Ugatás 40 csillagozás

Farkas Balázs: Ugatás

Ugatás – üres acsarkodás vagy segélykiáltás? A kötetben található novellák az emberi kapcsolatokról, a bennünk rejlő feszültségről és a menekülésről szólnak, arról, hogy gyakran csak akkor találjuk meg a megfelelő szavakat, amikor már késő. A történetekben gyakran bukkannak fel kutyák, mint a szereplők belső lelki folyamatainak szimbólumai.

A kötet az elmúlt öt év folyóiratos közléseiből ad válogatást, a nyitó és záró novellák viszont lazán kapcsolódnak Farkas Balázs Nyolcasok című első kötetéhez is – ezek itt olvashatóak először.

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Napkút, Budapest, 2020
112 oldal · ISBN: 9789632639062
>!
Napkút, Budapest, 2020
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632638980

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Farkas Balázs: Ugatás

”Ritkán figyelünk a másikra. Agresszív, tolakodó a kommunikációnk. Mint az ugatás. Valakinek érezzük magunkat tőle, de ez az ugatás a másik számára üres zaj.”

És tényleg, valóban így van… Mondhatni, hogy általában? Vagy túlnyomórészt? De ez mégiscsak olyan rusnya, egyterű általánosítás lenne, amolyan „ex cathedra” kinyilatkoztatás, amit annyira utálok. Merthogy vannak bizony azok a különös kegyelmi állapotban élő-lélegző kevesek, akik alig is ismerik ezt a görcsöt. Ők azok, akik számára (még!) ismeretlen az érzés, amikor a zsivajgó tömegben, a tömött buszon, a leginkább csak utált/megunt kényszerdolgozóban, a konvenciók közé falazott, megfelelés-kényszeres, felelősséget nyögő családi-baráti kapcsolatokban egyszer csak ráérzel a légüres térre. Amikor égetni kezdi a tüdőt a kiszivattyúzott oxigén ordító hiánya és az épelméjű gondolatok utolsó szikrái kétségbeesve próbálnak kapaszkodni abba a két lábbal a földön járó valakibe, aki talán egykor még te voltál…
Az érzés, amikor rádöbbensz, hogy a kommunikációd annyira üres, hogy az ugatásod már visszhangot sem ver, hiszen nincs már akinek szóljon a kétségbeesett vonítás, a vakkantások, a mordulások, amelyeket már egyre ritkábban igaz, de azért még néha kiadsz magadból. Nincs aki meghallja és már az sincs, aki visszaugasson rád, hiszen rég nem értitek egymást. …és mivel már magadat sem érted, akkor hát minek is ugatnál magadban.

Szóval, ez a kötet, a kommunikációképtelenségünk apró, rissz-rossz drámáiról, talán nem a keveseknek szól, de ha mégis, akkor inkább csak egyfajta mementó gyanánt, figyelmeztetésként. Mi, többiek pedig, úgy gondolom, érteni fogjuk, és ha nem is örülünk neki, de ráismerünk majd néhány jellemző vágóképre, apró-cseprő kínjaink sorából.

Döbbenetes, hogy Farkas Balázs mennyire magától értetődő egyszerűséggel rakja össze a tutit, látszólag piszlicsáré szitukból, első látásra közhelyesnek tetsző élethelyzetekből. Úgy hiszem, erre mondják a hozzáértők, hogy különös érzékenység, meg rendkívüli éleslátás, no meg, hogy a dolgok mögötti lényeg kivételes precizitással, mérnöki pontossággal történő felszínre emelése.
Szerintem meg egyszerűen csak baromi jó, érdemes olvasni.

2 hozzászólás
szadrienn P>!
Farkas Balázs: Ugatás

“Az állat a tiéd. Hogy melyik állat a tiéd? A lelked tudja. Belenézel mélyen, és amit ott látsz, az lesz az igazság, az lesz a bölcsesség, a hitvallás, a reveláció. Pontosan tudod már most, ebben a pillanatban.
Bólintottam. Teljesen meggyőzött.
Vettem egy terráriumot meg egy nagy, szőrös pókot.”

A meghökkentés, a meglepetés ereje és a vezérfonalként működő állatszimbolika kíséri végig a kötet rövid írásait. A téma sokszor nem más, mint az egyhangú, kilátástalan vidéki hétköznapok lassú sodrása a meghasonlás küszöbén álló szereplőkkel, a háttérben a Zala folyó vagy a helyi bolhapiac.
Nagy események nem várhatók, az egyéni dráma halk és szinte láthatatlan, legtöbbször csak az egyes novellák végén mutatkozik meg. Az összekapcsolódó sorsok mélyére tekintve, kicsit megmozgatva a régi, poros bútorokat a szőrös, fájdalmas csípésű pók lassan előmászik a sarokból.
Tetszett a keretes szerkesztés és a nagyon óvatosan adagolt remény és változás, ami néhány szereplő előtt nyitva áll, a többiek viszont még hosszú ideig hallgatni fogják a szomszédból átszűrődő, idegőrlő kutyaugatást.

Csabi P>!
Farkas Balázs: Ugatás

Elolvastam mostanában jó pár friss kisprózát, és ebben találtam meg leginkább azt, amit egyéni hangnak szokás nevezni.
Jók a párbeszédek. Úgy tud káromkodni, hogy az nem üvölt ki a szövegből. Olyan banális sztorikat is élettel tud megtölteni, mint hogy valaki betéved egy szállodába, és ott eljátssza, hogy ott lakik. Képes úgy beleírni a tanulságot a történetbe, hogy az nem esik ki belőle.
Ráadásul mint kötet is egységes, igaz, FB-nak mostanában rendszeresen jelennek meg kötetei, úgy tűnik, folyamatosan alkot, így „sűrűbb” a könyv.

montika P>!
Farkas Balázs: Ugatás

Nem mondanám, hogy jól esett Farkas Balázst olvasni, nyershús színű novellák ezek, messze vannak a baba rózsaszíntől, de határozott, mással össze nem téveszthető, egyedi hangjuk van.
Nem éreztem otthon magam bennünk, kellemetlenül fészkelődtem, mentem volna tovább, ne állítsanak meg, ne kelljen látnom őket, velük szembe lennem.
A novellák hősei sem érzik a megfelelő helyen magukat az életükben, idegenek önmaguknak is, valamilyen frusztrációban megrekedtek. Lelkük valamibe beakadt, feszülnek önmagukba zárva, nem tudnak kifelé nyitni, megnyílni.
A kötet szépen felépített, egységes tematikailag. A 12 novellát visszatérő képek, motívumok fűzik össze. Hangos minden bennük, még a csend is, a szagokat is élesen lehet érezni olvasás közben, fintorgunk.
Egyszerű, hétköznapi élethelyzetek szomorú valóságát, szülő-gyermek, baráti, házastársi, szerelmi kapcsolatok nehézségeire látunk rá, ahol a szereplőink sérültek, tele vannak lelki sebekkel, fajdalommal, hangtalanul kiáltanak. Sose egymásért, vagy együtt vannak, ez az egymás mellett sivár, értetlen, másikat megérteni, meghallani (már) képtelen.
A nyelv csupasz és éles, gyakran felsêrt ,kommunikációra képtelen, kiszakadnak a szitkok, káromkodások, trágár szavak, funkcióit nem tudja ellátni, vergődik. A novellák nyelvezete és a narráció is ehhez próbál idomulni, néha sikerül is neki.
Elmerengtem, fel tudok-e még egyszer valaha szállni a 19-es villamosra off anélkül, hogy ne gondoljak rögtön a kortárs magyar irodalomra…. *

giggs85 P>!
Farkas Balázs: Ugatás

Elmondható, hogy manapság a novellák és elbeszélések (ha nem is a legszebb, de mindenestere) sokadik virágkorát éljük idehaza, és az utóbbi egy évtizedben egyre-másra álltak elénk a jobbnál jobb (és néha rosszabbnál rosszabb) kisprózaírók, így ebben a műfajban kimondottan nagy a konkurencia. A fiatal és viszonylag még kevésbé ismert Farkas Balázs azonban szerencsére az első tábort erősíti, ugyanis egy kimondott üde hang, akit fel lehet ismerni a realista hangvételű történeteiről, az atmoszférateremtő erejéről, na meg arról, hogy úgy tudni írni – bármi is legyen a témája –, hogy az az olvasót érdekelni fogja.
Ez a kötete tavaly jelent meg a Napkút kiadónál, és ugyanaz elmondható rá, mint ami eddig is jellemezte Farkast: nincs itt semmi posztmodern formabontás (ez egyénként is egyre inkább kiszorulóban van a kortárs irodalomból), vannak viszont klasszikusan működő novellák, amelyekben hol nincs semmi különös, semmi meglepő, hol meg a végén jön egy nem várt fordulat, mint ahogy ebben a műfajban el is várható.
Talán a cím sem véletlenül az, ami – Ugatás –, hiszen minden egyes itt szereplő írás éppen az emberi kommunkiációképtelenségről szól, arról az egyre terjedő „kórról”, ami napjainkat is egyre inkább jellemzi. Ez a novellákat jellemző közös vonás természetesen, mint mindig, a kötet javára válik.
Nem állítom, hogy a 2020-as irodalmi évről éppen az Ugatás fog eszünkbe jutni, de azt mindenképpen, hogy egy jó kis ajánlható és szerethető darabbal lettünk gazdagabbak Farkas Balázs jóvoltából. Keressétek a Napkút kiadónál!

balagesh IP>!
Farkas Balázs: Ugatás

Többszörös meglepetést okozott ez a kis kötet. Először kellemetlent. A tapasztalható rajongás miatt vettem kézbe, de az első, ráadásul címadó írást én rossznak találtam. A túlzott várakozások kárhoztatása helyett kis indoklás: túlgondoltnak, erőltetettnek éreztem. Értettem, értettem, de egyszerűen erre gondoltam: De béna! És valahogy jelentéktelen volt az egész, meg még az a pozőr zárlat is! A második már sejtetett valamit, de utólag se tudom, miért nem tetszik. Talán csak az utolsó pár sor miatt?
Aztán jött a bomba: ezek után nem számítottam arra, hogy a harmadik írás, a Bolha maga lesz a tökéletesség. off Utána nagyjából így folytatódott a dolog, minimális hullámzással. Leszámítva a záró és egyben az első írással együtt keretet adó darabot, értékeltem mindet.
Megfogott a természetes egyszerűség. Sok író tűzi ki ezt célul, és aztán leegyszerűsítik a szövegeiket. Amikre visszaemlékszem, azok mind ilyen végeredménnyé tisztázott szövegek. FB írásai viszont eleve ilyenek. A nyelvezet hétköznapi, utcaszagú. A mondatvezetés már-már ponyvát idézően elemi. Én lazán elhinném, hogy a szerző ezen a létszinten tölti a napjait. Piacozik, a jointos haverjaival nyomul, stíröli a pultosnő már megereszkedett testét… Komolyan, mintha valamelyik gyárban a Dolgozók lapjában, na jó, a Zaolon vagy a Veolon olvasnám. Többen említették a párbeszédek autentikusságát.
Még az tetszett különösen, hogy a nagy élethelyzetek helyett inkább csak fontos pillanatok vannak. Nem létfontosságúak, hanem csak olyanok, amikből épp belátni egy-két sorsot. És ott sem abszolút értelemben, hanem csak az adott pillanat adta nézőpontból. A Bolhában több szereplő is van, a családi viszonyok, életkori helyzetek mégis tökéletesen világosak. Az ilyen emlékezős beemelések meg egy-egy nagy elgondolkodás rí csak ki a szövegekből.
A nagy büdös semmit ilyen lazán, nem felnagyítva, nem megkülönböztetve, tehát nem valamivé téve kevesen képesek ábrázolni.

Ottilia P>!
Farkas Balázs: Ugatás

Lendületes novellák fiatalokról, sekélyes kapcsolataikról úgy a szülőkkel, mint kortársaikkal, pedagógusokkal, egész környezetükkel. Kezdetben az írások és a szereplők is felszínesnek tűnnek, de a sorok közül mégis átérződnek a problémák, a nehéz sorsok, az elhagyatottság, a figyelem, a szeretet és a családi minta hiánya. Értékes emberekről szól, akik elkallódtak, vagy elfásultak, akiknek nem boldog az életünk, de még nem halt ki belőlük a többre, jobbra vágyás ösztöne.

Van benne trágárság is, néhol kicsit céltalanul, de még éppen elmegy.

A kutyás részek itt-ott jól illeszkednek a sztoriba, máshol viszont kicsit erőltetettnek tűnnek.

Most olvastam először Farkas Balázstól, ennek alapján úgy gondolom, tehetséges fiatal író.

robinson P>!
Farkas Balázs: Ugatás

Az alapvetően realista prózanyelvre épülő történetek érett novellákat adnak az olvasónak. A kiüresedett kapcsolatok viszonyáról, az érzelmi hiányról szólnak ezek az írások. Jól megkomponált, hatásos kötet sajátos narrátori furfangokkal felturbózott elbeszélésmódjával.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/09/ugatas.html

Cipőfűző P>!
Farkas Balázs: Ugatás

A vidéki jólevegőt fullasztónak találta, a miliőt képmutatónak, a szülői „háttéruralmat” kissé nyomasztónak, más szemlélettel, habitussal járt-kelt időnként komfortosnak is nevezhető környezetében, amint lehetett, megpattant, hogy aztán isten igazából már sose térjen vissza. Azonban vele maradt minden, amit felszedett vagy ami ráragadt. Én ismerem Farkas Balázst. Legalábbis a történeteit.
Kompakt novellákat tartalmazó kompakt kötet. Tudatosan megkomponált történetek. Ha valami kipattan a fejéből, akkor nem bízza a véletlenre, nem a szél fújja össze a szöveget.

dacecc P>!
Farkas Balázs: Ugatás

Kiegyensúlyozott színvonalon mozognak Farkas novellái, sallangmentes jó ritmusban mozgó szövegek. Nagy erénye, hogy úgy tud megjeleníteni emberi helyzeteket, hogy nem dramatizálja túl azokat, jó arányérzékkel megy bele szituációkba, és jókor áll meg a szöveg, ha arra van szükség, nem rág szájba érzéseket. Egy pici negatívum volt nekem, hogy néha túl direktnek hatott a beleszőtt mondanivaló a történetekben, de zavarónak nem nevezném.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

A beszélgetés itt mintha el is illant volna. Eddig ott imbolygott a bizonytalanság peremén, és most meglökték, bamm, összetört, darabjai a szőnyegen.

Tanítás után

robinson P>!

– Akármit ugatunk, mindig lesz valaki, aki máshogy ugat vissza, és mindig lesz olyan, aki félreérti a másikat. Minden háború innen ered. Az acsargásból, önmagunk fontosságába vetett hitünkből.

gesztenye63 P>!

– Az emberi kommunikáció… ugatás. – Patrik visszafordult. – Mindenki azt hiszi, hogy amit mond, jelent valamit a másiknak, ami persze egyáltalán nem biztos. Ritkán figyelünk a másikra. Agresszív, tolakodó a kommunikációnk. Mint az ugatás. Valakinek érezzük magunkat tőle, de ez az ugatás a másik számára üres zaj. Próbálod érvényesíteni a létezésedet, rámutatni, hogy ott vagy. Ideiglenesen működik. De nem is tudom. Nincs értelme.

Ugatás

3 hozzászólás
robinson P>!

Jobb híján a könyvárus portékáját böngészte egy ideig, tele volt a magyar irodalom echte legnagyobb neveivel: Mattyasovszky, Fable, Berkesi, Szilvási, Lőrincz és így tovább, szorosan egymás mellett. Aztán egy láda Rakéta Regénytár és Albatrosz vegyesen, egy újabb láda szakácskönyv, mellette pedig toronyban Delfin-könyvek.

gesztenye63 P>!

– Néha… néha nem tudom, mi a valóság – vallotta be Patrik. – Néha pedig tudom, mi a valóság, és ettől csak még kevésbé érzem valóságosnak. (…)

Számadás

Csabi P>!

– Igen, mindenkinek jó véget ér a története. Ne hidd, hogy nem. Jó élet? Rossz halál? Ne aggódj. A történetet addig mesélik, amíg jó vége nem lesz. Mindig addig mesélik. Néha tovább is, mint illenék, néhányan talán meg is unják félúton, de attól még végig kell mesélni.

107. oldal

robinson P>!

A kávé megégette a nyelvét. Amikor tejet öntött bele, túl sok lett. Felfordult a gyomra.

ViraMors P>!

A második kávéját egy kávézóban kérte ki, ahol több tükröződő felület volt, mint egy ékszerboltban. Csak bámulta, ahogy a kávé habja lassan összeroskad és felfedi alatta a lényeget.

Szörnyetegek

Kapcsolódó szócikkek: kávé

Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Hatlábú
Szabó Róbert Csaba: Kutyák birodalma
Reményik László: Felvert por
Gerald Durrell (szerk.): A legszebb kutyatörténetek
Bogár Erika: Végtelen Mezők Vándora
Jónás Zoltán – Káelné Kovács Rita (szerk.): Kortárs Hangon ’20
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara
Váczi István: Kapitány voltam 2.
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó
Nádas Péter: Talált cetli