Ugatás 20 csillagozás

Farkas Balázs: Ugatás

Ugatás – üres acsarkodás vagy segélykiáltás? A kötetben található novellák az emberi kapcsolatokról, a bennünk rejlő feszültségről és a menekülésről szólnak, arról, hogy gyakran csak akkor találjuk meg a megfelelő szavakat, amikor már késő. A történetekben gyakran bukkannak fel kutyák, mint a szereplők belső lelki folyamatainak szimbólumai.

A kötet az elmúlt öt év folyóiratos közléseiből ad válogatást, a nyitó és záró novellák viszont lazán kapcsolódnak Farkas Balázs Nyolcasok című első kötetéhez is – ezek itt olvashatóak először.

Tartalomjegyzék

>!
Napkút, Budapest, 2020
112 oldal · ISBN: 9789632639062
>!
Napkút, Budapest, 2020
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632638980

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Farkas Balázs: Ugatás

”Ritkán figyelünk a másikra. Agresszív, tolakodó a kommunikációnk. Mint az ugatás. Valakinek érezzük magunkat tőle, de ez az ugatás a másik számára üres zaj.”

És tényleg, valóban így van… Mondhatni, hogy általában? Vagy túlnyomórészt? De ez mégiscsak olyan rusnya, egyterű általánosítás lenne, amolyan „ex cathedra” kinyilatkoztatás, amit annyira utálok. Merthogy vannak bizony azok a különös kegyelmi állapotban élő-lélegző kevesek, akik alig is ismerik ezt a görcsöt. Ők azok, akik számára (még!) ismeretlen az érzés, amikor a zsivajgó tömegben, a tömött buszon, a leginkább csak utált/megunt kényszerdolgozóban, a konvenciók közé falazott, megfelelés-kényszeres, felelősséget nyögő családi-baráti kapcsolatokban egyszer csak ráérzel a légüres térre. Amikor égetni kezdi a tüdőt a kiszivattyúzott oxigén ordító hiánya és az épelméjű gondolatok utolsó szikrái kétségbeesve próbálnak kapaszkodni abba a két lábbal a földön járó valakibe, aki talán egykor még te voltál…
Az érzés, amikor rádöbbensz, hogy a kommunikációd annyira üres, hogy az ugatásod már visszhangot sem ver, hiszen nincs már akinek szóljon a kétségbeesett vonítás, a vakkantások, a mordulások, amelyeket már egyre ritkábban igaz, de azért még néha kiadsz magadból. Nincs aki meghallja és már az sincs, aki visszaugasson rád, hiszen rég nem értitek egymást. …és mivel már magadat sem érted, akkor hát minek is ugatnál magadban.

Szóval, ez a kötet, a kommunikációképtelenségünk apró, rissz-rossz drámáiról, talán nem a keveseknek szól, de ha mégis, akkor inkább csak egyfajta mementó gyanánt, figyelmeztetésként. Mi, többiek pedig, úgy gondolom, érteni fogjuk, és ha nem is örülünk neki, de ráismerünk majd néhány jellemző vágóképre, apró-cseprő kínjaink sorából.

Döbbenetes, hogy Farkas Balázs mennyire magától értetődő egyszerűséggel rakja össze a tutit, látszólag piszlicsáré szitukból, első látásra közhelyesnek tetsző élethelyzetekből. Úgy hiszem, erre mondják a hozzáértők, hogy különös érzékenység, meg rendkívüli éleslátás, no meg, hogy a dolgok mögötti lényeg kivételes precizitással, mérnöki pontossággal történő felszínre emelése.
Szerintem meg egyszerűen csak baromi jó, érdemes olvasni.

2 hozzászólás
szadrienn P>!
Farkas Balázs: Ugatás

“Az állat a tiéd. Hogy melyik állat a tiéd? A lelked tudja. Belenézel mélyen, és amit ott látsz, az lesz az igazság, az lesz a bölcsesség, a hitvallás, a reveláció. Pontosan tudod már most, ebben a pillanatban.
Bólintottam. Teljesen meggyőzött.
Vettem egy terráriumot meg egy nagy, szőrös pókot.”

A meghökkentés, a meglepetés ereje és a vezérfonalként működő állatszimbolika kíséri végig a kötet rövid írásait. A téma sokszor nem más, mint az egyhangú, kilátástalan vidéki hétköznapok lassú sodrása a meghasonlás küszöbén álló szereplőkkel, a háttérben a Zala folyó vagy a helyi bolhapiac.
Nagy események nem várhatók, az egyéni dráma halk és szinte láthatatlan, legtöbbször csak az egyes novellák végén mutatkozik meg. Az összekapcsolódó sorsok mélyére tekintve, kicsit megmozgatva a régi, poros bútorokat a szőrös, fájdalmas csípésű pók lassan előmászik a sarokból.
Tetszett a keretes szerkesztés és a nagyon óvatosan adagolt remény és változás, ami néhány szereplő előtt nyitva áll, a többiek viszont még hosszú ideig hallgatni fogják a szomszédból átszűrődő, idegőrlő kutyaugatást.

Ottilia P>!
Farkas Balázs: Ugatás

Lendületes novellák fiatalokról, sekélyes kapcsolataikról úgy a szülőkkel, mint kortársaikkal, pedagógusokkal, egész környezetükkel. Kezdetben az írások és a szereplők is felszínesnek tűnnek, de a sorok közül mégis átérződnek a problémák, a nehéz sorsok, az elhagyatottság, a figyelem, a szeretet és a családi minta hiánya. Értékes emberekről szól, akik elkallódtak, vagy elfásultak, akiknek nem boldog az életünk, de még nem halt ki belőlük a többre, jobbra vágyás ösztöne.

Van benne trágárság is, néhol kicsit céltalanul, de még éppen elmegy.

A kutyás részek itt-ott jól illeszkednek a sztoriba, máshol viszont kicsit erőltetettnek tűnnek.

Most olvastam először Farkas Balázstól, ennek alapján úgy gondolom, tehetséges fiatal író.

robinson >!
Farkas Balázs: Ugatás

Az alapvetően realista prózanyelvre épülő történetek érett novellákat adnak az olvasónak. A kiüresedett kapcsolatok viszonyáról, az érzelmi hiányról szólnak ezek az írások. Jól megkomponált, hatásos kötet sajátos narrátori furfangokkal felturbózott elbeszélésmódjával.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/09/ugatas.html

Cipőfűző>!
Farkas Balázs: Ugatás

A vidéki jólevegőt fullasztónak találta, a miliőt képmutatónak, a szülői „háttéruralmat” kissé nyomasztónak, más szemlélettel, habitussal járt-kelt időnként komfortosnak is nevezhető környezetében, amint lehetett, megpattant, hogy aztán isten igazából már sose térjen vissza. Azonban vele maradt minden, amit felszedett vagy ami ráragadt. Én ismerem Farkas Balázst. Legalábbis a történeteit.
Kompakt novellákat tartalmazó kompakt kötet. Tudatosan megkomponált történetek. Ha valami kipattan a fejéből, akkor nem bízza a véletlenre, nem a szél fújja össze a szöveget.

julicsenge IP>!
Farkas Balázs: Ugatás

Hm, nem tudom, mit érzek, de jó volt. Ez így oké? :D

perezvon>!
Farkas Balázs: Ugatás

Raymond Carver novelláiból tanultam meg, hogy a drámaiságban nem csak Oidipusz király van, hanem nagyon sok kisszerűség is. Hogy meglátogatni a szomszédokat egy vacsorán olyan utazás lehet a belső sivárságba, mint amit a pokolra szálló Aeneas és Dante és jóegynéhány másik ún. hős megtapasztal. Na meg azt is, hogy a kisszerűségben is ott fénylik a lehetőség és a veszteség, és hogy ettől a pislákóló fénytől lesz a kisszerűség drámai.
És most nem csak Carverről beszélek, hanem az Ugatásról, ami egy Carver szellemét képviselő, de a huszadik századi amerikai középosztály helyett a huszonegyedik századi magyar ecseri piac és vidéki általános iskola és kisváros és menza világát bemutató kötet. Ezekben a világokban az embereknek lenne esélyük találkozásokra, de valahogy egészen hétköznapi és egészen tragikus módokon mindig több és több minden választja el a novellák szereplőit egymástól, mint ami összekapcsolná őket.

tomipetianya>!
Farkas Balázs: Ugatás

Körülbelül a harmadik novella után kezdtem el rajongani a könyvért. Szerintem hiteles rajza a körülöttünk élőknek, vagy egy-egy helyzetben saját magunkak, mert az ember azt sohasem vallaná be magának, hogy valamiben töketlenkedik.
Itt írok róla részletesebben:
http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/fo…


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

A beszélgetés itt mintha el is illant volna. Eddig ott imbolygott a bizonytalanság peremén, és most meglökték, bamm, összetört, darabjai a szőnyegen.

Tanítás után

robinson >!

– Akármit ugatunk, mindig lesz valaki, aki máshogy ugat vissza, és mindig lesz olyan, aki félreérti a másikat. Minden háború innen ered. Az acsargásból, önmagunk fontosságába vetett hitünkből.

gesztenye63 P>!

– Az emberi kommunikáció… ugatás. – Patrik visszafordult. – Mindenki azt hiszi, hogy amit mond, jelent valamit a másiknak, ami persze egyáltalán nem biztos. Ritkán figyelünk a másikra. Agresszív, tolakodó a kommunikációnk. Mint az ugatás. Valakinek érezzük magunkat tőle, de ez az ugatás a másik számára üres zaj. Próbálod érvényesíteni a létezésedet, rámutatni, hogy ott vagy. Ideiglenesen működik. De nem is tudom. Nincs értelme.

Ugatás

3 hozzászólás
robinson >!

Jobb híján a könyvárus portékáját böngészte egy ideig, tele volt a magyar irodalom echte legnagyobb neveivel: Mattyasovszky, Fable, Berkesi, Szilvási, Lőrincz és így tovább, szorosan egymás mellett. Aztán egy láda Rakéta Regénytár és Albatrosz vegyesen, egy újabb láda szakácskönyv, mellette pedig toronyban Delfin-könyvek.

gesztenye63 P>!

– Néha… néha nem tudom, mi a valóság – vallotta be Patrik. – Néha pedig tudom, mi a valóság, és ettől csak még kevésbé érzem valóságosnak. (…)

Számadás

robinson >!

A kávé megégette a nyelvét. Amikor tejet öntött bele, túl sok lett. Felfordult a gyomra.

ViraMors P>!

A második kávéját egy kávézóban kérte ki, ahol több tükröződő felület volt, mint egy ékszerboltban. Csak bámulta, ahogy a kávé habja lassan összeroskad és felfedi alatta a lényeget.

Szörnyetegek

Kapcsolódó szócikkek: kávé

Hasonló könyvek címkék alapján

Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó
Nádas Péter: Talált cetli
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Mészáros András: A farkas álma
Balla D. Károly: Világvége
Molnár Vilmos: Csodák ideje
Vámos Miklós: Majdnem összes
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen
Bakos József (szerk.): Ébredő idő
Dobai Péter: Párbaj, tükörben