Lu ​purpu 41 csillagozás

Farkas Balázs: Lu purpu

A Lu purpu a keresés szövege – a rituálé mögött meghúzódó mélyebb értelem és végső soron önmagunk kereséséé. Megszokhattuk, a lényeg sohasem a felszínen várja, hogy fölfedezzük, ha válaszokat szeretnénk, alá kell merülnünk mélyebb, sötétebb, kiszámíthatatlanabb tartományokba. Nem véletlen tehát, hogy a cselekmény a Földközi-tengernél, Olaszországban játszódik. A szöveg szimbolikájában a tenger és a tengermélyi élet azonosul az ember felszínes személyiségével és a tudatalattival.

A Lu purpu gyors lefolyású, intenzív, sötét tónusú, de humoros kisregény, amely a hétköznapokból pillanatokra kiszakító nyaralást, az idegen helyeket, élményeket és különcöket ünnepli. Egy nehezen kategorizálható, kísérletező kedvű prózakeverék, amely ötvözi a fiatalos, szórakoztató hangnemet és a komolyabb egzisztenciális kérdéseket boncoló abszurdista-kozmicista filozófiai irányzatot, illetve a narráció és a főhős közelisége miatt a pontos karakterrajzot.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hortus Conclusus

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2019
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155729362 · Illusztrálta: Juhász Ernő

Enciklopédia 1


Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Farkas Balázs: Lu purpu

EZ. Nekem EZ hiányzik a kortárs magyar szépirodalomból. Az „elmondok egy történetet” profizmusa. Hogy van egy végcél, ahová a szereplők tartanak, és ami végig vészjóslóan lebeg a sorok fölött. (Ez szerintem amúgy is a profizmus egyik ismérve: nem a szövegbe írni bele a katasztrófa előérzetét, hanem fölé.) Ez a végcél egy tőrőlmetszett okkult rémálom, a lovecrafti polip-démon, aki kitárt csápokkal, nyálkában tocsogva várja vendégeit. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az elbeszélő végig drog hatása alatt áll, az ember arra számítana, vériszamba és testnedvbe fulladunk, jelzős szerkezeteken gázolunk át, és belerokkanunk a masszív nyomasztásba, amivel a szerző juszt is agyon akarja csapkodni olvasóját. De nem. Itt feszes és finom szöveg van, érzékeny szűkszavúsággal ábrázolt szereplők, fokozatosan felépített drámai gépezet, ami felesleges kacskaringók nélkül, de nem kapkodva vezet minket a végkifejlet felé. Ami aztán megint olyan, hogy lehet róla beszélni. Lehet újragondolni, hogy ugyan mit is olvastunk eddig.

Lehet, lesz, akinek kevés. Szerintem pont annyi, amennyinek lennie kell. A jó regény amúgy is mindig rövidebb, mint szeretnénk*.

* „Lopom!”
(Coelho)

8 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Farkas Balázs: Lu purpu

Ezt a kisregényt én amolyan egy ültő helyben megírt, fejben összerakott és aztán egy szuszra abszolvált, később pedig nem agyonszerkesztett, zsigeri irománynak érzem. Ettől még lehetne valami morzsalékos, széteső darab, egy originális tévedés. De nem így van, ez egy nagyon frappáns, kompakt és gördülékeny kisregény, a gondolatfolyamot nem törik meg mindenféle mellékvágányok, beszüremlő idegen invenciók. Csak megy a szekér A-ból B-be. Bekapunk valami gyorsítót, amivel az egyébként is bennünk tomboló egzisztenciális feszültségünk, mindennapi életvezetési görcseink óriáspolipok csápjait, ősi hiedelemvilágok misztikus krakenjét hívja elő, aztán majd csak lesz valahogy. Mert van az a pont, ahol már sem a tudatos, szétesőben lévő én, sem pedig az önmaga rongyos foszlányait sirató lélek nem képes kezelni a létezés könyörtelen reáltörvényeit, kell a misztikus hit, amibe még kapaszkodhat az ember, mint az univerzum magányos homokszeme. Ennyiben érzek én lovecrafti csatolást a kisregényben, de azért ne lihegjük túl ezt a vonalat.

Úgy hiszem, sokkal tisztább gondolat, ha egy kiválóan megírt sztoriként, egy kissé pszichedelikusra sikerült, de azért mégis a valóságba kötött kalandos tripként tekintünk a Lu purpura, amely mögé ki-ki olyan mélységet képzel, amely a komfortérzetének és fájdalomküszöbének még éppen elfogadható.
Színvonalas írás, feltétlenül javaslom. Húzóra fogyasztandó!

2 hozzászólás
eme P>!
Farkas Balázs: Lu purpu

Joó Márton bölcsészpalánta, aki egzisztenciális válságban tengve-lengve hurcolja magával szorongásait és félelmeit, no meg a polip kultuszairól írandó szakdolgozatához szükséges anyagot. Egyenest a mediterrán térség napfényes, tengerkék világába, ahol reményei szerint bepillanthat a titokzatos mély iszapsűrűségű tintakékjébe is. De elég-e a könyvformájú kábítószerfüggőség a nagy létkérdések megválaszolásához? Hogyan lehet megtalálni az ösvényt ott, ahol a világ textúrái kaotikusan tekeregnek? Mi történik, ha másféle anyaggal is találkozik az ember? Mennyire mély a mélység?
Farkas ügyesen megkomponált regénye a Lovecraft-írások fokozódó feszültségét idézi, zsánerelemekkel, számos irodalmi utalással és szimbólummal operál, miközben valóság és képzelet határát összemosva követi a főszereplő tripjét. Tetszett, ahogy felszín és mély, tudat és tudatalatti, linearitás és körkörösség, a múlt és az itt és most, véletlen és sors kérdései fel-felbukkannak a regényben. Ahogy főhősünket poliplábakkal tartja fogva a kozmikus dimenzió, az értelemadás utáni vágy, de legalább ugyanannyira a hétköznapok banális, de megoldandó problémáinak sokasága is. No meg a kipukkanó lufi és a papírmasé rituálé, ami parodisztikus ízt ad a reveláló válaszokat ígérő, okkultista-misztikus beavatási szertartásnak. Kétségtelen a helyenként felbukkanó ironikus szándék, noha nem mindig működik problémamentesen. Néha nem tudtam eldönteni, mennyire kellene komolyan vennem Joó Márton tipródását, a körülötte segédkező szereplőkonstellációt, a bölcsességeket, a mélyből felbukkanó lu purput… De azért nem volt rossz utazás, sőt.

20 hozzászólás
Csabi P>!
Farkas Balázs: Lu purpu

Vannak ezek a fiatal írók, jönnek az első (vagy második) kötetükkel, és annyira tudnak különbözni az „öregektől”. Ez persze jó, nem azért mondom. Ha meg akarnám fogni a különbséget, akkor azt mondanám, hogy az „öregek” erősen fitogtatják a műveltségüket, a „fiatalok” meg inkább magukat adják, sok a személyes elem. Ami jó, könnyebben befogadható, ismerősebb a fiatal olvasóknak, talán még rászoknak. Persze mindenre van ellenpélda.
Farkas kisregénye beleillik a koncepciómba. Fiatalok, olasz tengerparti nyaralás, szerelmi nyüglődés, mit kezdjünk magunkkal életérzés. Weird fiction a címke, aminek az elején nyomát sem láttam, igaz, a főszereplő viszonya a polipokhoz már az elején gyanús volt. Lassan lopózik be némi feszültség a szövegbe, ami, tudjuk, hogy a végén, a buliban fog kiteljesedni. Itt jön el a szöveg weird része, ami lehet csak egy kábítószeres lázálom, misztikusabb hajlamú olvasók meg azt képzelnek, amit csak akarnak.
Mindenesetre a szöveg friss, olvastatja magát, és egy percig sincs az az érzésed, hogy fingod sincs, mit olvasol.
Nem tudom, többre, másra mentem volna-e, ha járatos vagyok a nyolckarúak mitológiájában, kultúrtörténetében, emiatt éreztem némi tétovaságot, de azért jó kis szöveg ez.

Cipőfűző>!
Farkas Balázs: Lu purpu

Kiváló kisregény szerintem. Mai, friss.
Homályban haladunk előre a történetben. A háttérben egy árny suhan el. Többször is. Ja nem is, csak nyolc karja van, aztán húzza maga után. Néha asziszed, tudod mi van, egy ezoterikus csaj a főnök, az ő hülyeségei után mennek a többiek. Vagy drogosok mámoros öntudatlansága tágul valósággá? Aztán a végén a homlokra csapás: óó, báázmegspoiler Főhősünknek be kell épülni. Néha nem olyan lelkes, de sikerül neki, ezt látjuk, ezt mutatja meg a szerző. Közben létezésről, annak minőségéről, egzisztenciális tételekről szóló belső elemzések lafognak a szövegben, aztán majd értelmet nyernek, vagy nem.
A főhős-narrátor következetes szlengjét halljuk végig, ez a hang meghatározó, hullámvölgyeket és magaslatokat jár át. spoiler
Lendületes szöveg, a rivaldában nem mindennapi dolgokkal, ezért első blikkre esetleg idegen lehet, de szórakoztató.

5 hozzászólás
Zero>!
Farkas Balázs: Lu purpu

Nem vártam túl sokat ettől a könyvtől, és igazából meg is kaptam azt a nem sokat. Hangyányi weirdség, egy fél bélyegtől szétolvadó horizont, a csaj, akivel dugunk, meg a csaj, akit dugnánk, és akitől félünk. Joviális, wannabe-ezoterikusok, parányi, inverz Manson-család egy kiürült pohár grappa alján egy aprócska viharban. Ősi polipkarok a felhőkből. All you need is lovecraft.
Nincs ártéri kaland, nincs pöcsölés, de nincs loholás sem, csak egy nyílegyenes, laza best bad trip A-ból Z-be. Finom, szűkszavú, intelligens szövegszövés, enyhe vészjóslással. Jó kis cucc.

Oriente>!
Farkas Balázs: Lu purpu

Eléggé zavarban vagyok… a szabadon letölthető novelláskötet után, ami annyira nagyon betalált, nem gondoltam volna, hogy ez a „hivatalosan” kiadott kisregény meg ennyire elmegy mellettem. Annak ellenére, hogy a földrajzi-nyelvi közeget, amiben itt mozgunk, ismerem – vagy talán pont azért…? – ezúttal kifejezetten izzadságszagúnak éreztem a határelmosást, a betépési ciklusokba ágyazott téblábolást a szürreális küszöbén.
Egy motívum fogott meg igazán: az introspektív, ironikus, de eléggé kétségbeesett rítuskeresés. Sőt, nekem nagyjából erről szólt az egész történet, a többi csak csápok látványtekergőzése és nyújtogatása volt.

A terjedelem nem fájt, mert így sem volt éppen hosszú, de valójában ez is egy novellának tűnik, csak alaposan széthúzva. Nem tudom… szerintem a novellák rövidebben jobban működnek.
A kötet maga viszont nagyon igényes és szép lett. Kis könyvheti jutalomfalat :)

pepege P>!
Farkas Balázs: Lu purpu

Minden okésan indult, a szöveg is bejött, a narráció is. Farkas Balázs nagyon jó kis fiatalos, humoros hangnemet használ, ami már a kezdetektől kezdve úgy hatott rám, mintha épp egy cimbora sztorizna nekem.
Aztán közben a végén elveszítettem a fonalat, mert én valami nagy katarzisra számítottam, hiszen annyira túlhájpolták azt a bizonyos estét (ami gyakorlatilag a kisregény cselekményének majdnem egészét lefedi). Pedig voltak jó eszközei spoiler
Hiányérzet maradt utána…

lzoltán IP>!
Farkas Balázs: Lu purpu

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2019
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155729362 · Illusztrálta: Juhász Ernő
Kkatja P>!
Farkas Balázs: Lu purpu

Hű gyerekek, ez érdekes kis trip volt, tök jó volt Veres Attilával párhuzamosan olvasni, erősítették egymás és a szürreális valóságok hatását bennem. :)


Népszerű idézetek

Oriente>!

Kezd beütni az introverzió. Otthon ilyenkor szoktam elkezdeni hivatkozásokat gyűjteni, meg minden.

48. oldal

1 hozzászólás
tündérróka>!

Több formája van a kábítószerfüggésnek, az enyémnek könyvformája van.

72. oldal

lzoltán IP>!

     Előrenézek. Az autó felszívja a fehér csíkokat az aszfaltról.

42. oldal

3 hozzászólás
Oriente>!

Tipikus déli városka. A köveken érezni a pusztulatot, az élet itt nem szerves része a földnek, hanem csak úgy rátelepedik a kis tapadókorongjaival. Élősködik rajta.

47. oldal

lzoltán IP>!

(…) Tengerszínű szemében látom, hogy ő ott volt, amikor a sáskák megérkeztek. Ő a Kulcs, ő a Hírnök. Ő Hermész, ő a kúszó káosz.

40. oldal

1 hozzászólás
Molymacska P>!

– Bárcsak ne kellene a dolgokat több szóval leírni, mint amennyit megérdemelnek.

46. oldal

lzoltán IP>!

     Rácsap a kőkerítésre. Megemeli a hangját.
     – Nekem családom van, oké? Mi nyaralni jöttünk ide. Pihenni, érted? Gyerekem van. Biztosan láttad őket.
     – Aha. Ikrek, nem?
     – Ne nézegesd a gyerekeimet!

26-27. oldal

Molymacska P>!

Nézem a halakat. Színesek, furák, nincs semmi dolguk. Nincs rajtuk semmiféle nyomás, hogy így vagy úgy kellene a dolgokat tenniük. Csak úgy vannak, lubickolnak ebben.

Cipőfűző>!

– Igazából az van, hogy én ma inkább nem gondolok a múltamra, meg úgy semmire sem, nem baj? Én ma egy tök más ember vagyok, mint tegnap vagy akármikor azelőtt. Csak úgy vagyok, jó?

12. oldal

lzoltán IP>!

San Foca olyan, mint a beteljesült apokalipszis.
     Nem is értem, miért nem járnak ide a festők. Kiülnének arra a sziklaperemre, és festenék a szelet. San Focában akkora szél van, hogy eltakarja a napot.

18. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása
László Zoltán: Nagate
Veres Attila: Odakint sötétebb
Bánffy Miklós: Milolu
Anne L. Green: Elvesztett jövő
Borsa Brown: A maffia gyermekei
Baráth Viktória: Egy év Rómában
Sue Dylen: A római szerető
Borsa Brown: A maffia szívében
Dobai Péter – Máté Mária: Latin Lélegzet