Nyolcasok 57 csillagozás

Farkas Balázs: Nyolcasok

„Milyen ​Farkas Balázs első regénye (három kisregénye)? Ha a Házibuli című film felejthetetlen dédnagymamáját, Poupette-et kérdeznénk, ő minden bizonnyal azt válaszolná, hogy éppen olyan, mintha Albert Camus és Hazai Attila közös gyermeke volna. De azért van benne valami woodyallenes humor, valami dándogmás lassú kegyetlenség, valami carveres minimalista metafizika is. Egy könyvtárosról szól a lecsupaszított történet, aki helyét keresi a világban. Próbál rájönni, mire is jó a nő, mire jó a vallás, mire jó a mámor, mire jó a zene, mire jó az olvasás, mire jó az élet, mire jó a halál. Mindeközben az olvasó nemcsak remekül szórakozik (értsd: hol röhög, hol megszakad a szíve), de jól hallja, ahogy a szerző (megalkuvást nem ismerve) a lét kapuján dörömböl, a létezés alapkérdéseire követel választ. Farkas Balázs alaposan feladta magának a leckét. Az utóbbi időszak egyik legígéretesebb pályakezdésének lehetünk tanúi. Ja, és az olvasáshoz vásároljunk be sajtot. Jó sok és minél többféle… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FISZ Könyvek

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2015
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637043628
>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2013
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637043628

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Darvasi László


Kedvencelte 3

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Farkas Balázs: Nyolcasok

Ha tegnap megkérdeztétek volna tőlem, kik a kedvenc kortárs magyar íróim, mondjuk Vida Gábort, Nádast, Bodort mondom. Ha holnap megkérditek (ma már késő van hozzá), akkor mondom majd Farkas Balázs nevét is. (Meg akit még simán csak kifelejtettem.*)

Az első benyomásom az volt, hogy ennél az elbeszélőnél – hiába könyvtáros – a regény összes többi szereplőjének több esze van. Aztán persze leesik, hogy a srác enyhe autizmusban szenved, a metaforákat szó szerint érti mint egyes kortárs költők, kapcsolati hálója finoman szólva is szakadozott, érzelmi síkja sivár táj (a felszín alatt viszont… ki tudja)… egy szóban összefoglalva „furának”, durvábban pedig akár „retardnak” nevezhetnénk. Nem jellemző, hogy az efféle retardok regényt írjanak – de ha mégis, hát az a regény pont úgy nézhet ki, mint ez. Mert én ezt a regényt elhittem, tökre elhittem. Egyszerre komikus és fájdalmas, egyszerre monoton és szép. A felszín unalma alatt izgalmak feszülnek, és feszítik szét a szöveget. És én úgy megszerettem benne ezt a srácot, hogy az valami förtelem. Megmondom, miért szerettem meg: mert átjött, hogy Farkas is szereti. És ezt nagyon-nagyon megkapónak találom.

spoiler

* Gergely Ágnes. Természetesen Gergely Ágnes.

3 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Farkas Balázs: Nyolcasok

„Visszazökkentünk a könyvtárosságba.”

Ezt a kötetet félreérthető kissé, ha nem tudjuk kódolni a főszereplő könyvtáros autizmusát, de persze a beilleszkedési nehézségek, a munkában, az emberi kapcsolatokban való helykeresés korosztályi problémákat is felvet, ezt a szerző remekül érzékelteti. Az olvasmányos, három kisregényként/fejezetként is olvasható regény jól mutatja be a mindennapokban való téblábolást, más dolgokban, munkafolyamatokban pedig a megoldás biztonságát, a rendezgetés fontosságát. Nem csak a főhősünk, de a többi szereplő is keresi a helyét, emberi kapcsolataik felületesek, egy ismeretlen nő is segítséget jelent ahhoz, hogy elálljon szándékától és más irányba induljon az élete.

1 hozzászólás
>!
Oriente
Farkas Balázs: Nyolcasok

Elég gyakran kell kikísérnünk a mosdóba, ahová menekül.
Mert hogy egy autisztikus vonásokat mutató, végletesen introvertált személyiség fejében vagyunk.
És ez mennyire működik, te jó ég, teljesen elmerültem ebben a fejben. Nekem legalábbis nagyon működött minden: a szöveg, a tempó, a humor – bármennyire is valószínűtlennek hat, hogy a főhős a valóságban akár egyetlen vizsgaidőszakot, vagy komolyabb állásinterjút túlélt volna. Szerintem az abszurditási kelléktárnak funkciója volt itt, és viszonylag hamar el tudtam engedni, hogy a technikai részletekben racionalitást keressek.
Nagyon kerek, kicsit már ijesztően zárt világba olvashattam bele magam, de éppen ezért volt elemi élmény máshogy átélni a Lét elviselhetetlen szörnyűségét. Ami egy nyolcas számrendszerbe kódolva végül mégiscsak egyfajta feloldható „könnyűségbe” pergetett. Régen húzott be könyv ennyire, nagyon tetszett.

>!
AeS P
Farkas Balázs: Nyolcasok

Nagy örömmel látom, hogy én vagyok a tizedik csillagozó, és így a rendszer végre eloszlást is számol. Mert ugye én nem könyvtáros vagyok, hanem szociológus, de amúgy minden más stimmel. Vagy legalábbis elég sok minden.
Van ez a könyvtáros, aki itt él, néha a megyében, néha a fővárosban, sétál a múzeumos-antikváriumos körúton, megfigyel és rendszerez, barátokat szerez, meg néha kicsit szerelmes is, furcsa dolgokba keveredik, birkózik a nyolcórákkal, az őt körülvevő emberekkel, meg saját magával. Közben néha kicsit leül szorongani, ha ráér, meg odafigyel, hogy ne öljön meg pókokat ok nélkül, és nem szereti a konferenciákat sem.
Kicsit én vagyok, még harminc alatt, kicsit mind így vagyunk harminc alatt. Fölött is talán. Nem zárja ki.

>!
Véda MP
Farkas Balázs: Nyolcasok

Szerintem Farkas Balázs főhőse nem Camus és Hazai Attila közös gyereke, hanem sokkal inkább az Esőemberé és Janne Telleré. Végtelenített letargia, nihilizmus és idiotizmusig fokozott világfájdalmasság. Az azért nagy szerencse, hogy még Teller „Pierre”-je egész nap egy fán csücsül, Farkas Balázs főszereplője tevékenyen és fogadókészen hajlandó magát meggyőzni/meggyőzetni: "„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Illetve arra, hogy nem is.
Szóval összességében nem szerettem Farkas Balázst, de mégis jó amit ír. :)

2 hozzászólás
>!
Dmitrij P
Farkas Balázs: Nyolcasok

Jó darabig nem esett le, hogy a főhős autista vagy autisztikus vonásokat mutat, pedig már az első oldalaktól kezdve érezhető valamifajta érzelmi tompaság, ami agyonnyomja ezt a szerencsétlen figurát. A lassú folyású, szinte már monoton történés (vagy nem történés) megfelelő elbeszélőt kíván, amit bravúrosan oldott meg az író. Lenyűgöző az elmagányosodás és a kiüresedés ábrázolása (ahogy mindig mindenki jobban tudja, hogy a srácnak mit hogyan kellene csinálnia, miközben a saját piti problémáival egyik sem boldogul), csakúgy mint a második rész motivációhiányos állapotának bemutatása. Bár a regény alapvetően borús hangulatú, mégis végigkíséri az egészet egy csipetnyi humor, ami egyrészt az elbeszélés módjából, másrészt a főhős téblábolásából ered, és nem tolakszik, nem akar több lenni mint ami, csak tökéletesen működik, oldja és adagolja a feszültséget, miközben szépen elvezet a katarzishoz. Nagyon tetszett.

>!
Juci P
Farkas Balázs: Nyolcasok

Nem volt rossz olvasni, néha megmosolyogtatott, de azért összességében volt valami hiányérzetem. Nekem nem a „mai fiatalok” céltalanságáról, motivációhiányáról, útkereséséről szólt úgy általában (vagy általánosíthatóan), ahhoz ez a főszereplő nem volt eléggé neurotipikus (bizonyos – egyébként tök bevett – szavakat, kifejezéseket nem ismert vagy nem értett, és mindig a szó szerinti értelmükkel igyekezett megmagyarázni őket; társas helyzetekben sokszor fogalma sem volt, hogy éppen mi történik és hogy kéne viselkedni stb.). Az viszont tetszett, hogy a regény végére sem próbálta meg ezeket a kommunikációs nehézségeket feloldani a szerző, nem akarta „normalizálni” a főszereplőt. Volt két váratlan és hihetetlen, filmszerű fordulat, azokat nem tartottam jó megoldásnak, elvettek az egész könyv realisztikusságából. Kicsit ténfergős az egész szöveg, ahogy a főszereplő is ténfereg az életében, mégis valahogy szeretnivaló.
Még Brusselmans férfija jutott eszembe, bár ez a könyvtáros sokkal szelídebb emberpéldány, de vannak hasonló kérdései és problémái, főleg a könyvekkel meg az olvasókkal :)

>!
bagie P
Farkas Balázs: Nyolcasok

Előrebocsátandó: nem szeretem a nihilizmust, a folyamatos csúnya beszédet, még ha tudom is, hogy mostanság ez jellemző a fiatalok zömére. Valószínűleg az én hibám, hiszen a ráncaimmal, ősz hajszálaimmal együtt a rigolyáim is szaporodnak. És nagyon nem szeretnék most fiatal(abb) lenni.

A könyv egyébként szerintem zseniális. Letehetetlen, és nagyon jól visszaadja a fiatalok (zömében meglévő) életérzést. … amit én az hozzájuk képest már nagy öreg szomorúsággal olvasok, és folyamatosan próbálom végiggondolni, hogy hol és mit kellene máshogyan csinálnia / csinálniuk. Nekem egy kicsit Emlék Bundás életérzésem volt, de a könyvtáros és barátai is megjegyzendő szereplői lesznek a magyar kortárs irodalomnak. :)

>!
Sicc
Farkas Balázs: Nyolcasok

Nehéz értékelnem ezt a könyvet. Egyszerre volt nyomasztó és megmosolyogtató, taszító és vonzó. Az értékelések alapján alig vártam, hogy a kezembe vehessem, aztán az elején majdnem leraktam, de nem hagyta magát! És nem bántam meg.
Nem tudom megmagyarázni, miért szippantott be végül, de így történt. Pedig néhányszor tarkón vágtam volna a főszereplőt. Az a közömbösség, érdektelenség, ami árad belőle, számomra érthetetlen. Aztán ahogy halad a történet, egyre több gondolatát és problémáját értettem meg, „éreztem meg”.
Ráadásul sosem tudtam, merre halad a történet, mi jöhet ki ebből. És nagyon jól esett, hogy nem tragédia lett belőle. Az ember boldogan csukja be a könyvet…:)

>!
grass
Farkas Balázs: Nyolcasok

A világfájdalmas magyar középosztály huszonéveseinek remek krónikája, a megabájtok és a Youtube generációjában, ahol a fiatalok két headshot meg insta deathmatch közben még mindig hallják az idősebbektől a rendszerváltás előtti időket, és rendezvényeken a nagyobb tömegben mindig beszűrődik az, hogy valaki politizál, vagy kritizál. Az esetlensége imádni való, a fekete humora inkább szomorú mint vicces. A párbeszédek elképesztő sebességgel pörögnek és élettel teltek, a cselekmény végig a magyar panaszkodós, de igazából csak életunt, útkeresős fiatal, könnyen szerethető figuráját ragadja meg – mely érdekes módon néha inkább szól a mellékszereplőkről, mint a főhősről.

Helyenként Kurt Vonnegut, néhol Wes Anderson, de teljes egészében Farkas Balázs.


Népszerű idézetek

>!
Oswald 

A világ meg ment tovább, körbe-körbe.

126. oldal (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)

2 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir

Ezután megint söröztünk, aztán meg nem tudom, mit csináltunk, de az utcán csináltuk. Éjszaka volt, és mindenféle dolognak nekimentem.
Végül is az lett belőle, hogy Patrik hazament a két lánnyal, én meg hazamentem egy viszonylag ésszerű méretű tujával.

125. oldal - A nyolcadik napon (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)

>!
Oriente

– Kedves vagy. Szeretlek.
Átölelt.
Egy ideig így maradtunk, hallgattuk, ahogy a szomszéd a feleségének azt kiabálja, hogy letépi a fejét. Egymásnak dőltünk, éreztük egymás szívverését.
– Én is szeretlek – mondtam aztán.
Már-már kezdtem megsejteni a pillanat jelentőségét, amikor Julcsi elengedett, és ránézett az órájára.

102. oldal, A nyolcadik napon

>!
Dominik_Blasir

Nem tudtam együtt érezni vele. Az ilyesmi nekem soha nem megy, valószínűleg nem is szeretnek ezért.
Azt hiszem, azért van ez, mert az emberek mindig annyira dühösek egymásra, vagy magukra, vagy mindenre. Ha kell, összevesznek egy mosogatóban hagyott szivacson vagy egy kikapcsolt telefonon. Én pedig ebben soha nem akartam részt venni. És aki nem akar játszani, azt kiközösítik. Megtanultam már elég korán.
Nem is tudom, hány éve próbáltam rájönni, hogy mi a bajom a világgal, csakhogy a világgal nincs baj, csak az emberekkel. Velük is akkor, ha nekik is bajuk van.
És általában az embereknek van bajuk. Akkor is, ha nincs.

171. oldal, Nyolcórák - 12:00

>!
Oriente

Kivettem táskámból a könyvét.
– Visszahoztam a Lét elviselhetetlen szörnyűségét – mondtam neki.
Julcsi felvonta az egyik szemöldökét. Nem tudom, hogy csinálta.
– Könnyűségét – mondta.

23. oldal, Nyolc nappal később

>!
AeS P

– Szerinted azok, akik olvasnak, gazdagabbnak látják a világot? – kérdeztem, miközben sétáltunk a könyvtártól a buszmegállóig.
– Nem is tudom – mondta. – Szerintem, aki olvas, többet álmodozik, és ez azzal jár, hogy többre is vágyik. Innen nézve sokkal szegényesebbnek tűnik majd a valóság, amiben élsz.

14. oldal (Fiatal Írók Szövetsége, 2013)

>!
Dora

Nyomtatójából kibújt egy papír.
– Szóval, ez a tiéd – mondta. – Ezzel jelentkezel be, ez a jelszavad.
Ránéztem a jelszavamra.

reTard8

Bólintottam.

77. oldal

>!
Oriente

Gondoltam szorongok egyet. Meg félek is.
Jól esett egy kicsit úgy csinálni, hogy érezzek valamit egyáltalán.

89. oldal, A nyolcadik napon

>!
Dominik_Blasir 

– Ezt a regényt közel négy hónap alatt írtam, de legalább negyven éve érlelődött bennem – mondta, és levette a szemüvegét. – Kinevethetnek, mert vékony könyv. Nem is túlságosan összetett. Tudják… a fájdalom.
Erre mindenki bólogatni kezdett. Mindenki tudta a fájdalmat.
Én például nem tudtam.

19. oldal, Nyolc nappal később - 2.

>!
Oriente

Beléptem az ajtón, és sétálgatni kezdtem a polcoknál, mint aki csak úgy sétálgat a polcoknál.

33. oldal, Nyolc nappal később


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Katarina Mazetti: Családi sírbolt
Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált
Török Bálint: Hogy volt, hogy nem volt…
Papp István (szerk.): A magyar könyvtárosság etikai kódexe
Kégli Ferenc – Sonnevend Péter: Fejezetek a magyarországi könyvtárügy történetéből (1945-1956)