A ​szivárgásban 7 csillagozás

Farkas Árpád: A szivárgásban

"…Jövünk ​lüktető halántékkal, összeharapdált nyelvvel egy valószínűtlenül hosszúra nyúlt Szent Bertalanéjből, melynek még ma sincs, s bizonyára holnapra sem lesz vége. Friss szélözönben fuldokolva, lélegzetkapkodva mutogatnak kézzel-lábbal maguk mögé szavaink, diadalittasak és szomorúak egyben, érettünk aggódóak –: ők már szabadok, mi még nem. Lehetne most szárnyra kapva vélük visszakerengeni ama iszonyatos Éj beomlott tárnái fölé, hol nem is oly rég, még vérüket vették, tartani szemlét s számlát tűnt nyavalyákon, torokmarkoló szorongáson, s merengeni az első kedves házkutatás fogvacogtató derűjén („van önnél fegyver?”, „hogyne, ímhol e vers”), a nyomodba szegődött férfiak nyakkendője színén, riadalmadon, ha ablakon szél, ajtódon macska kaparász, de hát –: unom a tegnapokat, a számtalan nedvszikkasztó, vénítő, vérszipó évet, papíron, könyvben róluk pár ezer szavam elolvassa majd, ha lesz rá olvasó.
Karácsony óta friss szavak sorsa a gondom, kik barikádra szöktek vagy épp… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Püski, Budapest, 1991
230 oldal · ISBN: 9637845526

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Georgina77 P>!
Farkas Árpád: A szivárgásban

Korábban is varázsolt már el határon túli magyar költő a verselésével. Azokat az éveket idézi elém ez a kötet, amikor többször jártam Erdélyben, a csíksomlyói búcsú kapcsán is, és körutazás alkalmával is. Visszavágyom a sok csodálatos helyszínt, amit megismerhettem. Kányádi Sándort is akkortájt fedeztem fel magamnak, akivel egyik utunk során, egy irodalmi est keretében majdnem sikerült testközelből is találkozni, ha éppen más jellegű elfoglaltságai nem indokolták volna, hogy lemondja azt az eseményt. Így meghiúsult, és csak hírből, internetről gyönyörködhettem verseiben. Azután pedig, a közelmúltban történt eltávozásával, végleg bezárult annak lehetősége, hogy valaha is személyesen láthassam Őt. (Most ugrott be még Beke Sándor erdélyi költő neve is. Ő pedig úgy lett ismert előttem, hogy erdélyi körútjaink alkalmával, többször is sikerült kifognom, hogy Farkaslakán, kirakodóvásár keretében vásárolni lehetett Beke Sándor versesköteteket. Beleolvasva elandalítottak a gondolatai, ezért vettem néhány tőle származó kötetet is. Részben könyvtáramat ajándékoztam meg ezekkel, részben megtartottam magamnak írásait.) Nagyra értékelem az erdélyi lírikusok egységet a természettel. Megkapó, ahogyan a növényvilágot, időjárási jelenségeket megverselik, beleszövik a sorokba; vannak mesteri képeik.
Visszatérve Farkas Árpádhoz, összegezve: igazán értékes lírát adott ez a könyv is nekem. Jólesett visszaröppenni kicsit az időben. Rengeteg képet villantott fel és pörgetett át az agyam, a kellemes régmúltból.

madárka>!
Farkas Árpád: A szivárgásban

Egészen véletlenül találtam rá a Katarzis című versre, ami nagyon szíven ütött. Persze kíváncsi lettem a szerző többi versére is, mert (szégyenkezve bár) megmondom őszintén, nem ismertem eddig. Hatalmas élmény volt ez a kötet! Ezek a versek csodálatosak. Ami pedig meglepő volt, hogy sok közötte a mondható vers.
Tervben van, hogy mást is olvasok Farkas Árpádtól, de ezt a kötetet nem hinném, hogy felül tudja majd múlni a többi.

1 hozzászólás
Manni>!
Farkas Árpád: A szivárgásban

Nem sok verset kedveltem meg ebből a kötetből. A szerelmes versek igazán szépek, de a többinek a témája is annyira távol áll tőlem, hogy nem igazán tudtam értékelni őket. Farkas Árpád nem az én költőm.

ildiko_adam06>!
Farkas Árpád: A szivárgásban

Nagyon vegyes a kötet. Vannak benne nagyon szép és meghökkentő versek is. A szerelmes versek bensőségesek, nekem nagyon tetszettek. Egyik kedvencem ebből a részből a Simogatás lett. A kötetből pedig a Hazatérés. A Katarzis pedig tényleg áttörést hozott.


Népszerű idézetek

madárka>!

Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek.

Havazás lennék, mintha volna
kedvem és pénzem annyi hóra,
mellyel ember ily hitvány bőrben
havazhat egész esztendőben.

Lassún, mint akit nem is kérnek,
lennék Föld felett lengő ének,
egy szál ingben is elringatnám,
elmúlásommal sem ríkatnám.

Lennék mindenség ingecskéje,
öltözködnék a szegénységre,
ne üssön át az éjszakákon
vacogó lélek, fázó álom.

Havazás lennék, lengő áldó
gyűrött arcokra, földre szálló,
csitítgató is ott, hol láz van.
Méltóságos a pusztulásban.

Dúdoló

madárka>!

Voltam ki voltam
Szószaporító korban
Írógép-billegető.

Ének

madárka>!

Tüzeim tisztulnak: már záporban
is égek, van egy szerelmem,
kicsit emberré tett, s mert
véle sem csalnám meg ezt
az emberséget: tiszta maradok,
mint esőben a csók –

Húszévesen

1 hozzászólás
sophie P>!

MIKOR AZ ÖREGEMBEREK MOSAKODNAK,

százados esők csorognak alá fonnyadt tenyérpárnáikról, csillognak az arc vízmosásos árkaiban, úgy mosdanak az öregemberek, szétterpesztett lábbal, keresztelőjánosok méltóságával a cínezett mosdótál fölé hajolva, úgy mos- danak, mintha utoljára mosakodnának, törülközőt sem kötnek már derekukra, spriccolja a víz a nadrágot, nem számít, a kimért és alapos szappanozó-dörzsölő moz-
dulat megmunkál minden bőrfelületet, pórusokat zaklat: ráérős, meregető és nyújtózkodó mozdulatokkal mos- danak az öregemberek, apró szusszanásaiktól porzik a víz, s visszahulló függönye mögül felsejlenek három- negyed százados hajoló mozdulataik, botot emeltek a földről, forrásból itták a vizet tenyérrel merve, az Irtisz vagy a Tisza partján hajoltak így a patak fölé, bokornak támasztva a bajonétos puskát, mikor bukdácsolva, ügető hajolgatással kergettek ellenséget vagy épp előle futottak, fölperzselve a földet, és szagolva, törölve magukról a vért; úgy mosakodnak az öregemberek, mintha háromnegyed század szennyét kellene magukról lemosniuk, mint akik mindig tisztán szerettek volna élni, friss törülközés utáni hangulatban; már csak vasárnap reggel mosakodnak így az öregek, már csak temetések előtt, mikor utolsó útjukra kell kísérniük a vissza nem térő társat, úgy mosakodnak, bizony, az öregemberek, mintha utoljára mosakodnának, mintha szennytelen ragyogással szeretnének bekerülni a tiszta búzát termő anyaföldbe, melyet szétporladó testük lassan megillet. Mikor az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaság- szomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.

73. oldal

sophie P>!

ESZMÉLET

Én azt hiszem, egy hajnalon
egész az erdőig sétálnak fel
a kaszálókról mind a fák.
Ha már az ember is megroppan tőle,
hogyan bírhatnák éppen ők
a farkasordító magányt?

Voltam úgy: kongó
konzervdobozként tengtem,
s dobáltak huzatos terek.
Ha villamoson asszonymellhez
ért a testem,
megperzselte az ingemet;
s mivel még hittem:
minden
rajtam kívüleső dolog megaláz,
kiült arcomon a zörgő,
szalmasárga láz.

S lám, hiába kong tokos
makacsság a törvények között,
kikönyökölnek belőlem
a legemberibb ösztönök;
balhit szétmálik,
meghal az önzés,
s vele porlik el a kín.
Nem nőhetek fel céltalan
a roskatag magányon,
miként a körmök nőnek meg
a holtak ujjain –

S míg megalvadna testemben a vér,
kell legyen szavam, mert
lehet:
        nem néztétek meg jól
        a parti fűzeket,
        a vízrehajló sokszáz
        csókos csobbanást,
        sem azt, hogy mért sírnak
        a szélben
a kaszálókon mind a fák…

61. oldal

Papírtigris>!

Ének

Élni kell, ugye,
gyönyörüm!
kötélen repked az ing.
Ropog a levegő köröttünk:
Nőnek a gyermekeink.

Ők írják dalunk is maholnap;
Megfagy az ing odakint.
Karjával integet ő –
Voltam ki voltam
Szószaporító korban
Írógép-billegető.

Élni kell, ugye, gyönyörűm,
Szigorú télben az ing.
Ropog a levegő köröttünk.
Nőnek a gyermekeink.

madárka>!

A tisztaságnak, lehet, ez az ára.
Penge-eső hull; hulljon, hagyom.
Salétromként kicsapódik a szerelem
és megköt
esőmarta falként beomló homlokomon

Éles eső

Manni>!

mily esetlenül állok
mosolyod forgácsában térdig.

Intim

madárka>!

Hagyjatok percre kisdeddé gömbölyödnöm,
csurranjon szám szélén gyöngyöző nyál,
szabadjon az éjbe gyanútlan belebőgnöm,
mint ki nem is sejti, miért rúgkapál.

Ágyhozkötötten

sophie P>!

GYERTYÁK ERDÉLYBEN
– Mikes Kelemen hazatért nénjének megkésett válaszlevele Rodostóba –

Hazulról írok, jó öcsém; többszáz éve csak várom:
fordulna föl a postai főcenzor, s kélne
szavaimnak szárnya. Főzöm hatalmas
kondérban együvé őket a zubogó idővel,
fölgyújtott évek, vert forradalmak vasfű-,
gyilokfű illata szállong; a Nagy Födő alól
ki- kifut, varas tőle a platten.
Nem írtam néked, jó öcsém, fazekam nem
hagyhattam, de most, hogy újólag leppeg a
Nagy Födő, s nem csak a gőz száll: futnak
alóla a népek inukszakadtan
ezüstös vályúra, fútt-arany ólba, sur-
rannak, zúdulnak Új Rodostóba, esengek: üsd
fel nékik ama likas sátrat, s a halat, mit
küldtem – századok óta rothad – közöttük
osztd szét.
Kapja meg mindük magányos böjtjét.
Mi pedig maradunk. Glória nékünk
a Kárpátok messzire parázsló félhold-
koronája –: Abrudtól, Zágontól
Ungvárig pirkan az ég alján
körbe a gyertyák lángja.
Gyertya a holtakért, gyertya az élőkért,
oskoláinkért milljomnyi gyertya sugara süti át széncinke-szívünk, repdes
az égre –: a Marmora tenger partjáig
pisloghat fénye. Gyertyával iskolát?
had helyett? e néma nép mit akarhat?
Nem a szél lengeti, ordashorda lehelete
szegi, ízzít e katlan alatt. Fénylünk
öcsém itt csúnyán, s gyertyaviaszban
járunk lassacskán térdig. Sebaj,
hatalmas nyár van, érik a búza;
viaszérésben még, de érik!
S ezennel soraim zárom. A hóhért megölték –
több hírem nincsen. Szabadul, szilajul,
feslik ifjaink szája,
s volna szavam még nekem is, annyi, de annyi…
Zsuzsannát, pedig, te se kerülgesd,
Zsuzsannát, jó öcsém, meg kell gyakni.

209. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: Wass Albert minden verse
László Noémi: Papírhajó
Wass Albert: A bujdosó imája
László Noémi: Bodzabél
László Noémi: Százegy
László Noémi: Az ébredés előterében
László Noémi: Föld
László Noémi: Feketeleves
Wass Albert: A láthatatlan lobogó
László Noémi: Nonó