagyon örülök, hogy megszerezhettem ezt a könyvet – a félcsillag levonás a kezdeti -emberi problémázgatások miatt – mert izgatottan vártam, hogy jöjjenek már a farkasok :)

worsi P>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Ha hallgattam volna a bátyámra, és elolvasom, mikor először ajánlotta (vagy 10 éve), akkor most biológus lennék, és nem bölcsészmérnök.

6 hozzászólás
Ėva71>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

A szerző, kezdő biológusként azt a feladatot kapja, hogy a Kanada sarkvidéki tájain mérje fel, milyen pusztításokat végeznek az ott élő farkasok a folyamatosan csappanó rénszarvasállományra. A humoros, kalandokban bővelkedő kötetben egy öttagú farkascsalád életébe kapunk betekintést. A biológus munkáját segítik az ott elő eszkimók, akik közül az egyik még a farkasok nyelvét is érti. Egy szórakoztató, ismeretterjesztő történet a “gonosz” farkasokról. Nem kifejezetten ifjúsági jellegű, aki szereti a farkasokat, azoknak ajánlom. A végén az is kiderül a farkasok okozzák-e a rénszarvasállomány rohamos csökkenését.

Bagheera70 P>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Kellemes, könnyen olvasható mű. Én inkább az ismeretterjesztő-szerű művek közé sorolnám. Mowat hadnagy (ő az író is egyben) egy kiküldetést teljesítve Kanadából kimegy a sarkvidékre, megfigyelni a farkasokat. Talál helyet magának, ám megfigyelései nem egészen vágnak egybe azzal, amit a hatóság szeretne hallani. Azaz: nem a farkasok tehetnek arról, hogy egyre kevesebb a rénszarvas. Az igazság az, hogy aki tehet róla, azok mi, emberek vagyunk. Megnevezi a gond valódi forrását, igazából egy – sajnos – ma is létező problémáról ír (az ökológiai egyensúly felborulásátl egészen a természet kirablásáig). Hát igen, ezek vagyunk mi, emberek – és persze tisztelet a kivételnek. Tán nem kéne a nagy pénzhajhászás közben mindent elpusztítani magunk körül.
Egyébként nem száraz leírás, hanem inkább olvasmányos, néhol belecsempészve pici humort is (inkább öniróniának hívnám néha), úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek.

Acanthinula>!
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!

Humoros leírás egy terepi zoológus egész nyáron át tartó terepi munkájáról, amit a farkasok kapcsán végez. A kutató mellett a farkasok éltét is megismerhetjük, meglehetősen közelről, mert a leírások aprólékosak, ismeretterjesztő stílusúak, bárki számára érthetők és élvezhetők. A könyv 1963-ban jelent meg először és nagyon szomorú, hogy a könyv akkori alapfelvetése – a farkasok tetemes károkat okoznak az állattenyésztőknek és e probléma egyetlen megoldása a farkasok kilövése – ma Magyarországon újra aktuális. A könyv története a kutatásról vicces, könnyen olvasható és szórakoztató, emellett sokat lehet belőle tanulni is. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az állatokat/farkasokat/biológusokat :)


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

A farkas soha nem öl szórakozásból, s valószínűleg ez az egyik legfőbb különbség közte és az ember között.

blackett>!

Nagymamám, a walesi származású, arisztokrata hölgy, aki soha nem bocsátotta meg férjének, hogy az mindössze a vaskiskereskedőségig vitte, elnéző volt irántam, de halára rémített. Nagymama egyébként a legtöbb embert halálra rémítette, beleértve nagypapát is, aki emiatt már réges-rég önkéntes süketségbe menekült. Egy Buddha nyugalmával és szenvtelenségével élte napjait, csak üldögélt hatalmas bőrfoteljában, és látszólag tudomásul sem vette a Sövényes folyosóin süvítő viharokat. Ám én tudom, mégpedig tapasztalatból, hogy a „whisky” szót mindig kifogástalanul meghallotta, ejthették akár suttogva is, és három emelettel lejjebb.

3. oldal

Ginny21>!

Számomra természetesen roppant csalódást jelentett, hogy első találkozásom a farkasokkal a farkasok távolléte folytán elmaradt,

Coralie>!

Néhány esztendővel ezelőtt egy fehér ember, aki csónakon haladt át a környéken, meglőtt és meg is ölt egy farkasszukát, amely attól a táborhelytől, ahol Utek akkortájt élt, alig egy-két mérföldre nevelte családját. Uteket, aki felfogása szerint mágikus kapcsolatban állt minden farkassal, nagyon feldúlta az eset. Az eszkimó táborban éppen akadt egy nemrég kölykezett eszkimó kutya, és ezért Utek elhatározta, hogy kiszedi az odúból a farkaskölyköket, és berakja őket a szukához. Apja azonban meggátolta ebben, mondván, hogy ilyesmire nincs szükség – mert a farkasok úgyis megoldják a kérdést a maguk módján. Bár Utek édesapja hatalmas sámán volt, és bízni lehetett abba, hogy igazat mond, Utek mégsem volt tökéletesen meggyőzve, így hát személyesen is kezdett őrködni az odú fölött. Alig töltött el néhány órát rejtekhelyén, mesélte, amikor egy idegen kant látott felbukkanni az elözvegyült apaállat társaságában, és mindketten bebújtak az odúba. Amikor kijöttek, mindkettő egy-egy kölyköt tartott a szájában. Utek néhány mérföldön át követte őket, míg végül rájött, hogy egy másik farkasodú felé tartanak, amelynek helyét szintén ismerte. Rohanni kezdett egy rövidebb úton, s megelőzte a farkasokat, így jelen volt, amikor megérkeztek az odúhoz. Mihelyt feltűntek, az odút birtokló nőstény farkas, amelynek szintén voltak kölykei, kijött az odú nyílásához, előbb az egyik, aztán a másik kölyköt kapta fel a tarkójánál és vitte be az odúba. Azután a két kan ismét felkerekedett újabb kölykökért. A költöztetés végén tíz, nagyjából egykorú és azonos nagyságú kölyök szorongott a másik odúban, és – legalábbis Utek legjobb tudomása szerint – a felnőtt farkasok, köztük immár a gyászoló özvegy is, egyforma gondosan, egyforma gyengéden bántak valamennyivel.

114-115. oldal

Coralie>!

Valahonnan keletről farkasüvöltés szállt fel, kérdő árnyalattal. Ismertem ezt a hangot, sokszor hallottam már. George faggatta a pusztaságot, s várta családja hiányzó tagjainak feleletét. De az én számomra ez a hang egy elveszett világról beszélt, amely valaha, mielőtt az ellenség szerepét választottuk volna, a miénk volt…

190-191. oldal

SteelCurtain>!

Nagymama egyébként a legtöbb embert halálra rémítette, beleértve nagypapát is, aki emiatt már réges-rég önkéntes süketségbe menekült. Egy Buddha nyugalmával és szenvtelenségével élte napjait, csak üldögélt hatalmas bőrfoteljában, és látszólag tudomásul sem vette a Sövényes folyosóin süvítő viharokat. Ám én tudom, mégpedig tapasztalatból, hogy a „whisky” szót mindig kifogástalanul meghallotta, ejthették akár suttogva is, és három emelettel lejjebb.

Ėva71>!

A serdülő farkasok zöme szüleivel él együtt ivarérettségéig; de gyakran előfordul, hogy még ebben a korban is meggátolja őket a családalapításban a birtokhiány. Egyszerűen nem áll rendelkezésre elegendő vadászterület, hogy ellássanak minden nőstényt, amely kölyköket hoz a világra. Miután a farkasoknak a környék teherbírását meghaladó elszaporodása maga után vonná a zsákmányállatok számának rohamos csökkenését- következtetésképpen a farkasok éhínségét-, kénytelenek valamiféle szüléskorlátozást bevezetni, és önmegtartóztató életet élni. Számos kifejlett farkas olykor évekig szenved cölibátusban, míg felszabadul végre egy vadászterület.

Kapcsolódó szócikkek: családalapítás
SteelCurtain>!

A pilóta véletlenül belenézett a csónakba, s megpillantván tartalmát, sötét tekintetet vetett rám.
– Átvertél mi, haverom? – kérdezte. – Na jó, gondolom, szükséged is lesz rá. Ne veszítsd el a csüggedésedet. ősszel visszajövök érted, feltéve, ha ez az ócska láda nem esik szét addig. De azért ne tojjál be. Tuti, hogy errefelé csak úgy hemzsegnek az eszkimók. Azok akármikor visszavisznek Churchillbe.
– Kösz – mondtam megadóan. – De pusztán csak a rend kedvéért, nem árulnád el, hol vagyok?
– Rémesen sajnálom. Halvány gőzöm sincs róla. Mondjuk, úgy háromszáz mérföldre Churchilltől északnyugatra. Hozzávetőleg. Erről a vidékről nincs egy megveszekedett térkép sem… Na, pá.

1 hozzászólás
Ėva71>!

Szólok majd Amaroknak ( a Farkasistennek), ő pedig szól gyermekeinek, hogy egyék meg a beteg, a gyenge, az apró rénszarvasokat, és akkor a föld megmarad a kövér meg erős rénszarvasoknak. És így is történt, és emiatt egy farkas meg a rénszarvas- mert a rénszarvas táplálja a farkast, de a farkas tartja meg jó erőben a rénszarvasokat.

SteelCurtain>!

– Nem nagy ügy, haverom – legyintett, miután figyelmesen végighallgatott. – Holnap feltankolom az öreg ládát, elviszlek én akárhová. De a legjobb, ha északnyugatnak repülsz. Más irányban ugyanis nem tudom megbízhatóan kormányozni a gépet. Majd lassan és alacsonyan repülünk. Ahol csőstül látunk farkast, ott kiteszünk, aztán isten hírivel!


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: A Bárka születésnapja
Gerald Durrell: Fecsegő fauna
Lucy Hawking – Stephen Hawking: George és az ősrobbanás
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Gerald Durrell: Korfu-trilógia
Marc-Uwe Kling: A nap, amikor Apa egy kényes témáról akart beszélgetni
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja
Lőrinc László: 25 szelfi a török korból
Terry Deary: Ütődött görögök
Gerald Durrell: Noé bárkáján