Druidaösvény (Az Istenek akarata 1.) 9 csillagozás

Farkas Bíborka: Druidaösvény

Az ​ókori Britannia csaták zajától hangos, népeit belviszályok mérgezik. A druidák kora leáldozóban van, ősi Isteneik kultusza hanyatlásnak indult, a távolból pedig új hódító próbálja eltiporni az egymással acsarkodó kelta törzsek világát: Róma, a hatalmas császári birodalom.
A népek összefogásának szükségességét csak kevesen látják be, ám Kernow-i Connor, a vándor druida közéjük tartozik. Az Istenek parancsára ki kell mentenie ellenségei keze közül egy kilencéves, látomásoktól vezérelt kislányt, Gwyneth-t, akit később tanítványául fogad. A habókosnak tartott gyermeknek azonban rá kell ébrednie arra, hogy számára a legnehezebben leküzdhető akadályt nem a törzsi ellenségeskedés, a természetfeletti világ, vagy Róma hódítási kísérlete jelenti, hanem a saját irányíthatatlan képességeivel és félelmeivel való szembenézés.
Vajon képes lesz Gwyneth végigjárni a Druidaösvényt? Miféle küldetést tartogatnak számára az erejüket még egyszer megmutató, ősi Istenek? Mi vár rá és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Pergamen Libro, Balassagyarmat, 2020
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150099156 · Illusztrálta: Takács Emma

Kedvencelte 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Farkas Bíborka: Druidaösvény

Nem írok értékelést, mert van közöm a létrejöttéhez. De nyilván nagyon szerettem, különben bele se vágtam volna ebbe a projektbe. :))) Itt lehet beleolvasni: www.pergamenkiado.hu off

Hellena P>!
Farkas Bíborka: Druidaösvény

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2021/01/farkas-bib…

A recenziós példányért köszönet a @Pergamen_Libro_Kiadó-nak!
Izgalmasnak ígérkezett a fülszöveg alapján, már csak a kelta vonal miatt is, habár volt egy olyan érzésem, hogy a célközönség nem feltétlenül én vagyok. Ez a kételyem aztán hamar eloszlott.

Igazi felnövésregényt tartottam a kezemben. Lineáris cselekmény, kisebb-nagyobb időbeli ugrásokkal. Minden esemény, ahol megállunk, fontos, nem egyszerűen a Druidaösvény bejárásáról szól. Az írónő nem traktál felesleges részletekkel Gwyneth tanulmányairól, habár egy icipicivel több is elfért volna belőlük, csak hogy érthetőbb és kézzelfoghatóbb legyen, pontosan milyen utat is kell egy növendéknek bejárnia és mit kell tudnia.
Nem várt fordulatokat nem találtam, lehetett sejteni, hogy hova is lyukadunk ki a végére. A pontos kimenetelt nem tudtam volna megjósolni, de érezhető volt, hogy egy precízen felépített, átgondolt cselekménnyel és világgal van dolgunk. Az utolsó harmadban már nagyon izgultam, hogy elérik-e a céljukat, sikerrel járnak-e. A legvégére pedig vártam volna Gwyneth felnőtté válását, mintegy utolsó mondatként, de végül a tényleges utolsó mondat kárpótolt azért, hogy ez nem történt meg.

A kelta kultúra, az áldozatok bemutatása is kedvemre való volt; úgy tárul elénk, amilyen valójában lehetett, minden szépségével és számunkra ma már elfogadhatatlan szokásaival. Ha létezne időutazás, biztosan visszamennék közéjük néhány napra, hogy a saját szememmel is lássam.

Külön örültem a lábjegyzetekért, amelyek az istenségek és ünnepek bemutatására szolgáltak. Az ünnepeket és néhány istent személyes oknál fogva ismertem már, de jó volt gyarapítani a tudásomat a többivel is.

Az utóbbi időben arra lettem figyelmes, hogy a nálam fiatalabb főszereplők frusztrálnak, éretlennek és gyerekesnek tartottam őket. Gwyneth esetében tört meg a jég. Bármennyire is kislány, az írónőnek sikerült úgy ábrázolnia őt, hogy ez a legkevésbé sem zavart. Egy szerethető kis figura, akinek az ember akaratlanul is szurkol, hibáit, túlkapásait pedig betudja zsenge korának. Már csak azért is, mert a hibái belátásakor és azok jóvátételénél igazi jellemfejlődést mutat.

Connort is igazán kedveltem, igazi tanító karakter. Számomra olyannak tűnt, mint Albus Dumledore, egy másik világban, más képességekkel, más feladattal. Én is szívesen lennék a tanítványa.

A Sötét Hollóról szívesen megtudtam volna többet, felkeltette a kíváncsiságomat a személye és a története. Remélem, a következő részekben többet kapunk belőle.

Jó ötlet volt ezzel a könyvvel kezdeni az évet, csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. Kötelező azoknak, akiket a kelta kultúra érdekel! Kíváncsian várom a további köteteket!

kispartizan>!
Farkas Bíborka: Druidaösvény

Ezer oldalról közelíthetném meg a történetet, hiszen a regény fantasy, druidákról-is- szól, számomra volt benne misztikum is és nem lehet letagadni azt, hogy van benne bőven realitás…
A sztori egyetlen pillanat alatt megelevenedett előttem. Láttam a főszereplőket, a kislányt és a druidát. Az igaz, hogy valamiért nagyon Gandalf képe ugrott be, de ezen jól segített az, hogy itt nem fehér köntöst és fehér szakállat viselt a „mágus”. :D
A regény egy igazán könnyed fantasy. Az ember szinte lépked a karakterekkel mezítláb a ligetek gyepén, fürdik velük a kicsiny tavakban, hallgatja énekeiket és látja, ahogy beszélgetnek az istenekkel, áldozatuk ott fénylik a köveken. Nem erőszakos egyetlen jelenet sem, pedig van mögötte ilyen történés, de a szerző finoman tálalta még a legdurvább csatát, vagy kínzást is.
Folyamatosan zajlottak az események, mindig történt valami és csak akkor pihenhettem meg, mikor a főhős is ezt tette.
Nekem azért furcsa volt a kislány korai szerelme,korai vonzalma a férfiak felé, de nem ismerem az ottani kultúrát és lehet, hogy ott egy hét és tíz éves lány már ennyire „felnőtt” lehet. Csak furcsa volt.
Tetszett, hogy megéreztem a történetben a valósági alapokat, mert imádom azt a mesét, ami úgy van tálalva, mintha akár így is lehetett volna. Persze eltekintve egy-egy képtől.
A sok vándorlás, a háttérben futó érzelmek és indulatok is lágyak, s mind részei a történetnek, a könyv második felében már –lehet elfáradtam- vártam a végkifejletet…
Azt, ami aztán egyértelműen nem jött el, mert itt nem lehetett vége a történetnek.
Bízom benne, hogy hamar jön a folytatás, ahol megtudjuk miképp válik látóvá, majd druidává a főhősünk!
A könyvet azoknak ajánlom, akik egy könnyed és mégis meseszerű, de valóságos történetet keresnek és nyitottak egy olyan világra, ami itt volt, talán van és mégsem…
Nálam elérte az 5 *-ot.

4 hozzászólás
_Bengapo P>!
Farkas Bíborka: Druidaösvény

Először is köszönöm a lehetőséget a @Pergamen_Libro_Kiadó-nak, hogy kaphattam egy recenziós példányt! :)

A kötetet kézbe véve egyből az igényes szó jut eszembe. A borítón lévő grafika passzol a témához, mondhatni telitalálat. Kevés helyesírási hibát fedeztem fel a könyvben, ezeket nagyrészt egy szóközzel ki lehet javítani. off A betűtípus jól megválasztott, kellemes olvasni. Egy dologra nem jöttem rá, ez pedig a véletlenszerűen, az st betűkapcsolatoknál feltűnő összekötő vonal… Ez egy rejtett utalás valamire? Mi a célja?

Izgatottan vágtam bele a történetbe, a történelmi fantasyk általában jól szoktak elsülni. Végig érezni a kötetben, hogy az írónő remekül felépítette az egészet, és gondolt azokra is, akik keveset (vagy éppen semmit sem) tudnak a kelta világról, így lábjegyzetek formájában bemutatja az összes szokást, istenséget röviden. A cselekmény nagyrészt rendben van, viszont voltak részek, ahol a figyelmem elég könnyen elkalandozott, mivel súlytalan volt.

Szereplők tekintetében van az én részemről a könyv legnagyobb gyengesége. A főszereplő Gwyneth sajnos tipikusan olyan gyerek, akit sehogy sem lehet megszeretni. A történetben bemutatott évek során nagyon keveset fejlődik a jelleme, az is csak az utolsó 10 oldalon… Meggondolatlan, felelőtlen, és ezt nem lehet (nem tudtam) neki elnézni, mivel az Istenek kiválasztottja, így azt várná tőle az ember, hogy ebben a helyzetben kicsit felnőttesebben viselkedik. spoiler A másik bosszantó dolog vele kapcsolatban, hogy kellemetlenül sokat sír. Elrontott valamit? Sír. Kényelmetlen gondolatok jutnak eszébe? Sír. Nincs mellette a Mestere? Sír. Megfújja a szellő? off spoiler Rendben, gyerek, de akkor is kellene, hogy legyen benne tartás. Komolyan elgondolkoztam, hogy az isteneknek milyen célja lehet egy ilyen teremtménnyel. Egyetlen pozitívuma, hogy a hozzá hasonló karakterek magukkal hordozzák a szomorú befejezés lehetőségét, azt pedig kifejezetten kedvelem.
Szerencsére vannak nagyon is szerethető, érdekes karakterek, példának okáért Connor, de belőle sem kapunk túlzottan sokat spoiler. Fekete Holló a történetben jól indult, de aztán visszasüllyedt egy nagyon szürke mellékszereplővé. Becca üde színfolt volt, viszont amilyen gyorsan feltűnt, olyan hamar el is került a történet fővonalából. spoiler

Összességében azért tetszett, amit olvastam, így valószínűleg figyelemmel követem majd a sorozatot. A műfaj kedvelőinek ajánlom. :)

Zseraldina>!
Farkas Bíborka: Druidaösvény

Amikor megérkezett a könyv, és a kezemben tartottam, rögtön megfogott a borítókép, és a címe is: Druidaösvény. Én is kelta rajongó vagyok, de a szakkönyveken kívül még ilyen formájú könyvet nem olvastam. Nekem nagyon fontos olvasás megkezdése után, hogy az első öt oldal tetsszen. Ha ott nem találok semmit, ami érdekelne, sajnos nem olvasom tovább. Az első szöveges oldalon már megtudtam, mi az a Samhain, ami egy ünnepnek számít. A történetmesélő egy kislány, akit Gwyneth-nek hívnak. Szeretem azokat az írásokat, amik egyes számban mesélnek. Az első történet, amit megismerhetünk, amikor a főszereplőnket elrabolják. Először persze azt hisszük, hogy megmentik Gwyneth-et, de kiderül, hogy a történet mégsem így folytatódik. De ki az, aki elrabolja? Ki lesz, aki megmenti? Dana, a nővére, vagy egy idegen, akivel soha nem találkozott? Vagy lehet, hogy ő maga menti meg saját magát? Az ókori Britanniában rengeteg csatákat vívtak, ami persze főleg a birtoklási vágy hajtott. De Gwyneth-et miért is rabolták el? Gazdag volt, vagy szegény családból származott? Ebben a könyvben egy utazáson vehetünk részt, melyben a főszereplőnk felnőtté válik. Betekinthetünk a kelta kultúra világába, és a későbbiekben arra, hogy a történetet a kislány fantázia világában létezik, vagy valóban átéli. A könyv formailag, és fogalmazásában is nagyon szép. Gratulálok az írójának! Várom a következő részt.

moonsquirrel>!
Farkas Bíborka: Druidaösvény

Igazából nem tudtam, mire számítsak, amikor olvasni kezdtem. Szeretem a fantasy műfajt, sokszor túl soknak találom a leíró részeket, például a Forgotten Realms sorozatban. Rajongója vagyok a kelta kultúrának, de a római kornak is. Nagyon gördülékeny volt a történet, a szereplők megelevenedtek, tetszett a nyelvezet, a korhűségre törekvés. Jó szívvel ajánlom!

Zsuzsanna_Balla_2>!
Farkas Bíborka: Druidaösvény

2016. április 30-án olvastam a regény első fejezetét, s ismerkedtem meg Gwyneth-tel, Gwyddion leányával a legkisebbel és Kernow-i Connorral, a druidával és Danával, a leggondoskodóbb, legszeretetteljesebb testvérrel. Azóta vártam arra, hogy könyvalakban is testet öltsön Bíborka kelta története.
Most hogy elérkezett a pillanat, és megjelent, csak a nyugodt énidőre vártam, hogy Kicsi Tölgyfa története életre kelhessen, s megalkossuk ketten a könyvet, az író, aki megírta, sorsára engedte, és az olvasó, aki olvassa, aki hagyja, hogy kézen fogja a történet és vigye. Vitt!

Nagyon-nagyon jó könyv. Sodró, lebilincselő, meglepetésekkel fűszerezett, szép a nyelv is.
Nemcsak a nyelv maga a könyv is igényesen szerkesztett, kellemesen olvasható és tetszetős a betűtípus, a borító is teletalálat!

Zseniális lett! Gratulálok!!!!!!

Noémi_Wáhrné_Gáspár>!
Farkas Bíborka: Druidaösvény

Régóta nagy izgalommal vártam a könyv megjelenésére, részleteket már olvastam belőle és nagyon tetszett az is. Külsőre nagyon szép a könyv, jó választás volt ez a kép a borítóra. A történet izgalmas, én nem tudtam letenni, fél nap alatt elolvastam.Soha nem volt erősségem a műelemzés, úgyhogy azt hiszem elég annyi, hogy nagyon jó volt olvasni a történetet, szinte láttam az egészet magam előtt! Csak gratulálni tudok az írónőnek és alig várom már a folytatást!

Zsóka_Molnárné>!
Farkas Bíborka: Druidaösvény

Amikor könyvet veszek vagy olvasni kezdek, mindig megnézem, tapogatom, átpörgetem, ismerkedem vele, azt akarom tudni, hogyan hat az érzékeimre. A Druidaösvény nagyon jól: szép a borító, szeretem a színeit, kellemes kézbe venni, tapintani, a lapokon a szöveg elrendezése kellemes a szemnek, a lapszámnál a kis félholdacskák (utalás Avura?) külön tetszenek, egyfajta figyelmességnek hatnak.
A cselekmény sodró lendületű, nem szívesen tettem le, ha bármi dolgom akadt. Az egyes szám első személyű elbeszélésmód olyan bensőségességet teremt, ami folyton azt érezteti: részese vagy mindennek, ami itt történik, jelen vagy állandóan. Élveztem a könyv párbeszédességét: nemcsak a gondolatokat ismerjük meg azonnal verbális formában, hanem az azokat kísérő érzelmek, fizikai és lelki reakciók is nyomban megjelennek a soraiban. Ez megint a személyesség érzését erősíti.
Tetszik a főhős és a Mester kapcsolatának kibontása: szavak szintjén alig megjelenő, viszont a tettekben permanensen megnyilvánuló szeretetről van szó, ami épp ettől nagyon mélyen emberi és szép.
Rendkívül érzékletesen, a színekre-hangokra-szagokra való utalással vezet végig az írónő bennünket a legizgalmasabb jeleneteken (ld. Dana kiszabadítása, átjutás a Castrum romjain, az áldozat bemutatása), szinte jelen vagyunk ezekben.
Látszik, hogy a szerző nagyon sok ismerettel rendelkezik a korról, akár a szokások, akár az életmód, az emberi kapcsolatok, használati eszközök, hiedelmek stb. ábrázolásáról van szó. Ez fontos a leírtak hitelessége szempontjából.
A könyv nyelve igényes, változatos, kifejező .
Bevallom, engem meglepett, hogy a kislány 9 évesen már szinte erotikus vonzalmat érez Gwern iránt, és viszont… Ehhez még nagyon gyermeknek érzem őket… Ez a tény keltett bennem egy kis kételkedést.
Összességében: élmény volt a könyv elolvasása, sajnos hamar a végére értem, ezért nagyon várom a folytatást!!!


Népszerű idézetek

Hellena P>!

– Jól van, Kicsi Tölgyfa, az első sárkányt legyőzted!
– A félelem sárkányát?
– Pontosan.

98. oldal

Hellena P>!

Időnként mindenki hibázik, de attól még nem válunk a csontunk velejéig romlottá.

269. oldal

Hellena P>!

Sajnálom, meg kell tanulnod, hogy te sem tehetsz meg bármit.

243. oldal

Hellena P>!

Amíg ezen a világon vagyunk, minden bizonytalan. Egy szívdobbanásnyi idő alatt elveszíthetjük a szeretteinket, a szabadságunkat, az életünket. Valami azonban biztos: hogyha eljön az ideje, a lélek elhagyja a testünket, és megnyílik előtte a Kapu. Odaát mindenkit átjár a pusztulás és újjászületés fénye.

117-118. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kevin Hearne: Tricked – Átverve
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum
Vivien Holloway: Moira
Robin LaFevers: Sötét diadal
Oliver Bowden: Assassin's Creed Origins – Sivatagi eskü
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Lupescu Kata: Végső kezdet
Bánki Éva: Fordított idő
Madeline Miller: Akhilleusz dala