Ismétlés 11 csillagozás

Farkas Balázs: Ismétlés

Farkas ​Balázs nem konvencionális író. Egyrészt egy nem akármilyen regény (Nyolcasok) után jelentkezik rövidprózákkal, másrészt novellái jó részének szövegvilága eléggé távol áll a kortárs magyar irodalom fő csapásvonalától, annál sokkal popkulturálisabb és digitálisabb. Sokat tud arról, milyen kívülállónak, meg nem értettnek lenni, szereplőivel mégis kellő írói szadizmussal bánik: karakterei legtöbbször a saját kicsinyességüknek és szorongásaiknak esnek áldozatul. De inkább emberek ezek, nem is karakterek, egy természetes, zsigeri próza szüleményei, aminek minden sorát áthatja az a fajta személyesség, ami egy nap alatt olvastatja ki velünk a jó könyveket. Talán ilyen az Ismétlés is, egészségesen beteges, nagyon huszonegyedik századi próza, amiben nincsen helye az erőltetett irodalmiaskodásnak, és amiben megfér egyfajta autisztikus salingeri hang a mágikus-realista thrillerrel, a szerethető anyagyilkos pszichopaták a virtuális valósággal, a Borges-utánérzések Tarkovszkij világával.… (tovább)

>!
Napkút, Budapest, 2016
124 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632636610

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Dominik_Blasir 
Farkas Balázs: Ismétlés

Nem tökéletes, de stabilan jó és megismerésre érdemes novelláskötetnek tartom az Ismétlést – még úgy is, hogy most épp úgy érzem, ha eltelik némi idő, az első, ami eszembe jut majd a kötetről, az a „nem tudom, hogy ez mi volt, de élveztem” lesz.
Öröm figyelni, hogy Farkas Balázs miként ír problémákról, kapcsolatokról, kommunikációról: emberekről, akiknek kisiklott az élete, és nem tudnak visszatalálni arra az útra, ahol újra értelme lesz mindennek. Nincs öröm, vagy ha mégis, hamar kiderül, hogy csupán illúzió volt; nincs vidámság, nincs nevetés, csupán bánat, mély fájdalom, szenvedés, olyan emberi tragédiák (még ha sokszor elég bizarr köntösben is), amiket nem egyszerű megemészteni. Meg nem értett emberek, meg nem értett vágyak járják át ezeket a történeteket, mintha az egész világ kifordult volna magából, és nem maradna más, csak szorongás, amit egyszerűen kényelmetlen megtapasztalni – mert félő, hogy a végén még magunkra is ismerhetnénk ezekben az alakokban.
Hangyányit bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-03-08+…

>!
KATARYNA
Farkas Balázs: Ismétlés

Szürke grafitrajznak tűnik a világ.

Velős volt, semmi happy egy cseppnyi sem.
Beszippantott magával a borító, majd kiköpött elevenül.
123. oldal néma csend.. részemről.

Farkas Balázs
Majd jó lesz…

>!
sepa IP
Farkas Balázs: Ismétlés

Úgy tűnik, Farkas Balázsnak nagyon bejön a rövid(ebb)próza. A Nyolcasok kisregényei is ügyesek lettek, meg ezek a novellák is. Tény, a kötetben vannak gyengébbek, meg amik már nekem egy kicsit öncélúnak tűntek, de alapvetően egy elég erős könyvről van szó – nem világmegváltó, nem definiálja újra a magyar irodalmat, de azért jó, hogy létezik, és ezzel is előrébb vagyunk.

>!
TREX IP
Farkas Balázs: Ismétlés

Farkas Balázs gyors és pontos, mintha egy Dragunov-puskával lövöldözne. A szöveget tömörség jellemzi, azt következetesen (+ szerintem tudatosan) használt, lassanként szabállyá váló köznyelvi hibák és fordulatok erősítik.
Azt gondolom, a kötetre egy saját magából vett idézet igaz leginkább: https://moly.hu/idezetek/776415
Mindenféle osztályzás nélkül – mivel az (önmagán is) kívülálló ember tematikája túl árnyékossá teszi ezt a pár írást –, annyit hadd jegyezzek meg, hogy a Nyolcasok és az Ismétlés után szívesen olvasnék Farkas Balázstól valami vidámabbat örömtelibbet, mert kb. az is jól állna neki.


Népszerű idézetek

>!
KATARYNA

Néha túl gyorsan kimondom, amire gondolok, de megmagyarázni már nincs kedvem.

31. oldal

3 hozzászólás
>!
KATARYNA

hát, végül is egyszerű, a lényeg, hogy ha eljön az idő, ne jajveszékelj.
(…)
Csak a lényeg, hogy semmi baj. Semmi, de semmi baj.
A halál nem is létezik.

120. oldal

>!
KATARYNA

Miért? Mi értelme van? Mi értelme van bárminek is? A kurva életbe. Jön a semmi, tonnányi súllyal, fentről, nyomja őt lefelé, egészen bele a földbe, (…) hogy lassan eltűnik, megszűnik, elszáll a szélben, és a helyén még levegő sem marad. Csak űr, egy fekete ablak, amin bekukkantanak a kozmosz csillagai.

45. oldal

>!
julietbordeaux

Felejtek. Először elfelejtem az együttérzést, aztán elfelejtek mindent. Semminek nincs értelme ezen a világon. Semminek.

89-90. oldal (A vihar)

>!
julietbordeaux

Az idő egy túl nagy lufi, ami ereszt.

99. oldal (Sára élete)

>!
TREX IP

Könyvek, amelyekben nem volt már fegyelmezett rend: egyre több szépirodalom, mert az megengedte a tökéletlenségeket, a hibákat, azokból indult ki, az egyenetlenségek voltak az erősségei.

111. oldal

>!
KATARYNA

Megindultam. Nem kellett sokat tekernem, hogy elérjek a járda végére, elvégre a falu szélén laktunk. Utána még egy ideig elég széles volt az út, hogy ne szarjam össze magam, amikor szemből egy IFA megelőz egy Wartburgot.

8. oldal

>!
KATARYNA

Később rápillantottam az órára, láttam, hogy jó lenne már lassan valami értelmeset csinálni.
Gondoltam, elmegyek anyámhoz a presszóba, kérek tőle ötvenest, és bedobálom a gépbe, amin Virtua Fightert lehet játszani. Gyalog indultam.
Útközben megugatott az összes kutya.
Mondtam nekik, hogy fogják be a pofájukat, különben éjjel petárdát dugok a seggükbe.
Nem hagyták abba.
Beléptem a presszóba (…) Anyámon láttam, hogy teljesen kivan.
– Ettél rendesen? – kérdezte.
– Adjál ötvenest – mondtam.
– Nincs.
– Ne szopass már, biztos van.

9-10. oldal

>!
KATARYNA

De a születést mindenki elfelejti, és soha nem fogja még egyszer átélni, milyen kitörni ebbe a világba, milyen érzés először beszívni a levegőt, jó mélyre, hogy aztán dacos kiáltásban törjön ki újra.

98. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Vivien Holloway: Tolvajbecsület
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Tar Sándor: Ennyi volt
Lázár Ervin: Buddha szomorú
Háy János: Napra jutni
Tar Sándor: Lassú teher
Halász Margit: Forgószél
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
Tar Sándor: A 6714-es személy