Lu ​purpu 8 csillagozás

Farkas Balázs: Lu purpu

A Lu purpu a keresés szövege – a rituálé mögött meghúzódó mélyebb értelem és végső soron önmagunk kereséséé. Megszokhattuk, a lényeg sohasem a felszínen várja, hogy fölfedezzük, ha válaszokat szeretnénk, alá kell merülnünk mélyebb, sötétebb, kiszámíthatatlanabb tartományokba. Nem véletlen tehát, hogy a cselekmény a Földközi-tengernél, Olaszországban játszódik. A szöveg szimbolikájában a tenger és a tengermélyi élet azonosul az ember felszínes személyiségével és a tudatalattival.

A Lu purpu gyors lefolyású, intenzív, sötét tónusú, de humoros kisregény, amely a hétköznapokból pillanatokra kiszakító nyaralást, az idegen helyeket, élményeket és különcöket ünnepli. Egy nehezen kategorizálható, kísérletező kedvű prózakeverék, amely ötvözi a fiatalos, szórakoztató hangnemet és a komolyabb egzisztenciális kérdéseket boncoló abszurdista-kozmicista filozófiai irányzatot, illetve a narráció és a főhős közelisége miatt a pontos karakterrajzot.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hortus Conclusus

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2019
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155729362 · Illusztrálta: Juhász Ernő

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Farkas Balázs: Lu purpu

Eléggé zavarban vagyok… a szabadon letölthető novelláskötet után, ami annyira nagyon betalált, nem gondoltam volna, hogy ez a „hivatalosan” kiadott kisregény meg ennyire elmegy mellettem. Annak ellenére, hogy a földrajzi-nyelvi közeget, amiben itt mozgunk, ismerem – vagy talán pont azért…? – ezúttal kifejezetten izzadságszagúnak éreztem a határelmosást, a betépési ciklusokba ágyazott téblábolást a szürreális küszöbén.
Egy motívum fogott meg igazán: az introspektív, ironikus, de eléggé kétségbeesett rítuskeresés. Sőt, nekem nagyjából erről szólt az egész történet, a többi csak csápok látványtekergőzése és nyújtogatása volt.

A terjedelem nem fájt, mert így sem volt éppen hosszú, de valójában ez is egy novellának tűnik, csak alaposan széthúzva. Nem tudom… szerintem a novellák rövidebben jobban működnek.
A kötet maga viszont nagyon igényes és szép lett. Kis könyvheti jutalomfalat :)

>!
lzoltán IP
Farkas Balázs: Lu purpu

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2019
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155729362 · Illusztrálta: Juhász Ernő
>!
seya
Farkas Balázs: Lu purpu

Nagyon kellemes kikapcsolódás volt, egy ülésre elolvasható, friss, fiatalos, mégis borzasztó ismerős és „ősi”! Imádtam a mondatait, a narrációba bújtatott költői és kevésbé költői kérdéseket, a felbukkanó utalásokat, az egész ritmusát. A kisregény maga is olyan volt, mint egy rituálé, ami közben mégis nyaralni mehettem. Biztos újra fogom olvasni.:)) Egy dolog piszkálja még mindig a kíváncsiságomat, hogy az olasz betétek mit jelentenek (de mivel a záró interjút még nem olvastam végig, nem tudom, ott felbukkannak-e a fordítások). Én nagyon élveztem, hogy úgy olvashattam, hogy semmit nem tudtam a történetről, úgyhogy ezt másoknak sem lőném le. Aki szereti Lovecraftot és a mai magyar weirdet, az szeretni fogja.:)
Gyönyörűek voltak az illusztrációk is!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Oriente P

Kezd beütni az introverzió. Otthon ilyenkor szoktam elkezdeni hivatkozásokat gyűjteni, meg minden.

48. oldal

1 hozzászólás
>!
Oriente P

Tipikus déli városka. A köveken érezni a pusztulatot, az élet itt nem szerves része a földnek, hanem csak úgy rátelepedik a kis tapadókorongjaival. Élősködik rajta.

47. oldal

>!
lzoltán IP

     Előrenézek. Az autó felszívja a fehér csíkokat az aszfaltról.

42. oldal

3 hozzászólás
>!
lzoltán IP

(…) Tengerszínű szemében látom, hogy ő ott volt, amikor a sáskák megérkeztek. Ő a Kulcs, ő a Hírnök. Ő Hermész, ő a kúszó káosz.

40. oldal

1 hozzászólás
>!
lzoltán IP

     Rácsap a kőkerítésre. Megemeli a hangját.
     – Nekem családom van, oké? Mi nyaralni jöttünk ide. Pihenni, érted? Gyerekem van. Biztosan láttad őket.
     – Aha. Ikrek, nem?
     – Ne nézegesd a gyerekeimet!

26-27. oldal

>!
lzoltán IP

San Foca olyan, mint a beteljesült apokalipszis.
     Nem is értem, miért nem járnak ide a festők. Kiülnének arra a sziklaperemre, és festenék a szelet. San Focában akkora szél van, hogy eltakarja a napot.

18. oldal

>!
julietbordeaux

Az alkimisták tudták, hogy a víz hasonlatos az emberi lélekhez. Eredendően tiszta, de a desztilláció után ott marad az alján a mocsok. Az pedig nehéz, súlyos, áthatolhatatlan.

14. oldal

>!
julietbordeaux

Aki kérkedik, azt legyőzte a hiúsága. Aki lázad, annak egyenesen sztrókot kapott a hiúsága.

57. oldal

>!
julietbordeaux

Elképzelem, ahogy éjjel van, a nagy zátonyokon felcsap a tengervíz, dörög és villámlik, őrült kísértetek meg varázslatok meg manók riogatják az embert, omladozik a fal, a bástya, a felhőkből csöpög a szurok, és van ott egy ilyen… Drakula… hát a francokat nem félek.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Drakula

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása
László Zoltán: Nagate
Veres Attila: Odakint sötétebb
Bánffy Miklós: Milolu
Anne L. Green: Elvesztett jövő
Borsa Brown: A maffia gyermekei
Baráth Viktória: Egy év Rómában
Sue Dylen: A római szerető
Borsa Brown: A maffia szívében
Dobai Péter – Máté Mária: Latin Lélegzet