Végre! Végre! Annyi gyenge tartalmú gyerekkönyvet olvastam már az óvodakezdésről, hogy Farkas Nóra írása igazi felüdülést nyújtott. Nem beszélve arról, hogy felolvasás közben mindvégig, nagyon kedves mosoly bujkált a kiscsoportos unokám arcán. Utána még átlapozta egyszer a könyvet, és újra alaposan megnézegette a képeket. Egész nap téma volt a történet, Gyurka csak kérdezett, kérdezett, és vissza is mondogatta a hallottakat.
Aki érhetően, értelmesen, kedvesen és szeretettel akarja felkészíteni gyermekét az óvodakezdés nehézségeire, annak bizonyára tetszeni fog ez a könyv. Nem az óvodai létre van kiélezve a történet, hanem az anyai szeretetre. Anya és kisfia Kobak beszélgetnek a pocaklétről, az őket korábban összekötő köldökzsinórról, majd a láthatatlan kötelékről, a szeretetről, annak megnyilvánulási formáiról. Olvashatunk még arról is, miért is kell oviba menni, mi fog ott történni, hol lesz addig anya, és mikor találkoznak újra, szóval minden lényeges kérdésről. Mindezt a korosztálynak megfelelő, de igényes nyelvezettel átadott információk formájában.
Szepesi Szűcs Barbara modern, ízléses színezésű, szeretetet sugárzó illusztrációi jól illenek a történethez. A ráadás pedig az, hogy kevés időráfordítással szuper kis emlékkönyvvé alakítható, mert beleírható a könyvbe a kis ovis, az óvoda, a csoport neve, valamint az óvodai jelnek is van helye. Beragaszthatók fotók az ovis könyvbirtokosról, a gyerekekről, a kis barátokról, az óvó és dadus nénikről, és a kedvenc óvodai játékokról. Később ez micsoda becses emlék lehet majd!
Minden óvodába készülő gyerek szüleinek, nagyszüleinek, szerető környezetének ajánlom figyelmébe a kötetet!