Druidaösvény (Az Istenek akarata 1.) 92% 54 csillagozás

Azzal kezdeném, hogy borzasztóan szégyenlem magam, hogy még csak most olvastam el a könyvet, pedig recenziós példányt kaptam a @Pergamen_Libro_kiadó jóvoltából. Már első látásra megfogott a gyönyörű borító. A fülszöveg is felkeltette a figyelmemet, mert szeretem a misztikus, fantasztikus történelmi regényeket. Egy nagyon izgalmas történetet követhettem nyomon, amely egy kislány felnövéséről, lelki fejlődéséről szól. Gwyneth egy idősebb druida segítségével indul a nővére kiszabadításra. Kíváncsian várom a folytatást, hogy vajon milyen csatákon, kalandokon kell még átesni szereplőinknek, hogy elérjék a céljukat.

„Merd használni a képzeletedet, Kicsi Tölgyfa! Nem hiszem, hogy az Istenek megtagadták volna tőled ezt az adományt.”

Aki szereti a történelmi fikciókat, annak vannak olyan kedvenc időszakai, amikről szívesebben olvas. Nekem többek között a kelták ideje is ilyen, ezért nem is volt kérdés, hogy Az Istenek akarata nekem készült :)
Nagyon örültem, hogy magyar író tollából került egy ilyen történet kiadásra, és bevallom, kicsit féltem is tőle, mert nem tudtam, mire számítsak. De bebizonyosodott, hogy alaptalan volt a félelmem.
A Boudica (Manda Scott) sorozat egy részét évekkel ezelőtt olvastam off, és már akkor is nagyon megfogott az ábrázolt világ. Már nem emlékszem, hogy miről is szól, csak azt tudom, hogy használtban találtam a sorozat első részét angolul egy másodkéz-boltban, elolvastam, aztán két kötetet alaposan leárazva megtaláltam abban az évben a könyvesboltban, és azonnal megvettem.

De térjek vissza a Druidaösvényre.
Imádom, ha egy könyv meg tudja mutatni, hogyan épült be a mindennapokba a mágia, az Istenekbe vetett hit és bizalom. Ez a könyv pedig nagyon szépen bemutatta a mindennapi mágiát, az Istenekkel való együttélést, azt a természettel való harmóniát, amit a korabeli emberek élvezhettek. Nem túl hivalkodóan, mégis határozottan és kifinomultan.
Nem tudom, hogy mikor szippantott be. Csak azt vettem észre este, hogy majdnem kivégeztem a könyvet, és már nem bírtam letenni, hiába ment az alvás rovására. Be kellett fejeznem, annak ellenére, hogy tudtam, nem értünk még a kalandok végére, csak az első mérföldkövön jutottunk túl.
Nem tudom, mi Az Istenek akarata, de nekem a következő rész is kell, úgyhogy törhetem a fejem rajta, hogyan fogok hozzájutni…

Végezetül pedig hálás köszönetet kell mondanom a @Pergamen_Libro_kiadó-nak, hogy megajándékoztak ezzel a könyvvel.
Sajnos sokkal tovább tartott, míg hozzájuthattam és elolvashattam, mint eredetileg terveztem, de nagyon köszönöm az ajándék példányt, amivel a kedvenc könyveim listáját gyarapítottátok.

A cím és a borító nagyon felkeltette a figyelmemet, úgyhogy alig vártam, hogy olvashassam. Az alapelgondolás se lenne rossz, de nagyon vontatottan halad a cselekmény, sok-sok hosszú elbeszélés van benne és sok olyan jelenet, ami nem tesz hozzá lényegi részt a cselekményhez, csak kitölti a teret. Sokkal pörgősebben és izgalmasabban is meg lehetett volna írni szerintem. Nagyon lassan haladtam vele sajnos. A főszereplő lány sokszor nagyon buta, logikátlan, meggondolatlan döntéseket hozott. Értem én, hogy még gyerek, de akkor is sok volt ez már nekem tőle. Sokszor inkább hisztis volt, nem gondolt át semmit, ellenkezett a Mesterével, utána könyörgött a bocsánatáért, aztán megint elszökött. Ennek ellenére van lehetőség ebben a sorozatban, ha pörgősebbre sikeredik a folytatás, mert az írónő stílusa amúgy nem lenne rossz, ha kicsit belelendülne a kalandokba és kevesebb helykitöltő leírás lenne.

Kicsit lassabb folyású történet, akár egy lomha folyó, mégis magával sodor a víz ereje. Az énelbeszélő a kedvencem, így tudom átélni legmélyebben a narrátor érzelmeit. Ezúttal úgy éreztem, én is rettentően kötődni kezdtem Connorhoz. off Sajnáltam is, hogy véget ért a könyv, és el kell búcsúznom tőle. A világ kegyetlen. Amiket akkoriban az embereknek át kellett élni… és mi most még csak az ízelitőt kaptuk meg mindebből. De olyannyira alapos kelta világot épített a szerző, hogy semmit se bántam, csak faltam a sorokat, hogy még-még-még, mesélj még! A főszereplővel együtt tanuljuk meg a hitrendszert, a világi emberek és a druidák életének szabályait, miközben furcsa kalandokat él át, hibázik és fejlődik. Köszönöm a lehetőséget, remélem, lesz alkalmam olvasni a többit is! off

Nagyon hálás vagyok a kiadónak, hogy olvashattam a könyvet! Még egyszer tényleg nagyon köszönöm @Pergamen_Libro_Kiadó! Ezentúl biztos, hogy nyomon követem a munkátokat, sok sikert! ❤

Egy nagyon izgalmas világba sodort magával ez a könyv. Az ókori Britannia területén járunk, ahova már elkezdett betörni a Római Birodalom. Ekkor britanniában kisebb-nagyobb törzsek alkottak közösségeket. Az életmód, a törzsfőnökök felfogása elég primitív volt, éppen ezért volt szükség a bölcs druidákra, az Istenek kiválasztottjaira.
A történet főhőse Gwyneth egy kb 10 éves lány, aki egy druidával a nővére kiszabadítására vállalkozik, aki fogjul esett a Római Biodalom katonáni által. Ketten nem csak fizikai, hanem lelki, spirituális utazáson is vesznek rész. Az idősebb druida szárnyai alá veszi Gwyneth-t, akiről igen hamar kiderül, hogy tehetséges, lelkileg fejlett. Több kalandba, csatába is keverednek utazásuk során. Gwyneth óriási fejlődésen megy keresztül a 3 év alatt, nekem nagyon a szívmhez nőtt! Kíváncsian várom a történet folytatását!

Aki szereti a történelmi, misztikus regényeket, annak mindenképp ajánlom :)

Érdekes, szórakoztató, kalandos és misztikus történet volt. Összességében tetszett jó volt bepillantást nyerni a kelták világába. Utazókönyvként volt nálam, köszönöm.

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2021/01/farkas-bib…

A recenziós példányért köszönet a @Pergamen_Libro_Kiadó-nak!
Izgalmasnak ígérkezett a fülszöveg alapján, már csak a kelta vonal miatt is, habár volt egy olyan érzésem, hogy a célközönség nem feltétlenül én vagyok. Ez a kételyem aztán hamar eloszlott.

Igazi felnövésregényt tartottam a kezemben. Lineáris cselekmény, kisebb-nagyobb időbeli ugrásokkal. Minden esemény, ahol megállunk, fontos, nem egyszerűen a Druidaösvény bejárásáról szól. Az írónő nem traktál felesleges részletekkel Gwyneth tanulmányairól, habár egy icipicivel több is elfért volna belőlük, csak hogy érthetőbb és kézzelfoghatóbb legyen, pontosan milyen utat is kell egy növendéknek bejárnia és mit kell tudnia.
Nem várt fordulatokat nem találtam, lehetett sejteni, hogy hova is lyukadunk ki a végére. A pontos kimenetelt nem tudtam volna megjósolni, de érezhető volt, hogy egy precízen felépített, átgondolt cselekménnyel és világgal van dolgunk. Az utolsó harmadban már nagyon izgultam, hogy elérik-e a céljukat, sikerrel járnak-e. A legvégére pedig vártam volna Gwyneth felnőtté válását, mintegy utolsó mondatként, de végül a tényleges utolsó mondat kárpótolt azért, hogy ez nem történt meg.

A kelta kultúra, az áldozatok bemutatása is kedvemre való volt; úgy tárul elénk, amilyen valójában lehetett, minden szépségével és számunkra ma már elfogadhatatlan szokásaival. Ha létezne időutazás, biztosan visszamennék közéjük néhány napra, hogy a saját szememmel is lássam.

Külön örültem a lábjegyzetekért, amelyek az istenségek és ünnepek bemutatására szolgáltak. Az ünnepeket és néhány istent személyes oknál fogva ismertem már, de jó volt gyarapítani a tudásomat a többivel is.

Az utóbbi időben arra lettem figyelmes, hogy a nálam fiatalabb főszereplők frusztrálnak, éretlennek és gyerekesnek tartottam őket. Gwyneth esetében tört meg a jég. Bármennyire is kislány, az írónőnek sikerült úgy ábrázolnia őt, hogy ez a legkevésbé sem zavart. Egy szerethető kis figura, akinek az ember akaratlanul is szurkol, hibáit, túlkapásait pedig betudja zsenge korának. Már csak azért is, mert a hibái belátásakor és azok jóvátételénél igazi jellemfejlődést mutat.

Connort is igazán kedveltem, igazi tanító karakter. Számomra olyannak tűnt, mint Albus Dumledore, egy másik világban, más képességekkel, más feladattal. Én is szívesen lennék a tanítványa.

A Sötét Hollóról szívesen megtudtam volna többet, felkeltette a kíváncsiságomat a személye és a története. Remélem, a következő részekben többet kapunk belőle.

Jó ötlet volt ezzel a könyvvel kezdeni az évet, csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. Kötelező azoknak, akiket a kelta kultúra érdekel! Kíváncsian várom a további köteteket!

Hamarosan kifejtem. ;)

BLOGBEJEGYZÉS VÁRHATÓ

Kicsit félve láttam neki az olvasásnak, mert bár a téma szívemnek kedves és minden ilyen regényt kíváncsian fogadok, az ifjúsági vonal félelemmel töltött el. Általában idegesítenek a gyerekszereplők. Nem tudom miért, de nem vagyok túlságosan elnéző a csetlésük-botlásukat tekintve. Azt hiszem, türelmetlen vagyok. Gwyneth azonban egy talpraesett, veleszületetten bölcs kislány, aki elköveti ugyan a maga hibáit, de ha én lettem volna a helyében (nyilván gyerekként), én is elkövettem volna ugyanezeket off. Emellett, bár egy 9 éves kislányt ismerünk meg, az akkori élet és szokások miatt nem ugyanolyan 9 éves, mint egy jelenlegi korban élő hasonkorú. Ennek szerfelett örülök, mert sokkal hitelesebbé vált az egész történet off. Úgy érzem, hogy rengeteg kutatómunka áll a regény mögött és emelem kalapom a szerző felé emiatt (is). A regénynek van egy íve, jól van felépítve a cselekmény, a szerző kellően adagolja az izgalmas és a lassabb folyású, mesélő részeket. Nem éreztem vontatottnak és nem untam egy percig sem (ami nálam nagy dolog…). Örültem, hogy szereplőink elérték céljukat, amiért útnak indult párosunk. Connor számomra nagyon szimpatikus tanító (és férfi), off. Kíváncsi vagyok a folytatásra. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már itt van nálam a következő kötet is, de sajnos egyéb kötelezettségeim miatt még nem láthatok neki. De ami késik… az nem jön időben :)
Szeretném megköszönni a @Pergamen_Libro_kiadó -nak, hogy utazókönyvként a kezembe kerülhetett a könyv és így lehetőséget kaptam a regény elolvasására. Olyannyira tetszett, hogy szeretném idővel beszerezni és a magaménak tudni, mert van két számomra fontos ember, aki szeretném, ha elolvasná ezt a művet off. Mindenképpen ajánlom :)

Nagyon egyedi olvasmány volt. Nem mindennap olvas az ember az ókori Britanniában élő keltákról, a druidákról és ennek a letűnt kornak a szokásaikról.
Olvasás közben rengeteg helységnek, folyónak utánanéztem. Emellett rá kellett döbbennem, mennyire keveset tudok egyes ókori kultúrákról.
Gwynetht és Connort is nagyon megkedveltem. A történet engem magával ragadott.
Az illusztrációk, a tölgylevelek és az oldalak alján a holdak nagyon hangulatosak voltak.
Nagyon örülök, hogy a könyvtárban ez a kincs a kezembe akadt, az írónőnek pedig köszönöm a fantasztikus olvasmányélményt.