Hannibal ​Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz 3 csillagozás

Farkas Wellmann Endre: Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz

Farkas Wellmann Endre egy ideje szereplírát művel. Nem is akárhogyan: a több kötet anyagát kitévő Néró-versekben forrott ki igazán költészete. Most egy másik álarcot ölt föl: a Hannibal Lecterét. De senkit ne tévesszen meg, hogy az alakmás egy újabb pszichopata. Akárcsak a Néró-versek, ez az újabb gyűjtemény is mélységes humánummal szemlézi korunk jelenségeit, és kíméletlenül ítélkezik fölöttük. Farkas Wellmann Endre költészete továbbra is túlfűtött és szenvedélyes, képalkotása nem kevésbé. Önnön csúcsait döntögeti ebben az új könyvben.

A szétmálló test, mit nem rögzíthet fénykép,
felvillan újra és mindhiába,
szemed régi színe világít még,
csörtet a zöld az ódon szépiában.
A tűnő régi mérték,
a bűbáj és varázs
darabokra hull szét,
– tán ez a ráadás,
és szétszakítja akkor a tekintet,
nem ruhádat, de alatta a bőrt,
a szerelem még húsról álmodik,
az anyagról, amellyel összenőtt.

>!
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155814754

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

veledmindenhelyragyogo>!
Farkas Wellmann Endre: Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz

Nagyon tetszett ez a verseskotet, eddig az ev felfedezettje szamomra, es kellemes meglepeteskent erdelyi a szerzo. Igazbol a cime miatt vettem meg, mert imadom ezt a kultfilmet, es kivancsi voltam vers ugyben mit lehet kihozni ebbol a tematikabol. Szerettem, h erzodott a koncepcio, ami kore epultek a versek, szamos kotetnel ezt nem velem felfedezni. Egy nem erkolcsos szemely szemuvegen at itelkezni a tarsadalmi visszassagokrol es a vilag buneirol erdekes felvetes, a megvalositas is szep, veretesre sikerult.Tuti ujraolvasos, es meg mas muvet is fogok keresni a szerzotol.


Népszerű idézetek

veledmindenhelyragyogo>!

A maszk
I.
Maszkom nem véd meg semmitől,
és nem véd meg senkit tőlem:
szegényes kellék széthullt énidőben.
Kivül viselem arcomat,
alatta minden énem,
maszkom alatt csak másik álca
egy-egy ósdi gyorsfényképen.
Aki voltam, folyton a vanba lép,
aki vagyok, mindig egy másik múltba,
maszkjai mögött éldegél az ember:
ez hát a lélek- és a lélek útja.

II.
Törvényt ír az ártatlanság ellen
ki él még, örül, és boldog,
hogy megúszta ennyivel.
Minden maszk alatt- meglátod egyszer,
nem az isten lakott- csak egy-egy
Hannibal Lecter.

veledmindenhelyragyogo>!

Hazavers

E gyanús koreszmén túlsziszeg,
hallani a kihangosított agóniát,
amerre jártunk: a táj kétes metafora,
nincs már líra, mi képbe töltené,
s a régi képek csak selejtes szavak.
Álmaimban még hazának hívom olykor
a bemocskolt, kúsza életteret,
ahol a valóság jelzője, hogy idegen.
Sok magányos ember, talán ez az,
és kik a szemétben önmagukra leltek,
a tereken most lelkesen ordítoznak,
és tenyerükből esznek a galambok.
Hazajőve mindne hosszú útról
keresem őket, akiknek mesélhetek.
A Te országodat keresem, Uram,
és benne az én országomat is.
Az emberevők földjén üdvöd mgszereztem,
és szám fémes ízű vért, ha kóstolt,
a másnapokból tudtam reggelente,
a hazám egyetlen hosszú út volt.

veledmindenhelyragyogo>!

Kőszobor rózsákkal

Nem mutatja, arcát gyolcsokba rejti,
és megbecsüli, ami eltakarja,
a szégyen nem, csak a szégyen foltja
arcán a pír, a kényes tűzijáték,
mely nézhetetlen és láthatatlan.
Jól őrzi még a szenvedély
az összeszorult gyomorban a rángást,
a percnyi boldogságot, mit aranyárban mértek,
s csak az élettel lehetett érte megfizetni.
Most viszontlátja a hűségben az arcát,
rőtt penésszel vonta be a múlt,
megtörik újra, fájdalomba réved,
de bárhogy sajnálja így alakult.
Nem mutatja már a kőszobor,
bár talapzatán virágcsokrok égnek,
túlit idéző földi illatokban
rózsék reszketnek arccal a szélnek,
és nem enged újra az anyag a szónak,
a pusztulás rémképei
csakráikon az égbe áthatolnak.
Mint mindne élő, ők is hazavágynak
-vértanúi egy másik tisztaságnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szilágyi Domokos: Kényszerleszállás
Wass Albert: Wass Albert minden verse
Hervay Gizella: Az idő körei
Szilágyi Domokos: Élnem adjatok
Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások
Kányádi Sándor: Harmat a csillagon
Reményik Sándor: Havasi feszület
Reményik Sándor: Reményik Sándor összes versei
Dsida Jenő: Leselkedő magány
Bartis Ferenc: Rovások az idő mestergerendáján