Az ​edény széttörése – bevezetés az iszonyológiába 1 csillagozás

Farkas Attila Márton: Az edény széttörése – bevezetés az iszonyológiába

"Képzeljük el a Biblia második teremtéstörténetét, s ezen belül is azt a mozzanatot, amikor YHWH testszínű agyagból megformázza Ádámot, majd beleleheli saját lelkét, mire az agyagember megelevenedik. Mit ábrázol a kép, vagy még inkább: mit sugall? Egy fölfoghatatlan, titokzatos, láthatatlan és rettenetes lény bábut készít, mint egy varázsló, majd föléleszti azzal, hogy önnön leglényét: tüzes, forró leheletét beleleheli. A mítosz érzékletesen, közvetlenül az átélésre apellálva közvetíti az üzenetet, hogy mi emberek megelevenített agyagszobrok vagyunk, húsunk összetapasztott sár, amit ha a lélegzettel azonos lélek elhagy, azzá hullik szét, ami azelőtt volt: földdé, porrá.
Vagyis testünk önmagában élettelen tárgy, ráadásul nem is a miénk, minthogy valakinek az alkotása, így a képbe a Bibliából oly jól ismert teljes alávetettség is belekódolt."

>!
Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 2007
262 oldal · ISBN: 9789639363557

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

Rahamim P>!

Ha van árulkodó mítosza a nyugati embernek, az Sziszüphosz története. Hajlamosak vagyunk heroizmust belelátni: a hős, aki reménytelenül küzd, majd elbukik, ám újra és újra megpróbálja az újabb reménytelent. Micsoda hamisság. Talán innen, ebből az ősképből nyeri erejét a világmegváltó és emberjobbító „jók és igazak” elviselhetetlen pökhendisége és arroganciája.
Az eredeti mítosz őszinte: a kilátástalan célirányos munka egyáltalán nem erény, hanem isteni büntetés. Másrészt Sziszüphosz egyáltalán nem hősies, inkább unalmas. Mi adja ezt az elviselhetetlen unalom érzését? Az ismétlődés. Kierkegaardnak mélységesen igaza van, amikor azt írja, hogy a démoni a tartalmatlan, az unalmas. De az igazán démoni nem is ez, hanem hogy az ismétlődő dolgok mindenkor újdonságként jelennek meg. Mintha a kövek nem görögtek volna vissza, mintha minden erőfeszítés az első lenne. Erre a tévedésre épülnek a fejlődésről szőtt elképzelések. Az üdvtörténet, aminek van kezdete, közepe és vége. Ahol minden egyszeri és megismételhetetlen, s ezért nagyon kell vigyázni, mit cselekszünk, mert e világi és túlvilági üdvösségünk ettől függ. Még a visszafejlődés, a süllyedés tanai, a különféle katasztrófafilozófiák is erre a modellre épülnek, így rajtuk a fordított előjel mit sem segít.
Pedig talán a szüntelen ismétlődés fölismerése volna az első lépés, hogy kikerüljünk a forgatagból. Ennek első fázisa a körforgás valóságának megpillantása a történeti linearitás hite helyett, és ez végre számos eszmével végezne. Ami persze kétségtelenül kellemetlen gondolatokat hív elő. Hamar kiderülhet, hogy ha nincs kezdet és vég, nincs ok és cél sem, nincs fejlődés, nincs haladás, így aztán az emberi cselekvés elveszíti egyszeri, megismételhetetlen, s ezért kivételesnek, rendkívülinek megélt voltát – azaz értelmét. Nevezhetjük ezt a látást akár az üdvtörténet trónfosztásának is.

226-227. oldal, Eszmétlenítés (anarchista monológ) - Haszontalan kőgörgetés (Liget, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

Rudolf Steiner: Sors és szeretet
Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach
Agócs Tamás: Buddhista ismeretelmélet
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Török-Szabó Balázs: A teoretika
Albert Soesman: Tizenkét érzék
Gottfried Wilhelm Leibniz: Gottfried Wilhelm Leibniz válogatott filozófiai írásai
Platón: A szofista
Forrai Gábor: Kortárs nézetek a tudásról
Kesztler Lőrinc: Zenei alapismeretek