Nyolcasok 39 csillagozás

Farkas Balázs: Nyolcasok

„Milyen ​Farkas Balázs első regénye (három kisregénye)? Ha a Házibuli című film felejthetetlen dédnagymamáját, Poupette-et kérdeznénk, ő minden bizonnyal azt válaszolná, hogy éppen olyan, mintha Albert Camus és Hazai Attila közös gyermeke volna. De azért van benne valami woodyallenes humor, valami dándogmás lassú kegyetlenség, valami carveres minimalista metafizika is. Egy könyvtárosról szól a lecsupaszított történet, aki helyét keresi a világban. Próbál rájönni, mire is jó a nő, mire jó a vallás, mire jó a mámor, mire jó a zene, mire jó az olvasás, mire jó az élet, mire jó a halál. Mindeközben az olvasó nemcsak remekül szórakozik (értsd: hol röhög, hol megszakad a szíve), de jól hallja, ahogy a szerző (megalkuvást nem ismerve) a lét kapuján dörömböl, a létezés alapkérdéseire követel választ. Farkas Balázs alaposan feladta magának a leckét. Az utóbbi időszak egyik legígéretesebb pályakezdésének lehetünk tanúi. Ja, és az olvasáshoz vásároljunk be sajtot. Jó sok és minél többféle… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2015
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637043628
>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2013
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637043628

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Darvasi László


Kedvencelte 3

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
AeS
Farkas Balázs: Nyolcasok

Nagy örömmel látom, hogy én vagyok a tizedik csillagozó, és így a rendszer végre eloszlást is számol. Mert ugye én nem könyvtáros vagyok, hanem szociológus, de amúgy minden más stimmel. Vagy legalábbis elég sok minden.
Van ez a könyvtáros, aki itt él, néha a megyében, néha a fővárosban, sétál a múzeumos-antikváriumos körúton, megfigyel és rendszerez, barátokat szerez, meg néha kicsit szerelmes is, furcsa dolgokba keveredik, birkózik a nyolcórákkal, az őt körülvevő emberekkel, meg saját magával. Közben néha kicsit leül szorongani, ha ráér, meg odafigyel, hogy ne öljön meg pókokat ok nélkül, és nem szereti a konferenciákat sem.
Kicsit én vagyok, még harminc alatt, kicsit mind így vagyunk harminc alatt. Fölött is talán. Nem zárja ki.

>!
Juci P
Farkas Balázs: Nyolcasok

Nem volt rossz olvasni, néha megmosolyogtatott, de azért összességében volt valami hiányérzetem. Nekem nem a „mai fiatalok” céltalanságáról, motiváció-hiányáról, útkereséséről szólt úgy általában (vagy általánosíthatóan), ahhoz ez a főszereplő nem volt eléggé neurotipikus (bizonyos – egyébként tök bevett – szavakat, kifejezéseket nem ismert vagy nem értett, és mindig a szó szerinti értelmükkel igyekezett megmagyarázni őket; társas helyzetekben sokszor fogalma sem volt, hogy éppen mi történik és hogy kéne viselkedni stb.). Az viszont tetszett, hogy a regény végére sem próbálta meg ezeket a kommunikációs nehézségeket feloldani a szerző, nem akarta „normalizálni” a főszereplőt. Volt két váratlan és hihetetlen, filmszerű fordulat, azokat nem tartottam jó megoldásnak, elvettek az egész könyv realisztikusságából. Kicsit ténfergős az egész szöveg, ahogy a főszereplő is ténfereg az életében, mégis valahogy szeretnivaló.
Még Brusselmans férfija jutott eszembe, bár ez a könyvtáros sokkal szelídebb emberpéldány, de vannak hasonló kérdései és problémái, főleg a könyvekkel meg az olvasókkal :)

>!
Véda MP
Farkas Balázs: Nyolcasok

Szerintem Farkas Balázs főhőse nem Camus és Hazai Attila közös gyereke, hanem sokkal inkább az Esőemberé és Janne Telleré. Végtelenített letargia, nihilizmus és idiotizmusig fokozott világfájdalmasság. Az azért nagy szerencse, hogy még Teller „Pierre”-je egész nap egy fán csücsül, Farkas Balázs főszereplője tevékenyen és fogadókészen hajlandó magát meggyőzni/meggyőzetni: "„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Illetve arra, hogy nem is.
Szóval összességében nem szerettem Farkas Balázst, de mégis jó amit ír. :)

>!
grass
Farkas Balázs: Nyolcasok

A világfájdalmas magyar középosztály huszonéveseinek remek krónikája, a megabájtok és a Youtube generációjában, ahol a fiatalok két headshot meg insta deathmatch közben még mindig hallják az idősebbektől a rendszerváltás előtti időket, és rendezvényeken a nagyobb tömegben mindig beszűrődik az, hogy valaki politizál, vagy kritizál. Az esetlensége imádni való, a fekete humora inkább szomorú mint vicces. A párbeszédek elképesztő sebességgel pörögnek és élettel teltek, a cselekmény végig a magyar panaszkodós, de igazából csak életunt, útkeresős fiatal, könnyen szerethető figuráját ragadja meg – mely érdekes módon néha inkább szól a mellékszereplőkről, mint a főhősről.

Helyenként Kurt Vonnegut, néhol Wes Anderson, de teljes egészében Farkas Balázs.

>!
Mileva
Farkas Balázs: Nyolcasok

Azért olvastam el, mert könyvtárosról szólt, de nem nyert meg se az író, se a hőse… sajnálom. Talán majd máskor.
Az eddigi értékelésekben kb. minden benne van, amit magam is gondoltam, fiatalságról, útkeresésről, elveszett tévelygésről, autisztikus vonásokról stb…
A legpontosabb jellemzés Pávelnál: „ihletetten debil fiatalember”, ettől jobbat írni nem tudok.
Tán csak annyit, hogy amikor a kollégáid között három, a főszereplőhöz hasonló szabású is van – na, az a rock'n'roll…

>!
bagie P
Farkas Balázs: Nyolcasok

Előrebocsátandó: nem szeretem a nihilizmust, a folyamatos csúnya beszédet, még ha tudom is, hogy mostanság ez jellemző a fiatalok zömére. Valószínűleg az én hibám, hiszen a ráncaimmal, ősz hajszálaimmal együtt a rigolyáim is szaporodnak. És nagyon nem szeretnék most fiatal(abb) lenni.

A könyv egyébként szerintem zseniális. Letehetetlen, és nagyon jól visszaadja a fiatalok (zömében meglévő) életérzést. … amit én az hozzájuk képest már nagy öreg szomorúsággal olvasok, és folyamatosan próbálom végiggondolni, hogy hol és mit kellene máshogyan csinálnia / csinálniuk. Nekem egy kicsit Emlék Bundás életérzésem volt, de a könyvtáros és barátai is megjegyzendő szereplői lesznek a magyar kortárs irodalomnak. :)

>!
Sicc P
Farkas Balázs: Nyolcasok

Nehéz értékelnem ezt a könyvet. Egyszerre volt nyomasztó és megmosolyogtató, taszító és vonzó. Az értékelések alapján alig vártam, hogy a kezembe vehessem, aztán az elején majdnem leraktam, de nem hagyta magát! És nem bántam meg.
Nem tudom megmagyarázni, miért szippantott be végül, de így történt. Pedig néhányszor tarkón vágtam volna a főszereplőt. Az a közömbösség, érdektelenség, ami árad belőle, számomra érthetetlen. Aztán ahogy halad a történet, egyre több gondolatát és problémáját értettem meg, „éreztem meg”.
Ráadásul sosem tudtam, merre halad a történet, mi jöhet ki ebből. És nagyon jól esett, hogy nem tragédia lett belőle. Az ember boldogan csukja be a könyvet…:)

>!
Péter_Szombati
Farkas Balázs: Nyolcasok

Tetszett az alapötlet már azonnal, ez az egzisztenciális vergődés nekem nagyon bejön, és valahogy “zabhegyezős” érzésem volt tőle, szinte végig. Útkeresés, fura gondolatok, benyomások. Igazából nincs megfogható cselekmény, és ettől egyéni ez az egész.

Ez tipikusan az az értékelés, amit most vagy továbbírnék még 8 hosszú bekezdésen keresztül, vagy csak simán azt mondanám, hogy olvassátok el. S mivel nem tudom most rendszerezni a gondolataimat a kellő mértékben ahhoz, hogy fejtegessek, ezért olvassátok el! :-)

>!
B_Márti
Farkas Balázs: Nyolcasok

Nagyon jó. Tényleg mindenkinek ajánlom, függetlenül attól, hogy könyvtáros-e az illető. Két dolgot élveztem benne a legjobban: az egyik, hogy néha potyogtak a könnyeim a nevetéstől, és szakadtam meg, már fájt a hasam, aztán később meg elkerekedett szemmel olvastam, és ha valaki odajött volna hozzám, elhessegettem volna, azzal, hogy „ezt a részt most muszáj befejeznem”. A másik a karakterek ábrázolása. Helyenként annyira magamra (nőkre) ismertem benne, hogy az már ijesztő volt…
A vége felé már oda kellett figyelnem, és kiszabni időt, hogy lassabban olvassam, hogy tovább tartson… Vizsgaidőszak ide vagy oda, erre megérte rászánni minden egyes pillanatot.

>!
Mandragoria P
Farkas Balázs: Nyolcasok

Hát, szóval. Én ezt elolvastam. Az igaz, hogy nem tartott 8 napig, meg 8 óráig sem. De mondjuk, összesen 8-szor futottam neki. Valahogy így.
Nem tudom. Igazából, most nincsenek róla gondolataim. Unalmas folyton gondolkodni. Szerintem nem fáradok vele, sok mindent úgyis leírtak helyettem. Inkább megnézem, van-e itthon sajt… (De előtte kicsit ülök még.)
Azért, olyan izé volt, na, nem tudom igazán megfogalmazni. Az emberek jöttek, meg mentek, valaki sokat szerepelt, valaki keveset, ki unalmasan, más lényegesen, vagy valami ilyesmi. A végén persze úgy is mindegy. Na jó, nagyjából mindent megtudtam, amit akartam. Furcsa volt és néha sok. Bár, mindenhol nem is értettem. Kellett volna?
Különös formája ez a létezésnek, és a vége olyan… nem tudtam helyre tenni. Túl nagyot ugrott. Meg már eleve az utolsó harmad is hihetetlen volt. De azért aranyos volt, vagy hogy mondjam, szinte meg is hatott.
Ja, meg izé. Nem volt ez három kisregény. Komplett, kerek, tanulságos történet. Jellembeli fejlődés. Görbe tükör. Kacagtatóan elrettentő nihilizmusosdi. Csodalétezős. Olyan penészes sajtos. Kicsit 40%-os kinyomóssal. Meg persze hasonlók. Micsoda összhatás!
Jó volt ez, kérem! Balázs: rád figyelni kell!
Köszönöm @csgabi, hogy olvashattam!


Népszerű idézetek

>!
Oswald

A világ meg ment tovább, körbe-körbe.

126. oldal (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)

2 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir

Ezután megint söröztünk, aztán meg nem tudom, mit csináltunk, de az utcán csináltuk. Éjszaka volt, és mindenféle dolognak nekimentem.
Végül is az lett belőle, hogy Patrik hazament a két lánnyal, én meg hazamentem egy viszonylag ésszerű méretű tujával.

125. oldal - A nyolcadik napon (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)

>!
AeS

– Szerinted azok, akik olvasnak, gazdagabbnak látják a világot? – kérdeztem, miközben sétáltunk a könyvtártól a buszmegállóig.
– Nem is tudom – mondta. – Szerintem, aki olvas, többet álmodozik, és ez azzal jár, hogy többre is vágyik. Innen nézve sokkal szegényesebbnek tűnik majd a valóság, amiben élsz.

14. oldal (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)

>!
Dora 

Nyomtatójából kibújt egy papír.
– Szóval, ez a tiéd – mondta. – Ezzel jelentkezel be, ez a jelszavad.
Ránéztem a jelszavamra.

reTard8

Bólintottam.

77. oldal

>!
Dominik_Blasir

Nem tudtam együtt érezni vele. Az ilyesmi nekem soha nem megy, valószínűleg nem is szeretnek ezért.
Azt hiszem, azért van ez, mert az emberek mindig annyira dühösek egymásra, vagy magukra, vagy mindenre. Ha kell, összevesznek egy mosogatóban hagyott szivacson vagy egy kikapcsolt telefonon. Én pedig ebben soha nem akartam részt venni. És aki nem akar játszani, azt kiközösítik. Megtanultam már elég korán.
Nem is tudom, hány éve próbáltam rájönni, hogy mi a bajom a világgal, csakhogy a világgal nincs baj, csak az emberekkel. Velük is akkor, ha nekik is bajuk van.
És általában az embereknek van bajuk. Akkor is, ha nincs.

171. oldal, Nyolcórák - 12:00

>!
AeS

Miközben pakoltam a könyveket, megöltem egy pókot.
Szándékosan.
Arra gondoltam, hogy ezért talán rossz ember vagyok. Arra gondoltam, hogy a pók soha nem gondolta volna, hogy így végzi. Csak sétál fel a polcon és hirtelen kilapítja a Pseudo-Antisthenés.
Tessék, ennyit ér az élet. Még elbúcsúzni sem volt ideje a többi póktól.

23. oldal (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)

>!
Dominik_Blasir

– Ezt a regényt közel négy hónap alatt írtam, de legalább negyven éve érlelődött bennem – mondta, és levette a szemüvegét. – Kinevethetnek, mert vékony könyv. Nem is túlságosan összetett. Tudják… a fájdalom.
Erre mindenki bólogatni kezdett. Mindenki tudta a fájdalmat.
Én például nem tudtam.

19. oldal, Nyolc nappal később - 2.

>!
Dominik_Blasir

Arra a következtetésre jutottam, hogy fel kell akasztanom magam.
Átgondoltam, hogy van-e kötél itthon, vagy valami hasonló, vagy valami, amire rá lehet kötni, és akkor rájöttem, hogy ez elég nehéz lesz, ráadásul ahhoz is fel kellene most kelni, ha időben össze akarok készíteni mindent.

68. oldal, Nyolc nappal később - 8.

>!
AeS

Visszafelé inkább az aluljáróban mentem. Láttam, hogy két fiatal lány dolgozik ott kék kabátban.
Próbálták két oldalról levakarni a graffitit, ami nagy, fekete betűkkel hirdette:
EGJOBB DOLGOK INGYEN VANNAK
DE A KISFRÖCCS SE DRÁ

171. oldal - Nyolcórák (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)

>!
AeS

Mielőtt lefeküdtem, kihúztam az íróasztalom fiókját, és kivettem belőle a papírfecnit, amire felírtam a Patrik-féle rituálé sorait:
Az első napon találkoznom kell egy régi ismerőssel.
A második napon tanulnom kell valami újat.
A harmadik napon le kell mondanom valamiről.
A negyedik napon meg kell ismernem valakit.
Az ötödik napon megszámlálom a terheimet.
A hatodik napon megfelezem a terheimet.
A hetedik napon befejezek valamit.
A nyolcadik napon új életet kezdek.

85. oldal - A nyolcadik napon (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Papp István (szerk.): A magyar könyvtárosság etikai kódexe
Lipp Tamás: Hályogkovácsok
Balogh Ferencné: A gyermekkönyvtári munka alapjai
Guillaume de Laubier – Jacques Bosser: A világ legszebb könyvtárai
Dragan Velikić: Az északi fal
R. L. Stine: Rejtély a könyvtárban
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia