”Ritkán figyelünk a másikra. Agresszív, tolakodó a kommunikációnk. Mint az ugatás. Valakinek érezzük magunkat tőle, de ez az ugatás a másik számára üres zaj.”
És tényleg, valóban így van… Mondhatni, hogy általában? Vagy túlnyomórészt? De ez mégiscsak olyan rusnya, egyterű általánosítás lenne, amolyan „ex cathedra” kinyilatkoztatás, amit annyira utálok. Merthogy vannak bizony azok a különös kegyelmi állapotban élő-lélegző kevesek, akik alig is ismerik ezt a görcsöt. Ők azok, akik számára (még!) ismeretlen az érzés, amikor a zsivajgó tömegben, a tömött buszon, a leginkább csak utált/megunt kényszerdolgozóban, a konvenciók közé falazott, megfelelés-kényszeres, felelősséget nyögő családi-baráti kapcsolatokban egyszer csak ráérzel a légüres térre. Amikor égetni kezdi a tüdőt a kiszivattyúzott oxigén ordító hiánya és az épelméjű gondolatok utolsó szikrái kétségbeesve próbálnak kapaszkodni abba a két lábbal a földön járó valakibe, aki talán egykor még te voltál…
Az érzés, amikor rádöbbensz, hogy a kommunikációd annyira üres, hogy az ugatásod már visszhangot sem ver, hiszen nincs már akinek szóljon a kétségbeesett vonítás, a vakkantások, a mordulások, amelyeket már egyre ritkábban igaz, de azért még néha kiadsz magadból. Nincs aki meghallja és már az sincs, aki visszaugasson rád, hiszen rég nem értitek egymást. …és mivel már magadat sem érted, akkor hát minek is ugatnál magadban.
Szóval, ez a kötet, a kommunikációképtelenségünk apró, rissz-rossz drámáiról, talán nem a keveseknek szól, de ha mégis, akkor inkább csak egyfajta mementó gyanánt, figyelmeztetésként. Mi, többiek pedig, úgy gondolom, érteni fogjuk, és ha nem is örülünk neki, de ráismerünk majd néhány jellemző vágóképre, apró-cseprő kínjaink sorából.
Döbbenetes, hogy Farkas Balázs mennyire magától értetődő egyszerűséggel rakja össze a tutit, látszólag piszlicsáré szitukból, első látásra közhelyesnek tetsző élethelyzetekből. Úgy hiszem, erre mondják a hozzáértők, hogy különös érzékenység, meg rendkívüli éleslátás, no meg, hogy a dolgok mögötti lényeg kivételes precizitással, mérnöki pontossággal történő felszínre emelése.
Szerintem meg egyszerűen csak baromi jó, érdemes olvasni.